2.fejezet: " Amerika, ahol az álmok beteljesülnek...Vagy mégsem? "

~2012. okt. 24.

May:

A felvételek iszonyat nehezek voltak. Az énektanár szét készítette a hangszálaimat.Egy életre meggyűlöltem... Brian még mindig ugyan olyan bunkó velem. A dalokban sok olyan rész volt, amilyet még nem próbáltam. Hörgések, sikítások... Próbára tettek, mivel gondolom tudják hogy a hangom nagyon hasonlít Jimmyére, a baj hogy nő vagyok ezért vékonyabb is. Az egyik résznél egy elég "cifra" rész jött. Hörgés, ének, hörgés, ének, sikítás egymás után kb 5 másodperc különbséggel. Mikor kijöttem az általam csak "üvegháznak" hívott helyből Matt elképedve nézett rám. Valahogy így nézhetett Jimmyre is amikor készen voltak?

-Ez eszméletlen volt.

-Ja, csak az egyik résznél elbasztad. - mondta Brian, majd kiment. Csalódottan elnéztem oldalra, ahonnan Papa Gates mosolyogva felmutatta mindkét hüvelyujját. Ő legalább jó arc. Vágtam egy szokásos álmosolyt, és rendben volt minden. 

-Ne is foglalkozz vele. Túlságosan emlékezteted Jimmyre és nehéz neki feldolgozni hogy lehet még egy hozzá hasonló ember.

-Értem. - mondtam.

-May mehetünk? - jött oda Arin, felmutatva a kocsikulcsát.

-Aha. - mosolyogtam, majd elköszöntünk Shadowstól és ültünk is be a kocsiba.Mikor odaértünk csak akkor éreztem meg, hogy full fáradt vagyok.

-Nem élsz. - mondta nevetve, majd bementünk

-Ne is mondd. - ültem le a kanapéra. - Mikor jön a tanár? - zuhantam le magam a kanapéra.

-Majd csak holnap. Délelőtt 10-re jön. Ja amúgy kedden, pénteken, és vasárnap nem fog jönni.

-Ez az! - tartottam fel az öklömet. - És legalább vágja a magyart?

-Elvileg ja. - hozott oda egy tál szendvicset. - Úgyhogy könnyű dolgod lesz. - kapcsolta be a TV-t.

-Aaa, Arin, egy isten vagy! - mondtam mosolyogva, majd elkezdtünk enni.
Másnap reggel fél 9 körül keltem. Gyors elkészültem, majd felnéztem egy kicsit fb-re. Regina még online volt.
M: Csáá :D Na mi a hányás? Te még h-h fent? ._.
R: Csövi. :D Á semmi, uncsi van. :/ Holnap nem megyek sulibaaa. :D
M: Fasza! "beteg vagy"? ;D
R: Valami olyasmi! De mi van veled mesélj!
M: Úristen, most keltem fel. :DD Egész jool elvagyok, bar a Xanax eléggé fogy. :/ A torkom kicsit fáj a dalok miatt, meg az ujjaim is. 
R: May nemár! Még mindig csinálod?
M:Regina, muszáj! Nem bírom nélküle!
R: Annyira hülye vagy! Na jó mennem kell. Puszaa <3 :)
M: Csáá. pusz <3
Kikapcsoltam a gépet, majd lementem. Arin még aludt gondolom, mivel nem volt ott. Odamentem a hűtőhöz, majd kutattam valami kaja után. Csináltam 2-2 melegszendvicset, majd elkezdtem enni. 5 perc múlva ő is megjelent a konyhában.
-Jó reggelt. - dörzsölgette a szemeit.
-Jó reggelt. - mosolyogtam. - Nem tudom szereted-e, de csináltam neked is. - toltam elé a tányért.
-Ó, te jó ég köszönöm. - mosolygott. Tök nyugodtan beszélgettünk, mikor a csöngő hangjára hirtelen kicsit megugrottam. Arin elkezdett nevetni.
-Na! Ne nevess ki! - mondtam nevetve.
-Szerintem ez a tanár lesz. - mondta, majd felkeltem és kinyitottam.
-Jó napot May Jensen? - mondta magyarul. Egy magas, 25 év körüli pasas volt. Fekete rövid hajú.
-Igen.
-Frank Gold vagyok, a magántanára. - fogtunk kezet.
-Jöjjön be. - mondta mosolyogva, majd bejött.
-Jó napot. - köszönt oda Arinnak is, aki csak intett mivel tele volt a szája. Felvezettem, majd lepakolt. Elmagyarázott mindent, majd kezdtük is.Még talán nehezebb így tanulni mint normálisan suliba járni. Félévente különbözeti vizsgát kell tennem. Ezen kicsit kiakadtam, de meglesz. Délután egykor ment el, és fél kettőkor már mentünk is.
-Heló, bocsi a késésért. - toppantunk be a stúdióba.
-Fél óra... Bocsi? - akadt ki Brian, majd kérdően ránk nézett.
-A magántanár ott volt nálunk, és nem bírtam előbb eljönni. - mondtam.
-És mostantól mindig így lesz? - kelt fel. - Shadows, más kell!
-Brian! - szólt rá. - Mi a fasz van veled?
-Istenem. - mondta, majd kiment.
-Ne vedd fel. - mondta Matt mosolyogva, majd odajött.
-Ugyan! - legyintettem. Lepakoltunk, és kezdtünk is. Az előző napi számokat egészítettük ki.

-Hé Arin! - mentem a dobok elé, majd elkezdtem játszani a Rocky zenéjét, az Eye Of The Tiger-t.Arin elröhögte magát, majd velem együtt játszotta.Csatlakozott Johnny is.Elkezdtem énekelni, Papa Gates pedig vigyorogva vette fel az egészet.Matt is jött, majd egész jól belejöttünk.Mikor a végére értünk, a többiekre néztünk, és elröhögtük magunkat.

-Ez beteges. - tettem le a gitáromat.

-Szerintem kurva jó volt. - mondta Matt.

-És szerencsére meg is van. - mutatta fel a telefonját Papa.

~2012. nov. 10.

Már lassan készen van 2 szám is. Ma este egy kisebb buli lesz Zackyéknél. Lementünk egy boltba, és vettünk 1-2 üveg piát. Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Még bemutatkoztam azoknak akiknek új voltam, és már nyomták is a poharakat a kezembe. Úgy a harmadik vodka után, már én is jól éreztem magamat. Tök elvoltunk lent Gennával és Laceyvel, amikor Brian és Michelle felmentek az emeletre.

-Ó anyám.

-Na, azt hiszem lassan megyünk haza. - ült hátra Genna.

-Szívem! - szólt rá halkan Zacky.

-De most mi van? - nézett rá.

-Akkor is.

-Őőő bocsi lehet nincs közöm hozzá, de most mi van? - néztem rájuk.

-Brian és Mich egyre többet veszekednek. - mondta Johnny.

-És azért egyikük sem veti meg az alkoholt. - kortyolt bele a sörébe Matt.

-De azért nem alkoholista egyik sem! - védte ki őket Valary. - Egyszerűen csak most egy ilyen "korszakban" vannak. Majd megoldják.

-Ezt? - mutatott fel az emeletre Johnny, ahonnan ordibálás hallatszott.

-Ez mi? - kérdeztem.

-Hát, midig ez van. Mi lassan megyünk. - mondta Lacey.

-De, Brian full készen van, és még képes vele így bánni? - pattantam fel.

-May, hagyd.

-Nem! - mondtam, majd rájuk rontottam. Lesokkolt a látvány.

-Mindig csak az van hogy így hiányzik, meg úgy hiányzik. Szállj már le róla, meghalt Brian!Bassza meg, búcsúzz már el tőle. Úristen az agyamra mész ezzel a hülyeségeddel. Hány éves vagy 10? Gondolkozz már! ELMENT! - hangsúlyozta - MÁR NINCS TÖBBÉ! És ez a lány sem olyan mint ő! - vinnyogta Michel.

-Hagyd már békén! - léptem Brian elé, ki csak könnyes szemekkel ült az ágyon.

-Neked ehhez semmi közöd, húzz el innen! - mondta Michel, majd megpróbált arrébb lökni.

-DE...Igenis, van!Sok. - torzult be az arcom. - Tűnj már el innen!Ne mondd hogy neked nem volt 1 olyan ember se, aki ilyen szinten hiányzott!Ha nem érted meg az érzéseit mit keres még rajtad az a kibaszott gyűrű. -Mi? - sokkolva rám nézett, majd kiviharzott a szobából. Brian felé fordultam, majd csak ott álltam előtte. 

-Köszönöm. - mondta halkan, majd rám nézett. Matt benézett, majd jeleztem neki hogy egy kicsit egyedül szeretnék vele lenni. Becsukta az ajtót, majd leültem Brian mellé. -Annyira, de annyira Jimmy vagy. - mondta Gates.

-Nem is. - mondtam, majd a szemeibe néztem. - Jimmy csak egy van, és ő most nem tud itt lenni. Engem vegyél egy szimpla pótléknak! - próbáltam megnyugtatni. - Még a szemeim is barnák - mosolyogtam.

-De nem érted!A személyiséged, ahogy zenélsz ahogy énekelsz.Ahogy dobolsz! - hangsúlyozta ki a végét.

-Ezt meg honnan tudod?

-Azt hiszed nem láttam a vidót?Persze hogy láttam.Nem vagy ugyanolyan jó, de ugyanolyan átélés, szenvedély, még a koncentrálás is! - mondta, majd a szemeimbe nézett.Egyszer régebben csináltunk egy videót, amin dobolok csak maszk van rajtam. Senki sem ismert fel, de ő mégis rájött hogy én vagyok? - Nem akarom hogy visszamenj.

-Mi? - sokkolva néztem rá.

-Nem!Végre megtaláltam azt aki olyan mint ő.Nem akarom még egyszer elveszíteni. Nem engedlek haza! fogta meg a kezem.

-Synyster, csak a pia beszél most belőled! - fogtam meg az arcát. - Pihenj le egy kicsit, majd holnap megbeszéljük.

- Mindjárt jövök okés? - gyors leszaladtam, majd egyből Zackyhez mentem. - Kicsit gyere légyszi! - mondtam, majd kirángattam a konyhába, és elmondtam neki mindent.

-Hagyd itt nyugodtan, majd megpróbálok kezdeni vele valamit.Figyelj, köszi mindent, és Michelle miatt ne aggódj.Majd lesz valami. - mondta, majd elmosolyodott. - Menj, Arin már vár. - kicsit elpirultam, és gyors kimentem.

-Hát, ez elég furcsa volt. - mondta kicsit fáradtan a kocsiba.

-Tudom, de nem tudtam mást csinálni. Sohasem tudtam elviselni ha valaki ilyesmit csinál.

-Te túl jó vagy hozzánk. - mondta - Brian totál bunkó veled, te mégis...Mégis megvéded. - nézett rám mosolyogva.

-Hát, nem tudom. Tisztelem őt, és megértem. Otthon gyors letusoltam, majd aludtam is. Másnap Arinnak valami dolga volt. Gyors bevettem 2 Xanaxot, és ittam rá egy kis vodkát. Úgy éreztem itt az ideje hogy ellátogassak a példaképemhez. Kint fogtam egy taxit, majd az elvitt arra a helyre...

-Nem vagyok idevaló… - álltam Jimmy sírja előtt. – Jimmy basszus…Azt mondják hasonlítok rád, és van is benne valami. – mondtam, majd elnevettem magam. – Vicces hogy csak most és így tudunk találkozni. – leültem elé,majd csak bambultam.Egy fél óráig szinte biztos hogy küszködtem a könnyekkel. – A fiúk tök jó arcok, de Brian…Kicsit nehéz eset mit ne mondjak. Nem nekem való ez az Amerika. Minden álmom volt hogy ide jussak, és sikerült. Jó pár embernek nem tetszik az amit csinálok és sértegetnek. Miért nem tudom úgy leszarni mint régen? Tudom hogy azt kellene, de nem megy. A tanulás meg a felvételek is. Elég nehéz ezt így csinálni, de kibírom! Nem szabad megtörnöm. Jimmy segíts kérlek, mutass valami utat… Neked is ilyen nehéz volt? – mondtam, majd megérintettem a sírt. Lágy szellő kezdett el fújni, ami megborzolta a hajam.

-May? – jött egy ismerős hang.

-Brian? – néztem rá.

-Hát te?

-Muszáj volt kijönnöm…Még nem voltam itt soha, és találkozni akartam vele. – hajtottam le egy kicsit a fejem. – Téged meg sem kérdezlek. – mondtam, majd rámosolyogtam.

-Ez lassan így megy már 3 éve… - guggolt le mellém. – Ha 1 héten egyszer nem tudok kijönni, totálisan el vagyok veszve. – kicsit meglepődtem hogy ilyen őszintén beszél velem. – De az utóbbi időbe nem érzem ezt.  – nézett rám.  – Annyira hasonlítasz rá. – nézett mélyen a szemeimbe. – Beszélnünk kell. – mondta, majd felállt és mutatta hogy menjek utána. Beszálltunk a kocsijába, majd hozzájuk érkeztünk. Bementünk a nappaliba, és leültetett a kanapéra.

-Sört?

-Ahha. -  Kicsit kérdően néztem rá, majd kibontottam a sörömet.

-Szóval arról akarok veled beszélni, - ült le velem szembe – hogy boccs hogy ilyen tapló, bunkó, seggfej voltam. – kikerekedett szemekkel néztem rá. Synyster Gates, a sérthetetlen, személyesen kér tőlem bocsánatot. – Tegnap, mikor elküldted Michellet, rájöttem hogy hülye voltam. Te megpróbáltál kedves lenni vele elég sokszor de én csak úgy lerendeztelek. Remélem azért még megbocsájtasz, és számíthatok rád.

-Brian? Én mindig itt leszek, ha kell valami. – mondtam, majd egy biztató mosolyt küldtem felé. – Igaz sokkal fiatalabb vagyok nálad, és tapasztalatlanabb, de azért hidd el én is tudok segíteni. – mondtam, majd csillogó szemekkel nézett rám. Tudtam, Jimmyt látja bennem.

-Mintha csak őt hallottam volna. Tényleg nagyon hasonlítasz rá. Kivéve a szemeid. Meg a magasságod. Meg az hogy nő vagy. – mondta, majd elnevettük magunkat.

-Hát igazából, dicséret meg minden, de nem tudom. Ez most egy dolog hogy belül hasonlítok rá. A dobolás is... - húztam el a számat. - Már nem megy úgy mint azelőtt.

-De tényleg mi a helyzet Arinnal?

-Mi? – éreztem hogy pirulok. – Semmi, mi lenne.

-„Semmi mi lenne?” – utánozott Brian vékony hangon. – Látszik rajtad hogy full odavagy érte.

-Nem is. – nevettem el magam.

-De-de… Megjegyezted az illatát és mindenhol az érzed. Ha nem látod naponta csak egy képről is legalább 1x, beleőrülsz. Nem mersz a szemébe nézed, kicsit kerülöd nehogy elpirulj és meglássa. – mintha csak olvasott volna a fejembe. Sokkolva néztem rá. – Bele a közepébe. – mondta, majd kortyolt egyet az üvegből.

-Mássz ki a fejemből!De ezeket meg honnan?

-Értek a nőkhöz, meg maradjunk annyira hogy én is voltam 16 éves és szerelmes.

-Te? – jött ki gondolkodás nélkül a számon.

-Ennyire hihetetlen? – nevette el magát.

-Hát, te Synyster Gates vagy… Az még oké hogy szereted Michellet, de hogy szerelmes ? Pont te?

-Pedig így van…Miért nem hajtasz rá?

-Én??Ő rá?

-Igen te, rá!

-Nem, az kizárt. Én túl beszari vagyok, és azért ő se 16-17 éves hogy egy ilyen kislánnyal összejöjjön. MEg neki is alakul most egy kapcsolata.

-Várj te még… te most komolyan?  - nézett rám kikerekedett szemekkel, de én csak értelmetlenül néztem vissza rá. – Ne mondd hogy még soha nem voltál.

-Igen, még az vagyok. – vallottam be. – és itt talán ez a legnagyobb probléma. – néztem oldalra. – Ez annyira gáz… - éreztem hogy még jobban elvörösödök. Brian rákönyökölt a kanapé támlájára, így szembe fordulva velem.

-Szerintem, meg aranyos. – hajolt közel. – Tapasztalatlan, fiatal, gyönyörű, tehetséges. – sohasem dőltem be az ilyeneknek. Oldalasan elvigyorodtam, majd az egyik szemöldökömet felhúztam, ezzel jelezve hogy nem vagyok olyan lány aki ettől benedvesedik. A szemeimbe nézett, majd a kezét a combomra tette, de nem volt semmi reakcióm. – És még nehezen is adja meg magát. – Tudtam mire megy ki a játék…Már elég közel volt ahhoz, hogy megcsókoljon, de rátettem a szájára az ujjaimat, majd mosolyogva eltoltam magamtól

-Synyster Gates!Te egy kibaszott nőcsábász vagy! Van egy feleséged, és nem kellene megcsalnod 16 éves tinikkel. – mosolyogtam szélesen. 

-Becsületes is. - morogta az ujjaim mögül

-Belegondoltál, hogy akár fel is jelenthetlek nemi erőszakért? – mondtam, majd elnevettük magunkat.

-Ezt még te sem gondolod komolyan. – mondta, majd elvette a kezemet a szája elől. – Örülök hogy nem groupi vagy! – mondta őszinte mosollyal.

-Tudod, én úgy vagyok vele hogy mindenki ugyan olyan ember…Csak valamit jól csinál, ezért kitűnik a többi közül. – mondtam, majd elkezdtem a TV-re koncentrálni.

-Ez jó felfogás - fordult ő is a TV felé.

-Nem baj? – döntöttem a fejemet a vállára.

-Dehogy is. – mondta.Egy pár másodperc múlva elkezdte vonogatni a vállát. Mondanom sem kell, a fejem közbe folyamatosan ütközött vele.

-Ááá . – röhögtem el magam. – Ez nem jó. Nyugi. – húztam fel a lábaimat.

-Nem tetszik? – röhögte el magát.

-Nem. – mondtam durcásan, majd lehunytam a szemeimet. Elkezdett valamit mesélni, de elaludtam. Kicsit később arra keltem, majd valaki simogatja a fejem.

-May!May. – mondta halkan. Kinyitottam a szemeimet, de még nem voltam magamnál.

-Csak egy perc! – nyújtottam fel a kezem. Syn ölében feküdtem, fogalmam sem volt hogyan.

-Ez menthetetlen. – hallottam hogy Matt elneveti magát.

Syn:

-Ez menthetetlen. – nevette el magát Matt.

-Hát. – mondtam vigyorogva. – Úgy látszik kicsit kivan szegény lány. Shadows hozz le egy takarót a hálóból.

-Oké. – mondta, majd elindult. Megfogtam a párnát May fejével együtt, majd kimásztam alóla. Kicsit feljebb tettem, így legalább ki tudta normálisan nyújtani a lábát. – Tessék. – dobta a kezembe Matt a takarót.

-Kössz. – mondtam, majd gondosan betakartam. – Most veszem észre mennyire kicsi.

-Naja, még Johnnynál is alacsonyabb.

-Ja, de ő még nőni fog. – mondtam, majd elröhögtük magunkat és kimentünk a konyhába. Leültünk, majd bontottam 1-1 sört.

-És mi legyen vele. – kérdezte halkan.

-Kivel?

-Vele.- mutatott be a nappaliban szunyókáló Mayre.

-Nem tudom. – sóhajtottam fel, miközben őt néztem.

-Valamit pedig kellene kezdeni… - húzta el a száját Shadows. – Azt szeretném ha itt maradna, de a szülei nem hiszem hogy megengedik. Kiköltözni is kicsit macerás, de viszont megérné. Inkább egy bandában lenne a helye, nem így egyedül. Frontemberként, mert így el fog veszni ha készen lesz a kislemez… 

-Ja, de se banda, se engedély. – mondtam.

-És ha szereznénk neki mind a kettőt?

-Matt. Megértem hogy segíteni akarsz neki, de ennyit?

-Brian, te is tudod hogy még sokra viheti!Miért nem segíthetnénk neki ebben?Tök megkedveltem.

-Meg akarod dugni? – néztem rá.

-Nem…Ő nekem mintha…Mintha a lányom lenne. Lassan már ő is a családba tartozik. – nézett rám.- Nem?

-De. – ismertem be. – Rájöttem hogy igazából kurva rendes. Nem is tudom, talán féltékeny voltam rá? – néztem még mindig.

-Brian te rámásztál?

-Próbáltam, de nem engedte.

-Valahogy éreztem… - vigyorgott.

-Ja-ja. – sóhajtottam még egyet. – Ez a nő…Totálisan megváltoztatott mindent. Nem is ismertük, iszonyat távolt volt, és nem kellett 1 hónap se hogy „befogadjuk”.

-Ez igaz.

-Tiszta Jimmy. – mondtuk egyszerre, majd egymásra néztünk.

-És h-h nem engedte magát?

-Ez a csaj már Ariné. – vigyorogtam.

-Ariné?

-Igen. Totálisan bele van zúgva.

-Akkor fasza. Mert Arin is.

-Ez most komoly? De neki most elvileg nincs valami kapcsolata? - néztem rá

-De. – bólogatott. – Csak nem mert kezdeni, és feladta. Azzal van, hogy ő csak egy kis ideig van itt, és nem kellene beleszeretni. Mert hogy néz ez ki hogy elhívjuk ide, ő meg belezúg. Mondtam neki hogy nem gond, de nem tudok rá hatni.

-Valamit valamiért. Ha nem ő, akkor valaki más fogja elvinni. És azt nem akarom. Túlságosan féltem hogy rámásznak az ilyen "hírességek".

-Mint te?

-Nem akartam én kimondani. – tettem fel a kezeimet, majd elröhögte magát.

-Ebbe mondjuk veled vagyok. Túlságosan fiatal és ártatlan ezekhez az emberekhez.

-Ártatlan.. – mondtam mosolyogva, majd ismét Mayt néztem, aki ezúttal szinte már leesni készült.

-Syn mindent fél értesz. – mondta halkan. Komolyan ránéztem, majd megráztam a fejem. Kikerekedett szemekkel nézett rám. – Ezt meg honnan

-Ő mondta! – intettem a fejemmel felé.

-Akkor viszont tényleg rá kellene küldeni Arint, mert már kiszemelték maguknak páran.

-Kik? – néztem rá összeráncolt szemekkel.

-Az most tök mindegy. Veszélyes tagok, az a lényeg. Na de szerintem lassan keltsük fel nem? Michelle is lassan jön.

-Arin még nincs otthon, egyedül meg nem akarom hagyni.

-Te is egyedül vagy nem?

-Hát az mondjuk igaz.

-Beszélgess el vele egy kicsit. - mosolygott.

-Oké. - mondta majd bementünk.

-May! Hallod? - ráztam meg egy kicsit.

-DANIEL! - pattant fel, miközben elkiáltotta magát.Mi kicsit hátra is hőköltünk.

-Hé-hé nyugi! - hajoltam hozzá közelebb röhögve.

-Mi a fasz? - ült fel kicsit kómásan. - Anyám! - törölgette meg a szemeit.

-Mi van? - kérdezte Matt aki alig bírta visszatartani a röhögést.

-A kutyámmal álmodtam! - mondta komolyan. - Azt, hogy eldobom neki a játékát, elfut érte. Visszajön, és fejjel nekimegy a térdeimnek! Azok kitörnek, és meg elesek. - mondta, majd elröhögtük magunkat. - Nem vicces! - nevette el magát.

-Úristen. - ültem le mellé. - Te beteg vagy!

-Nem is. - mondta. - De amúgy hogy kerül ide egy takaró?

-Hát, megpróbáltunk felkelteni, de nem ment. Kénytelen voltam ezt tenni. - mondtam.

-Te jó ég, bocsi! - fogta a fejét.Összeszedte magát, majd leléptek.

May:

-Nem akarsz eljönni hozzánk? Nincs otthon senki.

-De tőlem elmehetünk. - mosolyogtam. Mikor odaértünk egyből mentünk is be a nappaliba.

-Figyelj May, tudok a bogyókról.

-Hogy mi? - néztem rá kétségbeesetten.

-Most sem vagy tiszta. - mondta. - Jobb ha leállsz róla. - mondta.

-Nem tudom megoldani a problémáimat ezek nélkül!

-Azért vagyunk itt, hogy legyen aki segít! Istenem May! – ölelt magához. – És ez meg. – vette ki a gyógyszeremet, majd kivezetett a fürdőbe, és lehúzta őket. – Kurvára nem kellenek neked! – mondta. – És most szépen lemegyünk, és mesélsz!

-Matt, ezt nem

-May, ezt nem… - utánozott. – Szépen elmesélsz mindent. – mondta, majd lementünk és főzött egy kávét. Tök jól elbeszélgettünk. Elmondtam neki szinte az életemet, és néha kicsit meglepődve figyelt.

-Hát lazán ennyi. – fújtam ki a levegőt, majd belekortyoltam a jó erős feketémbe.

-Ó. – mondta meglepetten. – Hát ez

-Kiábrándító. – válaszoltam helyette.

-Nem, inkább meglepő! Nem tudtam hogy ennyi mindenen mentél keresztül. És eddig ezeket miért nem mondtad el?

-Mert mindenkinek megvannak a saját maga problémái. Hozzászoktam ahhoz, hogy nem szabad elmondani senkinek semmit, mert nem bízhatok meg benne. – válaszoltam őszintén.

-Nyugi. – tette a kezemre az övét. – Ami itt elhangzott az köztünk marad! – mosolygott rám bíztatóan.

-Köszönöm. – mondtam. – De úristenem ilyen fejem van, és még képesek vagytok rám nézni? – tapogattam körbe magam.

-Hát, az tény hogy nagyon be vannak esve a szemeid, meg nincs is nagyon színed. – nézett meg jobban. Elhúztam a számat, majd a hasam egy atom nagyot korgott.

-Csak nem kajás vagy? – nevette el magát, majd elvörösödtem. – Gyors összeütök valamit. – kelt fel, majd elkezdett kutakodni a hűtőbe.

-Ne, hagyd! – mondtam.

-Nem! – mondta szigorúan. – Valary és Jimmy úgysincsenek itthon.

-Hol vannak?

-Elmentek, meglátogatni a nagyiékat. – mondta nőies hangon.

-Jézusom Matt! – kaptam az arcomhoz nevetve.

-Mi az? – mosolygott rám.

-Semmi. – mondtam. – Te hogy-hogy nem mentél?

-Á, nem bírok sok a munkám. – mondta. – Amúgy van egy úgymond meglepetésünk.

-Mi az? – kíváncsiskodtam.

-Majd meglátod!

-Mi aaaz? – kérdeztem.

-Majd meglátod! – mondta kicsit mosolyogva.

-Matt, kérlek mondd el!

-Nem! – nevetett ki, majd elkezdett sütni valamit. – Palacsinta jó lesz?

-Ne tereld a témát!

-Lekváros vagy nutellás?

-Nutellás! – vágtam rá, majd melléálltam és vártam, hogy kész legyen a kaja.

-Esküszöm, néha mint egy kisállat!

-Mi? – kérdeztem. Letett egy darabot, majd lecsípett belőle egy picit. Felém dobta, és pedig elkaptam a számmal.

-Erről beszélek! – nevetett ki. – Mint egy jó kis pincsikutya!

-Nem is! – néztem rá.

-De-de. – mondta. Kimentem a pult mögé, majd felém fordult. – MAY! – mondta, majd dobta is a következő falatot, de az már nutellás volt. Odahajoltam, majd elkaptam a számmal. Elnevettük magunkat, majd ezt még eljátszottuk egy jó párszor. Kijött ő is a kész palacsintákkal, majd egymásnak dobáltuk . Az arcunk már tiszta nutellás volt, de nem érdekelt minket folytattuk tovább.

-Eddig én vezetek! – mondtam.

-Persze-persze! – dobta a következőt, de az a homlokomon landolt. Én is dobtam neki egyet, de ő viszont elkapta. Totálisan beleéltem magam, arra a fél órára olyan érzésem lett, mintha ő volna a pótapám. – 12.

-34! – mondtam diadalmasan, majd elkaptam a következőt is, ami egyben az utolsó volt.

-Hát, azt hiszem te nyertél. És tudod mi a jutalmad? – nézett rám sunyin.

-Őőő…Azt hiszem nem akarom megtudni.

-Egy hatalmas – felkapott, majd kirohant velem. – Fürdetééés!

-Ne, ne! – sikítoztam, majd beledobott a vízbe. – Feljöttem, majd kitört belőlem a röhögés. Kiúsztam, majd csípőre tett kézzel beálltam elé. – És most szerinted hogy megyek így haza? – mondtam vigyorogva.

-Hát. – vakarta a tarkóját. – Nem tudom. – mondta, majd elnevettük magunkat. Ránéztem, majd észrevettem hogy valami jó ötlet jutott az eszébe. – Na mi jutott eszedbe?

-Nem mersz így végig menni az parton, közben AC/DC-t énekelni.

-Fogadjunk! – mondtam.

-Mibe?

-Hmm.. – gondolkodtam el. – Ha végigmegyek, elmondod hogy mi az a meglepetés.

-Nem. Kizárt. – mondta mosolyogva. – Ha megcsinálod, kapsz egy üveg Jack-et.

-Oké.

-És ha nem, mit kapok?

-Őőő…2 hétig vigyázok a kicsire. – nyújtottam felé a kezemet.

-Oké! – csapott bele.

-De előbb kölcsönvehetem Valary sminkjeit?

-Szerintem ja! Fent vannak a fürdőbe.

-Oké, köszi. – gyors felszaladtam, majd magamra kentem egy enyhe sminket. – Készen vagyok! – mondtam, miközben lesiettem a lépcsőn. – Mehetünk.  – álltam elé, majd kimentünk, egyenesen a partra. Ott telefonon benyomtuk a Rock’n’Roll Traint, és végig táncoltam, közben hangosan énekeltem. Csurom vizes ruhába, és hajjal… Aztán jött a Highway to Hell. Az emberek lefényképeztek, megbámultak. Kiröhögtek, mások velem jöttek és énekeltek. Pörögtem, ugráltam, tánclépéseket csináltam, mindent ami eszembe jutott. Kurva jól esett. Egy helyben ugráltam félig feltárt karokkal, közben ritmusra „pörögtem”, nem is inkább fordulgattam. Matt konkrétan kiröhögött a picsába, de legalább jót szórakoztunk mind a ketten Totálisan fel volt pörögve, boldog voltam. Páran odajöttek közös képet csinálni, meg aláírást kérni. Elég furi volt, mivel nem nagyon szoktak odajönni hozzám.

-Te komolyan őrült vagy. – jött oda Matt mosolyogva.

-Sohasem mondták, hogy normális lennék. – mosolyogtam.

-Most már legalább ismerem egy olyan énedet is, amit mások nagyon nem.

-Hát az biztos! – mondtam. – Naa, de a szerelmem már vár a boltban! Igyekezz! – mondtam, majd elindultam egy kisbolt felé. Elértünk elé, majd Matt kicsit meglepődve állt meg.

-Ezt meg honnan ismered?

-Ide járok mindig. – néztem rá.

-De miért? – mondta még mindig baltaarccal.

-Hát, itt kiadják a piát, meg az eladók is tök rendesek. Meg, úgy alapjártan tetszik a bolt. – mosolyogtam. – Matt valami baj van? – néztem rá kérdően.

-Nem, csak tudod. Jimmy is ilyen idős korában ide járt, ugyan ezzel az indokkal.

„-Jimmy itt biztos kiadják?

-Persze! – húzta ki magát. – Mindig itt veszem a piákat, meg van hogy néha a cigit is.

-De miért pont itt?

-Hát egyrészt mert itt kiadják a piát, meg az eladónő tök rendes. Szerintem bejövök neki. – kezdte el simítani az állát. – Meg, úgy alapjárat tetszik a bolt. – vigyorgott, majd bementünk. Tényleg kiadták a piát meg a cigit.

-Tessék, de el ne mondjátok, hogy innen van! – kacsintott ránk az elég dögös eladónő. Megköszöntük, kiléptünk és egyből elsiettünk.

-Mondtam! – dicsekedett Jim.

-Hát, te kibaszott jó vagy. – mondta Brian.

-Egyszer, még ez a pia fog elvinni! – mondtam röhögve, majd belekortyoltam a sörömbe.

-Á, én halhatatlan vagyok! – mondta röhögve. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egy részt igazam lesz… Úgy gondoltuk miénk lehet a világ, meghódíthatunk akármit! Igen, akkor…”

-Éértem. – húztam el a számat. – Akkor nem is akarsz bejönni?

-De – mosolygott. – Egy kis nosztalgia nem árt.

Matt:

Ez a csaj ezzel még szét fog készíteni. Szinte ugyan olyan mint Jimmy, nem igaz hogy nem rokonok! Ugyanazokat a piákat fogdossa meg, ugyanolyan kaják közül válogat, és ugyanaz az őrült felfogás mint neki. Ez a partos akció is, akárcsak őt láttam volna!

-Ááá, megvan. – mondta, majd berakta a kosárba a Jack Daniel’s-es üveget.

-Cigi nem kell?

-Nem, még van amit Brian vett nekem. – mosolygott. Most jut eszembe, még nem is láttam piálni. Tuti nem bírja annyira mint Jimmy.

-Tényleg May, mikor iszunk együtt?

-Nem tudom nekem mindegy, csak a lényeg hogy feltudjak kelni mire jön Frank.

-Frank?

-Igen, a magántanár.

-Ja, szóval Franknek hívják.

-Fasza hogy ti fogadtátok fel, de a nevét sem tudjátok!

-Hát, van ilyen. – vontam meg a vállam mosolyogva. – Fizettünk, majd visszagyalogoltunk hozzánk. Valary és a kicsi már otthon voltak.

-Á, szia May! – jött oda kedvesen, majd átölelt. – Szia szívem! – csókolta meg Mattet.

-A kicsi hogy van? – kérdezte.

-Fent van, kicsit nyűgös. – mosolygott Val. – Amúgy elég szép cirkuszt hagytál magad után. – egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat. – Mi az? – nézett ránk

-Hát, igazából, én is bűnös vagyok! – tettem fel a kezem, majd elmeséltünk neki mindent.

-Jézusom Matt! May még oké, de te? Sohasem nősz már fel? – mondta, majd elnevette magát. Felmentünk a kicsihez, majd játszottunk vele egy kicsit.

-James! – mondtam neki, majd rám figyelt. Odakúszott, majd nevetésbe tört ki. Nem bírtam tartani, annyira aranyos volt, én is elnevettem magam. Megfogtam a karjait, majd az ölembe ültettem. Elé raktam egy kis játék dobot, majd elkezdte ütögetni.

May:

-WIN! – mondtam. – Dobost nevelek belőled! – nyomtam egy puszit a kis fejére. – A legjobbat.

-Naa! Ő mindenhez fog érteni! – mondta Matt, aki szintén a földön ült velem.

-Egy igazi kis nőcsábász, már most. – mondta Valary, majd végigsimított az arcán. – Ott volt egy pár régi barátnőm is, anya áthívta őket, hogy hagy lássák ők is a kicsit. Azonnal magával ragadott mindenkit. – mosolygott rá. Még játszottam vele egy ideig, majd szegénykém elfáradt, és lassan elbóbiskolt az ölembe. – Tök jól áll neked a gyerek. – mondta Valary.

-Igen? – lepődtem meg. – Pedig, nem tudom. Nem nagyon akarok!

-Hidd el, én is így voltam vele, de ez majd megváltozik. 16 évesen te jó ég. – mondta, majd Mattre nézett.

-Úristen, azóta mennyit változtunk.

-És mennyi mindenen mentünk keresztül. – mosolyogtak. – Emlékszem, mikor először találkoztam a többiekkel. Szörnyű, már akkor is hozták a formájukat.

„-Hé srácok, elhoztam Valaryt. – mondta Matt, majd beléptem.

-Heló. – köszöntem kedvesen.

-Ó, heló! – mondták egyszerre, majd Jimmy majd kiesett a dobok mögül. Kicsit furcsán néztem rá.

-Szia, Jimmy. – nyújtott kezet.

-Valary! – fogtam vele kezet, majd mindenki bemutatkozott. Megnéztem a próbájukat, és azonnal megfogtak.

-Na? – jött oda Matt, majd megcsókolt.

-Nagyon jók vagytok. – mondtam.

-Sört? – jött oda Zacky.

-Persze, köszi. – fogadtam el. Kicsit néztek mikor kivettem a kezéből.

-Shadows, a legjobb nőt hoztad nekünk! – mondta Brian.

-Nekünk?Haver, ő csak velem van. – karolt át.

-Naa! – mondta Jimmy kisfiúsan, majd lebiggyesztette a száját. – Oszd meg velünk is! A testvéreid vagyuuunk! – már szinte könnyeztek a szemei.

-Hé, még itt vagyok! – mondtam, zavartan mosolyogva.

-Ja persze! – csapott a homlokára Jimmy. – Valary benne vagy?

-Neem. – mondtam nevetve, majd Matthez bújtam. Ők is elnevették majd folytatták a próbát. Ezután még Brianék házába ittunk egy keveset, de én már attól is beéreztem a fejem. Szegény Zacky elaludt a kanapén…Nem kellett volna.

-Hé srácok! – vágott Jimmy őrült fejet, majd kirohant a konyhába. – Van egy kibaszott jó ötletem. – jött vissza fülig érő szájjal. Beállt Zacky mellé majd csak azt a jellegzetes hangot hallottuk, mikor leszedik egy filctoll kupakját.

-Ez az! Szép leszel Zacky. – mondta magának, mi meg csak röhögtünk rajta. – Na kész is! – mondta, majd még aláfirkantotta a homlokát. – Ala Picasso! – állt fel, majd szegény Zack fejére mutatott. Egyszerre kitört belőlünk a röhögés, amint megláttuk. Jimmy egy pillangót rajzol rá, ami inkább hasonlított egy nagy pacára mintsem egy állatra. – Várj, várj! Legjobb most jön. – guggolt le Zacky mellé. – Hé Baker! Baker! – rázogatta meg. – Anyádék hívtak jó lenne ha hazamennél.

-Mi? – nézett fel összeszűkült szemekkel.

-Anyád hívott, haza kellene menned! – húzta el a száját. Tökéletes színész volt, ezt mindenki tudta.

-Oké. – mondta, majd felkelt és kilépett. Ismét elröhögtük magunkat.

-Jézusm, így szivatjátok egymást? – néztem rájuk.

-Csak ritkán, de akkor nagyon. – mondta Brian. Fél óra múlva jött egy hívás… Jimmyt hívta Zacky. Jim kihangosította, majd felvette.

-Sullivan, a kurva anyád!

-Na mi van? Lefolyt a sminked? – kérdezte Jimmy röhögve.

-LE! – mondta gúnyosan.”

-Ez most komoly? – kérdeztem halkan, visszatartva a nevetést.

-Aha. – mondta Val, majd elvette a kicsit. – Na de most pihenünk egy picikét. – tette be a kiságyába. Lementünk, majd segítettünk elpakolni, majd lassan leléptem.

-Lassan megyek. – mondtam, majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Gyalog? – kérdezte Valary kiakadva.

-Igen. – mondtam értetlenül.

-Na neem! Ilyen sötétbe biztos nem! – mondta, majd felkapta a kocsi kulcsot. – Elviszlek. – mondta.

-De nem kell tényleg!

-Még csak az kell hogy valami bajod essen! Arról tegyél le kislány.

-Oké, köszönöm. Szia Matt! – mondtam, majd mentünk is ki. Beültünk a kocsiba, és gyors elhajtottunk.

-Matt nem mondta el, de tudom, hogy elég sok gondod van! Figyelj, ha valami baj van, nyugodtan elmondhatod nekem is! – mondta, majd rám mosolygott.

-Tudod, irigylem Jamest, hogy ilyen szülei vannak. – mondtam, majd a combomra tette a kezét.

-Most mi vagyunk a pótszüleid! -  Mi egy nagy család vagyunk! Az Avenged Sevenfold, és mi csajok! – mondta, biztatóan, majd továbbmentünk.