1.fejezet:" Elválás "

Matt:

-Durva hogy annyi idős mint a húgod és így néz ki. - mondtam Synnek, aki végig a képernyőre tapadt. - Mi van veled ember?

-Nem veszed észre? - mutatott a monitorra. - A hangja. - mondta halkan, majd nyelt egyet. - Mint Jimmyé, csak női! - megnéztük még egyszer a videót. - Mi a banda neve?

-Lost In Wonderland.

-És a csajé?

-May Jensen.

-May Jensen... - mondta halkan, majd vágott egy fintort.

-Na milyen? - kérdezte Zack.

-Eszméletlen a hörgése. - mondta Lacey kicsit sokkolódva. - Szerintem el kellene mennetek hozzá.

-Mi? - kérdezte Brian összeráncolt szemöldökkel. - Nem.Ezt nem vállalom be.

-Brian féltékeny vagy, mert úgy tud gitározni mint te? - kérdezte Johnny... Rátapintott a lényegre.

-Nem, nem erről van szó.Vannak nála 1000x tehetségesebbek is, sokkal közelebb.Nem muszáj egy ilyen amatőrt felkérnünk a közös számra.

-Mikor lesz a következő fordulójuk?

-1 hét.Azt hiszem az utolsó előtti lesz.

-Fasza.Akkor pakoljatok, megyünk Magyarországra! - mondtam, majd kicsit furcsán néztek rám a többiek.

-Ez most komoly? - nézett rám Arin eléggé meglepődve.

-Aha! - mondtam, majd kimentem a szobából.

May:

A nevem May Jensen, persze ez nem eredeti név.Azt senki sem tudja.Egy bandában vagyok szólógitáros és énekes.Az egyik TV-s tehetségkutatóban próbálunk szerencsét, hátha teljesül az álmunk.Pontosabban a fiúk álma....Az enyém már odaveszett, mikor Jimmy Sullivan meghalt.Ma van az utolsó előtti forduló, és természetesen egy Avenged Sevenfold számot játszunk, a So far awayt….Már alapból semmi hangulatom nem volt, mivel ez mindig Revre emlékeztet, mondjuk ez alap…Nem mertem énekelni, mert tudtam elsírom magam.Az egész iszonyat gyönyörű volt.A basszus és a dobok gyönyörűen szóltak, az akusztikus gitár pedig olyan volt, amilyennek kellett is lennie…Eszméletlenül szép, és sirató. Mikor jött az akusztikus szóló, minden elsötétül.Csak a kivetítőn ment az a kis részlet ami a tribute videóban is ennél a résznél.Na meg persze azért egy kis fényt kapott ő is, hogy látszódjon nem hátulról nyomták be a zenét.Szépen lassan, egyedül a sötétben odamentem a kis „előszínpad” szerűségre, ahol volt egy kis emelvény. Felálltam rá és pont jött az én részem.Még szerencse hogy volt rajtam napszemüveg, legalább nem látták a hogy a sminkem széjjel folyik.A könnyek csak úgy folytak végig az arcomon.Remegő kezekkel és lábakkal, de végigjátszottam…

.Az embereket mindig is sokkolta a megjelenésem.A hajam fel volt gumizva, egy szaggatott fekete póló volt rajtam amiből ki volt a melltartóm, egy agyonra szaggatott fekete farmer, meg egy bakancs, és ki nem maradhatott a pilóta szemüveg.Mikor vége lett a zsűri csak dicsért minket.

-Jaj kincsem ne sírj! – mondta kedvesen xy. – Gyönyörű volt az egész, srácok csak dícsérni tudlak titeket.May miért sírsz? – csak megráztam a fejem, hogy nem szeretnék róla beszélni. Felkelt, majd odajött és átölelt – Az a valaki biztos figyel most fentről. – suttogta, majd visszaült a székébe.Iszonyatosan megszerettem őt, mivel talán ő értékelte egyedül azt amit teszek mindenért.A többi előadást szinte végigizgultam, de végre jött az eredmény hirdetés. Kiestünk....Egy világ tört benne össze. Mindvégig biztos voltam abban hogy nyerünk, mivel egész jónak láttam magunkat. Mint kiderült 3 szavazattal több volt a csajnak. Bementünk az öltözőbe, majd az első kezembe eső dolgot nekidobtam a falnak.Iszonyat ideges voltam, hogy egy ilyen kis vinnyogós picsa jutott tovább helyettünk.

-Hé May!Nyugalom! - jött oda Márk, majd átölelt.Tudja jól hogy dührohamaim vannak, és csak ő tudja ezt kezelni.

Reflex szerűen magamhoz szorítottam, majd a körmeimet belenyomtam a hátába.Hallottam ahogy röviden felszisszen. Észhez tértem, majd ellöktem magamtól.

-Jól vagy? - jött közelebb.

-Ahha. - bólogattam majd kimentem a mosdóba.Gyors bevettem 2 xanaxot, és jobban voltam.Belazultam, és ezt élveztem. Minden műsor után tartottunk egy úgymond "búcsúbulit" azoknak, akik kiestek.Hát én egyáltalán nem élveztem a miénket.Egyszer csak egy elég érdekes fazon lépett mellém.

-May Jensen? - kérdezte.

-Igen. - bólogattam.

-Kérem jöjjön velem! - mondta angolul, majd kicsit meglepődtem, de követtem.Egy fekete nagy kocsinál álltunk meg, majd kinyitott nekem az ajtót.

-Na nem!Én ebbe nem szállok be.

-Miért?

-Miért?!  - akadtam ki. - Nem is ismerem magát.Azt se tudom igazából miért követtem magát! - Szerencsére egész jól ment az angol.

-Kérem!

-Menj csak, nyugi. - fogta meg a vállam Gábor. - Bízz egy kicsit az emberekben! - mondta, majd kicsit meglökött.

-O..oké. - mentem előre.Beszálltam a kocsiba, majd kb fél óra alatt elértünk egy hotelhez.Bevezettek, majd egyenesen a legfelső emeletre.Elértünk egy szoba elé, majd ismerős nevetésre lettem figyelmes.Benyitottak, majd szinte rántottak magukkal.Mikor beléptünk, nem.Hittem.A szemeimnek.Az Avenged Sevenfold fullba ott ült előttem.Végignéztem őket, ahogy jókedvűen beszélgetnek, és rájöttem ez valóság.

-Ó istenem de pofátlanok vagyunk. - állt fel Matt. - May? - jött felém.

-Igen. - mondtam remegő hangon.

-M. Shadows! - fogott velem kezet, majd adott 2 puszit.

-Zacky.

-Brian.

-Johnny.

-Arin. - jöttek oda a fiúk, de én már nem is éltem szinte.

-Gyere ülj le! - vezetett a kanapéhoz Johnny. Leültünk majd kínos csönd állt be.Eléggé zavarba voltam...

-Ne legyél ennyire ideges. - próbált meg kedvesen nyugtatni Matt. - Na szóval annyi lenne, hogy láttuk az összes videódat ami fent van a neten.

-Az összeset? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Aha. - mondta Zacky mosolyogva, majd végigmért.

-Na, és az új albumunkra terveztünk egy olyan számot amin egy boccs hogy így mondom de amatőrrel csinálunk egy közös zenét. - nézett rám. - És rád esett a választás. - már szinte a hányinger kerülgetett.

-Rám? - még mindig nem hittem el.

-Ezen mi olyan hihetetlen? - nézett rám kicsit szúrósan Synyster.

-Hát, csak furcsa hogy pont én.Totál messze vagytok és még nem is vagyok olyan jó. - néztem le miközben beszéltem. Gates egy hatalmas alak volt az életemben, és nagyon rosszul esett hogy így nézett rám.A szemem sarkából láttam hogy Johnny fenyegetve ránéz, majd vág egy fintort.

-Ebben nincs semmi hihetetlen. - mosolygott Arin.

-Eljössz velünk Califrniába, csinálunk közösen egy turnét és ennyi. - vigyorgott Zacky. - Benne vagy?

-Ppersze! - bólintottam zavartam.

-Oké, holnap után indul a repülőnk.A szám még nincs meg.Minimum 1 hónap kint kell maradnod, ezért Arinnál fogsz lakni.

-Arinnál? - kérdeztem halkan.

-Hát, nálunk nem lehet a gyerek miatt. Brian túl hangos, és hanyag hogy nála lehess.Johnny ugye most veszi el nemsokára Laceyt, Genna pedig iszonyat féltékeny lenne ha ott lennél.Úgyhogy, maradt Arin. - tök olyan volt, mintha csak rásóztak volna szegény gyerekre.

-Hát, oké. - mondtam, majd ránéztem de ő csak mosolygott. – És a szüleim?

-A szüleiddel most beszélnek az embereink. – pont akkor kaptam egy hívást.

-Anya? – vettem fel.

-Igen, kicsim elengedünk! – mondta.

-Ez komoly?De ez Amerika anya…Csak így?

-Tudod ezek az emberek elmondtak mindent.Már összepakoltuk a cuccaidat, holnapra várunk haza.Szia. – mondta, majd letette.

-Na? – kérdezte Johnny.

-Elengedett. – néztem még mindig sokkolva a telefont. – Ma még haza kellene mennem.Elbúcsúni a többiektől.

-Persze. – mosolygott Matt. – De holnap este indulunk.Érted fognak emmni egy kocsival páran, a reptérről magángéppel fogunk indulni.Oké?

-Oké. – mondtam, de még midnig nem voltam magamnál. – Várj, akkor ezért…Ezért volt 3 szavazattal több. – néztem rájuk összehúzott szemekkel.Elmosolyodtak, majd megvonták a vállukat.

-Ki tudja? – mondta Zacky.Brianre néztem, aki csak fintorogva végigmért. Kivezettek, majd ültettek is be a kocsiba, amiben már a banda többi tagja is bent volt.

-Hát akkor, Mayre! – mondta Gábor, majd koccintottunk 1-1 pohár pezsgővel.

-Srácok sajnálom. – mondtam. – Elhagylak titeket, és ez így nem fair.

-Hülye! – ütött egy lazát a fejemre Márk. – Mi is ezt akarjuk!Eleget szenvedtél, menj és érezd jól magad! Végre kirepültél a fészekből, és egy kibaszottul de gyönyörű madár lehetsz! – bekönnyeztek a szemeim. – Menj és bizonyítsd be, hogy a rút kiskacsából, egy gyönyörű hattyú válik!

-Máté! – bújtam hozzá sírva.Ez után még egy pár pohár pezsgő lecsúszott, mire hazaértünk.Ott könnyes búcsút vettünk, majd bementem. Ott volt az egész rokonság, és természetesen velük is innom kellett. Mindenki sok szerencsét kívánt, és körbepuszilgatott. Egyedül talán anyámat és a nagyanyámat féltem… Olyan 11 körül, valaki kopogott a szobaajtómon.

-Anya? – néztem oda, de mire felkeltem volna az ágyamról, ott állt előttem a 3 legjobb barátnőm. -Bassza meg May! – ugrott elsőnek a nyakamba Regina. – Nem mehetsz el!

-May ezt nem gondolhatod komolyan! – jött oda Andi is.

-Te hülye! – jött még hozzánk Vanda.

-Lányok. – sírtam el magam. – El kell mennem! – mondtam.

-Sose hittem volna hogy ilyen hamar jön majd el ez a pillanat! – mondta Andi. – Nem akarom hogy elmenj, de akarom is hogy elmenj!Ne értesd félre!

-Tudom.Csajok, mondok valamit. – szakadtam el tőlük. – Még csak 16 vagyok, de a halált sem érdekli.Ha 18-ak lesztek mindannyian, veszek kint egy fullos házat, addigra tanuljatok meg angolul!És kiköltöztök hozzám! – mondtam komolyan, majd ismét a nyakamba ugrottak.

-May, annyira szeretünk!Van egy kis meglepetésünk!

-De

-Menj csak. – jött be anya a szobába. – Velünk már eleget voltál. – mosolygott, majd odamentem és szorosan megöleltem. Gyors felkaptam a bőrkabátomat és mentünk is.Természetesen a kedvenc szórakozóhelyünkön voltunk.Az a hely volt a mi kis "drogériánk".Folyamat ott cuccoztunk.Ott volt mindenki aki számított.Mikor beléptem egyből ők is nyakamba ugrottak, és gratuláltak.Persze megpróbáltak lebeszélni erről, de nem ment.Először jött 1 cigit, aztán még egy, és végül 5 lett belőle.Iszonyatosan belazultam.Olyan éjfél körül bejelentették, hogy jön a "desszert".Botond 2 teli kicsi poros zacsit tett elém.

-A tiéd. - mondta mosolyogva. - Aztán nehogy nekem túladagold magad! - mondta.

-Ez most komoly?

-De még milyen! - nézett rám Robi.

-Egy kis búcsúajándék. - mondta Renátó. - Nem örülök neki, de egészségedre. - mosolygott...Ez a mosoly mindig is erre vártam.

-Hát, köszönöm. - mondtam, majd felbontottam az egyiket, és belenyaltam.Kicsi szédülés, és hellóka, Maynek annyi volt...A többieknek is adtam belőle.A 2 zacsiból semmi sem maradt az este végére.Reggel még pörögtünk, de haza kellett mennem a cuccokért.Mikor mennie kellett félrehívtam Renátót.

-Mi kint megvárunk titeket. - mondta Botond vigyorogva, majd kimentek.

-Nem tudok tovább várni.

-Mi? - nézett rám kicsit értetlenül.

-Ez az én búcsúajándékom. - mondtam, majd magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam.A szemeim bekönnyeztek, és tudtam többet sohasem lesz alkalmam megcsókolni.

-Te hülye, és ezt eddig kellett húzni? - mondta, majd visszacsókolt. - csak hogy tudd...Bármi van, én itthon várlak.Mindig itt leszek ha kell valami.

-Köszönöm. - mondtam lehajtott fejjel, majd kisiettem. Neki lassan haza kellett mennie...A többiek elkísértek, majd könnyes búcsút vettem mindenkitől.Soha életembe nem sírtam annyit mint akkor..
Az elválás eszméletlenül fájt. Este megint ott volt mindenki a családból.Elsírtam magam, majd utoljára intettem nekik…Tudunk beszélni neten, csak az mégsem ugyan olyan. Az osztálytársaimtól el sem köszöntem, nem mintha kellett volna.Majd küldök nekik egy videót azt csá.

-Kérem ne sírjon. – ült közelebb egy őr, mosolyogva, miközben nyújtott egy zsepit.Fájdalmasan elnevettem magam, majd elfogadtam.

-Köszönöm, de nem megy. – mosolyogtam. – Úgy utálom, de mégis szeretem ezt a helyet.Itt nőttem fel, de basszus. – mondtam, majd elnevettem magam. – Amúgy maga sem tudja hogy lesz megoldva a sulim?

-Ha jól tudom magán tanuló lesz.

-Kérem ne magázzon. May! – nyújtottam a kezem.

-Akkor maga se!Ed. – mondta, majd megrázta a kezem.  – Vagyis te se! –az út másik felében tök jól elbeszélgettünk. Tök aranyos volt hogy megvigasztalt. A reptéren Brian várt.

-Végre. – mondta türelmetlenül, majd elindultunk. 2 ember hozta a cuccaimat. Egész végig kínos csönd volt…Gyors beszálltunk , majd elvezetett a többiekhez.

-Meghoztam a nőt! – mondta, majd ledobta magát az egyik bőr ülésbe.

-May. – csillant fel Matt szeme. – Gyere, ülj le. – mondta, majd úgy tettem. Kifaggattak mi volt otthon, én pedig kénytelen voltam elmondani mindent.Vagyis, majdnem mindent…A kábszeres részt persze kihagytam…

-És mi a hobbid a gitáron kívül?

-Hát, még nagyon sokat írok, meg rajzolok.

-Írsz?

-Igen.Verseket, történeteket, mindefélét.

-És miket rajzolsz?

-Hát, általában „legendákat”.

-Nincsen nálad most pár rajz? – kérdezte Zacky lelkesem.

-Hát, 1-2 talán van nálam.De most nem tudom melyik táskában.

-Majd ott megmutatod. – kacsintott rám, mire én elmosolyodtam.

-És cigizel?

-Aha.

-Mit szívsz? – kérdezte Brian.

-Arany Malbi. – néztem rá, mire ő odadobott egy dobozzal belőle.

-Neked még lehet, sőt biztos hogy nem adják ki. Szólj ha kell.

-Köszönöm. – néztem rá zavarodottan, majd zsebre tettem a dobozt.

-Na én leléptem aludni. – mondta majd már szinte ott sem volt.

-Rendes ő, csak még idő kell neki!

Ezután még beszélgettünk egy ideig, de mindenki elvonult.

-Nem jössz?Neked is van hely.

-Nem, köszi, én még bírom. – mondtam mosolyogva.

-Hát oké.Ha bármi kell szólj. – mondta Matt, majd lelépett.

-Rendben. – bedugtam a fülhallgatómat, és benyomtam egy kis AC/DC-t…Meggondoltam magam, úgy döntöttem inkább depis zene kell.B.o.B.-től a Chandelier.Vanda mellett ez lett a sirató szám.

Észre sem vettem, és már be is aludtam. Szerencsére még a többiek előtt felkeltem. Kimentem a mosdóba és bevettem 1 xanaxot...Így már képes voltam mosolyogni, és elfelejteni a fájdalmat hogy otthon hagytam a többieket. Mikor kiléptem még senki sem volt ott.Ismét zenét hallgattam, majd csak bambultam ki az ablakon.

-Nem akarsz pislogni? - vette ki a fülesem egyik felét Matt.Riadtan ránéztem. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni.

-Semmi baj. - mosolyodtam el. - Csak elbambultam.Még sohasem utaztam repülővel, és most olyan furi.

-Tudsz pókerezni? - ült le velem szembe Zacky.

-Nem. - mondtam.

-Akkor most megtanulsz! - mondta Johnny, majd ő is oda ült.Az asztalra szórtak egy jó pár zsetont, és osztottak lapokat. Arin mellém ült, majd magyarázta a dolgokat. Időközben Synyster is csatlakozott hozzánk. Mikor leszálltunk egyből Papa Gates fogadott minket.Bemutatkozott, majd mentünk is a kisbuszhoz.Mindenkit hazavittünk, és végül mi maradtunk csak Arinnal. A háza gyönyörű, és nagy volt. Felvezetett a szobámba, majd elmagyarázott mindent. Egy hatalmas háló volt, erkéllyel, fürdővel.Ezután megmutatta a ház többi részét is, de engem csak a "zeneszoba" fogott meg.

-Nem akarod kipróbálni?Úgy hallom tudsz dobolni.

-Á most inkább nem. - hajtottam le a fejem.

-Meeert?

-Hát, ezt majd még egyszer úgyis elsírom részegen. - igazából mióta Jimmy meghalt, nem nyúltam dobokhoz.Nem volt senkim, de mégis mintha egy darabot téptek volna ki belőlem...

-Részegségről jut eszembe.Matték az egyik kocsmában akarnak kicsi iszogatni, annak örömére hogy itt vagy.

-Ó - mondtam, majd elmosolyodtam. - Okés.

-Gyors csinálok valami kaját, addig nyugodtan pakolj ki.

-Oké. - mondtam, majd gyors bementem a szobámba.Elkezdtem kipakolni a ruháimat, majd mikor végeztem jöttek a kisebb tárgyak...Minden annyira rájuk emlékeztetett.

-Nem sírok, nem sírok! - mondtam, majd kisiettem a fürdőbe és bevettem még 1 xanaxot...

-May.

-Igen? - mentem ki.

-Gyere, kész a ka, ó..- jött beljebb. - Látom már be is rendezted magadnak a szobát.

-Hát, igen. - mentem mellé mosolyogva.

-Szép, de gyere. - mondta, majd egyenesen mentünk is le a konyhába.Furcsa, mintha már 1000 éve ismernénk egymást úgy beszélgettünk.Még új volt a szitu, nem nagyon mertem mozogni a házban. - Ne legyél ennyire feszült, elvégre majdnem otthon vagy. - mosolygott.

-Hát, igen...Majdnem. - mondtam halkan.

-Amúgy, estére egy hasznos tanács.Ne kezdj el semmiképpen se Briannel whiskyt inni!

-Oké, de miért?

-Még új vagy, első célja hogy leitasson.Velem is ezt tette! - mondta mosolyogva.

-Igen?Hát majd meglátjuk. - mondtam. - De lassan akkor elkezdek készülni. - mondtam, majd felsiettem.Gyors letusoltam, és felvettem egy fekete rövidnacit, meg egy fekete trikót és készen is voltam.Elmaradhatatlan a fekete tornacipő meg a napszemüveg.Lementem, majd indultunk is.

-Itt is vagyok. - mondta Arin, majd kiszállt a kocsiból.A többiek már bent ültek.

-Csövi. - ültünk le közéjük.

-Na végre.

-Késtetek. - mondta Brian elégedetlenül.

-Nem volt időpont megbeszélve. - védekezett Arin, mire ő megvonta a vállát.

-Akkor is. Mit isztok? Whisky?

-Hát őőő - mondtam, majd félve Arinra néztem, aki csak egy nagyon picit megrázta a fejét.

-Oké.Pincér, 2 Jack-et! - Arin lehajtotta a fejét, Zacky pedig elmosolyodott.

-May ugye vannak saját számaid?

-Persze.

-Király, mert kellene 1 majd a lemezhez. - azonnal pörögtek a fejembe a zenéim, melyik lehet a legjobb.

-Oké, de elég sok van.

-Hozd el mind, majd kiválasztjuk a legjobba. - mosolygott.

-Egészségükre. - hozta oda a pincér az italokat.

-Nos May Jensen, tisztán vagy sehogy. - nézett rám Synyster kicsit lenézően. - Rajtad a világ szeme! - felkaptam a poharam, majd a szemeibe néztem

-Ami marad harag Synyster! - koccintottam a poharam az övéhez, majd fapofával lehúztam.

-Kislááány. - mondta, majd ő is megitta. - Kimersz ellenem állni?

-Brian, majd! - mutatta fel az ujját Matt.

-Cigi? - kérdezte Zacky, majd mentem is ki vele. - Amúgy már észrevettem, de mi történt a kezeiddel?

-Hát, otthon és kisebb balhéba keveredtem nemrég...

"-Nem tudtam hogy ide csöveseket is beengednek!

-Mi van? - már vettem is ki a PC-met.

-Mi van tán pénz kellene? - mért végig a csaj.

-Kussolj bazdmeg!. - mondtam, majd már mentem is neki a csajnak.

-May, hagyd rá! - jött mögém Vanda, de már késő volt.A csajszi lefogta mind a kettő kezemet.Belerúgtam egyet a gyomrába, kirántottam a kezeimet Vanda kezéből, és elkezdtem a csaj arcát püfölni.

-Elég legyen! - keltett fel Dávid.Felálltam, majd a csaj ki felült.Pont jó helyzetbe volt, belerúgtam egy utolsót. A gyomrát céloztam, de véletlen az arcát találtam el...

-May te totálisan megőrültél? Mi van ha rád küldi a rendőröket!

-Nem érdekel! - mondtam, és csak akkor vettük észre hogy a kezem véres. - A pc-met hozza ki valaki!

-Addig elindulunk. - mondta valaki, majd megfogta a kezemet, és elindultunk.Az úton vagy 6 cigit elszívtam, de valahogy nem éreztem a hatását..."

-És a szüleid?

-Azt mondtam nekik hogy este elestem, és lenyúztam.

-És fáj? - nyomkodta.

-Persze! - kaptam el, és szegény megsütöttem a cigivel. - Basszus, bocsi! - mondtam nevetve.

-Semmi baj! - mondta, majd elnyomta a cigijét.Én is így tettem, majd bementünk.Nagyon meg sem szólaltam, csak ittam a sörömet.Még meg kell szoknom ezt az egészet.Mikor hazaértünk, lehetett van 3 óra.

-Jól vagy? - kérdezte Arin. Gondolom látta hogy néha eltorzul az arcom a fájdalomtól.

-Persze, csak a kezeimet segítenél lekezelni?

-Ahha. - mondta mosolyogva.Mikor bementünk leültetett a kanapéra, és elkezdte. - Ezt nem kellene lekötni?

-Nem. - mondtam, miközben az ajkamat haraptam.Iszonyat lüktetett... - Csak csípi a szer.

-Biztos?

-Biztos! - mondtam, majd mikor készen lettünk felmentem és ledőltem aludni.Olyan kényelmes volt az ágy, hogy egyből elaludtam.Délelőtt 11 körül már fent is voltam.Csak egy póló volt rajtam, mivel még így októberben is elég meleg volt.Kimentem az erkélyre, majd elszívtam egy pár szál cigit.

-May? - jött volna be Arin - Ó, bocsi - ment ki.

-Ne, nyugodtan gyere! - mondtam mosolyogva. - Nem zavarsz.Mi az?

-Hát csak annyi, hogy ma délután be kellene menni a stúdióba.Annyi hogy bevisszük a hangszereket.

-Oké. Mikor?

-Hát, kaja után?De nekem előtte még el kellene mennem egy interjúra. - csapott a homlokára.
-Nyugi, majd megcsinálom én a kaját!Menj csak.
-Biztos?
-Igen. - mosolyogtam.
-Köszi, akkor majd jövök.Szia. - mondta, és ki is ment.Felkaptam egy rövidnacit, majd lementem. Arin már nem volt ott. Nem tudom mit szeret, remélem a spagettit igen, mert azt tudom a legjobban.
-De mi lenne, ha... - nyitottam ki a hűtőt, majd megtaláltam a legfontosabb cuccot hozzá.Mikor végre készen lettem, gyors megterítettem.Felmentem elszívni egy cigit, majd Arin hangjára lettem figyelmes.
-Megjöttem. - mondta kedvesen, és leszaladtam. - Ó, mi ez? - mondta, majd a tányér fölé hajolt. - Aaa, de jó illata van! Ez...Ez párizsi? - nézett rám.
-Aha, a nagymamám is mindig így csinálta.Kóstold meg. - mondta, és már keverte is össze.Leültem én is, és elkezdtem enni.
-Basszus, ez nagyon jó. - majszolta.
-Akkor egyél! - mondtam mosolyogva.Miután befejeztük a kaját, elindultam mosogatni, de megállított.
-Ezt, én csinálom. - mondta, majd megpróbálta kivenni a kezemből.
-Nem Arin, veled lakok, meg kell osztani a házimunkát is!Én főztem, én mosogatok.Te főzöl, te mosogatsz okés? - néztem rám, majd elindultam.
-Hát végül is, oké.
-Köszönöm. - mikor végeztem, zsebre vágtam a dalokat, és mentünk is.Nehezen bepakoltuk a cuccokat, majd indultunk is.Mikor odaértünk pár ember segített.Matt odajött, majd odaadtam neki a dalokat.
-Köszi, holnap mondom, vagy ha gondolod skype?
-Van skypeod?
-Igen miért?
-Hát...Ez olyan furi. - mondtam.
-Mert híres vagyok?
-Hát igen.
-Jaj May.A mi életünk is annyira egyszerű, csak zenélünk. - mondta mosolyogva - Ja, amúgy Valary már szeretne megismerni. - mondta, majd oldalra nézett.Val ott állt, és éppen egy taggal beszélgetett.
-És a kicsi hol van?
-A nagyszüleinél. - mondta, majd odavezetett.Valahogy magasabbnak képzeltem, kb akkora volt mint én.
-May? - mosolygott kedvesen. - Varaly Sanders.
-May Jensen. - fogtam vele kezet, majd adott 2 puszit.
-Örülök hogy végre személyesen is találkozhatunk.Matt drágám magunkra hagynál egy kicsit?
-Persze. - mondta, majd elment.
-Figyelj. - nézett rám komolyan.  - Briannel ne is törődj, a legfontosabb hogy a munkádat jól végezd! - karolt át.
-Oké. - néztem rá kicsit félve.
-Tehetséges vagy, ugyan még élőben nem hallottalak, de Matt oda meg vissza van a hangodért, mert
-Mert?
-Mindegy ezt, majd úgyis meg fogod tudni. - mosolygott. - Ne legyél szégyenlős, Arin aranyos srác.Idő kell mire megszokjátok a helyzetet, de majd belejöttök. - mondta, majd megfordultunk. - Sok sikert. - mondta, majd odament Matthez.
-Na mi a helyzet? - kérdezte Arin.
-Á semmi, mondott 1-2 dolgot Valary. - mosolyogtam rá.
-Értem, na mehetünk?
-Aha. - mondtam, majd beültünk a kocsiba. - Akkor holnaptól?
-Holnaptól megkezdődik az igazi munka. - mosolygott rám.