5.fejezet: „  Kezdők szerencséje  „

May:

-Igen. – húzta el a száját Matt.

-Tudod beszéltünk az otthoniakkal, és a menedzserünkkel is. – mondta Johnny lehangolva.

-Ne izgasd fel magad! – tette a combomra a kezét Arin.

-Mondjátok már, mi a fasz van! – keltem ki magamból.

-Hát. – vakarta a tarkóját Matt.

-Na jó, nem bírom tovább! – nézett rám Brian komoly arccal. – Itt maradsz!

-Mi? – néztem rá. Fel sem fogtam mit mondott.

-Itt maradsz. Californiába. Velünk. Ameddig akarsz. – elkezdtek potyogni a könnyeim.

-Hazudtok! – néztem körbe!

-Nem! A szüleid is beleegyeztek. De csak akkor ha jó a tanulmányi eredményed, na meg persze 2 havonta hazajársz!.

-Rohadjatok meg! – nevettem el magam.

-Most örülsz vagy szomorú vagy? – kérdezte Zacky.

-Örülök! – néztem rájuk.

-May? – néztek rám.

-Welcome to the family! – mosolygott szélesen Matt.

-Hallod ne sírj már! – jöttek közelebb a többiek. – Most már családtag vagy te is!

-Épp ezért sírok! – kaptam az arcomhoz. – Ez nagyon sokat jelent nekem! – mondtam, majd jött egy családi ölelés. Mikor kicsit lenyugodtam, jött a többi hír.

-Na szóval, most már törvényesen is itt lehetsz. Papírjaid ugyan még nem lehetnek, de nem fognak hazaszállítani. Ja, és még holnap is lesz egy kisebb programod.

-Mi? – néztem rájuk.

-Hát, tudod tartunk egy kisebb meghallgatás. – mondta Arin.

-?

-Lesz egy saját bandád.

-Mi? – néztem rájuk.

-Aha! Olyan bandákat kerestünk fel, akiknek még nincs énekesük, és tartunk nekik egy meghallgatást. A mi számainkat kell eljátszaniuk, úgy hogy közben te énekelsz meg gitározol.

-Aaa, fasza. – mondtam sokkolva. – És hol?

-Egy ilyen művház féleségbe.

-Értem. – mondtam- Úristen, annyi mindent adtok nekem, olyan jók vagytok hozzám. – törölgettem a szemeimet. – Ezt hogy háláljam meg?

-Azzal, hogy egy legenda leszel! – nézett rám Syn.  – Hogy itt vagy velünk, hozod a jó hangulatot!

-Köszönöm. – mondtam. – Na, de hallgassuk meg a lemezt, mert már kíváncsi vagyok rá! – mondtam. Remegve ültem le a székre. Megpróbáltam a zenékre koncentrálni, de néha elkalandoztam.

-Na? Vélemény? – kérdezte Brian mikor vége lett.

-Kurva jó lett. – mondta Arin.

-Ennél jobb nem is lehetne. – mosolygott Matt.

-Akkor, azt hiszem készen vagyunk. – jelentette ki Zacky. Behozott egy üveg pezsgőt, majd koccintottunk mindenkivel. Végre, kész van! Most már kijelenthetem, hogy ide tartozom…

Este átjönnek a többiek, iszunk egy „kicsikét”. Otthon tök boldog voltam. Nyomtam a hülyeségemet Arinnak, aki csak meglepődve nézett rám. Bementem a nappaliba, majd elkezdtem a kanapén ugrálni valami atom szar zenére ami ment a TV-be.

-Mi van veled? – erre csak megvontam a vállam.

-Jól érzem magam – mosolyogtam rá.

-Ha ennyire boldog vagy, kérhetek valamit? – fogta meg a kezem.

-Mondd. – mosolyogtam rá.

-Dobolnál nekem? – nézett rám komolyan. Elmosolyodtam, majd rábólintottam. Felmentünk, majd a kezembe kaptam 2 dobverőt… Csak néztem őket a kezembe.

-Menni fog? – kérdezte Arin. – Ha nem, ne erőltessük!

-Nem, menni fog! – néztem rá. – Végül is, egyszer csak meg kell törnöm. – mondtam, majd leültem a dobok mögé. – Hú, de rág ültem dobok mögött. – mondtam, majd szétnéztem.

-Azt hiszem pont itt az ideje, hogy felelevenítsd az emlékeket!

-Talán. – mosolyogtam rá. Rászorítottam az ütőkre. – Second Heartbeat! – néztem rá komolya, majd benyomta a zenét. Lehunytam a szemem, úgy játszottam. Totálisan átadtam magam a zenének.  Lehajtottam a fejem, és csak vertem a dobokat. Kurva jól sikerült, és jól is esett.

Mikor vége lett a számnak, Arinra néztem, aki csak dermedten nézett rám.

-? – néztem rá.

-Nagyon jó volt! – nézett rám. – És 4 éve játszottál utoljára?

-Hát kb. – simítottam végig az egyik cinen, majd felálltam. – Tetszett?

-Mi az hogy! Jól nyomod.

-Köszi. – adtam vissza neki az ütőket. – És, köszönöm hogy játszhattam.

-Én, hogy hallgathattam. – mosolygott rám. Csak néztünk egymás szemébe, majd elkezdtek csöngetni. Miért most?  Lementem a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót. Még egy csokor fekete rózsa… Ez már vagy a 9. amit kaptam ettől a tagtól… Idegesít, majdnem hogy már rettegek ezektől a virágoktól.

-Megint?

-Ja… - húztam el a számat. Megnéztem a kártyát, majd elmosolyodtam „Never look back!” és ugyan azok a számok. Később már ott volt Brian, Zacky, és Matt is. Elfogyott egy üveg Jack, majd kezdett meglenni az alaphangulat.

-Figyeljétek! Megint kaptam ilyen szart! – mutattam a kint lévő virágra, majd elgondolkodtam. Már mindenki tudott róluk, de senki nem jött rá hogy kitől jöhet. Mattre néztem, majd a naptárra. Felkeltem, majd gondolkodva elé álltam.

-May mi a baj?

-2012… November az 11 hó igaz? – lapoztam a naptárat.

-Igen, de miért? – kiszaladtam a konyhába.

-Fekete! A kurva életbe hogy nem jöttem rá! – szaladtam ki a rózsákhoz. – Fekete rózsa…

-Mi van a fekete rózsával? – jött utánam Brian

-A szégyenlősség jelképe is!

-És a vörös rózsa?

-A szerelem jelképe!Vagyis szerelmes, de fél bevallani! – mondtam, majd elég furcsán nézett rám.

-Egy elvetemült rajongó. –magyaráztam neki.

-Ja, vágom! És a számok?

-Ezek a számok a kártya hátlapján. – néztem meg őket, majd elgondolkodtam. – Pontosan a koncert időpontjai! – jöttem rá. – És a jegy száma.

-Vagyis. – mondta halkan Brian. Azt hiszem ő is lassan kezdett rájönni.

-Vagyis ő is ott lesz… - néztem Brianre. - és övé 251. jegy. – mondtam kis szünet után. A többiek csak ámulva gondolták végig.

-És honnan fogod tudni hogy ki az? – jöttek oda a többiek.

-Fogalmam sincs. De csak kitűnik majd valamivel. – néztem a kártyák – 251… - mondtam halkan. – Erre igyunk! – mondtam, majd felbontottunk még egy üveget. Johnny egy kicsi késéssel, de még időbe odaért. Megint faszán leitattak… Elkezdtek pókerezni, majd beszálltam én is.

-Tudsz pókerezni?

-Nem, de megpróbálok. – nevettem el magam, majd játszottunk tovább. Johnny mellém ült, majd segített. Rám nézett, majd letettem a kártyákat. Megfogtam a zsetonjaimat, majd középre toltam őket.

-Tündérke! Magasra teszed a mércét! – mosolyogva megvontam a vállam, majd felmutattuk a lapjainkat. Megnyertem mindent… - Na nee!

-Ezt nem hiszem el.

-Ma kezdted biztos?

-Hát, már korábban próbáltam de nem ment.

-Kezdők szerencséje! – mosolygott rám Matt.

-Talán. – kacsintottam rá. – Brian mi ez a fej? – néztem rá.

-Képtelen feldolgozni, hogy leverte egy lány.

-Mi? – nézett ránk, majd elnevettük magunkat.

-Lelki traumában fog élni most szegényke! – elröhögtük magunkat, majd Brian durcás arcot vágott.

Természetesen tovább ittunk, és pókereztünk. 3x levertem őket, majd úgy döntöttünk hogy kicsit szünetet tartunk.

-May, te megint részeg vagy! – röhögött ki Zacky

-Dehogy is! – mutogattam a kezeimmel közben. – Hogy feltételezel rólam ilyet? – mondtam nevetve, majd ittam a poharamból. Talán nem kellett volna tovább innom.

-May – jött ki durcásan Johnny, és Brian. – Hallottuk, hogy Arinnak ma doboltál. – álltak be, mint 2 picsa. Brian zsebre tett kézzel, Johnny pedig összefonta a karjait. Elröhögtem magam, majd kérdőn néztem rá.

-Ha most látnátok magatok! Mind két plázamacska.

-Jaj Tündérke! – mondta nyávogósan Brian, majd elnevette magát. – De most komolyan! Nekünk miért nem?

-Mert nem. – mosolyogtam.

-Persze! Arin fontosabb mint mi! – nézett rám Johnny.

-Nem, nem erről van szó!

-Akkor igyál! – nyomta bele a számba a Jack-es üveget, majd hátradöntötte a fejem. 3 nagy kortyot ittam, majd elég erősnek éreztem magam a doboláshoz. – Na?

-Jó. – mosolyogtam, majd felmentünk. – Te jó ég, zavarba vagyok! – éreztem hogy elpirulok.

-Akkor mi lesz a koncerteken? – nézett rám Benji mosolyogva.

-Nem, amazon vagyok, megcsinálom! – mondtam. – Mit játsszak?

-Hát, talán Welcome to the family? – meg akarnak leckéztetni.

-Velem nem basztok ki! – mondtam, majd bólintottam Arinnak. Elkezdtem dobolni, közben persze énekeltem. Közben megpróbáltam józanon gondolkodni. Kicsit elbasztam az egyik résznél, de azt betudtam a részegségnek. Mikor vége lett önelégülten rájuk néztem.

-Tiszta profi! – tapsoltak meg.

-Köszönöm. – mondtam, majd még jó pár dicséret után lementünk. Ráakartak venni a vetkőzős pókerre, de nem hagytam magam.

-Na, gyerünk Tündérke!

-Nem, akkor se! – ráztam lendületesen a fejem.

-De most ne legyél ilyen!

-De ilyen vagyok! – nevettem el magam.

-May légyszi! – néztek rám boci szemekkel.

-Nem, menjetek haza vár az asszony titeket! – mondtam.

-De ajj.

-Nyugi, egyszer megígérem fogok veletek játszani! – mondtam, majd megittam a poharam tartalmát. Lassan mindenki haza ment, én pedig lefeküdtem aludni.

Hétvégén jött a meghallgatás. 4 banda volt, de ezek is már a legjobban. Matték direkt selejteztek nekem. Mindegyik bandával a Scream-et játszottuk. Miután végeztem minddel, döntenem kellett. Végül a harmadik bandára esett a választásom. 2 nálam idősebb faszi volt benne. Egy basszista, meg egy dobos. Mikor kijelentettük azonnal oda is mentem bemutatkozni.

-Heló, May Jensen.

-Thomas.

-David. – fogtunk kezet.

-Hát, akkor hivatalosan is a bandátok tagja vagyok, remélem megleszünk együtt!

-Biztos! – mondta mosolyogva David. Cseréltünk számot, majd lassan el kellett mennünk.

-Na, majd még egyeztetünk. Nekem most kb másfél hónapig koncertjeim lesznek a kislemez miatt. Addig is majd küldök üzenetet, e-mailt. A stúdiónk már megvan, menedzsert is szereztünk már. – mondtam, amit Mattől hallottam. – Tehát ha "hazajövök" már vonulhatunk is be. – mosolyogtam rájuk. – Addig lassan írjatok számokat, de gondolom nektek is van egy pár.

-Hát, ja van 1-2.

-Na, akkor fasza. – mondtam.

-May, mennünk kellene. – jött oda Zacky.

-Oké. Akkor majd beszélünk. Cső. – mondtam.

-Szia! – mondták egyszerre.

2012. nov. 23.

-Ó a picsába, ó a picsába, ó a picsába. – járkáltam a szobámba.

-Mi az? – nézett be Arin.

-A ruhám! Nincs meg! – akadtam ki.

-Milyen ruha?

-Amibe fellépek holnap! – néztem rá. – Nincs meg!

-Őőő, az ágy alatt nézted már? – kikerekedett szemekkel ránéztem, majd odamentem az ágyhoz. Szélesen vigyorogva felnéztem, majd felmutattam a ruhát. – Tudtam. – mosolygott.

-Köszi. – álltam fel. Gyors letusoltam, majd lefeküdtem. Még gépeztem egy ideig, majd néztem Tom and Jerry-t. Elkezdett csörögni a telefonom, és iszonyat megijedtem tőle.

-Igen? vettem fel.

-May! Csakhogy végre felvetted! – szólt bele Ashley.

-Ashley, szia!

-Szia, már vagy 5x hívtalak.

-Bocsi, csak TV-t néztem.

-Mit néztél?

-Hát, Tom and Jerryt. – mentem ki az erkélyre, majd rágyújtottam.

-Ez komoly? – röhögött ki. – Lassan tényleg kezdem azt hinni hogy 10 éves vagy!

-Naa! Csak szeretem őket! – mondtam durcásan, majd elnevettem magam.

-Izgulsz a holnap miatt?

-Persze. Nem is tudok elaludni.
-Hát pedig kellene! Nyugi, nem lesz semmi para, menni fog! – bíztatott.

-Hát, remélem is! Nem akarok már az első fellépésen lebőgni. Pontosabban az első koncertemen.

-Nem fogsz! Minél jobban idegeskedsz miatta, annál kevésbé fog sikerülni! – mondta mosolyogva.

-Van benne valami. – mosolyodtam el.

-És milyen az új banda?

-Tök jó arcok. A koncertek után fogunk majd stúdióba vonulni. Van már menedzserünk is képzeld, Davidnek hívják, egész aranyos srác.

-Srác?

-Ja, lehet vagy 25 éves.

-Most féltékeny vagyok. – mondta durcásan.

-Mert?

-Mert, egy hárembe élsz!

-Hárembe?

-Igen. Hány faszival vagy körül véve? Az új bandád, az Avenged Sevenfold, a Good Charlotte!

-Na! – nevettem el magam. – De csak haverok! – mondtam.

-Most megnyugodtam! – mondta. – Na, de hagylak pihenni!

-Köszönöm. – mosolyodtam el.

-Jóéjt, szia!

-Jóéjt!. – tettem le a telefont, majd bementem. Lefeküdtem, majd laza fél óra alatt el is aludtam. Másnap reggel 10-kor keltem. Gyors elrendeztem magam, majd mentem is le. Arin már csinált reggelit. A tanár nem jött, mivel szóltunk neki hogy ma nem jó.  Kettőtől próbánk volt 5-ig. Aztán 7-től dedikálás fél 9-ig… Kicsit lefárasztottak mit ne mondjak.

-Na? Hogy állsz?

-Hát, hányni tudnák az izgalomtól, de egész jól.

-May, át kellene öltöznöd! – jött oda a nőci aki rendezett minket.

-Oké, egy perc! – mondtam, majd vittem a ruhámat az öltözőbe. Gyors átvedlettem, majd már mentünk is ki. Totál sötét mindenhol. Mindenki beállta a helyére, majd a My Sweet Revolver introja jött. Lassan kezdődött, és fokozatosan kb 3 másodpercenként gyorsult. Ez csak az én részem volt, és meg kell mondanom eléggé remegett a kezem. Mikor végre bekapcsolódtak a többiek is, már ment minden. Kezdtem kicsit lenyugodni. Mikor véget ért a szám, Matt beszélt egy kicsit.

-Heló, California! – mondta, majd a közönség hatalmas őrjöngésbe kezdett. – Na, mint látom megvan az alaphangulat. – mondta nevetve. – Mint ti is tudjátok, ez az egész. – mutatott körbe. – Ez a csajszi miatt van! – mutatott rám, majd a fényeket is rám irányították. Elkezdtem vigyorogva integetni.  – Akkor mutassuk meg neki, milyen egy igazi nagy koncert! – mondta, majd elkezdtük játszani Thank you Fuck you-t. Totálisan bepörögtem, talán kicsit túlságosan is… Mindig ez történik velem, ha fellépek… Volt egy olyan rész, ahol csak Brian és Zacky játszott, én pedig énekeltem. Megláttam a színpad szélén, egy kis dobot, meg rajta 2 ütőt. Ránéztem, majd odafutottam. Elkezdtem izomból verni őket, közben ugrálva énekeltem, majd az ütőkkel a levegőbe csapdosva ugráltam be a színpad közepére, ahol Matt röhögve nézett rám.

Alig bírtam már ki röhögés nélkül, és pont vége lett a számnak. A következő dal, az I wanna see you cry volt. Azt is természetesen végigpörögtem. Brian odajött hozzám, majd egyszerre felugrottunk a kis állványra és szólóztunk. Vigyorogva néztünk egymásra miközben játszottunk. Láttam a szemében a tűzet, hogy le akar győzni. Ez laza „SOHA”-t artikuláltam neki, majd mosolyogva megrázta a fejét. Lementünk, majd levettem a gitárt. Az Insane Dreams-ba nem gitároztam. Matt mellé álltam, és csak énekeltem. Még jobb volt minthogyha cuccoztam volna. Matt rám mosolygott, majd ide-oda mászkált. Én hátramentem Arinhoz, odamentem Johnnyhoz. Leültem a színpad szélére, és ott énekeltem. Felálltam, és totálisan beleéltem magam a számba.

"Don't say, don't say you love me, motherfucker!" hörögtem a mikrofonba. Kibaszott jó érzés volt! Végül jött a Dirty Wings, az én dalom. Matt biztatott hogy mondjak valamit a közönségnek...

-Húh. Szóhoz sem jutok. - néztem körbe mosolyogva, az őrjöngő tömegen.

-Milyen itt zenélni ennek a nagyon tömegnek May? - karolt át Matt.

-Kibaszottul jó. - néztem rá. - De ahogy elnézem ők is jól érzik magukat! - néztem körbe, majd az első sorban megakadt a szemem egy gyereket. Egy fekete rózsa volt a mellkasára tűzve. Odasúgtam Mattnek, hogy lehet megvan a "titokzatos" rajongó. - Na, a következő szám, a saját szerzeményem lesz. - tereltem el a témát. - Ezt a dalt rólam,magamról és az otthoniakról írtam. - mosolyogtam. - Fogadjátok szeretettel, vagy valami ilyesmi! - vontam meg a vállam. Megint csak én látszódtam, majd elkezdtem játszani. Ez egy lassú, szinte sirató szám volt. Már majdnem elbőgtem magam, de szerencsére volt bennem annyi, hogy nem égetem le magam így első alkalommal. A többiek is becsatlakoztak, majd a koncert végre nagyon jól sikerült.

-Kifáradtál tündérke?

-Hát eléggé. - dobtam le magam a kanapéra.

-Hát, nem is csodálkozok. - mondta Brian. - Amit te ott leműveltél. - nézett rám mosolyogva. - Valahogy ilyennek is képzeltelek el.

-Na én ott sírtam be mikor elkezdted püfölni a dobot. - mondta Zacky nevetve.

-Akkor én is elég furcsán néztem rád. - mondta Matt. - Te mindig ilyen vagy koncerten?

-Hát, ja. - vontam meg a vállam.

-Még durvább mint mikor "normális" vagy. - emelte ki Arin a normális szót.

-Naa! - néztem rá, majd elnevettem magam.

-Őőő May, azt hiszem látogatód van! - jött be a szervezőnő. Mattel egymásra néztünk, majd bólogatott. Ők elvonultam a másik szobába, a gyereket pedig behozták. Megálltam a gyerek előtt, majd leültem az asztalra. Nem is volt annyira rossz, pont az ideálom. Hosszabb haj, tetovált karok, és ahogy néztem a mellkasán is volt 1-2. Talpig fekete cuccban volt, 1-2 lánc is volt a nadrágján. Vettem egy mély levegőt, majd a szemeibe néztem.

-May Jensen. – nyújtottam a kezemet mosolyogva.

-Aaron Black. – fogott velem kezet.

-Aaron.Te küldözgeted nekem azokat nem? – mutattam a pólóján lévő rózsára.

-Hát…Igen. – mondta kis szünet után.

-Nagyon beparáztattál, remélem tudod! – mosolyogtam még mindig rá. – Miért nem kerestél meg?

-Elég furcsa lett volna ha csak úgy beállítok hozzád nem? Ez egyszerűbb, és jobb volt. - mosolyodott el.

-Jaj istenem. – csaptam a homlokomra, majd leültem mellé. – Igazad van, de elég furcsa volt. Először nem jöttem rá miért fekete. Tudod, nem vagyok valami tájékozott a virágoknál. – mondtam, majd elnevettük magunkat. – Azért köszönöm szépen. Aranyos vagy. – mondtam. – Na de menjünk ki, mert a többiek már jönnének ki. – mentünk ki a „folyosóra”.

-May, ugye nem haragszol? - fordult felém, kicsit lehajtott fejjel.

-Dehogy is! – mondtam.

-Amúgy nagyon szuper volt a koncert. - nézett rám.

-Köszönöm.

-Lehetne hogy találkozzunk valamikor?

-Persze! – mosolyogtam rá – Hétfőn elmegyek eléd a sulidhoz oké?

-Oké . –mondta csillogó szemekkel, majd elmagyarázta merre kell menni. Elköszöntünk, majd bementem.

-Na? – kérdezte Johnny.

-Hétfőn elmegyek a sulijához. – mondtam.

-Ariiiiin. – fordult felé.

-Igen? – nézett fel. Éppen az egyik dobját varázsolta. – Hallottad ezt?

-Mit? – nézett rá kérdően.

-A gyerek aki rózsákat küldözget Maynek, elhívta randira! – magyarázta kicsit kiakadva Brian.

-Hát most istenem. – nézett rám.

-„Hát most istenem”?? Arin! – szólt rá Synyster.

-Syn, nyugi. – mentem oda, majd átkaroltam. – Semmi nem lesz! Csak sétálunk egyet! – mosolyogtam rájuk.

Eljött a hétfő... Szerencsére még volt 4 órám a próbánk előtt, a tanárom meg már elment. Egy fekete szaggatott farmert, meg egy fekete szegecses rövid ujjút vettem fel. A hajamat kiengedtem, kivasaltam. A szokásos smink vörös rúzs, szemhéjtus, és alul enyhén kihúzva. Lementem, majd felvettem a kedvenc bakancsomat, és a bőrkabátomat, ami szintén tele volt szegeccsel. Természetesen ki nem maradhatott a pilótaszemcsi.

-Óóó, de kicsípted magad! – jött oda Arin, majd megfogta a kezem, és megpörgetett.

-Nem is! – mondtam, majd felvettem a szemüvegemet. – Akkor elviszel? - mosolyogtam.

-Persze, 1 perc. – mondta, majd elment a kulcsokért. Mikor kitett a sulinál, még senki sem volt ott. Elhajtott, majd beálltam a kapu elé. Rágyújtottam egy cigire, és vártam. Pont mikor meggyújtottam a következőt, kicsöngettek. Keresgéltem a tömegbe, de sehol sem láttam.

-May? – jelent meg mellettem valaki, majd lassan felé fordultam. Aaron volt az. Egy piros-kék-fehér kockás ing volt rajta, meg egy fekete farmer.

-Csá. – mondtam, majd adtam neki 2 puszit. – Mehetünk? – néztem rá, majd elnyomtam a cigimet.

-Persze. – mondta, megállt mellette pár haverja.

-Azta Aaron. Nem mondtad hogy időközben becsöppentél a sztárvilágba. – mondta az egyik vigyorogva.

-Sziaa. – mondta kedvesen az egyik, majd mellém jött. – Nem akarsz inkább velem elmenni sétálni? – kacsintott rám.

-Vagy inkább velem is jöhetnél! – állt mellém a másik.

-Nem, én ma csak Aaronhoz jöttem. – léptem mellé, majd belekaroltam. – Aranyosak vagytok, talán legközelebb. – rájuk mosolyogtam, majd Aaronra néztem.

-Boccs srácok! – vonta meg a vállát mosolyogva

-Aaron, ezt még nagyon megbánod!

-Írj gyorsan egy búcsúlevet anyádnak Black!

-Köcsög mázlista! – jöttek a hátunk mögül a beszólások, majd jót nevettünk rajtuk.

-Úristen ilyen baráti társaságod van? – kérdeztem nevetve.

-Hát ja, talán az egyetlen olyan banda a suliba aki jó arcokból áll. Ne értsd, félre

-Tudom-tudom. – mondtam, majd mentünk tovább. – Amúgy nem zavar? – mutattam a kezeinkre

-Mi?Ja nem, nyugodtan. – mosolygott.

-Megkérdezhetem hány éves vagy?

-18. Nem buktam meg, nyugi. Csak év vesztes vagyok.

-Értem. Gondolom nekem nem kell bemutatkoznom.

-Hát, azért nagyon sok mindent nem tudok rólad. Annyi hogy 16 éves vagy. A May Jesnsen nem az eredeti neved. Magyar vagy, és imádsz rajzolni és zenélni.

-Ójaj. – mondtam. – Ez talán még sok is. De várjunk. – álltam meg, majd ránéztem. – Te…Te tudod az eredeti nevem! – néztem rá, majd elvigyorodott. – Honnan?

-Az legyen az én titkom. – kacsintott rám, majd továbbmentünk. – De amúgy biztos forrásból.

-Biztos forrás?

-Ne akarj tudni róla. – mondta mosolyogva. – Amúgy mi volt ez szombaton hogy a biztonságiak cipeltek el? - kérdezte nevetve.

-Muszáj volt. – nevettem el magam. – máshogy nem tudtunk volna beszélni. És legalább kiderült hogy te voltál az.

-Amúgy mit gondoltál először mikor megláttad a rózsákat?

-Azt hogy meghalt az egyik szerettem. – mondtam, majd ránéztem. – De aztán kiderült hogy mégsem. Aztán azt hittem egy pedofil küldözgeti.

-Egy pedofil?

-Igen.

-Miért pont az?

-Hát mert fekete, és hogy már biztos a halálán van. És rózsa, mert talán akar valamit. – mondtam, majd elnevettem magam. – Elég hülyén hangzik, de akkor ez volt a legjobb tippem. De végül is örülök hogy nem az volt. – mosolyogtam rá. Egy park szerűséghez értünk, majd leültünk egy padra.

-Cigit? – kérdeztük meg egyszerre egymástól.

-Oké. – mondtam, majd elvettünk mind a ketten a másikéból egyet. Ugyan olyan cigit szívtunk. Arany Marlboro.

-Tudod, totálisan máshogy képzeltelek el.

-Igen? – néztem rá. – Hogy?

-Hát kicsit olyan zárkózottabbnak. De kellemeset csalódtam. – mondta.

-Hát ennek örülök. – mosolyogtam, majd az megnéztem az időt. – Basszus elkések! – mondtam.

-Elkésel?

-Igen, a fiúkkal próbánk lesz, de nem fogok odaérni.

-Figyelj, közel lakok és jogsim is van. Ha gondolod elviszlek.

-Azt nagyon megköszönném! – már pattantunk is fel. Elsiettünk hozzájuk, majd elmagyaráztam neki merre kell menni. – Nagyon szépen köszönöm. – fordultam felé.

-Ugyan nincs mit. – mosolygott, majd adtam neki egy puszit. Valaki kopogott az ablakon. Brian volt az, és türelmetlenül nézett ránk. Vettem egy mély levegőt, majd Aaronra néztem.

-Majd beszélünk. – mosolyogtam, és kiszálltam. – Szia!

-Szia! – mondta, majd elhajtott.

-Ez mi volt? – nézett rám.

-Elhozott, mert elkéstem volna.

-Drága, ezt nem engedem meg! Többé nem ülhetsz be mellé.

-Mert? – néztem rá kiakadva.

-Túl gyorsan hajt a gyerek! – mondta.

-Oké apuci! – mondtam gúnyosan, majd elindultunk befelé.

-Na ezt már szeretem. – mondta nevetve, majd jött utánam. – Amúgy mi volt?

-Hát, csak beszélgettünk meg sétáltunk.

-Ennyi?

-Meg cigiztünk, meg találkoztam a haverjaival, meg leültünk egy padra, meg vettünk levegőt. – folytattam, majd kiakadva ránéztem. Elmosolyodtam, és mentünk tovább.

-Jól van, csak nem akarom hogy balhéba kerülj! -emelete fel a kezét ártatlanul -  Ja cigiről jut eszembe. Van még elég?

-Hát még 2 dobozzal van. Nem szívok olyan sokat. – mosolyogtam rá.

-Helyes. – mondta, majd beléptünk ahol Arin már a dobok mögött ült. Később megérkeztek a többiek is. Zackyvel eljött Genna is. Később a többiek is végre megjöttek, majd jött egy elég hosszú próba. Este még skypeoltam Ashleyvel meg Aaronnal is. Megint későn aludtam el, és hulla fáradtan keltem. Még 10 helyen fogunk koncertezni, és valamelyiken belül is 2-3 helyen... Előre érzem hogy totál le leszek amortizálódva ez az egy hónap alatt! 
-Jé, pont karácsonyra fogunk végezni azt vágjátok? Utána majd januárba kezdődnek megint a koncertek. - mondta Brian, miközben a telefonját nyomogatta.
-Hé gyerekek, mi lenne ha karácsonyra húznánk ki kinek vesz ajándékot? - mondta Matt lelkesen.
-Oké. - vonta meg a vállát Johnny.
-Benne vagyok.
-Jó ötlet. - jöttek a válaszok. Valahonnan szerzett 6 lapot meg egy tollat Összegyűrte őket, majd a tenyerébe rakta. Remegő kézzel húztam ki egy pici galacsint. Szétnyitottam, majd kikerekedett szemmel néztem "Arin"
-Hé, én magamat húztam! - mondta Johnny értetlen arccal.
-Balfasz. - mondtuk röhögve, majd újra húztunk. Megint őt húztam. Ez most komoly?? Körbenéztem, majd mindenki mosolygó arccal figyelj a papírját. Eltettük, majd folytattuk a gyakorlást. Egész végig csak bambultam. Fogalmam sem volt mit vehetnék neki. Új dobverőket? Az van neki egy csomó, de mi lenne ha valami személyesebbet adnák neki? Ajjj... Még van 1 hónapom de akkor is...
-May baj van? - nézett rám Arin, hazafelé.
-Mi? Ja semmi. - jöttem vissza a valóságba. Rámosolyogtam, majd előre néztem. Megint elbambultam.
-Tündérke jól vagy? - csettintgetett a szemem előtt.
-Basszus, bocsi. - ráztam meg a fejem. - Folyamat bambulok, nem tudom miért. - próbáltam az útra koncentrálni. 
-Na mi van, tán lefárasztott az az Aaron gyerek. - vigyorodott el kajánul.
-Igen, csakis. Amúgy tök jó arc a gyerek. - mosolyogtam rá.
-Találkoztok még?
-Az is lehet. - kezdtem megint elbambulni. 
-May! May! - hallottam, de nem reagáltam semmit. Atom jót bambultam a visszapillantón. Felmutattam neki az ujjam, hogy várjon egy percet. Úgy 10 perc után végre ránéztem. 
-Mi az?
-Itthon vagyunk! - mondta, majd elröhögte magát.
-Ja, okés. - mondtam nevetve, majd kiszálltunk.

2012.dec.1.


December... Ismét tél. Még ha itt enyhébb is, akkor is utálom.
Tegnap meg ma megint koncertünk volt, ami már nem volt annyira jó, de azért akkor is hoztam a formámat. Azóta 2x találkoztam Aaronnal, Ashleyvel pedig ma este fogok. Mikor hazaértünk, hulla fáradt voltam. Azonnal felmentem, házit gyors és tusoltam is. Még pizsibe leköszöntem Arinnak, és olyan 11 környékén gyors felöltöztem. A múltkori megoldást választottam. Erkély, fa és gyors a kapuhoz. Most elvileg valami moziba megyünk. Találkoztunk a szokásos padnál, és elgyalogoltunk odáig. Hulla fáradt voltam, mégis kitartottam, már csak miatta is. Nagyon megbíztam Ashleyben. Habár tudtam hogy arra hajt, mégis tök rendes volt. Meghallgatott, segített amiben tudott, és jókedvre derített. Kb. mint Brian. Ahogy beültünk még jobban elkapott az álmosság. Ashley vállára döntöttem a fejem, és elaludtam.
-Hé álomszuszék. - ébresztett fel mosolyogva.
-Mi? - néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Vége a filmnek.
-Úristen mi? - kezdtem felkelni.
-Elaludtál. - mondta nevetve.
-Mi? Basszus Ashley, bocsi. - néztem rá bűnbánóan. - Nagyon nagyon sajnálom!
-Semmi baj. - adott egy puszit. - Láttam hogy fáradt vagy. - karolt át.
-Tényleg bocsi, ezért jövök egyel! - karoltam át én is őt.
-Tisztába vagy mit vállaltál ezzel? - nézett rám vigyorogva.
-Őőő... - bizonytalanodtam el, majd rámosolyogtam. - Igen. - lassan elindultunk haza. Már alig álltam a lábamon. Nem engedtem hogy haza vigyen, így sétálnom kellett. Gyors beosontam, majd hátul az ablakomnál bemásztam. Azonnal átöltöztem és feküdtem is le aludni. Vasárnap 11-kor keltem, valami idióta vinnyogásra. Felkeltem, majd elindultam lefelé. Körbenéztem a nappaliba, és épp Arint láttam ahogy egy szőkeséggel falják egymást. Kikerekedett szemekkel ránéztem, majd intettem felé egy "bocsi"-t. Halkan felmentem, majd bezárkóztam a szobámba. Kitört belőlem a sírás, majd az éjjeli szekrényemhez siettem. Még szerencsére maradt egy kis üveg 2mg-os Xanax... Egyből bevettem 5-öt. Totál lezsibbadtam. Az agyamat elöntötte valami, és csak csináltam a dolgokat. Mereven néztem magam elé, és a testem magától mozgott. Felöltöztem, kisminkeltem, felkötöttem a hajam és mentem is le.
-May? - szólt oda Arin.
-Ó, szia bocsi hogy az előbb megzavartalak titeket. - mosolyogtam rájuk.
-Semmi baj, amúgy ő itt Diana. - mondta, majd odamentem és kezet fogtam a csajjal.
-May. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Örülök hogy megismerhetlek. Már sokat hallottam rólad. - nézett Arinra. - De valahogy másnak képzeltelek el. Így olyan
-Pici, furcsa, fiús? - mosolyogtam rá.
-Hát, igen. - nevette el magát. Igen, ez volt az a hang amire felébredtem...
-Na, nekem most mennem kell. Majd még találkozunk. - léptem hátrébb, miközben integettem. - Sziasztok!
-Szia! - mondták egyszerre. Kiléptem, majd egyenesen oda mentem, ahol Ashleyvel szoktam találkozni. Mikor ránéztem az órára, már 4-et mutatott. 4 óra hosszáig ültem ott, és csak Arinon járt az eszem. Most már biztos hogy nem lehet köztünk semmi. Már kezdtem visszatérni a valóságba. Elindultam valamerre, majd csak csalódottan bambultam magam elé. Miért is vagyok csalódott? Nem történt semmi, mégis mintha megcsalt volna... Ha az a nő is oda fog költözni, nekem el kel mennem. NEm akarok őket zavarni.
-May! - nem tisztán, de mintha hallottam volna hogy valaki folyamat engem szólogat. Befogtam a fülemet, és elkezdtem előre rohanni. Nem akartam látni bárkit is, nem akartam hogy lásson így bárki, el akartam futni a világ elől. Valaki elkaptam a kezem, majd felnéztem rá. Zacky volt az. Szegény kicsit lihegett.
-May, mit csinálsz?
-Én, én, én
-Miért futottál el? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Zacky. - öleltem át szorosan, majd kitört belőlem a sírás.
-Mi van veled? - kezdte simogatni a fejem.
-Semmi. - ráztam meg a fejem.

-Ott van Arin barátnője nálatok? - ránéztem, majd bólogattam.
-Akkor gyere, azt hiszem tudom mi kell most neked. - mosolyodott el, majd elmentünk a kocsijához. - Ne szomorkodj, mindjárt jobban leszel. - mosolygott még mindig. Elintézett egy telefont, majd elindultunk. - Már régóta terveztem, de itt van az ideje azt hiszem.
-De mi az? - néztem rá kérdően. Már egész életképes voltam.
-Itt vagyunk. - állt meg egy roncstelep előtt. Kiszálltunk, majd elindultunk be.
-És, ide minek jöttünk? - néztem körbe.
-Majd megtudod. - kacsintott rám. Bementünk egy garázs szerűségbe, majd odajött gondolom a tulaj.
-Tessék, ahogy kérte!
-Köszönöm. - kezelt le vele Zacky. - Hát Tündérke, hajrá!
-Mi?
-Csak a tiéd. - értetlenül néztem rá, majd a kezembe nyomott egy kő szerűséget. Elmosolyodtam, majd minden erőmből a kocsinak vágtam.

-Ez az! - mondta nevetve. - Bármivel szétverheted, amit találsz. - mutatott körbe. Megfogtam két vascsövet, majd az egyiket Zacky kezébe nyomtam.
-Segíts! - ráugrottam a kocsi tetejére, majd elkezdtem a szélvédőt verni. Elkezdtem ugrálni, majd berepedt. Zacky addig a többi ablakot törte be. Leugrottam, majd egyszerre vertük a motorháztetőt. Kurva jó érzés volt. Mikor már az is totál szétment, jöttek az ajtók. Zacky elkezdte verni a kormány felőlit  én meg mentem a másik oldalra. Nem ütögettem, egyből kitéptem. Zacky kikerekedett szemekkel pislogott rám. Ártatlanul megvontam a vállam, majd eldobtam az ajtót. Elkezdtem összeverni azt is, majd jöttek a hátsó ajtók. Mind a kettőt letéptük, és végül a csomagtartó. Felugrottam ismét a tetejére, majd onnan vertem az üveget, addig Zacky a csomagtartót. Mikor végeztünk a tetejét is faszán szétvertük. Megfogtuk a szélét, és már szabályosan le lehetett róla szedni Az üléseken  valami feszítővel széttéptük a huzatot. Kidobáltuk őket, majd jött a többi belső rész Megfogtam egy vastagabb vascsövet, majd elkezdtem ütni a műszerfalat. Kiszedtük az üléseket is, majd még egy párat belevertem a kocsi aljába. Zacky letörte a kormányt, majd feldobta.
-Tündérke! - mondta. Felnéztem, majd ahogy repült felém, elütöttem. Ripityára tört. Sikítottam egy nagyot örömömben, majd még amit tudtunk szétvertünk. A kocsinak dobtam a csövet, majd átöleltem Zackyt.
-Te tudod mi kell nekem! Már régóta vágytam erre.
-Most legalább kiadtad nem? - mosolygott rám.
-Azt hiszem! - bólogattam.
-Ó, szent úristen. - jött be az előbbi öreg. - Itt meg mi történt? - egymásra néztünk Zackyvel, majd elnevettük magunkat. - Szép munkát végeztek! - mondta elismerően. Ökölpacsiztunk Zackyvel, és lassan elindultunk kifelé.