3.fejezet: " Gyógyszer... Vagy inkább kábszer?!

2012.okt.25.

May:

-May!

-Igen? - tettem le a gitáromat, mivel pont felvettük az egyik szólót.

-Kiválasztottam a dalt. Tudod a tieid közül az egyiket.

-Persze. - mentem közelebb Matthez.

-Elég sok volt. Azért meglátszódott ahogy fejlődtél. - mosolygott rám. Iszonyat izgultam. - Egy nagyon megtetszett . - mutatta fel a lapot. - "Dirty Wings". - olvasta fel. - A szövege jól meg van írva. Ez lesz az.

-Hát.Oké. - nem is tudtam mit mondani zavaromban.

-Akkor lassan el is kezdjük feldolgozni. - mondta, majd elment. Még mindig remegtem egy kicsit. Éreztem, hogy kell a Xanax. Igazából már nem is nyugtatásra szedem, inkább már rá vagyok szokva. Kiszaladtam a WC-be, és gyors bevettem 1 bogyót, és ittam rá egy kis vodkát. Abba a boltba tudtam venni kis üveges kiszerelésben. Tök jól bezsibbadtam. Onnantól minden ment. Matt félre hívott, majd mérgesen rám nézett.

-Megint?

-Mi megint? – néztem rá értetlenül.

-Na ne játszd az ártatlant hol van? – tapogatta a zsebeimet.

-Mi? Sehol! – mondtam, majd arrébb léptem. Még szerencse hogy a melltartómhoz tettem. – Nyugalom Matt, már abbahagytam! – mondtam, majd kimentem és rágyújtottam. Brian is ott állt. Rám mosolygott, majd adott tüzet.

-Milyen dohányos vagy?

-Hát, elég rossz. – mosolyodtam el.

-Nem kellene cigizned. A hangod miatt.

-Tudom-tudom. Alt leszek, eltorzul bla-bla. – mondtam, majd elhúztam a számat.

-Csak neked akarunk jót. – mosolygott, majd átkarolt.

-És mi van Michellel? – tapintottam rá a lényegre.

-Hát, beszélünk.

-És még jobban összevesztetek? – néztem rá kérdően.

-Valami olyasmi.

-Ajj istenem.

-És kiderül még jó pár dolog. Megcsalt, nem is egyszer. – nézett a távolba. – Elvettem, mert szerettem. Na jó én is „megcsaltam”, de akkor még szinte csak kavartunk. – nézett rám. – Miért vagytok ilyenek?

-Mi? Én nem… Én nem voltam és soha nem is leszek ilyen! – mondtam. – Nem lesz gyerekem se, na meg férjem se. Akarok esküvőt, de szinte csak a ruha miatt. – nevettem el magam.

-Hát, nem tudom. Én sem akartam sohasem megházasodni, mégis mi lett a vége? – mondta mosolyogva. Elnyomtuk a ciginket, majd bementünk.

Beléptem oda, ahol Arin részét vették fel. Johnny is ott állt, és csak nézte. Láttam rajta, hogy Jimmyt képzeli oda. Az egyik rész nem tetszett. Benyitottam, és elkezdem neki magyarázni.

-Arin, annál a résznél, hogy „we need a war”, próbáld meg azt, hogy a pergőt kicsit gyorsabban ütöd, a lábdobot kicsit lassabbra veszed, és közbe az álló cint is felpörgeted. Oké? – mosolyogtam rá.

-Oké megpróbálom. – kimentem, majd úgy játszotta, és sokkal jobban hangzott.

-Anyám… Ezt meg hogy csináltad? –kérdezte Johnny.

-Mit? – néztem rá.

-Jobb lett így, de ezt hogy?

-Hát, fogalmam sincs. – mosolyogtam, majd visszamentem a többiekhez. Leültem Brian mellé, és elkezdtük felvenni a közös szólót.

-KURVAAA! – ordibálta el magát az egyik résznél ahol elrontotta.

-BASZDMEG! – kiáltottuk el magunkat egyszerre, mikor ugyan ott rontottuk el. Elnevettük magunkat, majd folytattuk. Egy párszor elgyakoroltuk csak azt a részt, ami nem ment, majd újrakezdtük.

-A faszomat! – emeltem fel a hangon, majd idegességemben olyan gyorsan kezdtem eljátszani, hogy még én is meglepődtem, de akkor végre sikerült… - Na most még egyszer. – mondtam, majd fújtam egyet, és elkezdtem lassabban. Elrontottam, majd csak lehunytam a szemeimet.

-Na jó, cigiszünet. Jössz? – kérdezte Brian, majd felpattantam.

-Persze. – mondtam, majd kimentünk.

-Láttad azt medvés filmet? – gyújtott rá, majd ismét adott nekem is tüzet.

-Ted? – mosolyogtam rá.

-Jaja. – mondta vigyorogva. Rámosolyogtam, majd elkezdtük „énekelni” együtt a villámdalt. Zacky csak ott állt az ajtóba, és értetlenül nézett minket.

-Mi a fasz? – mondta, majd röhögve kijött, és ő is rágyújtott. Elröhögtük magunkat, majd tovább beszélgettünk.

-El kellene kicsit engednünk magunkat nem? – mondta Brian. – Még nem láttalak részegen, és kíváncsi vagyok.

-Nem is fogsz. – szívtam bele a cigimbe. - Nem fogtok leitatni. Nem engedem. – mosolyogtam rájuk.

-Óóóó. – mondta Zacky. – Kár volt mondanom. Syn nem fog mostantól addig leszállni rólad, míg le nem itat to-tá-li-san. – hangsúlyozta a végét.

-Bukta kicsilány. – mondta, majd elnyomta a cigijét. – Hétvégén nálam , az interjú után! – mondta, majd bement. Mi is bementünk lassan, majd jött az énektanár. Szinte csak ilyenkor volt időm rá. Másfél óra skálázás…Na jó nem, volt benne ének is, de szinte arról szólt az egész.

-Azt ajánlom szokjon le a cigarettáról, és igyon valami gyógyteát. Ez így nem lesz jó. Látom meg hallom is magán hogy ez így sok, de viszont ebből a tempóból nem tudunk visszavenni. – igazából nem is annyira rosszarc.

-Rendben. – mondtam

Arin nagyon szigorúan betartja amit a tanárok mondanak. Segít a leckébe, és folyamat nyomja belém a szar löttyöket.

-A fizika kész? – jött utánam.

-Igen.

-Ne habizz, tudom hogy nincs.

-Na jó, talán 1 picit nem értettem, és abbahagytam.

-Hozd le! – szólt rám.

-De

-Semmi de! Ha már magántanuló vagy, csináld normálisan.

-Oké. – sóhajtottam, majd levittem a füzetet. Tök jól elmagyarázta, majd sikerült egyedül megcsinálnom a feladatot. – Köszönöm. Hülye vagyok én ehhez.

-Nem, csak kicsit lusta! – borzolta meg mosolyogva a hajamat.
-Amúgy Syn milyen interjúról beszélt?

-A Kerrangnak adunk egyet a kislemezről, vasárnap. – mosolygott rám.

-Ja, fasza. Azt hiszem lefekszek lassan. Jó éjt. – mondta mosolyogva.
-Köszi, neked is! -  Felmentem, majd gyors letusoltam, és dőltem be az ágyba. Már egy pár napja nem vagyok képes kipihenni magam. Másnap megint tanulás, próba, otthon is gyakorlás… Az a szólórész még mindig nem megy, de épp azért is megcsinálom.

Eljött a hétvége, és jött az interjú. Pont ott volt a BVB-nek is egy kisebb fotózása. Miközben vártunk, én kicsit távolabb álltam a fiúktól.

-May Jensen? – jött oda egy tag.

-Igen. – néztem rá.

-Ashley Purdy. – mondta, majd lekezeltem vele. Elkezdett velem konkrétan flörtölni, majd gondoltam miért ne?

-Hé Purdy, szállj le a nőről! – jött oda Zacky és Arin, majd a kezemnél fogva elrángattak. – Többet ne nagyon menj a közelébe.

-Oké. – mondtam megszeppenve, majd gyors mentünk is a riporterhez.

-Akkor kezdhetjük? – kérdezte a nő.

-Persze - ültünk le a kanapéra

-Heló itt M.Shadows.

-Synyster Gates

-Johnny Christ

-Zacky V.

-Arin Ilejay

-May Jensen.

-Nos srácok, örülök hogy itt vagytok.

-Mi is. – mosolygott Matt.

-Első kérdésem az lenne, hogy hogy álltok a kislemezzel?Mit lehet tudni róla?

-Hát, készülget, egyenlőre még csak a zenei alap van meg.A dalszövegeken még dolgozunk. – mondta Shadows.

-De attól még megy a hülyeség. – mondta Syn.

-Igen, az interneten kering is egy videó, bejátsszuk rendben? – mondta a nőci, majd egy kis monitoron elkezdődött az a videó, amit még Papa Gates vett fel.A rocky zenéje…Mikor megláttuk elröhögtük magunkat.

-May hogy kezdődött ez az egész?

-Hát, ugye Papa Gates alapból fel akarta venni milyenek vagyunk a stúdióba, és pont elcsípte ezt a pillanatot.

-De hogy jött ez a zene?

-Nem tudom. Egyszer csak jött, és azonnal Arin felé fordultam, mert tudtam, hogy ő is ismeri.

-Értem. És milyen köztetek a kapcsolat? Mármint a banda és May között.

-Hát, May már lassan beletartozik a családunkba.

-May? – fordult felém a nő. - Mi a véleményed eddig a fiúkról?

-Hát Matt mintha az apám lenne. Syn, a bátyám aki mindig megvéd mindentől. Zacky a mindig vidám nagybácsi, Johnny az aranyos keresztapa, Arin pedig, mintha.  – bassza meg mit mondjak? – mintha az ikertestvérem lenne. – talán ez lesz a legjobb. – Szinte mindenben egy a véleményünk, és egy az ízlésünk. – mosolyogtam.

-Arin ez tényleg így van? – fordult felé.

-Persze. – mosolygott.

-És May, mit szólsz a negatív „kommentekhez”?

-Csak annyit, hogy aki féltékeny az próbáljon meg eljutni erre a szintre, és akkor majd beszélgethetünk. – mondtam.

Mikor vége lett az interjúnak az öltözőbe egy cetli várt. Ashley telefonszáma, meg egy cím, és egy dátum. Gondolom ez valami randi féleség akar lenni. Nem mondhattam el senkinek… Este már mentünk is Brianékhez.

-Heló. – léptünk be.

-Csáá. – mondta, majd átölelt. Már meg volt a kellő alaphangulat. Beljebb mentünk, majd furcsállva vettem észre, hogy nem voltak itt a lányok.

-Őőő, Valaryék? – mutattam a kanapéra.

-Most csak így vagyunk a banda meg egy pár haver. De majd később jön Genna. A többiek nem tudtak eljönni – mondta Johnny mosolyogva, majd a kezembe nyomott egy poharat.

-Ez mi? – szagoltam bele. – Vodka? – kérdeztem, majd belenyaltam. – Fú, ez az! – rándult kicsit össze az arcom.

-Na mi van? – jött oda Brian is, majd leültünk.

-Semmi! – mosolyogtam rá, majd fapofával lehúztam. – Egészségedre!

-Nem mered! – nyújtott egy boros poharat.

-Gyerünk May! Ma be kell rúgnunk. – nyújtotta Matt az üveget.

-Látod? Itt mindenki akar látni részegen. – Na jó… Akkor tessék, de aztán nehogy megbánjátok! Mondtam magamba, majd elkaptam a boros üveget, és feléig lehúztam.

-Aaa kicsilány! – mondta Brian mosolyogva. – Csak megadod magad?

-Megbánjátok  ti még ezt! – mosolyogtam rá. – Hol a többi pia? – kérdeztem, majd Zacky már nyújtotta is. Kitöltöttünk mindenkinek gy pohárral, majd felálltunk.

-Hát akkor emberek…Kicsit későn, de arra hogy itt van velünk ez a… Nem is tudom eldönteni ördög vagy angyal. – nevette el magát Matt. – Nem, szeretünk téged. Akkor rád. – mondta, majd átkarolt. Már kezdtem érezni a fejem. Kimentem a mosdóba, majd bevettem másfél bogyót. Visszamentem, de már adtak is mindenféle piát. Ezek kajak le akarnak itatni. Volt minden… Vodka, whisky, abszint, bor és még sorolhatnám..

-Ittál már Tequilát?

-Még nem . – mondtam kicsit dülöngélve, majd Brian kivezetett a konyhába. Megmutatta hogy hogy kell, és kettőt le is nyomtunk egyből. Ott már éreztem hogy ennyi elég volt. – A kurva életbe! – mondtam nevetve, az asztalra könyökölve.

-Na mi van? – kérdezte Brian mosolyogva.

-Kurvára nem akartam, de bebasztam! – mondtam, majd elnevettük magunkat. A telefonom valahogy Matték kezébe került.

-May ez te vagy? – jöttek oda röhögve.

-Mi?

-Ez! – mutatták a képet a telefonomon… Felül semmi, alul csak egy rövidnaci. A hátamra rá van írva hogy „Suck my dick, BITCH!”. Természetesen hátulról.

-Ez meg hogy került hozzátok? – kérdeztem kiakadva. – Amúgy igen, de

-Ahha. Megvagy. – vigyorodott el Brian kajánul. – Azt hiszem vannak részeg sztorik!

-Egyet se mondok el! – mosolyogtam miközben jeleztem a kezemmel, majd odaadtam nekik a telefonomat. – Vigyétek! – mondtam, mivel totál leszartam mindent. – Az se érdekel ha hívogattok embereket.

-Csá srácok, bocsi hogy késtem. – lépett be Genna.

-Genna! – borult rá Zacky, majd körbecsókolgatta.

-Na milyen állapotok uralkodnak? - jött hozzánk a konyhába.

-Nézz rá! – mutatott rám Brian nevetve.

-Rám? – kérdeztem kiakadva. – Nem is vagyok részeg! Még csak a fejemet se érzem! – mondtam nevetve.

-Akkor igyunk. – mosolygott Genna, majd kihozott egy üveg Jack Daniel’s-t.

-Ó a kurva életbe. Miért nem tudok kussba maradni? – fordultam el, majd elnevettük magunkat. Ittunk abból is egy kicsit, majd jött Brian fantasztikus ötlete, hogy menjünk be a jakuzzijukba.

-De nincs fürdőruhám!  - mondtuk egyszerre Gennával.

-Minek az? – kacsintott ránk Brian. – Amúgy fent van Michellnek egy csomó. Vegyétek el.

-Biztos?

-Ja. – kortyolt bele az italába. Felmentünk, majd kiválasztottuk azt amelyik a legjobban tetszett. Genna egy lila köveset, és pedig egy leopárdmintásat.

-Na kész vagy? – jött be a fürdőbe.

-Hát, van egy kis gondom. – fordultam meg.

-Anyám, May! Ezeket eddig hol rejtegetted? – jött közelebb kikerekedett szemekkel majd rájuk markolt. Igen… A baj annyi volt, hogy a melltartó kicsit kicsi volt rám.

-Ne, nem szeretem.. – mondtam kicsit elpirulva.

-Neem, ezek tökéletesek. Most szépen lemegyünk!

-Én így nem megyek le! Nagyok a combjaim, a hasam, a vállaim!

-Nem egyszerűen csak hülye vagy! – fordult meg. – Így vagy jó, ne hisztizz! – állt meg a lépcsőn

-Na mi lesz? – kérdezte Arin.

-Nem mer lejönni.

-Mert? – néztek egymásra.

-„Szar az alakom” – utánzott kényes hangon.

-May. Végigmersz menni egy utcán csurom vizesen ordibálva meg táncolva, de nem mersz elénk állni egy kibaszott bikinibe? – mondta Matt

-Milyen vizesen? – néztek rá.

-Egy másik sztori. – mosolygott.

-MAY! – szólt rám Genna.

-Jó, a kurva életbe! – mondtam, majd leszaladtam, és eléjük álltam.

-Óó, kiez? – jött mellém Brian, majd elkezdte az ikreket bámulni. – És eddig ezt miért nem tudtam? – kérdezte.

-Mert. Hagyjuk. – mondtam.

-És most ebbe mi volt a nagy cucc?

-Hát az, hogy szar alakom van! – mutattam magamra. – Nézz végig!

-Igen, a melleid szétfeszítik Michelle felső bikini részét. A többi meg nem érdekel. – húzott magához közelebb Brian. Éreztem hogy megint elvörösödök. Kimentünk, majd beültünk. A többi ember bent ivott, táncolt, beszélgetett. Pont jól elfértünk benne. Pezsgőt ittunk, közbe ment a hülyeség. Mattel elmeséltük a sztorit a többieknek is, azok pedig kiröhögtem természetesen.

-Valahogy nem is vártam mást. – mondta vigyorogva Johnny.

-May, te tényleg olyan vagy mint egy kiskutya. – mondta Zacky.

-Nem is! – mondtam nevetve. Megpróbáltam rágyújtani egy cigire, de fordítva gyújtottam meg. – A kurva anyád. – mondtam magyarul, majd a többiek faszán kiröhögtek. – Nem vicces! – néztem rájuk.

-De-de.

-May, bevállalod?! – mutatott fel egy pezsgős, meg egy vodkás üveget Genna.

-Mi?

-Gyere középre. Így térdelj le, és nyisd ki a szád. Tudtam mit akar… Odamentem , majd kitátottam a számat, ő pedig egyszerre elkezdte önteni bele a számba mind a kettőt. A többiek persze levideózták. Mikor jeleztem abbahagyta, majd gyors lenyeltem. A fiúk gondoltak egyet, és bementünk a medencébe. Genna Zackyébe, én pedig Matt nyakába ültem.

-Matt bassza meg tartsál, vagy halott ember vagy! – mondtam nevetve, majd elkezdtünk Gennával birkózni. Egy fél óráig tuti hogy szenvedtünk egymással, mire jutottunk valamire. Persze végigröhögtük az egészet…

-Zackyy! – sikította Genna, majd elestek. Matt elkezdett ugrálni, és pedig csak az állába kapaszkodtam.

-Neee! – kiabáltam nevetve, majd így kimentünk a medencéből. Eltakartam a szemét, és úgy mentünk mindenfelé. Én vezettem…

-Balra! – fordult jobbra. – A másik balra! – mondtam nevetve. – Brian, azt add ide! – mondtam, majd Syn odaadott egy Kalinkás üveget.

-Egy kibaszott tündér vagy! – mondta Genna röhögve. Elvezettem Mattet az udvar szélén álló nagy fához, majd felkapaszkodtam rá, és leültem ez egyik vastag ágra. Lecsavartam az üveg tetejét, majd énekelve elkezdtem inni.

-Hé tündérke, gyere le! – jött oda Arin nevetve.

-Valaki segítsen. – röhögtem el magam.

-Várj megyek! Fel megy, de le már nem mi? – mondta Brian, majd felmászott hozzám, és elvette az üveget. Ketten ittunk, egy fán… Komoly jelenet. Mi ketten maradtunk mivel a többiek bementek. Nyomtuk egymásnak a hülyeséget, majd egy gyenge pillanatomban majdnem leestem.

-Basszus vigyázz. – fogott meg Brian.

-Egy kibaszott hős vagyok! – mondtam. – Egy amazon! – mondtam, majd elnevettük magunkat.

-Mondtam hogy leitatlak. – mutatta az ujját.

-Ha-ha-ha! – kortyoltam bele az üvegbe. Brian elég faszán kiröhögött, majd úgy döntöttünk lemegyünk.  – És ezt most hogy a faszba? – kérdeztem nevetve.

-Nem tudom. – mondta. – Figyelj, én lemegyek és elkaplak.

-Oké. – bólintottam rá. Lement, majd én is megpróbáltam. Végül az lett a vége hogy ráestem. – Jól vagy? – kérdeztem röhögve.

-Persze. Te? – ült fel nevetve.

-Totálisan. – mutogattam, majd kitört belőlünk a nevetés. Elég közel ültünk egymáshoz, majd mikor végre kicsit lenyugodtunk, egymás szemébe néztünk.

-Annyira, de annyira jó vagy. – mondta. – Uram atyám, ha nem lennénk ilyen szituba, tuti hogy rád hajtanák. – mondta őszintén.

-Mert én nem? – mutattam magamra nevetve.

-Istenem, nem hiszem el, hogy nincs barátod! – mondta, majd felkeltünk. – De csak hogy tudd. Bárki merjen 1 ujjal is hozzád érni, kiherélem! – karolt át, majd odanyújtotta az üveget.

-Köszönöm apa! – adtam neki egy puszit, majd meghúztam az üveget. Innentől valahogy minden kiesett.

Másnap reggel, Brian mellkasán ébredtem. Egymás kezét fogtuk… Ő halkan szuszogott, Pinkly pedig a lábainknál aludt iszonyat cukin. Kicsit még lehunytam a szemeimet, és pihentem. A fejem eléggé fájt, de meg sem bírtam mozdulni. Brian elkezdte simogatni a hajam, majd ránéztem.

-Jó reggelt. – mosolyogott.

-Jó reggelt. – mosolyogtam vissza rá.

-Úristen, boccs! – mondta, majd elengedte a kezemet.

-Én bocsi, hogy rád másztam. – ültem fel, majd akkor láttam hogy még mindig Mich bikinijében vagyok.

-Ó anyám, így józanon még jobb. – mért végig.

-Naa! – kaptam magam elé a takarót. – Brian, ugye nem

-Nem történt semmi. Bár nem bánnám. – mondta kajánul vigyorogva, majd megpuszilt a homlokomat. Bekapcsolta a TV-t, én pedig befeküdtem az ölébe. – Elválok. – jelentette be.

-Mi? – néztem rá kiakadva.

-Elválok! – nézett a szemeimbe. – Azt hiszem ezzel elmondtam mindent.

-De miért?

-Mert többször is megcsalt? – nézett rám értetlenül.

-És azután hogyan tovább? Leiszod magad, becuccozol, és elmész kurvázni? - néztem rá kiakadva.

-Aha. – mondta ártatlanul.

-Zsír, mehetek veled? – néztem rá izgatottan.

-Ha akarsz. – vonta meg a vállát mosolyogva. – De várj port is akarsz?

-Hát, ez alap nem? – néztem rá ártatlanul.

-Na neeem. Te még nem kapsz!

-Mi? De hát én… én

-May, még 16 vagy. Korai. - mondta, majd elnevettem magam. Furcsállva nézett rám. - Mi volt?
-Amit elém raktak. - néztem rá.
-És nem kattogsz?
-Azt nem mondtam.
-Nagy színészi tehetséged van tudod? - nézett rám. - Honnan tudjam hogy mikor hazudsz? - emelte fel az egyik szemöldökét.
-Tudod akiket szeretek azoknak sohasem hazudok. - mosolyogtam rá.
-És én közéjük tartozom?
-Ezt döntsd el te! - bizonytalanítottam el.
-Sohasem fogja megismerni senki az igazi énedet ugye? - mondta nevetve.

-Ki tudja? - vontam meg a vállam. - De most könyörgöm adj valamit, mert mentem szétszakad a fejem!
-Akkor gyerünk lefelé. – mondta.

-Várj, előbb keltsük fel a többieket! – vigyorodtam el ördögien, majd rákacsintottam. Benyomtuk max hangerőre a „Nirvana – Smells like teen spirit”-et. Brian felvett a hátára, majd leugráltunk, nem is inkább táncoltunk a lépcsőn. Közben persze mind a ketten énekeltünk.

-Jaj nee! Srácok hogy van ennyi erőtök? – nézett ránk Johnny.

-Még csak most jön a jó része. – mondtam, majd leszálltam Brianről. Felálltam a kanapéra Arin lábaihoz, majd elkezdtem ugrálni. Arin csak nézett rám, miközben röhögött. Mikor vége lett a számnak, ráültem a térdeire.

-Ariiiiiin! – mondtam durcásan, miközben rázogattam. – Party killerek! – néztem rájuk. Már pont kezdtem lenyugodni, mikor jött a következő szám. Rammstein – Du hast. Ez is énekeltem persze, plusz lég gitároztunk Briannel. Ki táncikáltam a konyhába, majd egy tálcára tettem mindenkinek egy pohár vizet, meg egy gyógyszert.

-Johnny. – adtam oda neki. – Arin kelj fel, mert fekve valahogy nem fog menni. – mondta kedvesen - Matt neked is. – adtam bele a szájába a gyógyszert. Lassan felmentem az emeletre.

-Tetszik a látvány!  – mosolygott Matt, majd akkor jöttem rá, hogy alul csak egy bikini bugyi van rajtam, és én meg úgy táncoltam. Fent bekopogtam Zackyékhez, majd lassan beléptem.

-Jó reggelt! – köszöntem kedvesen.

-Jobbat. – fogta a fejét Zacky.

-Megjött a mi tündérkénk is. – mondta Genna, majd mosolyogva letettem nekik a tálcát. Gyors lementem, de még mindenki ott ült/feküdt.

-Tündérke, kávét lehet kérni? – mondta Johnny szépen mosolyogva.

-Nekem is! – mondta Brian, aki a földön ült, cigizett és közben a telefonját nyomogatta.

-Brian bent a lakásba? – akadtam ki, majd elvettem tőle a cigit.

-Fáradt vagyok! – mondta gyerekesen, majd bociszemekkel rám nézett. Iszonyat cuki volt.

-Hány cukorral?

-2. – mosolygott.- De várj, találtam képeket. - vigyorgott önelégülten. - Megszeretnéd nézni? - fapofával leültem mellé, majd elkezdtük nézni őket. Elég érdekes fejem volt úgy átlagba az összesen...

-Na jó, ennyi elég! - mondtam nevetve, majd felkeltem és kimentem a konyhába. Főztem mindenkinek egy adagot, majd kiszolgáltam őket. Lassan kinyomtuk a zenét is. Arin térdeire tettem a fejem, majd elaludtam.

-May, mennünk kéne. – mondta Arin.

-5 percet! – mondtam nyűgösen.

-Nemsokára itt van Michelle. – felpattantam, majd felöltöztem, elköszöntünk és mentünk is. – Na hova lett az a nagy pörgés, tündérke? – röhögött ki.

-A tündérke most pihen egy picit. – mondtam nevetve, majd oldalra döntöttem a fejem.

-Lecke?

-Hát őőő….Nincs. – mosolyogtam rá aranyosan.

-Akkor húzás befelé, és megcsinálni. – mondta nevetve Arin.

-Naaaa! Legyen szíved! – néztem rá kiskutya szemekkel.

-Nem-nem. – csatolta ki magát. Pont beléptünk volna, de odajött egy tag.

-May?

-Igen. – mondtam.

-Á, szuper. Ez magának jött! – nyújtott át egy csokor (!) fekete (!) rózsát. Mi a fasz?? – Kérem itt írja alá. – gyors lerendeztem, majd bementünk.

-Mi az? – kérdezte Arin. – Fekete rózsa?

-Igen. – tartottam a kezemben, majd bevittem a konyhába és letettem.

-Várj a fekete az nem a gyász színe? – kétségbeesetten ránéztem, majd kikaptam a virágok közül a kártyát.

-Az örök, és egyetlen Mir- mondtam, majd elharaptam a végét. Ez meg honnan tudja??

-Mir? – kérdezte Arin értetlenül.

-Semmi, semmi. – néztem rá. –Ennyire utálhat valaki? – néztem végig a csokron.

-Hát nem tudom. – állt mellettem. – Ezek élők?

-Persze. – mondtam. – Most mit csináljak vele? Dobjam ki?

-Hát nem tudom. Oké, hogy rózsa, de fekete?

-Na ez az! Mindegy beleteszem valamibe és felviszem. Adsz egy vázát vagy valami ahhoz hasonlót?

-Aha. – mondta, majd elrendeztem és felsiettem vele. Gyors előkaptam a könyveimet, majd elkezdtem megcsinálni a leckét. Habár totál hulla voltam, de megcsináltam őket…

-Nekem most le kell lépnem. – nyitott be Arin.

-Randi? – emeltem fel az egyik szemöldököm, közben kajánul elvigyorodtam.

-Hát, valami olyasmi.

-Sok sikert, fűzd be a csajt! – fordultam vissza a füzetemhez.

-Kössz. – mosolygott. – Na csá.

-Cső! – mondtam kedvesen, elment. Felpattantam, majd a táskámba eszeveszettem elkezdtem matatni. Megtaláltam a 2-es Xanaxomat. Bevettem egyből 2-t… Benyomtam a gitárt, majd elkezdtem gyakorolni. A kezeim már szét mentek, de most le tudtam szarni. Valaki csöngetett, majd leszaladtam.

-Valary? – lepődtem meg egy kicsit.

-Szia, gondoltam átjövök. – mosolygott. – Egyedül vagy?

-Ahha, gyere be! – mondtam kedvesen, majd bementünk a konyhába.

-Kávé?

-Az most jól esne. – ült le az egyik bárszékre. Vettem volna le az egyik poharat, de ahogy megfogtam az ujjaim pokolian fájta. Nem bírtam tartani azt az 1 üvegpoharat sem. Kicsúszott a kezemből, majd egy nagy csattanás.

-Bassza meg! – mondta kicsit sokkolódva.

-May, jól vagy? – jött oda Val.

-Persze, csak véletlen elejtettem. – mosolyogtam rá, majd elkezdtem szedegetni a darabokat. Elkapta a kezem, majd végigsimított az ujjaimon. Mikor az érzékeny pontokhoz ért, elég hangosan felszisszentem.

-Áúúú. – mondta elfojtott hangon.

-Jézusom May, te mit csinálsz magaddal? Az ujjaid.

-Semmi baj, nem fájnak. – mondtam. Gyengén megnyomta az egyiket, majd összehúzott arccal oldalra néztem.

-Aha, nem fájnak. – mondta, majd berángatott a fürdőmbe. Kirántotta a fiókot, és elővett egy kis tubus valami kenőcsöt. Bekente vele, majd rakott rájuk egyenként kötszert is.

-Anyás, milyen fasza már. – mondtam, miközben lelkesen játszottam az ujjaimmal. Valary egy enyhe pofont adott le hátulról.

-Mégis miért? – nézett rám szigorúan.

-Hát, csak gyakoroltam.

-De elég, ha nem megy akkor ne erőltesd. Biztos kitudtok találni valami könnyebbet is.

-Nem, arról szó sem lehet. – mondtam komolyan. – Így vállaltam el, így is fogom végigcsinálni. – mondtam, majd ránéztem. – Nem tehetek mást.

-Tündérke, büszke vagyok rád. – ölelt át. – De akkor sem kell szétkészítened magad. Ők is meg fogják érteni, hogy ez sok így. – mosolygott rám. – De most viszont egy jó hétig nem nagyon kellene ilyesmiket csinálnod!

-De

-Semmi de! – mondta. – Na gyerünk le, mert már kell az a kávé. – mondta kedvesen mosolyogva, majd lementünk. Gyors csináltam mind a kettőnknek.

-Várj, az előbb te is – szűkítettem össze a szemeimet – tündérkének szólítottál.

-Ja, Matt elmesélte hogy érdekes éjszakátok volt. – mosolygott, majd lehajtottam a fejem, és inkább ittam a kávémat. – Nyugi, nem mesélt nagyon semmit csak ezt a sztorit. – nevette el magát.

-Akkor jó. – néztem rá. – Amúgy mizujs a kicsivel?

-Hát, elvan. Sír, eszik, alszik. – nevette el magát. – Még mindig hihetetlen hogy az én gyerekem. – mosolygott. – Olyan kicsi, és cuki, és puha, és – mondta, majd elnevettem magam. – Mi az? – kérdezte nevetve.

-Semmi, csak olyan aranyosan mondtad. – mondtam, majd sóhajtottam egy mélyet. – Nem akarok gyereket, de ha lesz tuti hogy mindent meg fogok adni neki. Nem kényeztetem el, de na. Bár, mondjuk belőlem elég egy is. – mondtam mosolyogva.

-Végre kezdesz megnyílni felénk. – mosolygott. – Ennek örülök. Csak maradj mindig ilyen! – mondta.

-Hát, megpróbálok. – mosolyogtam. Megmutattam neki is a rózsákat, majd arra jutottunk, hogy fogalmunk sincs kitől és miért jöhetett.

-De miért pont fekete?

-Nem tudom. Nem halt meg senki a közelemben, legalábbis remélem! – mondtam.

-Hát, majd kiderül. – húzta el a száját. – És amúgy hol van Arin? – mentünk le.

-Randija van. – mondtam.

-Randi? – állt meg előttem. – És te hagyod?

-Mert? – néztem rá értetlenül.

-Maaay! Basszus! Így el fogod veszíteni!

-De hát, nincs is közünk egymáshoz!

-De lehetne! Na jó, még kitalálok valamit. – mondta, majd kikísértem.

-Kitalálsz?

-Ne aggódj! Minden helyre jön! – mondta, majd beszállt a kocsijába. – Szia! – intett mosolyogva, majd elhajtott.

-Dehát, minden tök rendbe van! – mondtam értetlenül magamnak, majd bementem. Letusoltam, újracsináltam a kis kötéseimet, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel 8-kor keltem. Elkészültem, kajáltam és jött is a tanár. Mikor végeztünk mi is mentünk.

-Hát veled meg mi történt? – fogta meg a kezeimet Johnny.

-Kicsit összeveszett a gitárjával. – mondta nevetve Arin.

-Hát, csak gyakoroltam. – mosolyogtam, majd mentem is Brianhez. Leültem, és elkezdtem gyakorolni ugyan azt a dallamot. A felénél felszisszentem, majd elkaptam a kezem. Még a szemeim is bekönnyeztek.

-A kurva anyád! – mondtam halkan, miközben ráztam a kezem.

-Ha fáj, hagyd rá. – ült le mellém Papa Gates.

-Nem. – ráztam meg a fejem. – Brian merre van?

-Késni fog egy kicsit, de attól még felvehetjük ha gondolod. – mosolygott.

-Okés. – mondtam, majd elkezdtem. Sikerült végigjátszanom, de a végén már sírva játszottam. Lassan levettem a húrokról az ujjaim. Még csak az is fájt hogy megmozdítottam őket.

-Ez nagyon jó volt. Nem is, fantasztikus. – mondta mosolyogva Papa. – Azt hiszem ezt meg kell mutatnom majd Briannek. – mosolygott önelégülten. – Jól vagy? – kérdezte aggódva.

-Persze! – néztem rá mosolyogva, miközben potyogtak a könnyeim. – Csak kicsit fájnak az ujjaim.

-Jézusom, ez nem néz ki valami jól. – fogta meg őket.

-Nem, jól vannak. – mosolyogva kaptam el őket. – Köszönöm szépen, hogy felvette. – mondtam, majd gyors kimentem rágyújtani. Gyors bevettem 3 Xanaxot, majd lehúztam rá a fél kis üveg vodkát. Iszonyatosan bezsibbadtam. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Gondoltam egyet, majd elmentem. Fogtam egy taxit, és hazavitettem magam. Otthon még bevettem egy Algopirint, és megittam a maradék piát. Csak feküdtem, közben pedig elkezdem írni egy dalt. Tök belejöttem, majd elkezdett zsibbadni a bal karom. Letettem a fejem, majd iszonyat kerülgetett a hányinger. Elkezdett csörögni a telefon.

-Igen? –vettem fel.

-Hol vagy? – kérdezte Zacky.

-Itthon. – mondtam erőtlenül.

-Tündérke baj van? – kérdezte.

-Matt. – mondtam halkan.

-Mi?

-Mattet küld ide! – emeltem fel a hangom.

-Oké-oké! – mondta. – 5 perc és ott van. – tette le. Csak feküdtem tovább az ágyon, és szédültem. Kirohantam a WC-re, majd elkezdtem öklendezni.

-May! – rontott be valaki, gondolom Matt. – Anyám, mi van veled? – guggolt le hozzám.

-Menj ki 5 perce. – öklendeztem egy nagyot. – Kérlek! – kiment, majd abba a pillanatban elhánytam magam. Erőtlenül keltem fel, majd öbligettem át a számat. Kimentem, és Matt mérges arcával találtam szembe magam.

-Még hogy nem csinálod! Most is túladagoltad magad!

-Matt, elég. – mondtam halkan, majd kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat. Egyszer csak elsötétült minden, majd csak annyit éreztem hogy valamire ráesek. Később, már a kórházban keltem fel. Nem volt mellettem senki. Valahogy nem is csodáltam. Egyből a szekrényhez kaptam, ahol a telefonom volt. Csütörtök… November 1.

-Basszus 3 napot aludtam? – akadtam ki. – Ashley. - mondtam halkan, majd azonnal felhívtam

-Igen? – szólt bele.

-Heló, May Jensen vagyok. Bocsi hogy nem voltam ott, de közbejött 1-2 dolog. – húztam el a számat.

-Okés semmi baj. Akkor valamelyik nap bepótoljuk?

-Persze. Neked szombat este jó?

-Azt hiszem igen. Lesz egy koncertünk, de az után okés. Amúgy hogy vagy?

-Hát most keltem fel, és egy kibaszott kórházba vagyok. – mondtam halkan, miközben felhúztam a térdeimet. – És azt se tudom miért vagy hogy egyáltalán hogy. – Ashley elnevette magát. – Ne nevess, egy nagyon durva. – néztem körbe. – Lehet hogy nem is kórházba vagyok, hanem egy elmegyógyintézetbe?

-Elmegyógyintézet? Miért lennél ott?

-Nem tudom. – vontam meg a vállam. Oldalra néztem, majd megláttam egy újságot.

„Synyster Gates és May Jensen együtt?”

Kikerekedett szemekkel bámultam.

-Ashley, bocsi de most le kell tennem, majd még beszélünk.

-Okés. Szia.

-Szia. – nyomtam ki, majd a kezembe kaptam az újságot.

„Pár kép nyilvánosságra került, amivel tisztán bizonyíthatjuk, hogy az Avenged Sevenfold annyira szeretett kislánya May Jensen egyáltalán nem veti meg a szeszt. Egyesek szerint nem az első eset hogy így látták a csak mindössze 16 éves lányt. Megbízható információkból tudjuk, hogy már a drogokhoz is elég közel áll. – MI A FASZ?! – A következő képen bizonyítani tudjuk, hogy Brian Haner és az említett May elég „közel” állnak egymáshoz. – Egy olyan kép volt bevágva, ahol Briannel az udvaron fekszünk (amikor leestem) meg egy amikor kézen fogva megyünk be… - „Talán mégsem olyan ártatlan kislány mint ahogyan azt nemrég nyilatkozták? De nem csak Gates került ilyen közeli kapcsolatba. – Még több kép volt. Olyan ahol Zackyt átölelem, Johnny hátán vagyok, amikor Matt visz a nyakába, és még egy amin nagyon meglepődtem… Arin tart a kezében. – „Vajon a Sevenfold-lányok hogyan reagálnak erre az egészre? És talán ami a legfontosabb, mit gondolnak a rajongók? Ki sem nézni ezeket a dolgokat egy ilyen fiatal és aranyos lányból.

~Anabella Rose”

Ideges lettem, majd eldobtam az újságot. Kitéptem az infúziót, és gyors felkaptam a ruháimat. Kirontottam, nem is láttam az idegtől.

-Jensen kisasszony, kérem várjon! – meg sem hallottam hogy ordibál utánam egy nővér. – Kérem! – fogta meg a karomat, majd vérben forgó szemekkel ránéztem.

-Engedj el! – rántottam ki a karomat.

-Nem, jöjjön vissza. – megfordultam, majd behúztam neki egyet.

-May mit csinálsz? – jött oda valaki, majd lefogott.

-Engedj el! – kapálóztam, de semmi. Az egyik orvos odajött, majd belém nyomott valami tűt. Gondolom nyugtató.

-Mit csinál? – kérdezte az a valaki. – Normális? Most tisztult ki!

-Ezt akkor sem hagyhattam. Megütött egy nővért! – mondta az orvos. Totálisan lezsibbadtam. Visszavittek a szobámba, majd lefektettek. Olyan kb 2 órával később felébredtem, majd Matt elég szigorúan nézett rák.

-Bajban vagyok? – néztem rá.

-Eléggé tündérke… Eléggé. Miért?

-Tessék. – dobtam oda neki az újságot. – Valahogy kicsit ideges lettem, és elakartam menni hogy szétverjem azt az utolsó férget aki ezt írta.

-És hogy akartál eljutni oda?

-Nem tudom, csak elakartam.

-Gratulálok. Amúgy ezt olvastam én is, és ez nem az első. Ezeket meg kell tanulnod kezelni, mert elég sok ilyen szitud lesz. – nézett rám. – Ez semmi. Mi tudjuk hogy ez nincs így, és majd kimagyarázzuk. Amúgy meg, Brian el fog válni, úgyhogy csak még több ilyen lesz. Azt fogják hinni, te tetted tönkre a kapcsolatukat. 1-2 internetes cikk már meg is jelent, de még szerencsére időbe leállítottuk őket. Most fontosabb az, miért vettél be ennyi gyógyszert?

-Matt, nem tudom letenni. – ráztam meg a fejem. – Muszáj, hogy normális tudjak lenni, hogy ne legyenek dührohamaim!

-MAY, TÚLADAGOLTAD MAGAD! – emelte fel a hangját. – Sürgősen állj le vele, vagy nem lesz jó vége. Én sem akarlak visszaküldeni haza, mert akkor tudom hogy mi lenne. Még jobban szétkészülnél, a stressz miatt. Amúgy honnan szerzed a gyógyszert?

-Még otthonról hoztam. A pszichológusom írta fel, de ezt mondtam nem?

-Nem. – nézett rám. – Hol van?

-Sehol, már nincs. – mondtam ártatlanul. - Ez volt az utolsó, miért lenne? A többi már elfogyott!

-Ne hazudj! - valahogy mindig meglátja...

-Na jó. Otthon van a táskámba még 2 olyan kis üvegcsébe. Van még 3 levél Algopirinem is.

-És ezeket mivel vetted be?

-Vodka, bor, ami volt. – Matt elképedve ült előttem. – Nyugi, most már kajak leteszem!

-Hát remélem is! Ha nem teszed le, akkor először pszichológus, utána pedig elvonó! Azt meg gondolom végképp nem akarod.

-Hát nem. – húztam el a számat. Bejött az orvos, majd bejelentette hogy a nővérkének csak zúzódott az arca, semmi komolyabb, meg sem fog látszódni. Aznap haza is mehettem. Mindenki ott volt nálunk… Mattel azt habiztuk, hogy csak elájultam a fáradtság miatt. Persze mindenki aggódott értem. Egész héten ki voltam szolgálva, mint valami hercegnő. Péntekre készen lett az első 3 szám, az 5-ből.

„I wanna see you cry”

„Insane dreams”

„Thank you, Fuck you”

Még lesz a „My sweet revolver” és a „Dirty wings”. A kiadást és a bemutatót 1 napra tették. HB-re tervezték November 24-re. Egész gyorsan készen leszünk vele. Annyi volt a szerencsénk, hogy a fiúk szinte már minden számot megírtak és 1-2 demót fel is vettek. Nekem is volt beleszólásom, de nagyon minimális.

Szombaton egy kicsit lazább nap volt. Miután elment a tanár, átmentünk Mattékhez. Meg kellett beszélnünk mi legyen a kislemez borítója, meg persze a címe. Ott voltunk 4-en. Matt, az egyik haverja, Brian és én. A többiek szóltak hogy elég sokat fognak késni.

-May.. Tudsz biciklizni nem?

-Hát, - bizonytalanodtam el egy kicsit. – Elvileg ja.

-Fasza, akkor gyerünk. – mondta. Elmentünk, majd kibéreltünk 2 biciklit.

-2? – kérdeztük egyszerre Andyvel.

-Emlékeztek mit csináltunk régen?

-Ó, hát hogyne. – mondta Brian vigyorogva.

-May ülj fel. - mondta Matt.
-Hova?
-Ide!

-Mi? Nem! - mondtam kikerekedett szemekkel.
-Na, jó buli csináld! - mondta Andy, majd vigyorogva odamentem a biciklihez

-1-2-3! – mondta Matt, majd felültem, a KORMÁNYRA…Andy is így tett. - Mehetünk! – mondta, majd elkezdtünk hajtani. Mondanom sem kell, szinte végigröhögtem az egészet.

-Brian, ha elmersz esni, komolyan mondom, nem tudom mit csinálok. - mondtam nevetve
-Tündérke, ne parázz. Inkább élvezd a hülyeséget. - mondta ő is nevetve. Syn biciklizik... Nagyon komoly jelenet. Csak tekertünk az utcákon, közben persze lökték a hülyeségeiket. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok végigmenni HB utcáin, a példaképeimmel.
-Syn, egy kanyar lesz balra.
-Merre? - mondta, majd elkormányzott jobbra.
-Nee! - mondtam nevetve, mivel majdnem elestünk.
-Nyugi. - mondta, majd bekanyarodott.
-Te szemét! - erre Brian csak felnevetett.

-Balra! – irányította Mattet Andy, mint egy hajókapitány.

-Igenis!

-Egyenesen előőőőre!

-Rendben kapitány! – mondta, miközben csak tekert.

-Gyorsan, a pizzázóhoz! – mondta, majd egyenesen rámutatott. Egy kisebb karambolt okozva, de odaértünk. Bementünk, majd elfoglaltuk a leghátsó asztalt.

-Jó napot mit adhatok? – jött oda egy pincérpicsa.

-Őőő, nekem meg Andynek egy chilliset, Brian és tündérkének pedig

-Pedig egy Hawaii-t. – mondtuk egyszerre Synnel. Egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat.

-Rendben. – mondta, majd elment. A fiúk elég szépen utána néztek.

-Fúj. – mondtam. – Nektek ez jön be?

-Mert? – néztek rám egyszerre.

-Nézzetek rá. Direkt húzza feljebb a kis szoknyácskáját. A dekoltázsát folyamat húzza lefelé. 6 kiló smink van rajta, csak arra vár mikor kúrja meg valami tömöttzsebes öregember. – mondtam, miközben a csajszit szúrtam. Kirázott a hideg… - Most mi van? – néztem rájuk.

-Az szééép. – mondta Andy. Mikor kihozták a pizzát, a picsa direkt behajolt. Gúnyosan felnevettem, majd végignéztem rajta. Miután megettük, fizettünk és mentünk is. Ismét felszenvedtük magunkat a biciklire, majd elmentünk a partra. Páran megbámultak, de valahogy nem érdekelt minket. Brian elengedte a biciklikormányt, majd úgy gurultunk. Széttártan a karjaim, csal élveztem ahogy a szél belekap a hajamba. Akkor úgy éreztem végre talán szabad vagyok?

-Én is! – mondta Matt.

-Neee! Te fogd szépen a kormány. – sikította Andy. Még mentünk egy pár kört, majd visszavittük a biciklit, majd elindultunk haza. Már sírtam a nevetéstől.

-Istenem, bárcsak örökre itt maradhatnák. – mondtam, miközben a könnyeimet törölgettem.

-És ki gátol meg benne?

-Nincs házam, papírjaim, karrierem. Egyedül nem megyek semmire, kellene egy banda de a régit otthagytam. – vontam meg a vállam, majd mentünk tovább.
-Tündérke, megoldunk mi mindent. - kacsintott rám Matt.
Mikor odaértünk a többiek is szépen lassan megérkeztek, Andy pedig szépen lassan hazament.

-Na, akkor várom az ötleteket! – csapta össze Matt a kezeit. Zacky a kikapcsolt TV-t bámulta, Arin kicsit unottan támasztotta a fejét. Brian elhozta Pinklyt, és vele játszott, Johnny pedig csak bambult kifelé. Én éppen a plafon bámultam, kényelmesen hátradőlve. – Emberek, komolyan.

-De ha semmi ötletünk nincs? – kérdezte Zacky.

-Kell valaminek lennie.

-Az előzőkkel is hogy megszenvedtük nem emlékszel? – mondta egyhangúan Johnny.

-Ja, és akkor is mindig ki mondta mi legyen? – hirtelen feszült csend lett. Gondolom Jimmy… Hirtelen eszembe jutott valami.

-De a

-Shhh! – mutattam fel a kezeimet, majd hirtelen nagyon elkezdtem rákoncentrálni a plafonra. Összehúztam a szemeimet, majd már meg is volt a talán legtökéletesebb ötlet. Felültem, majd rájuk néztem. – 3! – mondtam komolyan.

-Mi 3? – néztek rám a többiek.

-Semmi. – vigyorodtam el.

-Mondd már! – szólt rám Matt, majd végre Brian is odafigyelt.

-Burn in Hell. – mondtam, majd körbenéztem. Tökéletes gyilkoló gép.

-Burn in Hell. – gondolkodott el Matt.

-Szerintem jó. – vonta meg a vállát Brian.

-Egész elfogadható.

-Jó srácok, de miért ez? 

Brian:

-Mi az hogy miért? – nézett ránk értetlenül May. – Mert a számok kurva jók, és mert ez jutott eszembe először. – vigyorgott.

„-Oké Jimmy… De mi a faszomért Pinkly Smooth? – néztem rá értetlenül.

-Mert ez illik hozzá. – nézett rám kiakadva. – Ne meg ez volt az első ami részegen az eszembe jutott. – röhögte el magát, majd meghúzta a sörét.

-Elég furcsa bandanév.

-Szerintem is, de hát... Miért ne?

-És mit mondunk ha például megkérdezik miért pont ez a nevetek?

-Titok. – kacsintott rám, majd még jobban elterül a fotelbe.

-Anyám James… - csaptam rá a homlokomra. – Te sem fogod sokra vinni így.

-De. – bólogatott hevesen. – Pont hogy ezzel fogom sokra vinni! Hidd el haver, egyszer még ez fog híressé tenni. Akkor is rocksztár leszek. – forgatta a kezébe az üveget. -  Már látom magunkat egy kurva nagy színpadon, - mosolyodott el - őrjöngő közönség, miniruhás csajok. Anyááám… Cucc minden felé. – mondta, majd lehunyta a szemét és képzeletben felszívott egy csíkot.

-Hülye! – ütöttem bele egyet a vállába nevetve. – Szerintem meg ez fogja a vesztedet okozni. Cucc meg pia orrba-szájba! – mondtam, majd elröhögtük magunkat. Abban a pillanatban, még egyikünk sem gondolta ezt az egészet komolyan, pedig…”

-Shadows, miért ne lehetne az? – néztem rá. – Kurvára tetszik, meg amúgy is ő a mi kis „tündérkénk”.

-Jó, de

-Semmi de. – mondta Zacky. – Ez lesz. – vigyorodott el, majd May diadalmasan felállt és hozott mindenkinek egy sört.

-Akkor már csak a borítókép.

-May. – vágta rá Johnny

-Domina ruha. – mondta én.

-Rejtekhely. – mondta Zacky

-Fegyverek. – jöttek rögtön egymás után a válaszok.

-Meg a francokat! – mondta May kiakadva. – Dominaruha? – nézett rám szúrós szemekkel.

-Ez jutott eszembe! – tettem fel a kezeimet ártatlanul, majd a többiek elröhögték magukat.

-Jó, tehát May legyen rajta?

-Mi? Nem, nem akarok rajta lenni!
-De mert?
-Mert nem. Úgyis lesz hozzá gondolom egy fotózás. Az nem elég?
-Az mondjuk igaz.
-Jó, de akkor mi legyen?
-Ha már pokol, akkor én arra gondoltam, hogy lehet egy Csontváz, ami ég a tűzben, mégis felfelé nyújtja a kezét és az ujjai közt egy egyszerű ezüst keresztmedálos nyakláncot tart.
-Egész jó. Ezt mikor találtad ki? - nézett rám Johnny.
-Most jött az ötlet. - vonta meg a vállát.
-Jó, akkor ezt még majd átgondoljuk. - mosolygott Matt.