6.fejezet: " Paint your smile on your lips "

May:

-Zacky, nagyon köszönöm! - öleltem meg a kocsi előtt.
-Ha bármikor ilyet akarsz, csak hívj! Nekem mondjuk ilyenkor a Baseball segít, de gondoltam ez inkább a te stílusod!
-Tökéletesen eltaláltad. - adtam neki egy puszit. - Úgy érzem, most végre a régi vagyok. - nyújtózkodtam ki.
-Amúgy tényleg Arin volt a baj?
-Hát, ja. - húztam el a számat. - De hát, ez ellen nem tudok mi tenni. - mosolyogtam rá. - Nem tehetem tönkre a kettejük kapcsolatát, azért annyira nem vagyok rossz. - szálltunk be a kocsijába.
-És akkor most hogyan tovább? - nézett rám.
-Hát - vontam meg a vállam - majd valahogy. - mosolyogtam rá.
-May, annyira hamis a mosolyod! - nézett a szemeimbe.
-Mi? - mosolyogtam még mindig rá.
-Ezt már korábban is észrevettem. Mosolyogsz, de közben legbelül sírsz. Ugyan olyan mind a kettő mosolyod, de a szemeid elárulnak mindent! Miért tetteted? Miért nem mondod el a gondjaidat? Bennünk megbízhatsz!
-Zacky, annyira de annyira... - mondtam, majd átöleltem. - Hogy t
-Hogy tudom ennyire megfigyelni az embereket? - mosolygott. - Elég sok emberrel volt dolgom.
Visszafojtottam a sírást, majd visszaültem..
-Haza?
-Aha. - bólogattam, majd elindultunk. Mikor hazaértem, már kezdett sötétedni. - Köszönök mindent! - mosolyogtam rá.
-Ugyan! - mondta. Gyors bementem, majd egyenesen fel. Ez most tényleg jól esett. Bementem, de sehol senki. Fent csak Arin szobájából hallottam hangokat… Igen, olyan hangokat. Gyors bementem a szobámba, majd ismét rám tört a sírás. Kimentem az erkélyre, és belerúgtam egyet a korlátba. Rágyújtottam és úgy kb fél óra múlva elkezdett csörögni a telefonom.

-Igen? – vettem fel mély, ideges hangon.

-May? Aaron vagyok.

-Csövi, mondd.

-Ú, mi ez a rossz kedv?

-Hosszú, zűrös napom volt. – mondtam.

-Derítselek jobb kedvre? – kérdezte, majd hallottam hogy mosolyog. Ez a mondat nála csak egyet jelentett. Töménytelen mennyiségű fű…

-Nálad, 10 perc múlva! – tettem le, majd felkaptam a kabátomat, egy doboz cigit és halkan lesiettem. Kimentem, majd szinte futottam odáig. Csöngettem, és nem kellett fél perc már előttem állt. Már majdnem elsírtam magam.

-Gyere! – rántott be, majd egyenesen a szobájába  - Anya, fent leszünk légyszi ne zavarj.

-Jó, de csak mértékkel! – mondta kedvesen, majd már bent is voltunk. Becsukta az ajtót, és magához szorított.

-Aaron, miért? Miért?

-Nyugodj meg, és mondd el mi a baj!

-Arin, összejött egy csajjal, és most ott vannak nálunk, és… és….

-Úristen, meg sem érdemli hogy szeresd! – mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.

-De akkor is. – mondtam, majd leültetett az ágyára. Számoltam, 15 mp alatt tekert meg egy cigit….Meggyújtotta, majd odaadta. Mélyeket szippantottam bele, és visszaadtam. Már kezdtem is beérezni. Mikor elfogyott a cigi már totál káros voltam. Hátradőltem az ágyán, és csak élveztem az érzést. Úgy éreztem a testem folyik szét, és ha lehunytam a szemem iszonyat szédültem. A külvilág ment össze, a falak mintha összedőltek volna.  Aaron mellém feküdt, majd átölelt. Már nem éreztem semmit. Zsibbadtam, boldog voltam, még ha ez csak egy képzelt világ is volt. Aaron hanyatt feküdt, én pedig a mellkasára. A szobája tök jól volt megcsinálva. Az ágya mellett egy hatalmas ablak volt, aminek elég széles volt a párkánya. Mindig oda ültünk fel, ha itt voltunk. Ahhoz képest hogy fiú, rend volt a szobájába. Az anyjával élt egyedül, az apjuk elhagyta mikor megtudta hogy Aaron meg fog születni. 

-Köszönöm. – mondtam halkan.

-Mit?

-Azt hogy nem kell egyedül lennem. – hunytam le  szemem.

-Nem akarsz inkább itt aludni? – kérdezte, majd kicsi győzködés után sikerült rávennie. Adott pizsit, meg egy törülközőt és gyors mentem is lefürdeni. Visszamentem, és beültem az ablakba. Rágyújtottam majd egy 10 perc múlva ő is visszaért.

-Még egy cigi? Csak hogy szépeket álmodjunk! – mondta, miközben fejét a vállamra támasztotta.

-Oké . –mosolyodtam el. Megtekerte, majd elszívtuk. Éreztem rajta, hogy ez már nem annyira erős mint az előző. Lefeküdtünk, majd olyan 5 perc múlva már aludtam is. Reggel arra keltem, hogy a nap kurvára de kiégeti a szememet. Aaron mellettem feküdt. Feje a vállamon, kezével átkarolt, közben halkan szuszogott. Olyan aranyos volt. Adtam egy puszit a fejére, majd óvatosan feljebb ültem. 6:28…

-Aaron! Aaron! – próbáltam felkelteni, de semmi. – Kicsit dealerem! – ültem feljebb. – Kelj fel, mert elkésel. – adtam egy puszit a fejére.

-Nee. – mondta nyűgösen.

-Dee. – nevettem el magam. Kinyitotta a szemeit, majd mosolyogva nézett rám. – Miért nem kelhetek minden nap így?

-Mert te suliba jársz, én meg nem. – nevettem ki gonoszan.

-És ha nem járnák suliba? – ült feljebb ő is, így közelebb kerülve hozzám.

-Akkor talán lehetne valami. – mondtam mosolyogva.

-Olyan mintha idősebb lennél nálam, pedig 2 évvel még fiatalabb is vagy. – rázta meg lassan és óvatosan a fejét, miközben a szemembe nézett. – Ne fuss ilyen Arin után, nem éri meg.

-Tudom, de szeretem. – mosolyodtam el fájdalmasan. – Na de, igyekezzünk. Mikor kezdődnek az óráid?

-8.

-Akkor gyerünk! Öltözz fel, pakolj be, nézd át a leckét! – mondtam, majd felkeltünk.

-Őőő kimegyek ha zavarok.

-Nem. – ráztam meg a fejem, majd elkezdtem öltözni. – Nem fontos. – mosolyogtam rá, majd levettem a pólómat. Elfordult, majd kinevettem. – Hülye. – kaptam fel gyors a nadrágomat. – Készen vagyok. – mondtam, majd ő a fürdőbe én pedig a konyhába mentem. Gyors csináltam reggelit, meg neki a suliba kaját. – Tessék! Reggeli, meg kajak a suliba, mivel megtaláltam ezt a cetlit! „Bocsi kicsim de sietek nem tudtam kaját csinálni. Puszi, anya” – olvastam fel, majd odaadtam neki a kis csomagot.

-Köszi anyu! – adott egy puszit a homlokomra.

-Elég! – mondtam, majd beleütöttem egyet a hasába. Lassan elindultunk, majd belekaroltam.

-Amúgy nem baj neked ha így megyünk végig? Mármint, nekem elég sok rendőrségi ügyem volt, és hát

-Aaron, engem nem érdekelt hogy köröznek-e vagy sem. Nekem az a lényeg hogy velem milyen vagy! Ha hozzám ilyen aranyos vagy, akkor én is ilyen leszek veled! – öleltem meg.

-Aarooon! – hallottuk hátulról, majd egy fiú a hátára ugrott.

-Barney, hányszor mondtam hogy ne csináld ezt?! – mondta Aaron kicsit mérgesen.

-Jó, bocsi. – mondta nevetve. – Ó, te megint itt? – mosolygott rám aranyosan. – Aaron, meddig fűzöd még? – nézett rá.

-Mi? Honnan veszed hogy fűzöm?

-Le merném fogadni hogy nálad aludt.

-És ha igen?

-Mondtam… - rázta meg a fejét, majd elnevette magát. – Én vigyáznák vele. – súgta nekem halkan, majd elnevettem magam.

-Barney! – szólt rá Aaron.

-Értem-értem! – tette fel a kezét, majd bement a suliba.

-Istenem, ez az ember.

-Most miért, tök jó arc. – mondtam neki mosolyogva. Még beszélgettünk egy kicsit, majd becsöngettek. – Na menj, mert elkésel!

-Okés, majd még beszélünk. Szia. – adott egy puszit az arcomra.

-Szia! – integettem neki. Ahogy megfordultam Brian már ott is állt előttem a kocsijával. Mosolyogva rám nézett, majd beszálltam… Ez a mosoly csak egyet jelent, hogy kurvára de ideges.

-Heló, May. – mondta kedvesen. Ajjajj….

-Bajban vagyok? – kérdeztem .

-De még mekkorában! – mondta, majd elhajtottunk. A házáig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Berángatott, majd jött a szokásos kioktatás. – Hol a picsába voltál? – ültetett le a kanapéra.

-Aaronnál. – mondtam.

-És mit kerestél ott?

-Elmentem otthonról, és én meg ott aludtam.

-Mégis miért?

-Képtelen voltam otthon maradni, miközben ott van nálunk Arin nője.

-May? Mit vársz? Nem léptél semmit, Arin pedig nem fog rád várni a végtelenségig.

-Szerinted én ezt nem tudom? – néztem rá összeszűkült szemekkel. – Szerinted nem vagyok tisztába azzal hogy nem tettem ez érdekébe semmit? Amúgy meg már akkor együtt voltak mikor eljöttem ide… Nem tehettem semmit! Szakítsam szét őket?

-IGEN! – mondta Brian. – Nem bírom azt a csajt! Vinnyogós picsa, csak kihasználja Arint. Nem akarom hogy ő is abba a bűnbe essen mint Jimmy meg én! – itt elhallgattunk. Jimmy….

-Nem tehetem ezt. Rá kell jönnie magától. - mondtam egy elég nagy szünet után.

-May, te tudsz ránk hatni egyedül, te teheted meg azt hogy elmagyarázod neki a dolgokat!

-De Brian, én nem vagyok ilyen! Nem tudnám megtenni érted? – néztem rá. – Hiába van befolyásom, akkor se! Képtelen lennék! – mondtam, majd lehajtotta a fejét. – Sajnálom.

-Nem, semmi baj. – mondta, majd leült mellém. – Én vagyok a hülye hogy erre uszítalak, de akkor is!

-Nyugi, rá fog jönni ő is hogy ez így nagyon szar!

-Na meg nem csak ez… Nagyon nem tetszik hogy ezzel az Aaron gyerekkel haverkodsz!          

-Mert?

-Ez a gyerek egy dealer! Emberkereskedelem, gyújtogatás, betörés.. Ilyenekkel vádolják! – nézett rám

-De, nekem még nem ártatott! És ezeket meg honnan tudok?

-Figylej, akármit meg tudok ha nagyon akarom.

-Nem hiszek neked! – mosolyogtam rá. – Nyugi, nincs vele semmi baj, tényleg. Jó arc!

-Hát oké, de egyszer is merjen valamit tenni veled, esküszöm hogy. – szorította össze a fogait.

-Oké-oké!! – néztem rá mosolyogva. – Rendben, de ilyen úgysem lesz. – mosolyogtam rá. – Hallod Brian, nekem sietnem kellene, mivel nemsokára jön a tanár. – húztam el a számat.

-Jó-jó. – mosolygott. – Hazaviszlek. – mondta, majd mentünk is ki. Mikor hazaértünk pont Arin is beállt a kocsijával. – Sok sikert! – mondta.

-Köszi. – mosolyogtam rá, majd kiszálltam. – Cső. – köszöntem oda Arinnak kedvesen.

-Szia. Hát te hol voltál? – mosolygott rám.

-Hát, gondoltam nem zavarok elment Aaronhoz.

-Nála aludtál? – nézett rám, kikerekedett szemekkel.

-Aha. – mondtam ártatlanul.

-Ti együtt

-Nem, nem vagyunk együtt, csak haverom. – mondtam, miközben mentünk be.

-Értem. – mondta.

-És te hol voltál most? – mosolyogtam még mindig.

-Haza vittem Diat. May mi a baj?

-Mi? – néztem rá értetlenül. – Milyen baj? – néztem rá kétségbeesetten.

-Hát, olyan furcsa vagy! Már egy ideje ilyen vagy! – nézett rám.

-Ugyan, csak kicsit fáradt vagyok ennyi. Már egy pár napja nem tudom magam kipihenni. – mondtam. Na de megyek fel, mert mindjárt itt a tanár. – vágtam egy pofát, majd elnevette magát. Fél óra múlva már ott is volt… Bírom meg minden, csak néha már olyan sokat kér. Miután elment, megint a szekrény előtt kötöttem ki.

-Igen? – vettem fel a telefonomat ami időközben megint csörgött.

-May, nincs kedved kijönni kicsit a partra? – Ashley volt az.

-De, 5 perc és ott vagyok. – tettem le. Arin pont próbált, úgyhogy volt időm lesunnyogni. Gyors ki, és futás a partra.

Arin:

-Megmondtam hogy vigyázz rá! – rontott be Syn idegesen

-Mi? – néztem rá értetlenül.

-Syn állj már le! – fogta le Matt.

-Nem, kurvára nem tudok! Arin bassza meg, miért engedted el? Pont egy ilyen Purdyvel!

-Purdy? Nem értek semmit!

-May, elment találkozni Ashley Purdyvel! Tudod te hogy ez mit jelent? Azt hogy kurvára de…

-De? - rám nézett, majd idegesen a hajába túrt.

-Arin, a kurva életbe! Az a nő totálisan beléd van zúgva! – mondta fenyegetően. – Tehát ha férfi vagy elmész, és hazahozod! – lesokkolódtam. Eddig ezt nem is tudtam.

Minden erőmből futottam, de nem tudtam merre keressem…A parton futottam, mikor megláttam egy kocsiba. Éppen egymást szájába voltak Purdyvel...A tag meglátott, majd bemutatott nekem, és felhúzta az ablakot. Ránézett Mayre, majd elhajtottak. Sokkolva álltam az út közepén, majd visszamentem. Berontottam, majd egyenesem a szobámba mentem.

-Hol van? - kérdezte Brian idegesen.

-Purdyvel! - mondtam gúnyosan.

-Most ez komoly? - nézett rám szúrósan.

-A faszom se tudja! Rohantam, ezek ott álltak egy kocsival, és elhajtottak. - Syn kiment, majd elkezdett telefonálni.

-Nem veszi fel. - dobta el a telefonját.

May:

Tök jól elbeszélgettünk Ashleyvel a parton. Még sétálgattunk egy kicsit, majd megfogta a kezemet. Kicsit meglepődve néztem rá, ő viszont biztatóan rám mosolygott. Gyengéden megszorította a kezem, és elsiettünk a kocsijához.

-May. Aranyos és kedves vagy. - nézett mélyen a szemeimbe. - És még tehetséges is. Nem jó így látni téged, totálisan lent vagy! - nézett a szemeimbe.Miért mondja mindenki ezt??

Közel hajolt, majd hosszasan megcsókolt. Rám nézett ismét, majd gyors elhajtottunk.

-Hova viszel? - néztem rá.

-Elmegyünk, kicsit jobb kedvre derítelek. - mosolygott rám. - Ne aggódj, nem érek egy ujjal sem hozzád.

-Mi? - kérdeztem értetlenül.

-Majd megérted. - innentől nem beszéltünk többet. Megálltunk egy pub előtt, majd kiszálltunk.

-Ééén ide nem megyek be. - néztem rá.

-Mert?Ugyan már!Csak egyszer!

-Na jó. - Ash átkarolt, majd bementünk. Eszméletlen nagy volt a helység, mint kb mikor Briannel jártunk itt LA-ba. Odamentünk a pulthoz, majd ittunk 1-1 vodkát. Ashley lekezelt 1-2 haverjával, majd bemutatott nekik.

-Egy újabb fogás? - mondta azt hiszen Felix.

-Nem, ő más. - mondta, majd átkarolt. Kicsit meg is lepődtem.

-Na ne röhögtess. - mondta Daniel, majd odahajolt hozzám. - Mennyire vagy benne a dolgokban? - kicsit értetlenül néztem rá, majd a kezembe nyomott egy kis zacsit. Elhajolt, majd rám kacsintott. Megfogta a kezemet, majd elvitt. Kétségbeesetten Ashleyre néztem, de ő csak biztatóan mosolygott. Tudtam, csak nekem intézte ezt az egészet... A gyerek elvezetett egy kicsit eldugottabb helyre, majd elkezdte húzni az utcákat.

-Hány éves is vagy?

-16.

-Még csak 16? - nézett rám. - És nem túl korai ez?

-Tök mindegy mikor kezdem el...Ha 28 évesen csinálnám se lenne sokkal kevesebb bajom tőle. - vontam meg a vállam.

-Igazad van. - mosolygott rám. - Am kajak nem akar Purdy veled

-Nem. - vágtam rá mosolyogva, mielőtt kimondta volna a lényeget. - Csak jó haverok vagyunk.

-Ilyet sem hallottam még. - tekerte be a szipkát. - Elég furcsa, mivel ő nem ilyen, de gondolom tudod.

-Persze. - odaadta majd felszívtam egyet. Mint egy lórúgás. Éreztem hogy a pupilláim kitágulnak. Felszívott ő is egyet, majd rám nézett.

-Még egy? - már húzta is ki őket. Csak bólogattam. Már ott elkezdtem táncolni, nem bírtam leállni. Miután végeztünk kimentünk, és egyenesen a tánctérre vezetett. Iszonyatosan jó volt a buli. Táncoltunk, majd egyre többet lettek körülöttünk.

- Azt hiszem kapós vagy itt! - hajolt hozzám Ashley, majd ő is elkezdett táncolni. - Nem kellett volna ilyen ruhába eljönnöd! - mondta, majd mosolyogva végigmért. Egy bőr rövidnadrág, szaggatott harisnya, AC/DC-s topp, meg egy szegecses bőrkabát. A kedvencem az egészben az övem volt, ami töltényekből állt, na meg a pilótaszemcsi.. Iszonyatosan pörögtem, és még ittam is rá. Totálisan szét voltam csúszva majd Ashley megállapította, hogy nekem pihennem kellene. Nem bírtam leállni, és még akartam.

-Ne ne menjünk! - mondtam, miközben toporogtam.

-May!Elég volt ennyi.

-Ashley légyszííííí!

-Ashley légyszííí! - jött mellém Daniel és Felix.

-Jó, de max egy órát, és Dan nem adhatsz neki többet. - húzott maga mellé.

-Miért?

-Mert talán már ő is egy kisebb híresség? Még a karrierje elején van és nem kellene hogy így meglássák!

-Értem. - mondta, majd bementünk. Az egyik faszi elkezdett fogdosni... Folyamat ellöktem magamtól, de nem akarta abbahagyni. Odamentem Danielhez, hogy állítsa le.

-Ashley bántanak! - mondtam nevetve, majd átöleltem.

-Ki az?

-Az a tag ott. - mutattam rá.

-Oké, te csak táncolj tovább. - azt tettem amit mondd, majd a faszi mögém jött. Ash magához húzott, majd megcsókolt. Mikor visszanéztem, már nem volt ott. Itt mindenhol ilyen emberek járkálnak??

-Köszönöm. - mondtam vigyorogva, majd tovább táncoltam. Igazából leszartam mindent, nem érdekelt volna az sem ha most Arin vagy bárki idejött volna és leordít. Kimentünk, de nekem nem volt kedvem így hazamenni. A városba mászkáltunk mindenfelé, és hülyéskedtünk. Olyan 4 körül elkezdett csörögni a telefonom. Brian volt az. Akkor vettem észre, hogy már 10  bejövőm volt. Brian,Arin és Matt hívtak.

-Igen? - próbáltam normálisan beszélni.

-MAY HOL VAGY?! - ordított bele.

-Nyugalom, jól vagyok.

-May!Gyere itt a következő! - mondta Ashley.

-Purdyvel vagy? - kérdezte. - És Los Angelesbe ugye?

-Brian, nyugalom jól vagyok majd megyek.

-May, ha most megtudom hogy megint csinálod, én esküszöm

-Bocsi mennem kell. Csövi. - mondtam, majd gyors kinyomtam. Odamentem a többiekhez, majd felszívtam a részem. Ash nem csinálta, elítélte ezeket. Iszonyat pörgés volt, igazából már nem is láttam semmit. Már csak arra lettem figyelmes, hogy ismét egy pubban iszunk vodkát, aztán táncolunk. Kicsit rosszul lettem, majd éreztem hogy szédülök.

-Ashley! - kapaszkodtam meg benne.

-May.Jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten, majd megráztam a fejem. Kikísért, majd elvezetett.

-Menj el!

-Mi?Nem!.

-MENJ EL! - kiáltottam rá, majd arrébb ment egy pár métert. Köptem egyet, majd megtöröltem a számat.

-Tessék. - jött oda Ash egy üveg vízzel.

-Kössz. - mondtam, majd kiöblögettem a számat.

-Jobban vagy?

-Végül nem hánytam. - mondtam, majd megittam a vizet.

-Gyere menjünk haza!

-Ashley, neki most ez kell. – mondta Daniel, majd elvezetett. Odaadta a zacsit, majd felszívtuk ketten. Megint éreztem hogy kezdek életre kelni. Visszamentünk, majd megnyugtattuk hogy nem lesz semmi baj. Bent még táncoltunk, ittunk. Mikor kimentünk már világos volt. Reggel 7 óra, de aludni képtelen lettem volna. Még mentünk mindenfelé, majd eldöntöttük hogy visszamegyünk HB-re. Mondanom sem kell mi volt egész úton… Bömböltettük a zenét, ordibáltunk, az ablakon kihajoltunk, és bemutattunk jó pár embernek. Ashley csak röhögött rajtunk. Mikor a partra értünk, egyből mindenki a vízbe. Nagyon jól éreztem magam.

-May! – mondták, majd hirtelen felkaptak.

-Nenenenene!! – mondtam, de sajnos nem állíthattam meg őket.

-Hááárom! – mondták, majd eldobtak. Gyors befogtam az orrom, majd mikor felakartam jönni a lábam már alig ért le.

-Bassza meg, nem ér le a lábam! – mondtam mosolyogva, kikerekedett szemekkel. – Segítsetek! – mondtam, majd egyből odaléptek. Nekik mellkasig ért a víz… Gyors kijjebb mentünk, majd kiröhögtek. – De most miért?? – néztem rájuk durcásan.

-Mert kicsi vagy! – mondta Felix.

-De így vagy tökéletes. – hajolt le Ashley, majd megölelt.

-Köszönöm, legalább te így szeretsz! – öleltem én is át őt.

-Mi is szeretünk ám! – mondták, majd jött egy csoportos ölelés. Még kb délután 2-ig ott voltunk, majd lassan mindenki ment haza.

-Ashley, így nem mehetek haza!

-Tudom, gyere! – mondta, majd elindultunk a kocsija felé. Elvitt hozzájuk, majd adott egy pólót amiben aludhattam. Már dőltem is be az ágyba.

Ashley:

Miután May lefeküdt, elvettem a telefonját. Becsuktam az erkélyajtót, majd felhívtam Synyster.

-May?

-Majdnem. - mondtam hűvösen.

-Purdy? - kérdezte kiakadva.

-Ja. Nyugodjatok meg. May itt van velem, holnap hazaviszem.

-Holnap? Hol vagytok?

-Igen, nem mondom meg.

-Hozzá ne merj nyúlni!

-Majd azt ő eldönti. Na meg persze én. - mondtam, majd gúnyosan elnevettem magam. - Annak az Arin gyereknek, meg mondd meg hogy vagy hajtson rá vagy megszerzem magamnak.

-Ha mersz vele tenni valamit.

-Akkor mi lesz? Összevertek?Csak magatoknak csináltok rosszat, na meg persze Maynek. Elkezdenek utána turkálni, és még jobban fogja csinálni.

-Adtatok neki?

-Igen cuccozott. - mondtam közvetlenül. – Majdnem hányt is.

-Most jól van?

-Aha. Éppen alszik.

-Mondd meg hol vagytok, elmegyek érte.

-Nem. Majd viszem. - mondtam, majd kinyomtam a telefont. Bementem, majd lefeküdtem mellé.

-Mit csináltál? - kérdezte álmosan.

-Még elszívtam egy pár szálat.

-Értem. - mondta, majd jobban betakarózott.

-Fázol?

-Kicsit. - mondta halkan. Hozzábújtam majd átöleltem. Reggel mikor felébredtem, May a mellkasomon feküdt és halkan szuszogott. Olyan aranyos volt. Nyögött egyet, majd összerándult. Hirtelen szaporábban vette a levegőt, és a körmeit a hasamba mélyesztette. Összehúzott szemekkel néztem rá, majd megpróbáltam felébreszteni.

-May! - mondtam, de semmi. - Maaay! - hangsúlyoztam, majd felkapta a fejét. - Basszus. - fújtam ki a levegőt.

-Mi a...Bassza meg! - mondta, ahogy nézte a hasam. - Bocsi, bocsi, bocsi! - mondta kétségbeesetten. Kicsit be is vérzett a hasam, szerencsére a tetkónak semmi baja nem lett. - Úristen, miért nem ébresztettél fel.

-Szerinted nem próbáltam? - néztem rá. Odatette a hideg kezeit, majd felszisszentem. Igazából jól esett.

-Nagyon sajnálom! - nézett rám szomorúan.

-Semmi baj, de rosszat álmodtál? - ültem fel.

-Mondhatni. - mondta halkan, majd lenézett. - Tudod, elég sokszor van dührohamom, amit nem tudok kezelni. És gyakran megesik hogy álmomba vezetem le a feszültséget. Nem egyszer történt hogy magamat is összekarmoltam, vagy véletlen megütöttem.

-De miért?

-Hát, elég sok oka van. - mondta, majd felkelt és kiment a konyhába. Utána néztem, majd füttyentettem.

-Megtudnám szokni ezt a látványt.

-Hát pedig nem fogod sokáig látni a zsíros seggemet. - mondta kintről.

-Zsíros? - mentem ki. - Te hülye vagy? - mentem oda hozzá.

-Mert nem az? - fordult felém kérdően. - Mindenki ezzel jön, hogy jobb lenne ha lefogynék. Duci vagyok. Nagy a hasam, vastag a combom. Széles a csípőm, ja és a karjaimról meg a seggemről ne is beszéljünk! - mondta kiábrándultan. Fejen pöcköltem, majd felraktam a pultra. - Nee, nem bírsz el! - sikította.

-Na most szépen idefigyelsz! - néztem komolyan a szemébe. - Elmondom neked, hogy nem vagy dagadt. - már vette a levegőt, hogy ellenkezik, de rátettem a kezem a szájára. - Nem, most én beszélek. Elmondanám, hogy nekem személy szerint nagyon is tetszik az alakod. Nem szeretek csontokkal játszadozni. - néztem a szemeibe. - Plusz, még ők is nagyon tetszenek! - mondtam, majd a melleire néztem.

May:

-Hülye! - mondtam mosolyogva, majd eltoltam az arcát.

-De tényleg így van. - hajolt hozzám közel vigyorogva. - Szereted Arint? - nézett rám komolyan.

-Mi? - néztem a szemeibe - Ez most hogy

-Kérlek válaszolj. - csak csöndbe lenéztem, majd éreztem hogy elpirultam. Összeráncolt szemöldökkel rám nézett, majd hosszasan és vadul megcsókolt. - Nem hagyom hogy az övé legyél! - mondta, majd bement. - Öltözz fel, lassan viszlek haza. - mondta, majd gyors felöltöztem, és lesiettünk. Hazafelé, egész jól elbeszélgettünk. Mikor odaértünk, elkezdett iszonyat gyorsan verni a szívem. Kiszálltunk, majd beléptem a házba. Arin és Brian ültek a kanapén. Syn szúrós szemekkel nézett végig Ashleyn, majd felállt, és bevonszolt a konyhába.

-Mégis mi a halált képzeltél?Csak úgy lelépsz, bedrogozol, és még egy ilyennel töltöd az estét?May van fogalmad róla mennyit aggódtam?

-Ő azért van velem, mert engem szeret, és nem a bennem lévő Jimmyt! - csattantam fel, közben gyilkos szemekkel néztem Brianre. - Nem azért beszélget velem, mert olyan vagyok mint egy régi haverja! - ütöttem rá ököllel az asztalra, ami meg is repedt. Végighúztam a körmömet rajta, így az végigsértette a fényezést.

-May ezt meg honnan - mondta, de nem hagytam már lendítettem felé az öklömet, de valaki elkapta, és visszarántotta.

-Elég. - mondta halál nyugodtan, majd átölelt. Elkezdtem sírni, majd felkapott és bevitt a szobámba. Lefektetett az ágyra, és pillanatok alatt elaludtam

Ashley:

-Arin? - mentem oda a gyerekhez.

-Miért vitted el? - nézett rám.

-Mert elakart jönni velem. Lehet szórakoztatóbb társaság vagyok neki mint te. - vigyorogtam. Vágott egy fintort, majd hátradőlt. - Ennyire ne érdekel?

-Egy szóval sem mondtam.

-Tudod, nem rég óta ismerem, de le merem fogadni, hogy már többet tudok róla. - pont akart válaszolni, de a konyhából egy nagy csattanást hallottam. Pont időben léptem be, mivel Mayen megint kitört a roham. Lefogtam, majd bevittem a szobájába.

-Ha nem tudnátok dührohamai vannak. Elég gyakran előjönnek.

-Ezt

-Persze miért is tudnátok? - néztem rájuk kiábrándultan. - Nektek csak az a fontos hogy meglegyen a kislemez, hogy még nagyon hírnévre tegyetek szert. De közbe Maynek drogproblémái vannak, és talán nem ártana neki egy pszichológus sem! - mondtam, majd kiléptem a házból. - Vigyázzatok rá! - mondtam, majd gyors leléptem.

Brian:

-Pszihológus? – néztem Arinra. – Te ezt tudtad?

-Semmit.

-Ja, és ezt elfelejtettem. – nézett vissza Purdy, majd felém dobott egy kis üveg valamit. Sikeresen elkaptam.

-Ez meg – kérdeztem volna, de akkor már nem volt ott. – Xanax? Az nem nyugtató? – mondtam, majd benyitottam Mayhez, aki éppen csendben, szuszogva aludt. Becsuktam az ajtót, majd felhívtam Mattet.

-Megvan?

-Igen…Itt alszik. Purdy hozta haza, ezt nem tudom telefonon keresztül elmesélni!

-Oké, 5 perc és ott vagyok!

-Siess! – nyomtam ki.

-Most mi lesz? – kérdezte Arin.

-Megvárjuk amíg May felkel. – huppantam le mellé.

-Itt vagyok, mondjátok. – rontott be Matt. Leült ő is, majd elmeséltem neki mindent.

Matt:

-Xanax? – kérdeztem, miközben a kis üveget forgattam a kezemben. Hirtelen fentről valami csörömpölést hallottunk. Felpattantam, majd felsiettem.

-May! – rontottam be a fürdőjébe. Éppen a WC fölött ült, és hányt…

-Matt, a hajam. – mutogatott a felfelé.

-Mi?

-A kibaszott hajamat kúrd fel! – mondta idegesen, majd kirántottam a fiókot, és gyors felgumiztam a haját.

-Brian, ne gyertek be! – mondtam, majd becsuktam az ajtót. – Jobban vagy? – néztem rá, de ő csak könnyes szemekkel rázta a fejét. Még öklendezett párat, majd felállt és a mosdóhoz sietett. Megmosta az arcát, kiöblögette párszor a száját. Azonnal fogat mosott, majd rám nézett.

-Köszönöm. – mondta, majd kihúzta a fiókot. – Hol a

-A Xanax? Nálam. Megbeszéltünk valamit!

-Ashley csak véletlen találta meg nálam!.

-Na ez meg a másik. Mi volt a Purdys dolog?

-Matt, nem történt semmi. Nem is próbálkozott, semmi. Mellettem aludt, és ennyi.

-Hát már ez is épp elég nagy baj!

May:

-Mi?

-Veszélyes az az ember! Nem adhatod egy ilyennek magad!

-Matt, te is tudod hogy vigyázok ezzel, nem kell túlreagálni! Amúgy is ez elég nagy teher nekem, mivel már azt kívánom bárcsak túl lennék ezen az egészen! – kezdtem ideges lenni.

-Nyugi May! – ölelt át. – Semmi baj. – próbált lenyugtatni. És sikerült is neki.

-A gyógyszert!Most!Kérlek! – mondtam erőtlenül. -Matt, légyszives ideadnád? – néztem rá kétségbeesetten.

-Nem akarom hogy azonnal, de szépen lassan gyere le róla! – nyomott a kezembe egy 2-es Xanaxot.

-Kössz - mondtam halkan, majd gyorsba lenyeltem.

-Jobban vagy? – jöttek be a többiek

-Ja. – mondtam.

-Mitől hánytál? – kérdezte Brian.

-Napok óta nem eszik semmit. Meg gondolom a gyógyszerek. – válaszolt helyettem Arin.

-Na nekünk most le kell lépnünk. – mondta Matt, majd Brian vállára tette a kezét.

-Ja, persze. Na csá. – mondta, és már le is léptek.

-Gyere menjünk le! – mondta, majd lesegített.

-Arin, csak hánytam, nem rokkant vagyok. – mondtam nevetve.

-Jó-jó, de akkor is! – mosolygott. – Kajás vagy?

-Arin, most hánytam! Várjunk,…Egy kicsit talán. – mondtam, majd leültünk a kanapéra. Néztük a TV-t és közben vidáman beszélgettünk. – Arin, nem kell úgy tenni mintha minden rendben lenne! – mondtam neki komolyan.

-May ezt

-Arin! – néztem a szemeibe.

-Miért mentél el vele?

-Mert elhívott, és jó barátok vagyunk.

-Barátok?

-Igen.

-Semmi több?

-Semmi!

-Miért csinálod ezt az egészet?

-Na jó, azt hiszem itt az ideje hogy jópár dolgot megtudj rólam.A dührohamaim 14 éves koromba kezdődtek. Az apám azóta egy kurvának néz, holott semmi oka. Anyám sohasem védett ki semmiben, a tesómmal pedig csak marjuk egymást folyamat. A suliban is eléggé szétkészítettek, a közép suliba meg pláne. Pszichológushoz is küldtek, aki nagyjából rávezetett a dolgokra. Végül kiderült, hogy az otthoni légkör miatt van ez az egész. Egy ideig még tudtam kezelni, de később már csak gyógyszerrel sikerült meggátolnom magam attól, hogy nekimenjek az első szembejövő embernek. Aztán bekerültem egy kicsit züllött társaságba. Nagyon megszerettem őket, és a drogokat is… Mindent, kivéve a heroint. Azt sohasem próbáltam, és nem is fogom. Mikor idejöttünk, iszonyatosan kattogtam. Egyre több gyógyszert szedtem be, pedig nem is kellett volna annyit. Egyszer mikor nem voltál itthon kicsit túlzásba is vittem…

-Túlzásba vitted?

-Igen… Az egyik boltba kiadták a piát. Vettem egy olyan kisüveges Kalinkát, meg bevettem hozzá egy levél valami fájdalomcsillapítót.

-May te nem vagy normális!

-Senki sem bizonyította, hogy az lennék! Arin nem tudok lejönni róla! Akár függőnek is mondhatnám magam!

-Őőő, Brian mondott nekem valamit.

-Mit? – vágtam rá azonnal.

-Hát, hogy is mondjam. Konkrétan azt, hogy belém vagy esve. – rezzenéstelen arccal néztem rá.

-És ha igen? – kérdeztem vissza.

-Hát, - nézett oldalra.

-Arin, ez igaz. Tényleg szeretlek, de neked van barátnőd. – mélyen a szemembe nézett, majd közel hajolt, és hosszasan megcsókolt. Ránéztem, és majdnem elsírtam magam. – Arin, ez…Ez nem jó. Mi lesz Dianaval?

-Kérlek várj rám. – fogta meg a kezem. – Szeretlek, de ezt előbb el kell rendeznem.

-De őt is szereted nem?

-Hát… de. – hajtotta le a fejét.

-Nem állítalak választás elé. Én hirtelen jöttem… Könnyen jön, könnyen megy ismered! Csak egy fellángolás! – mosolyogtam rá, majd adtam neki egy puszit. – Azért én várok rád! – mondtam, majd megölelt… Azt hiszem ennyivel le is zártuk kettőnk „szerelmi” kapcsolatát. Felmentem, majd gyors megírtam a házimat. Beszélgettem még egy kicsit az otthoniakkal, meg Ashleyvel és aludtam is. Másnap reggel az egész banda ott ült a nappalinkba.

-Ó! - néztem körbe meglepetten. - Csá. - mentem le hozzájuk mosolyogva, egy szál pizsibe. Leültettek, majd mind az 5-en komoly szemekkel néztem rájuk. - Mi az? Ne nézzetek így! - pislogtam körbe.

-MI? – akadtam ki. – Iskolába kell járnom? Neeem azt már nem! – mondtam.

-Muszáj. A tanárodnak egy időre külföldre kell menni!

-Mennyi ideig?

-2-3 hónap.

-Fasza, és addig hova fogok járni? – kérdeztem még mindig sokkolódva.

-Abba a suliba ahova Aaron. – mondta Matt.

-De most ez komoly? – néztem rájuk.

-Hát, eléggé. – mondta Brian. – Nem árt már egy kis szigor neked is. – mosolygott. – Bár nem hiszem, hogy valamit használna is az iskola. – nézett a többiekre. – Mi se voltunk a legjobbak.

-Na ja. - mondta Zacky. - Te jó ég mennyi órát ellógtunk? - mondta, majd elröhögték magukat.

-Emlékszem az irodalom tanár mindig sikítozott velünk.

"

(Brian emlékezése)

Irodalom... A legunalmasabb óra. Valaki elkezdett dobálni hátulról valami galacsin féleséggel.

-Mi van? - suttogtam idegesen, majd hátrafordultam. Jim és Zack vigyorgó fejével találtam szembe magam. Elég hevesen mutogattak az ablak felé, ahol Matt ült.

-Tanárnő, kinyithatom az ablakot? Melegem van. - vigyorgott Matt illedelmesen a tanárra. Az vágott egy pofát, majd rábólintott. - Köszönöm. - mondta, majd felén nézett. A fejével kifelé mutatott, majd egyből rájöttem mit akar. Kicsit eltoltam magam az asztaltól, majd hátranéztem. Jim alig bírta visszatartani a röhögést. Mikor a tanár elfordult. Síri csöndbe, de még gyorsan kiugrottunk az ablakon mind a 4-en.

-Semmirekellők, csak kapjalak el titeket! - sikította az ablakból a tanár, de mi már elég messzire elfutottunk. Röhögve ültünk le az egyik padra a parkba. Rágyújtottunk, majd tekertünk egyet. Másnap egyenesen az igazgatóhoz..."

-Te jó ég. - mondtam röhögve. - Ez most komoly?

-Aha. - bólogattak.

-Syn, uszítsd még! – mondta Johnny elégedetlenül.

-Na elég! – szólt Matt vigyorogva. – A lényeg, hogy holnap kezdesz.

-És hogy jutok el a suliba?

-Majd elviszlek. James úgyis mindig felébreszt. - sóhajtott egyet -  Mindig más fog vinni. – nézett körbe.

-Okés. – húztam el a számat.

MÁSNAP REGGEL 6:00

A telefonom iszonyat hangosan csörgött, de még erre sem keltem fel.

-May, kelj fel! – jött be Arin. – Fél 7 van! – mondta álmosan, majd kiment.

-Csak még egy órácskát.

-Nincs egy órád se!

-Nehehem akarok. – mondtam nyűgösen. Egyszer csak a Joe édes illata csapta meg az orrom.

-Gondoltam hogy egyből felkelsz. – mosolygott Matt, a kezében egy tekert cigit tartva. – Tessék, a tiéd. – adta oda.

-Aaa, köszi. – mondtam, majd gyors bepumpáltam. Már nem is voltam annyira álmos. Felöltöztem, megcsináltam a hajam és kisminkeltem. 7-re készen is lettem, majd lent Matt várt.

-Az óráid fél 8-kor kezdődnek, igyekezz! – adta oda a kajámat. Felkaptam a féloldalas fekete táskámat, és indultunk is. Odafelé még gyors betúrtam magamba egy szendvicset. – Sok sikert! – mondta vigyorogva.

-Kössz. – mondtam jókedvűen. – Mikor végzek?

-Tőlem kérdezed? – mondta, majd elröhögtük magunkat.

-Akkor majd hívlak. – csuktam be az ajtót, majd integettem neki. Vettem egy mély levegőt, és megfordultam. Elindultam befelé, majd elég sok szúrós szemmel találtam szembe magam.

-115-ös terem. – néztem a kis papírt, amire le volt írva melyik órám hányas terembe van. Az első oszt.főnöki. Hurrá… Felmentem egy emeletet, majd benéztem a terembe. Minden ajtón volt egy kis ablak, így szerencsém volt.

-May Jensen? – állt meg mögöttem valaki. Megfordultam, majd egy középkorú, egész jóképű férfival találtam szembe magam

-Igen.

-Erik Taylor! – nyújtotta a kezét. – Az osztályfőnököd.

-Jó napot! – mosolyogtam, majd kezet fogtam vele.

-Menjünk is be! – mondta, majd benyitott a kicsit sem halk terembe. – Gyerekek csönd, és mindenki a helyére. – nem kellett többet mondania, mindenki hallgatott rá. – Mint tudjátok, egy emberrel egy kis időre bővül az osztályunk. – mosolygott. – Gyere be! – mondta, majd remegő lábakkal beléptem a terembe. – Gyerekek, üdvözöljétek May Jensent.

-May Jensen? – mondták páran, majd végigmértek.

-Kérlek mutatkozz be.

-A nevem May Jensen. 2-3 hónapig leszek ebben az osztályba, mivel a magántanárom jelenleg külföldön tartózkodik.

-Köszönjük, kérlek, foglalj helyet. Ott van is egy középen. – elindultam a pad felé, majd éreztem a szemeket magamon. Ledobtam magam, majd csak figyeltem.

-Szegény. – hallottam, ahogy páran összesúgnak. Nem értettem miért mondják ezt, de elengedtem a fülem mellett. Szünetbe egyedül voltam, és csak néztem ki az ablakon. Vajon most a többiek mit csinálhatnak? Kicsöngettek végre. A mellettem ülő csaj meg sem szólalt.

-May? – hallottam egy ismerős hangot, majd afelé fordultam. Aaron állt az ajtóban.

-Ez meg mit keres itt? – mondta valaki. Felpattantam, majd felé szaladtam

-Aaron! – mentem neki, majd magamhoz szorítottam.

-Te meg? – mondta meglepődve.

-Suliba kell járnom egy ideig, mert a tanáromnak „sürgősen el kellett menni”. – figuráztam ki. Miközben lassan lépegettünk ki a folyosóra.

-És pont ide? – nézett körbe.

-Ekkora baj? – néztem rá.

-Nem, csak elég meglepő. Még nem másztak rád?

-Hát, még nem. De jobb is. Ahogy körbenéztem elég sok picsa van ebbe az osztályba.

-Nyugi, azok az enyémbe is vannak! – mosolygott.

-May, szia! – jöttek oda a haverjai.

-Ó, heló! – mondtam, majd mellém álltak.

-H-hogy itt? – nézett rám, azt hiszem Barney.

-Hát, egy kis ideig suliba kell járnom. – húztam el a számat.

-Végre kiszakadsz egy kicsit a sztárvilágból. – mosolygott rám Harry.

-Hát ja sajnos.

-És milyen volt az első óra?

-Azt hittem elalszok… Már alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. Nem való nekem ez a koránkelés.

-De amint érzem megvolt a reggeli „cigi”.

-Ja, Matt tekert nekem egyet. Fogalmam sincs honnan.

-És mit szólnál még egyhez?

-Kurva jól esne. – mondtam vágyakozóan, közben pedig a hasamat fogtam.

-Akkor iráány, az udvaar! – mondta felpörögve Jeremy. Elém tartotta a kezét, ezzel jelezve, hogy karoljak belé. Belekaroltam, majd indiánszökdelésben kezdtünk el végigmenni a folyosón. Ott felkapott a nyakába.

-Neee, ne!Jer basszus! – röhögtem, miközben fogtam az állát.

-Jeremy, tedd le. – mondta Aaron röhögve, de nem hatott. Szerencsére elég magasak voltak a boltívek meg az ajtók így kifértünk. Kint benyomtunk valami zenét, és ritmusra mozogtunk. Én Jer nyakába, ő pedig alattam. Úgy mentünk át a suli másik felébe. Közben idiótán „táncoltunk” meg énekeltünk. Barney útközben meggyújtotta a cigit. Mikor odaértünk az egyik sarokféleségbe, Jer letett.

-Te idióta! – mondtam, majd átöleltem.

-Csak ennyi kell ahhoz, hogy jók legyen a sulis éveid! – mondta, majd beláttam, hogy kurvára igaza van.

-Ti csak ilyen lazán?

-Aaron nagyapja az igazgató.

-A nagyapuciii. – rebegette a szempilláit Barney, majd nekem nyújtotta a cigit.

-Kuss már. – mondta röhögve Aaron. Iszonyat jól esett az a cigi. Visszakísértek a terembe, majd leültem a helyemre. Már eléggé jó kedvem volt, így odafordultam a csajszihoz.

-Heló May Jensen. – nyújtottam felé a kezem, majd kikerekedett szemekkel nézett rám. Iszonyat szép mélykék szemei voltak, amihez pont illett a platinaszőke hajához.

-Alice Joung! – mondta halkan, majd kezet fogott velem. Páran furcsán néztek ránk, de valahogy leszartam. – Milyen az első nap? – mosolygott rám

-Hát, egyelőre elég ismeretlen. – mondtam egyértelműen – De Aaronék jó arcok. – mosolyodtam el.

-Te ismered Aaron Blacket? – nézett rám sokkolódva.

-Persze. Nagyon jó haverom. Sokszor segített ki. – a csaj kikerekedett szemekkel nézett rám. – Miért?

-Aaron a suli gengsztere.

-Aaron? Ugyan már. – nevettem el magam.

-Nem hiszed el, de tényleg. Mindenki retteg tőle, meg a bandájától. Az öregapja az igazgató, de még ő is fél tőle… Egyesek szerint már meg is verte.

-Nem hiszem. – mondtam kételkedően.

-Hát nem tudom mi igaz vagy mi nem. – vonta meg a vállát, közben oldalra nézett. – Még a lányok is félnek tőle valamilyen szinten, de folyamat körbe van rajongva.  Ha lenézel az udvarra – húzta ki magát. – Ahha, most is. Nézd csak meg! – mondta, majd mind a ketten az ablakhoz mentünk. Ki volt nyitva, így szerencsére ki tudtunk hajolni. Tényleg elég sok csajszi volt a bandája körül, de őket nem nagyon érdekelte. Na jó Jer azért mintha fűzött volna egyet. Ahogy néztem őket, mosolyognom kellett.

-Elmebetegek. –mondtam, mivel megint egy kisebb haverbunyót rendeztek. A vinnyogós picsák persze ott kellették magukat…  - Aaron! – kiabáltam oda neki, majd egyből odanézett.

-May! – kiabálta, majd hevesen integetni kezdett.

-May, gyere le! – mondta Barney kedvesen, miközben ő is integetett.

-Mi? May? Hol? – nézett fel Jer.

-Igyekezz! – mondta kedvesen Harry.

-Már megyek is! – mondtam, majd kiugrottam az ablakon. Csak az elsőn voltunk, így semmi veszélyeset nem láttam benne…

-Alice, 5 perc! – mondtam, miközben hátráltam. Feléjük fordultam, majd odafutottam.

-Csá csajsziii. – emelte fel, és közben pörgetett meg Barney.

-Na, tedd le a nőmet! – mondta Jer.

-Milyen nődet? – mondta egyszerre Harry és Aaron.

-Hát az enyémet! – mondta, majd elnevettem magam.

-Na! Én mindenkié vagyok! – mondtam majd átöleltem őket.”De legfőképpen Aaroné”. Mi a fasz? Miket mondok magamba? Jézusom nyugi semmi para!

-Ez már tetszik. – mondta Aaron mosolyogva. – De nem kellett volna leugranod onnan! – mutatott az ablakra.

-Mert? – néztem rá ártatlanul

-Mert veszélyes? Te hülye meg törékeny vagy! Mennyit fogytál mióta itt vagy Amerikába mi? 10-20 kiló?

-14. – mondtam.

-Na látod! Anorexiás leszel.

-Az a célom! – mondtam, majd valaki egy laza pofonnal díjazta a mondatomat.

-Hát te tényleg nagyon beteg vagy! – mondta Jer. – Vékony vagy, elférne rajtad még 1-2 kiló.

-Dehogy is! – néztem rá. – Épp ellenkezőleg lemehetne még egy jó pár.

-MAY! – szólt rám Aaron. – HÍZZÁL MEG! – artikulálta. – Nem szeretem a csontokat. A melleid is lementek! –Rájuk markoltam, majd rájöttem, hogy tényleg kisebbek lettek.

-A kurva életbe! – mondtam, miközben őket néztem.

-Mondtam… - mondta önelégülten.  – Amúgy látom már találtál magadnak egy barátot.

-Ja, mondhatni. Szőkeség, de egész jóarc.

-Az ott Alice Young?

-Ja. – mondtam. – Miért?

-Hát, majd megtudod. – mondta Jer.

-Jézusom, mekkora egy kurva. – mondta valaki a hátam mögött, majd felé fordultam. Végigmért, majd egy elér erős „chh” hagyta el a száját.

-Nekem ugatsz kicsikém? – néztem rá tök higgadtan.

-Úristen, még beszélni se tud. – mondta, majd elkezdett röhögni a barátnőivel.

-Jaj istenem mi a fasz? Nem tudtam hogy ezt az iskolát féregteleníteni kell. – mondtam még mindig higgadtan. Csodálkoztam magamon, hogy még nem durrant el az agyam.

-Istenem, inkább kussolj büdös punk. Hogy nézel már ki?

-Édesem, a szépséged 90%-át le tudnám szedni egy vizes zsebkendővel! – néztem rá, gúnyos mosollyal. – Ameddig itt kelleted magad meg ne szólalj. Arra vársz, hogy valaki beakasszon neked, mert egy utolsó ribanc vagy kincsem! – vágtam oda neki. – Irigy vagy mert nekem vannak normális barátaim nem pedig kis pudlik akik futkosnak utánam csak azért mert 6 centis a körmöm meg van póthajam?

-Júúúúj. – hallottam a hátam mögül.

-Tina, szerintem most húzz el. – tette a vállamra az állát Barney.

-Jobban jársz. – jöttek mellém a többiek is.

-Ezt még megbánod. – mondta, majd vörös fejjel elment.

-May, el gyönyörű volt. – mondta Aaron, majd nyomott az arcomra egy puszit!

-Molesztálja! – kiáltotta el magát Jer. – Perverz! Pedofil.

-Hülye! – mondtam, majd egy picit meglöktem. – Amúgy meg ki ez a csaj?

-Tina Woody. Az apja „hiperszuper” gazdag. – figurázta ki Harry, majd elröhögtem magam.

-Ez kurva jó volt! – mondtam. – Amúgy hány éves?

-14 vagy 15 nem tudom. Arra van ki, hogy megkap bármit amit akar. Az apja bevédi, bármi történjék. A tanárokat lefizeti a nagyapám tudta nélkül. De ugye nem mondhatom, mert akkor meg az én hibámból rakják ki a suliból, és azt azért nem akarom. Nem szeretem a problémákat, meg nem hiányzik még egy pár verés nekem se. – mondta Aaron.

-Ééértem. Akkor most bajba lennék?  - néztem rájuk ártatlanul kíváncsian. – Valahogy nem hatnak meg az ilyenek. Anyuci meg apuci mindent megvesz neki a picsája alá van téve minden. Idejön, lekurváz, és még neki áll feljebb? Jézusom, le merem fogadni életében egyetlen egy porszemet nem mozdított meg otthon. Ja de bocsi! Reggelente mikor nem tudta eldönteni melyik picsanadrágba jöjjön el. Lehet akár mínusz 43 °C-is, ő gondolom akkor is eljön egy kis miniruhába.

-Ismered?

-Nem csak a fajtáját. Talán túlságosan is. – mondta, majd becsöngettek.  – Na nekem mennem kell, majd beszélünk! – mondtam, majd lepacsiztam mindenkivel. Visszamentem az ablakhoz, majd felkapaszkodtam a párkányra.

-Alice! Segíts! – mondtam, majd felé nyújtottam a kezemet. Elkapta, majd segített bemenni. – Aaa, köszönöm! – mondtam.

-Nincs mit. – mondta kedvesen.

-Amúgy miért ilyen furcsa mindenkinek hogy ide ültem? – ültem le a székemre

-Hát, tudod. – halkult el. – Itt „én” ülök. – emelte ki az én szót.

-És? Szerintem nincs veled semmi probléma.

-Ennek egy nagyon hosszú története van. – hajtotta le a fejét. – Nagyon nagy hibát követtem el, amit már nem tudom jóvá tenni. Mindenki elítél, lenéz, miatta. Meg akarok változni, de nem megy.

-Suli után ráérsz? – kérdeztem kedvesen. – Nekem 6-kor próba de addig ha gondolod elmehetünk a városba.

-Hát, nem tudom.

-Szuper! – mondtam, majd összecsaptam a két kezem.

-A városba? Mondjuk, van egy tök jó kis bolt, ahol van 1-2 jó cucc. Oda elnézünk? – ajj… Ez.Egy.Picsa.Na jó, ne legyél negatív, ismerd meg!

-Okés, elmehetünk. – egész nap vele lógtam. Ahogy észrevettem, neki sincs valami sok barátja.

-Vetkőzős kurva. – ordibálták oda az udvaron, miközben mentünk ki. Hátranéztem, de nem láttam ki volt.

-Ribanc! – mondta valaki, mikor elment mellettünk. Elég furcsán néztem rá.

-Jézusom, a melltartó hercegnő. – röhögött pár csajszi az udvaron, majd láttam hogy Alice lehajtott fejjel megy végig.

-Alice ezeket

-Igen rám mondják. – nézett fel rám.

-Jaaj, szegénykém!Na mi van nincs fasz akkor már elkeseredsz? – mondta az egyik nálunk fiatalabb csajszi.

-Betörjem az arcod? – néztem rá kicsit betorzult. – Kussolj, baszdmeg! Inkább bújjad a könyveidet picinyem. – vágtam oda neki durván. Megszeppenve arrébb ment.

-Gyökér. – mondta utánam. Akkor láttam hogy ez ugyan az a kis riherongy. Tina vagy ki.

-Anyuci tudja hogy így beszélsz az idősebbekkel kicsilány? – mondtam neki vissza. Elvörösödött, majd gyors bement.

-May? – nézett rám könnyes szemekkel Alice.

-Na, nehogy sírj. – mondtam, majd rám dőlt

-Engem, még… Még senki sem védett meg.

-Nem tudom mit csináltál, de senkinek nincs joga bántani mást a hibái miatt. – kezdtem el simogatni az egyik kezemmel. – Na gyere menjünk mert még vár ránk egy csomó cuccos. – mondtam nevetve, majd átkaroltam és elindultunk.

-Köszönöm. – mondta halkan.

-Ugyan! Cigit? – nyújtottam felé a dobozt.

-Kössz, de nekem is van. – vett elő egy fekete Marlboros dobozt. Rágyújtottunk mind a ketten.

-Na, most már töröld meg a szemeidet, mert ez így nem jó! – nyújtottam neki egy zsepit.

-Köszi. – mondta, majd a telefonja segítségével megigazította a sminkjét. – Akárhányszor próbáltam megváltozni, sohasem ment.

-Miért kellene megváltoznod?

-Muszáj magam mögött hagynom a múltat, és ehhez változás kell! – mondta.

-Akkor baby segítek! – kacsintottam rá. - Messze vagyunk? – kérdeztem.

-Nem, már csak 1-2 utca. – mondta majd visszaállt mellém. Odatartottam a kezem, majd belém karolt.  – És amúgy milyen az A7X-el zenélni?

-Hát furcsa, mivel eddig csak neten láttam őket. Mikor bejelentették, hogy velük kell jönnöm…Azt hittem ott helybe megáll a szívem. – mutogattam, majd elnevettük egymást.

-Ne vedd sértésnek, de kicsit töröd a nyelvet.

-Hát, tudom. – mosolyogtam – Azért még nem megy annyira, és órákon is volt, hogy nem nagyon értettem meg valamit.

-Ha valami ilyesmi van szólj nekem, elmagyarázom! – mosolygott rám biztatóan. – Nézd, itt is vagyunk! – mondta, majd beléptünk egy talpig rózsaszín boltba. Ó anyám… Szó szerint kinéztek a boltból. A büdös metálos bemert menni egy picsaboltba. -Gyere, nézd itt vannak a ruhák! – rángatott a ruhás részleghez. Ahogy elnéztem voltak nekem való cuccok is.

-Nézd ezek? – mutatott ilyen undorító neon színű ruhákat.

-Na figyelj, ha megakarsz változni először is a ruhatáraddal kell csinálni valamit. Ahogy elképzelem, tele vagy ilyen neon meg rózsaszín, meg világos színű miniruhával, ruhával, mellkirakós fölsővel. – ránéztem, majd elmosolyodott. – Totálisan eltaláltam.

-Hát, valami olyasmi.

-Akkor gyere, innen most elmegyünk! – megfogtam a karját, majd kirángattam. Még mentünk egy kicsit, majd a kedvenc ruhaboltomhoz értünk.

-Á May! Szia! – köszönt az eladó. Sissynek becézte mindenki. Tele volt PC-vel, mindenféle színű volt a haja, és 1-2 raszta tincs is volt benne.

-Szia Sissy! – mentem oda kedvesen. – A barátnőmnek egy kis átalakításra lenne szüksége.

-Azt meghiszem. – mondta, majd végigmérte Alicet. – Ne aggódj, Maynek jó ízlése van ilyen téren! Bízd rá magad! – mosolygott rá, majd rákacsintott. Beljebb mentünk, majd válogattam neki 1-2 ruhát.

-Na tessék! Ezeket vedd fel, majd gyere ki ha készen vagy! – mondta, majd leültem.

-Őőő May? – szólt úgy 10 perc után. – Ez szerintem nekem kicsit vad. – mondta, majd kilépett.

-Édes szűz anyám. – mondta Sissy.

-Te hülye vagy? Ez a cucc kurva jól áll! – mondtam tátott szájjal. Egy párducmintás szoknya, meg egy szegecses fekete felső, amiből szép kis dekoltázs mutatkozott ki meg persze egy neccharisnya. – Várj csak! – mondtam, majd odavittem neki egy szintén szegecses bőrkabátot, meg egy pár kiegészítőt.

-Hallod kislány! Ezt mintha neked tervezték volna! – jött oda Sissy.

-Igen? – mondta, majd újra végigmérte magát a tükörben. Hoztam neki még egy iszonyat jó magas sarkút, majd meggyőződött róla, hogy tényleg jól áll neki ez a ruha.

-Megvesszük. – mondtam, majd odamentem a kasszához. – Meg még ezeket is! – mondtam, majd odavittem még jó pár cuccot.

-Mi? Te fizeted?

-Alice! Most ne ezt figyeld! – mosolyogtam rá, majd lehúztam a kártyámat. – Hanem azt hogy új ember leszel. Köszi Sissy! – mondta, majd kimentünk.

-Én köszi. – nézet utánunk. Kint leszaggattam a címkéket, majd mentünk tovább. Jó páran megbámultak minket, és volt aki utánunk is füttyentett.

-Látod? Mondtam hogy kurva jól áll! – szorongattam meg a kezét.

-Úristen, May nagyon köszönöm.

-Na de várj! Van még hátra jó pár lépés! Most a haja jön! – fogtam meg. – Nagyon szép hosszú, és ez festett szőke?

-Igen.

-Szuper! – mondtam. – Na nemsokára ott vagyunk a fodrászomnál ott elmagyarázok neki mindent, és átalakít oké? – mosolyogtam rá.

-Hát, oké. – mondta, majd továbbmentünk.

-Heló Frank! – mentem be, majd hangosan köszöntem.

-Ó, szia cicám! – jött oda, majd körbepuszilgatott. – Na, mi újság.

-Á, semmi éppen egy kis átalakítást végzünk. – mutattam Alicera.

-Értem. Tehát vad punkos.

-Hát, valami olyasmi.

-Jólvan gyere, ülj le. – mutatott a székre, majd Alice beleült. – Szép hosszú a hajad, de a vége kicsit tört. 1-2 szín, aha, oké, meglesz. – nézett rám.

-Hát akkor Alice, búcsúzz el a kis rózsaszín babától! – tettem a vállára a kezeimet, majd megfordítottam a széket. Frank tökéletes munkát végzett.

-Eredetileg barna a hajad ugye? - kérdezte tőle Frank.

-Aha. - bólogatott Alice.

-Igen. Hmmm - gondolkodott el. - Akkor azt hiszem már meg is van milyen lesz. - Egy kicsit vágott a haja végéből, majd elkezdte festeni. A tövénél kb 10 centi barna volt, a többit lefelé beszőkítette. Az egészet begöndörítette, és az oldalába még belenyírt géppel . Hívtak oda egy sminkest is, majd egész jóra megcsinálták az arcát. – Na készen vagy? – mosolyogtam rá.

-Hát, lehet erre eléggé felkészülni? – nézett rám kétségbeesett arccal, majd eltakarta a szemeit. Felállítottam, majd odamentünk egy nagy állótükörhöz.

-Ésss tessék. – mondtam, majd kimentem, hogy csak magát lássa. Elvette a kezeit, majd vagy 5 percig sokkolva nézte magát. – Na? – kérdeztem mosolyogva.

-Atya. Ég. Magamra sem ismerek. – mondta, ahogy méregette magát. – Nagyon szépen köszönöm! – jött oda, majd magához szorított.

-Őőő May drágám tudod van nekünk ez a modell ügynökségünk. - jött oda Frank.

-Igen? - mosolyogtam rá.

-Szeretnénk a barátnődről egy pár képet. Lehetne?

-Hát ez 

-Persze! - vágtam rá. Hátra mentünk a kis stúdióba, majd Alicet átöltöztették.

 Csináltak 10 képet, és készen is voltunk. - Irigy vagyok rád, de nagyon! - mondtam, miközben átöltözött.

-Mert?

-Modell leszel Alice!!

-Hát, nem tudom.

-Vállald be! Szard le a többieket! - mondtam neki.

-Figyi, egy hét és felveszem veled a kapcsolatot. - jött oda Frank mosolyogva. - Nagyon szépen köszi. Szerintem bekerülsz! - mutatta fel az ujjait, majd elment.

-Köszönöm. - ugrott a nyakamba.

-Ugyan, ez alap! – akkor vettem észre, hogy még így magas sarkúba is akkora, mint én.

Elindultunk visszafelé, majd még benéztünk egy kajáldába.

-Na fél 6. Nekem lassan indulnom kellene. – néztem rá.

-Oké. – mosolygott. – De ne vigyünk el?

-Vigyünk?

-Figyelj! – mondta, majd benyomott valamit a telefonján és lerakta. – Csak várj 5 percet. – gyors megettük ami még volt, és kint már egy terepjáró várt minket.

-Ez meg?

-Saját személyzetem van. – mosolygott, majd beszálltunk. – Heló Valter!

-Jónapot Miss. Alice? – nézett végig rajta. – Ez meg

-Ne kérdezzen Valter. – mosolygott. – Hova is kell menni? – elmondtam a címet, majd mentünk is.

-Ez meg? – kérdeztem sokkolódva.

-Hát, anyámék egy elég nagy céget vezetnek. – mosolygott. – Én vagyok az egyedüli közös gyerekük, így megkapok mindent. Van még egy bátyám, meg egy akit ki nem állhatok. – mondta. – A bátyám, anyám előző kapcsolatából van. Ő ugyanilyen stílusú, és néha már kiakaszt. Szeretem ezeket a zenéket, de ki rühellem, mikor bunkózik. Szinte biztos, hogy cuccozik!

-És azzal mi a baj?

-Az hogy mikor kimegy belőle tök rendes, de mikor csinálja eszméletlen tapló is tud lenni. – vágott egy fintort.

-Hölgyem itt vagyunk.

-Á, köszönöm. Akkor holnap. – kacsintottam Alicera.

-Oké.

-Csá.

-Szia! – becsuktam az ajtót, majd mentem is be. Még nem volt ott senki, így egyedül gitározgattam. Elkezdtem valamit játszani, majd egy egész jó kis szóló lett belőle. Akkor vettem észre, hogy valaki bekapcsolódik. Syn volt az. – elmosolyodtam, majd szinte versenyeztünk ki a jobb. Hirtelen abbahagytuk mind a ketten, majd elnevettük magunkat.

-Ez jó volt. – jött be papa gates, aki ezt is megörökítette.

-Apa mindent felveszel?

-Tudod hogy a mániámmá vált. – vonta meg a vállát mosolyogva.

-Ja. – mondta Brian, majd leült mellém. – Amúgy meg, tényleg egész jó volt. – mosolygott rám.

-Boccs a késésért. – rontott be Matt. – May te?

-Hát, elhozott az egyik ismerősöm.

-Fasza, mert totálisan elfelejtettem. – fogta a fejét. – Boccs, többet nem lesz ilyen. – mondta mosolyogva.

-Úristen, nyugi, és ülj le. – mondtam.

-Amúgy milyen volt az első nap?

-Egész elfogadható. – mondtam.

-Naaa. – mondta Brian.

-Na jó. Megismerkedtem egy csajjal, úgy hívják Alice. Délután elmentünk, és egy picit átalakítottuk a csajszit. Tök jól áll neki, nem értem miért aggódik. – mosolyogtam. – Az osztálytársaim gyökerek, tele van plázamacskákkal, pávákkal. Talán 1-2 jófej van, akik még úgy normálisan is néznek ki. Aaron és a haverjai azonnal beavattak. – mondtam.

-Na akkor azt hiszem nem is kezdődik olyan rosszul. De hogy értve átalakítottátok?

-Hát kicsit vadabb stílust adtam neki.

-Vadabb?

-Ja, de majd úgyis meglátjátok. – mosolyogtam. Lassan megjött Zacky, Johnny és Arin is. Ott volt Michelle is, meg Lacey. Miután vége lett a próbának már mentünk is haza.

-Kisiskoláááás! – mondta nevetve Arin.

-Nem vagyok az! – néztem rá durcásan,

-De-de.  – nevetett még mindig!

-Vénember! – néztem rá szúrós szemekkel, majd felemeltem a szemöldökömet.

-Naa! Még csak 24! – mutatta fel mosolyogva az ujját. – És idősebb vagyok nálad! Mennyi is. 8 évvel? – nézett rám mosolyogva, az egyik szemöldökét felemelve.

-Előbb halsz meg mint én! Háhá!! – mutattam rá, egy erőltetett nevetéssel kísérve. Elnevettük magunkat, majd mentünk tovább.