4.fejezet:  " Pengeélen táncolni? Miért ne? "

Brian:

(ivászat utáni nap)

Elmentek a többiek, és rá fél órára már Michelle ült előttem a konyhába.

-Brian, mit akarsz? – szólalt meg.

-Elválni. – néztem rá.

-Mit? Elválni?

-Igen. Michelle, megcsaltál! Még csak nem is egyszer! Plusz még a barátaimat is meg akarod válogatni.

-Igen? Akkor mi a helyzet azzal a kiscsajjal? Te talán még nem feküdtél le vele? Brian! – mondta, majd gúnyosan elnevette magát.

-Valahogy nem. Tudod én hű tudtam maradni! Attól hogy teszek 1-2 megjegyzést nőknek még nem csallak meg!!

-Na persze. – vágott egy fintort. – Akkor küldd el innen azt a nőszemély, és talán hiszek neked!

-Mich mit akarsz még? Nézzem végig ahogy a baráti köröm végigkúrja a „feleségem”? Te meg vagy őrülve? – néztem rá szúrósan.

-Talán ők megtudják adni azt amit te nem! – emelte fel a szemöldökét. Kiröhögtem, majd ránéztem.

-Na jó ennek most vége. – vettem le a gyűrűt. – Pakolj össze, és menj el! Aki így képes oltani a legjobb barátomat az be nem jöjjön az én házamba! Jimmy forog a sírjában! – idegesen felment, majd fél óra múlva lejött egy nagy bőrönddel.

-Legyél boldog azzal a kis kurvával!

-Az a kis kurva egy hónap alatt lehet többet adott mint te. – ledobta a gyűrűt, majd kiviharzott.

May:

(lemezmegbeszélés után)
Miután hazamentünk egyből felmentem és megcsináltam a maradék leckét. Letusoltam, kifestettem magam, kivasaltam a hajam. Ashley már írt egy üzenetet, hogy este 8-kor a parton találkozunk. Valami kisebb koncertjük volt vagy mi… Kiléptem a fürdőmből majd egyenesen a szekrényhez mentem.  Nem tudtam mit vegyek fel. Mondjuk nem is hoztam magammal olyan sok ruhát. Kivettem egy párat, majd magamhoz próbáltam. Végül egy kockás ing, meg egy egyszerű fekete farmer mellett döntöttem.  Gyors kimentem, majd felhúztam a cipőmet.

-Hova-hova tündérke?

-Őőő elmegyek sétálok egyet. – mosolyogtam rá aranyosan. – Elmegyek Brianhez. – mondtam, majd elhúztam a számat.

-Ja okés. – mosolygott.

-Mikor jössz?

-Nem tudom szerintem max 1-2 óra és itthon vagyok. – mondtam.

-Okés, vigyázz magadra!

-Jó-jó. Na csáá. – mondtam, majd gyors kimentem. Először hazudtam neki… A szívem iszonyatosan vert, de nem tehettem mást. Ha csak bejelentem hogy : „Csá, Ashley Purdyvel találkozok” akkor szinte biztos hogy lebasznak… Egyenesen a partra siettem, mivel már így is késésben voltam. Ashley ott támaszkodott a kocsijára egy étterem előtt.

-Szia, bocsi a késésért. – léptem oda.

-Szia, semmi baj. – mondta, majd adott 2 puszit. –Mmm finom az illatod.

-Kö-köszi. – mondtam, majd éreztem hogy kicsit pirulok. Bementünk, és mint kiderült már volt foglalva helyünk.

-Anyám, de puccos egy hely, én meg csak így eljöttem. – mondtam, miközben kikerekedett szemekkel lopva néztem körbe. Ashley elnevette magát. Gyors a számra tettem a kezem, majd elnevettem magam. Jézusom ezt most kajak kimondtam???

-Ugyan, te így is gyönyörű vagy. – aranyosan rámosolyogtam, majd rendeltünk. Én természetesen spagettit kajáltam. Valami iszonyat finom bort is rendelt. Úgy a 3. pohár után kezdtem beérezni. Kimentünk, majd még sétáltunk egy kicsit.

-És amúgy eddig milyen Amerika?

-Hát, egész jó. Jobb mint Magyarország az biztos. – mondtam, majd gúnyosan elnevettem magam.

-Miért annyira rossz?

-Hát, csak próbálnál meg ott élni max egy évig. Legalábbis ott ahol én laktam. Kicsi falu, ott volt egy bandánk, de amit átéltem velük. – húztam el a számat. – Ahhoz képes itt arany életem van.

-Ennyire züllött ott az élet?

-Nem, csak sok volt a balhé. De most ezt ne említsük fel. – mosolyogtam rá. – Ti hogy haladtok?

-Hát, egész jól. Koncert, interjú, fotózások. Most elég sokat dolgozunk.

-Tényleg te most onnan jöttél nem?

-Hát, valami olyasmiről. Ilyen jótékonysági valami volt. – mondta. – Kicsit lefárasztottak, de hát ez ilyen. – vonta meg a vállát mosolyogva. – Nektek hogy meg a kislemez?

-Hát, lassan kész. – mosolyogtam. – Tök jól haladunk vele, bár ez a tempó nekem néha kicsit gyors. A tanulás is.

-Tanulás?

-Ja, nem hagyhattam rá, ezért magántanulónak kell lennem.

-Ez most komoly? – nézett rám.

-Aha, ma is volt a tanár. És ez érettségiig menni fog. – mosolyogtam.

-És most 2.-os vagy nem?

-De. – bólogattam. – Sokkal jobb amúgy így magántanulóként, mint suliba járni. Nincsenek olyan emberek, akik kicinkelnének mindenért. Nincsenek tanárok, nem kell korán kelni. Bár, így sem tudok rendesen felkelni, és elkések mindenhonnan. – mondtam, majd elnevettük magunkat. – Szóval ja.

-Szereted a videojátékokat?

-Persze! – vágtam rá.

-Bemenjünk? – mutatott oldalra, ahol egy játékterem volt. Csillogó szemekkel ránéztem, majd bólogattam. Mikor bementünk egyből megtámadtuk a motoros játékot. Felültünk mind a ketten a motorokra, és játszottunk. Természetesen elvertem 3:2-re. Utána még játszottunk valami lövöldözőst. Abba ő nyert.

-Háhá. – nevetett ki gonoszul. – Nem tudsz leverni.

-Naa, ez nem ér. Ez a gép elromlott!

-Persze. – bólogatott. Átmentünk egy másikhoz, ahol ilyen kis mókusokat kellett ütögetni. – 116. Ha ezt megnyered, eskü elveszlek!

-Hát Ashley, készítsd a násznépet! – mosolyogtam rá, majd beálltam oda. – 251. – emeltem fel az egyik szemöldökömet. – Na? – sóhajtott egyet, majd letérdelt. – Hülye ne! – mondtam neki nevetve, majd felállt. Kimentünk, majd elgyalogoltunk a kocsijához.

-Gyere hazaviszlek! – kacsintott rám, majd beszálltam.

-Köszönök szépen mindent. Iszonyat jó este volt. – mosolyogtam rá.

-Én köszönöm. Folytatás?

-Lehet. – vontam meg a vállam. – Jóéjt. – szálltam ki a kocsiból.

-Neked is! – mondta, majd elment. Beléptem a házba, majd örömmel figyeltem meg, hogy mindenhol sötét van. Megpróbáltam besompolyogni, de nem egészen úgy történt ahogy terveztem...

-Nos tündérke milyen volt nálam? – kapcsoltam fel a villanyt Brian. A kurva életbe. Sokkolva néztem még mindig előre.

-Hihi. – nevettem kínosan, majd oldalra fordultam. Olyan filmszerű volt az egész. – Szia Brian. – mondtam kedvesen. Szigorúan rám nézett, majd leültetett maga elé. Arin is ott állt mellette…

-Hol voltál?

-Csak sétáltam egyet. – néztem rá.

-És miért van kan szagod?

-Mi? – szagoltam meg magam. Tényleg érződött rajtam egy kicsit Ashley illata. – Én nem érzek semmit. – néztem rá értetlenül. – Mondom, csak sétáltam. De ha viszont megmondom Arinnak, hogy körbenézek egy kicsit, biztos hogy el akar kísérni. Nekem meg egy kicsi magányra volt szükségem. Bocsi. – néztem rá, majd elhúztam a számat. Kicsit lehajtottam a fejem, hogy még drámaibb legyen az előadásom.

-Jó, semmi baj. – sóhajtott egyet Brian.

-De legközelebb mondd el hol vagy! – mondta Arin.

-Oké, elmondom. – bólogattam.

-Na, de én mentem. – kelt fel Brian.

-Várj! – fogtam meg a kezét. – Gyere! – mondtam, majd kivittem a konyhába. – Beszéltél vele?

-Ja. – mondta, majd kisebb szünet jött.

-És? – kérdeztem rá.

-Hát, végül is bele egyezett a válásba. Elkezdtünk ordibálni egymással, majd elhordta magát. – húzta el a száját, majd elmesélt mindent.

-Az széép. – néztem rá, majd megvonta a vállát. – Biran! – mondtam kedvesen, majd átöleltem. – Nem is szeretett. – fintorogtam.

-Ja, de én őt igen. – hajtotta le a fejét.

-Meg se érdemli hogy azt se hogy beszéljünk róla!

-Menjünk LA-be!

-Most? – néztem rá.

-Aha. – mosolygott.

-Oké. – mondtam, majd egyből lerángatott.

-Arin, ellopom Mayt. Holnap hozom!

-Jó-jó cső! – mondta, majd mentünk is ki. Gyors beszálltunk a kocsiba, majd hajtott.

-Várj! – fékezett le hirtelen. – Itt meg kell állnunk! – bementünk egy boltba, majd vettünk 2 üveg Jack-et. – Egy perc, el nem menj! – mondta, majd eltűnt a sötétbe. – Tessék. – tett bele a zsebembe egy kis zacskót. – Vigyázz rá, mert még kell. – kacsintott rám, majd visszaszálltunk a kocsiba. Iszonyatosan jó kedvünk volt, ahhoz képest… Mikor odaértünk egy pub elé, előkaptam a zacsit. Már szét szedett a kattogás. Mivel nem volt más választásunk, a zacskóból szívtunk fel egy kicsit. Brian bele szippantott, majd az orrát fogva hátradöntötte a fejét.

-Aanyám. – elvettem tőle, majd mélyen beleszippantottam.

-Csak óvatosan! – Élveztem ahogy szétmarja az orromat a cucc. Brianre néztem, aki már nem bírt nyugton maradni.

-Befelé! – mondtam, majd egyből be is siettünk. Egyből a tánctérre. Brian úgy 2 óra elteltével már fel is szedett 2 csaj. Ott ültek egy közeli kanapén, én meg még táncoltam. Valaki elkezdett taperolni. hátranéztem, de senki gyanúsat nem láttam. Nem sokra rá egy tag megmarkolt, majd elkezdett kifelé rángatni. – Brian! – kiabáltam el magam könnyes szemekkel, majd ránéztem. Rémült arccal nézett felé, majd felpattant és behúzott egyet tagnak. Azonnal kimentünk, majd magához szorított.

-Minden rendbe?

-Aha, csak kicsit megijedtem.

-Menjünk el máshova, vagy haza.

-Máshova! – vágtam rá önkéntelenül is. Beültünk a kocsiba, majd elhajtottunk egy másik pubhoz. Előtte persze felszívtuk a maradék port. Én már ott nem tudtam magamról. Bementünk, majd folyamat ittuk a vodkákat. Iszonyat pörögtünk, nem tudtunk leállni. Elég érdekes képek születtek ott is. Brian mögém jött, majd úgy táncoltunk. Jó páran meg is néztek, és nem hitték el hogy két rocker egy szórakozóhelyen… Leszartuk őket, nekünk ez volt akkor jó. Nem bírtam leülni, mert úgy éreztem hogy hányok.

-Tündérke, hogy állsz? –meg sem tudtam szólalni, csak sikítottam egy nagyot, majd táncoltam tovább. Kimentünk, majd elkezdtünk valamerre sétálni. Végül egy tetováló szalonhoz értünk.

-Gyerünk May! Légysziii! – nézett rám boci szemekkel.

-Na jó! – mondtam, majd bementünk. – Melyiket akarod? – kérdeztem, majd rámutatott egyre.

-Tökéletes választás. – jött oda a csajszi. – Neked lesz? – mutatott rám

-Aha. – bólogattam.

-Okés, és hova?

-Hát – néztem Brianre.

-A tarkójára. – vágta rá.

-Rendben, akkor gyere! – mondta, majd lefektetett egy székbe. Mikor készen lett nem hittem a szememnek kurva jól sikerült! Fizettünk, megköszöntük majd léptünk is. Csoda hogy megtaláltuk a kocsit. Elindultunk haza, de egy hotelben kötöttünk ki. Brian felvett a hátára, majd befutottunk. Kikért egy szobát, és elindultunk a lépcsőn. Ami kb 10 perc lépcsőzés, az nekünk másfél óra alatt sikerült, mivel folyamat röhögtetett. Bementünk a konyhába, majd ittunk tovább. Persze egyikünk sem bírtam befogni a száját. Pont mikor ittam volna mondott egy viccet, és kicsit félre csúszott a pici Jack. Kirohantam a fürdőbe, majd röhögve öklendeztem.

-May jól vagy? – jött be nevetve.

-JA. – bólogattam. – Te barom, miért teszed ezt velem? – néztem rá könnyes szemekkel, mivel már annyira nevettem. Kimentünk, majd elkezdtünk birkózni.

-Lenyomlaaak! – mondtam, majd letepertem.

-Azt csak hiszed tündérke! – mondta, majd egy egyszerű mozdulattal a hátamra fordított. Kapálóztam, de nem ment. Lefogta a kezeimet, majd megpróbáltam kigáncsolni. Mivel olyan ügyes voltam, elestünk. Ráestem, majd kitört belőlünk ismét a röhögés. Felkeltünk, majd gondoltuk kiviszünk egy takarót az erkélyre. Ott leültünk, majd Brian az ölembe tette a fejét.

-Gyönyörű. –  Beleszívtam a cigimbe, majd csak élveztem a kilátást.

-Jó mi? – mosolyodott el. – Michellel is voltunk itt egy párszor. – sóhajtott.

-Azt a nőt most inkább ne említsük! – gyújtottam rá még egy cigire.

-Hát, talán nem is kellene. Jézusom, szerettem vágod? Ilyen sohasem történt meg velem. Mindedjik csak egy kis nőcske volt, de ő. Ő egy NŐ volt!

-Megértem. – kezdtem el birizgálni a haját. – De hát ha ilyen volt, akkor csak a karriered meg a pénzed érdekelte. Nem is tudom hogy lehetnek ikertestvérek Valaryvel.

-Na azért Valarynak is van 1-2 ilyen hajlama, csak ő tudja leplezni, meg kezelni is.

-Hát, én tök rendesnek ismertem meg igazából mind a kettőjüket, de ezzel messzire ment. Jó, nem akarok beleszólni, de… - húztam el a számat.

-De?

-Jól teszed hogy elválsz tőle.

-Te legalább megértesz. – nézett rám mosolyogva. – May, olyan jó vagy hozzánk. Túlságosan is. Egy angyal? – nézett rám, majd elnevettem magam. – De ez most komoly. Annyira jó hogy itt vagy. Már kezdelek nagyjából megismerni, és hasonlítasz Jimmyre – sóhajtott ismét. – de te May vagy, és maradj is az!

-Brian. – mondtam, majd bekönnyeztek a szemeim.   – Te hülye! – kaptam az arcomhoz.

-Na, ne sírj bassza meg! – ölelt át. – Ennyire jó volt a szövegem?

-Igen! – öleltem át. Ránéztem, majd elkapott a vágy. Már majdnem megcsókoltam, de elvettem a fejem. 

Ez nem helyes.

Magához rántott, majd megcsókolt. A kurva életbe, csak megadtam magam neki.

Olyan hosszasan, és fájdalmasan csókolt. Tudtam beleadja minden érzelmét, és őszintén? Jól esett, hogy ezeket megosztja velem. Nem is olyan érzéketlen tuskó, mint amilyen először volt. A szemeimbe nézett, majd végigsimított az arcomon.

-Istenem, ha most hozzád érhetnék. – mosolyodott el.

-Ha jól esik tedd! –mondtam. – Használj fel, éld ki magad ameddig még ilyen állapotban vagyok! – néztem rá őszintén. Ismét megcsókolt, majd hátradőltünk. A pólóm alá nyúlt, majd egyre hevesebb csókolgatni. Már kezdte levenni rólam a nadrágot, de megállt. Még egy ideig még vadul csókolt, de leállt. Félve ránéztem, majd őszintén nézett a szemeimbe.

-Ezt nem tehetem meg! – rázta meg kicsit a fejét. – El sem hiszed mennyire akarom, de nem. Nem akarom kihasználni a helyzetet.

-Velem van a baj? – néztem rá.

-Nem egyáltalán nem! – nézett rám őszintén. – Velem. Nem akarlak összetörni, mert tudom ebből a kapcsolatból semmi nem lenne, és ezt mind a ketten tudjuk. Nagyon szeretném, de vissza kell fognom magam.  – Nem sértődtem meg. Tudtam igaza van. Egy egyéjszakás kalandnak semmi értelme nem lett volna, főleg hogy még sohasem voltam senkivel. Meg sem tudtam szólalni. Magához szorított, majd úgy ültünk egy ideig. Még utoljára megcsókolt, majd rám mosolygott. – Egyszer még úgyis megszerezlek magamnak. – rázta meg a fejét.

-Én várok rád. – mosolyodtam el, majd a vállára döntöttem a fejem

-Ez maradjon a kettőnk titka.

-Örökre! – mondtam, majd megfogta a kezem. Bent levettem a fölsőmet, meg a nadrágomat. Sohasem szerettem ilyen ruhákban aludni. Akkor inkább fehérneműben. Befeküdtem, majd magamra húztam a takarót.

-Aaa. – jött oda mosolyogva. – Már jobban tetszik. – lefeküdt mellém, majd láttam hogy sokkolva néz rám.

-Mi az? – néztem rá.

-Neked van tetkód?

-Aha. – mondtam büszkén, majd a hátam fölé hajolt.

-Ez

-Igen.. – mondtam kicsit szomorúan. – Miatta.

-Gyönyörű. – mosolyodott el fájdalmasan, majd közelebb jött. – Azt akarom, hogy rólam is legyen majd egy ilyen emléked

-Lesz, nem aggódj! – mondtam, majd lehunytam a szemeimet. – Ez tuti hogy speed volt.

-Ja, szerintem is. Elég álmos vagyok. – karolt át.

-Én is. – mondtam nyűgösen, majd elnevettük magunkat.

-Jó éjt. – mondta halkan.

-Jó éjt. – mondta, majd egy olyan fél óra múlva már aludtam is. Reggel ismét Syn mellkasán ébredtem. Végre kipihentnek éreztem magam. Nehezen, de beugrott 1-2 kép. Az erkély jelenet is… Először kétségbeestem, de hát végül is nem volt azért annyira rossz!

Elmosolyodtam, majd sóhajtottam egyet.

-Reggelt, tündérke! – kezdte el simogatni a hátam.

-Jó reggelt. – mondtam fáradt hangon, majd elhelyezkedtem. – Mennyi az idő?

-Délután 3.

-3?? – akadtam ki.

-Ja, de hát nem para. Ráérünk.

-Végül is ja. – mosolyogtam.

-A tegnap estével kapcsolatban. Én mindent komolyan gondoltam. – ránéztem, majd elmosolyodott. – Most mi van? – mosolyodott el.

-Semmi, csak kicsit meglepődtem.

-Hát, lehet de ez igaz. – mosolygott még mindig, majd adott egy puszit a homlokomra. – Mint egy kínai! – nézett a szemeimbe.

-Nee!  - takartam el őket!

-Ne, ne takard el! Tök szépek! – vette el a kezeimet. Felkeltünk, majd rendeltünk kaját. Beléptem a fürdőbe, majd éreztem hogy fáj a tarkóm. Sikítottam egyet, majd leszedtem a fóliát.

-Biran, ez meg mi a faszom.

-Kurva jó nem? – jött be röhögve. – Én választottam. Tegnap este még neked is tetszett!

-De…de… Ez kibaszottul de két revolver! – néztem rá kiakadva! – És én ezt akartam?

-Miért szerintem tők jó.

-Hát, végül is nem a legrosszabb. – nézegettem, majd egyre jobban megtetszett.  Az egész kb olyan 5x6 centis volt, és a két fegyver csöve felnyúlt a tarkómhoz. Adtam neki egy ökölpacsit, majd kiröhögtem saját magam. Még elmentünk sétáltunk egy kicsit a városban. Annyira jófej Brian, hogy azt el sem hiszem. nem gondoltam volna hogy egyszer így beszélek vele. Ahogy elhaladtunk az egyik üzlet előtt, megláttam egy iszonyat szép virágot.

-Brian! Egy perc! – bementem, majd megláttam egy egész fiatal srácot, aki a rózsákat nézte. Egész jól nézett ki. Odaléptem én is, majd elkezdtem nézegetni őket. Kivettem egy fehér színűt, majd azt nézegettem.

-Fehér? – kérdezett rá a fiú.

-Igen.

-Tudod a fehér rózsa a nagyrabecsülés és a csend színe. Tökéletes egy általad tisztelt embernek.

-Hát, valami olyasmire kell. – mosolyodtam el, majd elvettem 7 szálat. – Köszönöm. – néztem rá kedvesen, majd fizettem. Ahogy kiléptem Syn egyből levette hova vettem. Beszálltunk a kocsiba, majd hazavezettünk. Első utunk a temetőbe vezetett. kimentünk ahhoz a sírhoz, majd letettem. – Bárcsak találkozhattam volna vele. – mondtam halkan.

-Nyugi, biztos figyel téged. – mosolygott rám Brian.

-Hát remélem is. – hajtottam le a fejem, majd ismét jött az a szellő. Megborzolta a hajam, majd felnéztem.

-Mi az? – kérdezte.

-Semmi. – néztem rá ártatlanul. – Menjünk. – mondtam, majd belekaroltam és mentünk is.Olyan 5 körül haza is vágódtunk.

-Cső. – léptünk be, mosolyogva.

-Mi ez a komorság? – kérdezte Brian Arint.

-Csak nézz ki a konyhába. – kimentem, majd az arcom fagyott a mosoly. Már 2 csokor fekete rózsa volt ott.

-Na ne! – kaptam ki belőlük a kártyát. „you make me happynes ;)” és  „i wanna see you smile” mondtatok voltak ráírva. De a hátulján már számok is voltak. 101224357. – Mik ezek a számok?

-Számok? És mi ez az egész? – jött ki Syn.

-Egy tag, fekete rózsákat küldözget nekem, ilyen kártyákkal.

-És mióta?

-Kb, egy hete max. De nagyon parázok. – rázott ki a hideg.

-Nyugi, ki fogjuk deríteni. – jöttek ki a többiek is.

-Mindenesetre elrakom őket. – vontam meg a vállam, majd felvittem ugyan abba a vázába. Az előzőket kidobtam, mivel már elszáradtak. Egyedül azok a számok aggasztottak. Bárhogy próbáltuk, nem sikerült kideríteni mit jelentenek. Miután Brian hazament Arin segített a háziba.

-És hogy alakul azzal a csajjal? – kérdeztem rá.

-Hát, egész jól. Ma este is találkozunk.

-Na az fasza. – mosolyogtam, de közben eszméletlen féltékeny voltam. – Mikor mutatod be? – néztem rá.

-Hát, nem tudom. – vonta meg a vállát. – Majd ha komolyabb lesz.

-Értem. – bólogattam, majd csináltuk tovább. Felrohantam a szobámba, majd kiléptem az erkélyre. Miért pont az a nő? Jó, nem léptem semmit az érdekembe, de akkor is. Miért pont azoknak nem kellek akiket szeretek?

Szerencsésen elaludtam, és már az ágyamba keltem. Reggel 6 óra, de már nem tudok többet aludni. Felkeltem, elkészültem, és lementem reggelit csinálni. fél 8-ra készen is voltam. Gyors felléptem egy kicsit fb-re meg skypera, de nagyon senki sem volt.

Ahsley: Na szia!
 

Kicsit meglepődtem.

M: Szia. Mizujs?
A: Á, semmi most lesz egy fotózás. :/
M: Na az tök jó.
A: Ja, de nem ilyen korán. Olyan álmos vagyok még.
M: Én totál kipihent vagyok. 9-re jön majd tanár, na akkor fogok kifáradni totálisan. -.-
A: Hehe.
M: Nem vicces!
A: De-de. Pénteken ráérsz?
M: Őőő, elvileg igen.
A: Összehozhatnánk egy találkozót.
M: Okés, ezt még megbeszéljük.
A: Jó-jó. Na de nekem most le kell lépnem. Szia
M: Szia! 

Te jó ég, pénteken megint találkozunk. Kíváncsi vagyok most mit talál ki. Lassan Arin is lejött, kajált majd ő elment előre a stúdióba. Nem sokra rá jött a tanár is. Ahogy sejtettem, totál lehúzott. Visszamentem a szobámba, majd akkor vettem észre, hogy 2 nem fogadott hívásom volt. Zacky volt mindegyik.

-Na cső.

-Csá May. Otthon vagy még?

-Aha, miért?

-Hát csak gondoltam mehetnénk együtt. Gondolom nem akarsz se gyalogolni, se taxizni.

-Oké, mehetünk. – egyeztem bele.

-Oké, akkor kb 10 perc és ott vagyok.

-Rendben, köszönöm!

-Ugyan nincs mit! Na Cső.

-Csá.  – letettem, majd gyors felszaladtan. Rendbe tettem a fejem, és Zacky már ott is volt.

-Köszi hogy elviszel. – szálltam be a kocsiba.

-Ugyan, gondoltam elviszlek ha már Arinnak korábban kellett bemennie.

-Tényleg miért ment be ilyen hamar?

-Elég nehéz dolga van ezekkel a számokkal. Tudod, ezeket még Jimmy írta.

-Jimmy? – akadtam ki. – És ezt eddig miért nem mondtátok?

-Hát, igazából felesleges lett volna nem? Csak jobban paráztál volna a felvételeknél.

-Ez, mondjuk igaz.

-Amúgy te hogy állsz?

-Az ének kurva nehéz! Utálom a tanárt. Szét készíti a torkomat. Direkt olyanokat kell énekelnem, amik kurva magasak. Mint pl. : Witney Huston száma az a love you-s! – magyaráztam, miközben totálisan beleéltem magam. Zacky kiröhögött – Kiborít! – fújtam ki a levegőt.

-Jaj May, még annyi ilyen emberrel fogsz találkozni! – mondta mosolyogva. – Viseld el, jobban jársz!

-Van benne valami. – mosolyodtam el. Mikor odaértünk, egyből Brian mellé álltam egy cigire.

-Na mi van tündérke?

-Á, semmi.

-Kialudtad magam? – mosolyodott el.

-Túlságosan is! – mosolyodtam rá. – Elég fasza volt a hétvége!

-Meg kell ismételnünk! – nézett rám. – Vagy akár hétköznap is. – kacsintott rám. – Mosolyogj! – mondta, majd lefényképezett. Vágtam egy olyan tipikus Mayes idióta arcot, majd megmutatta. Még a vártnál is jobban ütött.

-Minek neked ez?

-Hívókép, meg emlék. – mosolygott.

 Bementünk, majd azonnal vettük a kezünkbe a gitárt. A Dirty Wings-et vettük fel. Tök jól összehoztuk, nagyon tetszett. Bementem Johnnyhoz, majd én is a kezembe vettem egy basszusgitárt.

-Hé, Johnny figyi! – mondtam, majd elkezdtem játszani Maximum The Hormone-től a Rolling 1000 Toon-t.

-Ezt meg hol tanultad? – nézett rám.

-Hát, ahol a többit is. – mosolyogtam. – Neten, egyedül.

-Na…Na várj. – nézett rám összeszűkült szemekkel. – Te, egyedül tanultál gitározni?

-Hát, igen.  – néztem rá értetlenül. – De, azt hittem tudjátok!

-Mit tudunk? – lépett be Matt.

-Azt, hogy May egyedül tanult gitározni! – mutatott rám Johnny.

-Egyedül? – nézett rám ő is. – És a többi?

-Hát, a dobokat azt az egyik haverom tanította, gitárt és a basszusgitárt egyedül. Zongorázni azt hallás után szoktam, vagy csak egyszerűen játszok valamit. Kottát nem tudok olvasni, soha nem is akartam. Nekem tökéletes volt így. – vontam meg a vállam. – Jártam szolfézsre, meg külön ilyen zeneórára, de meguntam.  Nem vagyok valami rendszerető ember. – mosolyogtam rájuk. Csak sokkolva néztek rám. – Ezt most kajak nem tudtátok eddig? – néztem rájuk.

-Hát, nem. – mondta Matt. – Anyám, ez kurva jó! – mosolyodott el.

-Énektanárhoz is most járok először.

-Az, úgy komoly. Eddig magadat képezted?

-Minden téren! Na, de menjünk, mert még azt is fel kellene venni. – keltem fel mosolyogva, majd kimentünk. Természetesen az egyik mondatot megint elbasztam… Matt tök jól elmagyarázott mindent, csak nem tudom megcsinálni.

-Bocsi. – mondtam, mikor először rontottam el. Ezután még 3x próbáltam meg. – Lálálálálá. – énekeltem monoton hamis hangon, majd a többiek kiröhögtek. Már kínomba én is röhögtem…  - Anyáááád. – hörögtem magyarul a következő alkalommal. Felidegesítettem magam, majd elénekeltem egy párszor zene nélkül.

-Figyelj May, ha nem megy nem kell erőltetni. – mondta Matt a mikrofonba, amin keresztül beszélt hozzám. Betorzult arccal ránéztem, majd az egész versszakot sikítva végigénekeltem. Mikor a végéhez értem, sokkolva néztünk egymásra Mattel. – Erről van szó. – mosolygott.

Matt:

Tudtam hogy megcsinálja. Ezt a részt még én sem nagyon tudtam elénekelni, ezért inkább rábíztam. Totálisan máshogy oldotta meg, de kurva jól hangzik.

-Tényleg ő lehet Jimmy utódja. – állt mellettem Papa Gates.

-Ő már most az! – ráztam meg a fejem mosolyogva, miközben csak őt figyeltem.

-Nézz rá. 16 éves, lassan 17. Kislány, de ahogy idekerült totálisan megváltoztatott mindent. Aranyos lány, megérdemli amit adtok neki.

-Ugyan úgy mint ő. Kiköveteli magának a szeretetet. És ha nem kapja meg, akkor ő ad a másiknak. Irigylem a jövőbeli családját. – néztem őt még mindig. May csillogó szemekkel rám nézett, majd kijött.

-Ügyes! – mondtam neki, majd egy ökölpacsi.

-Köszi. – mondta vigyorogva.

-De egyszer részegen még rá fogunk venni hogy dobolj!

-Ááá, nem hiszem! – mondta, majd a zsebéhez nyúlt. Nem néztem oda, de tudom hogy gyógyszer volt ott. Vett egy mély levegőt, majd  lemondóan oldalra nézett.

-May baj van? – kérdeztem.

-Dehogy is! – mosolygott rám.

-May, ki tudnál jönni egy picit? – jött be Zacky.

-Persze. – mondta, majd már ott se voltak.

May:

Zacky, egy hős.

-Őőő, egy perc elmegyek WC-re, mert bepisilek! – raktam az egyik lábam a másik elé.

-Oké, siess.

-Köszönöm! – mondtam, majd már rohantam is. Kimentem, majd azonnal 2 Xanax… Szégyellem magam, de muszáj. A karjaim tök bezsibbadtak, a lábaimat szinte nem is éreztem. Kimentem, majd egyenesen Zackyhez. Még fel kellett venni a Thank you, Fuck you-t. Már csak 2 szám maradt. Dirty Wings, My Sweet Revolver. Már várom a kiadást.

Hétvégén találkoztam Ashleyvel. Iszonyat jó volt. Most is este találkoztunk. Kiszöktem az erkélyen, és úgy mentem hozzá Arin szerencsére nem vett észre. Elkészültem, majd gyors lekapcsoltam a lámpát. Csak feltűnésmentesen!  Odamentem az erkélyhez, majd a mellette kb 1 méterre lévő fa ágára ugrottam. Nem keltettem olyan nagy hangzavart, ezért gondolom Arin nem kelt fel. Gyors mentem a kapun, majd elsiettem. Ugyan ott várt, de most nem mentünk be egy étterembe se. Helyette elmentünk valami kocsma szerűségbe. Rendeltünk 1-1 hamburgert, meg valami üdítőt.

-May, nagy mosoly! – mondta Ashley, majd még pont időbe lehajtottam a fejem.

A legjobb képem, amit random csináltak rólam eddig.

-Na, de ez nem ér! – mondta.

-De-de!. – nevettem ki. Mellé ültem, majd csináltunk egy pár közös képet. Megígérte hogy nem rakja fel sehova. Tök jól összehaverkodtunk. Benne is kezdek megbízni.

-Amúgy mi ez a piros haj?

-Hát, nem tudom. Tök bejött, és gondoltam miért ne? Ez így May-es.

-Hát, mondjuk meg a stílusodhoz. Na meg a gyönyörű szemeidhez is.

-Köszönöm. – mondtam. A falakon egy csomó kép volt.

-Mit nézel ennyire? – nevette el magát.

-Mi?

-Annyira elbambultál, és a szívószál is lóg a szádba. – nevetett ki.

-Ja, - nevettem el én is magam. – Csak a képeket. Mennyi emberrel találkozott a tag.

-A tag, a tulaj meg a fia.  Jó barátom mind a kettő. – mosolygott.

-Anyám, azt ott Stan Lee? – kérdeztem csodálkozva.

-Aha. Szereted?

-Hát persze! – néztem rá kikerekedett szemekkel. – Egy hatalmas alak a szememben. – mosolyodtam el.

-Mikor is töltöd a 9-et?

-Na! – löktem meg egy kicsit nevetve. – Nem vicces! – mondtam durcásan. – Igenis, egy meghatározó személy az életemben! – mosolyogtam rá.

-Annyira öreg már.

-Ja, sajnos. – húztam el a számat. – Hát, de ez az élet rendje nem? A legendák jönnek és mennek. – mosolyodtam el fájdalmasan. Megint Jimmy jutott az eszembe.

-Húha, lelki traumát érzek a levegőben! – nézett a szemeimbe.

-Á, nem dehogy is! – mosolyogtam rá. – Csak eszembe jutott egy ember, de ne emlegessük mert csak még szarabb lesz. Inkább mesélj, milyenek a koncertek?

-Hát, kicsit fárasztóak, de viszont szeretem csinálni ezt. Imádok zenélni, és a banda is tök jó. Egyenlőre itt tervezem maradni. – mosolygott rám. – De lassan te is megtapasztalod. Ahogy néztem a videókat azért volt egy pár fellépésed!

-Hát igen, de az nem olyan mint egy normális koncert, ahol csak a TE rajongóid vannak. Olyan jó lehet egy nagy fesztiválon zenélni.

-Hidd el, te vagy a legesélyesebb rá, hogy ezt eléred! – mosolygott biztatóan.

-Köszönöm. – mondtam. Miután megkajáltunk, elköszöntem majd hazagyalogoltam. Már úgy kellett elszöknöm, mivel nem akart elengedni egyedül. Mikor odaértem a házhoz, nagyon halkan benyitottam. Odalopóztam a lenti fürdőhöz, majd bemásztam annak az ablakán. Ott gyors átvettem az oda készített pizsamámat, majd gyors felvittem a szobámba. Lemenetem még a konyhába, és töltöttem egy bögre teát (csak hogy nem legyek annyi feltűnő). Iszonyat jó hogy elterveztem mindent, mivel Arin pont jött le.

-Ó, szia. – köszönt oda.

-Szia! – néztem rá kicsit összeszűkült szemekkel.

-Hát te?

-Szokásomhoz híven, megint ruhában aludtam el. – húztam el a számat álmosan. – Gondoltam ha már fent vagyok viszek fel magamnak valami innivalót. – vontam meg a vállam – elnevette magát, majd csinált magának egy szendvicset. –Jó étvágyat én felmentem.

-Köhi, hia! – tartott a szájába egy csomag szalámit. Elnevettem magam, majd felsiettem. WIN! Ezek szerint nem vett észre semmit!

-Kurva jó vagyok! – mondtam mikor beléptem a szobámba. – Pacsit! – pacsiztam le magammal. Bekapcsoltam a TV-t, majd lassan elaludtam. A tea persze nem fogyott el, reggel kiöntöttem…

~2012.nov.14.

Már csak kb egy hét a kiadásig. Már tényleg csak az utolsó simítások vannak hátra. Egy életre való emléket, és tapasztalatot szedtem össze ez a pár hét alatt. Úgy érzem beilleszkedtem Amerikába, és talán megtaláltam a helyem az életben. És ami a legszörnyűbb az egészben, hogy haza kell mennem. Szeretek otthon lenni, de itt más!
Miután végeztünk 1-2 felvétellel, azonnal megtámadtam a kis „pihenő” rész. Ez 2 kanapéból meg egy kis üvegasztalból állt. Egy csomó kínai kaja volt ott, elkaptam az egyiket, majd elkezdtem enni.

-May? – jöttek oda a többiek. Kíváncsian rájuk néztem.  – Beszélnünk kellene. – ültek le mellém. Hirtelen komor lett a hangulat.

-Mi az? – mondtam tele szájjal.

-Hát, arról van szó…  - mondta Matt kényelmetlenül. – A hazamenetel. Van egy kis gond.

-Egy kis gond? – nyeltem le a falatot.

Mikor elmondták, hogy mi a szitu, elsírtam magam… Ezt érdemlem az élettől???