10.fejezet „i don't laugh „

May:

Miután felkeltünk, gyors lementünk csináltam valami reggelit.

-Ó, heló. – jött le Arin.

-Szia.

-Heló.

-Csináltam neked is! – mosolyogtam rá, majd kivettem a hűtőből az ő 3 szendvicsét.

-Köszi. – mondta, majd mosolyogva elvette és felment.

-Ő a lakótársad?

-Aha. – mondtam.

-Érdekes. – nézett utána.

-Na. – löktem meg nevetve.  Elkezdett csörögni a telefonom, majd nevetve vettem fel. - Igen?

-Szia Valary vagyok. Tudnál vigyázni a kicsire? El kell mennem valahova és nagyon sietek.

-Persze hozd ide.

-Oké. - mondta, majd valami csöngetett. Val állt kint a gyerekhordozóval, meg egy nagy táskával. 

-Ú, ez gyors volt.

-Bocsi. - jött be lihegve. - Nagyon siettem. Légyszi majd etessétek meg, hoztam pelenkát meg a kedvenc pokrócát. Vigyázzatok rá. - mosolygott rám. - NA szia. - rohant is ki.

-Ez

-Hát ez Valary. - mondtam mosolyogva. A nappali közepén eltoltuk az asztalt, és a helyére letettük a pokrócot. Volt ott minden... Csörgő, színes játékok, zenélő bigyók, stb... Bevettem az ölembe, majd elkezdtem vele játszani. Ed velem szembe ült le. James lemászott az ölemből, majd átment Edébe. Elkezdte fogdosni a karját, és közben cuki fejet vágott. - Neki is tetszenek.

-És jobban szeret engem. - mondta, miközben Owen a karját ölelgette.

-Szerintem meg csak az apja kezeit látja maga előtt.

-Most összetörted a lelki világomat.

-Taposom a színes kis virágaidat! - mondtam gonoszul, majd elnevettük magunkat. - James! - mondtam mosolyogva, majd értetlenül rám nézett. Bevágtam egy durcis fejet, majd elnevette magát.

Találtam nála egy kis gitárt is. Elkezdtem, mintha játszanák, közben végig a reakcióját figyeltem. Édesen rám mosolygott, majd elkezdtem énekelni a Nirvana - Breed-et. Elkezdett tapsolni, és közben hangosan nevetett. Totálisan beleéltem magam. Közben hülye pofákat vágtam, ami nagyon tetszett neki. Felé nyúltam, majd az ujjammal megérintettem az orrát. Még hangosabban felnevetett, majd folytattam az őrültködést. Felkaptam, majd finoman ugráltam vele, bele tettem Ed nyakába, megfogtam a kezeit, és úgy táncoltam vele. Közben végig mosolygott. Mikor vége lett felkaptam, majd adtam neki egy puszit, és visszaültünk.

-Te komolyan őrült vagy. - mondta Ed mosolyogva. A kicsi odament hozzá, majd megfogta a tenyereit, és lassan, de egymásnak érintette őket. Ezzel jelezve, hogy ő is tapsoljon már! - Hé, kisember! - mondta, majd felkapta és játszott vele egy repülőset. Felemelte, majd hátradőlt közben persze hülye hangokat kiadva. 

-És még én vagyok az őrült.

-Ó-ó. - mondta Ed lassan... Ez csak egyet jelentett. - Azt hiszem helyzet van! - mondta, majd felült a kicsivel. Felmentünk gyors a fürdőbe és vittünk egy pelenkát.

-Aztakurva! - mondtam, majd befogtam az orrát. James csak elnevette magát, majd elkezdett pityegni. - Te tudod hogy kell?

-Hát....

-Na ki vagyok segítve veled!

-Mi? Én fiú vagyok. - mondta kiakadva, majd elnevettem magam.

-Na nyugtasd meg, én addig rendbe rakom. - miután összeügyetlenkedtem valamit, letöröltem az arcát. - Ne sírj picikém! - mondtam neki aranyos hangon. Másodpercek alatt felvidítottuk Eddel. Két ökör egy gyerekkel.... Na szép.
Levittük, majd leültettük a konyhába. Pontosabban leültettem Ed ölébe. Valami bébikaját hagyott itt Valary. Kivettem az egyiket, meg a legkisebb kanalat amit találtam a házba. Ed közbe játszott vele.

-Na, kaja van! - mondtam, majd leültem velük szembe. Kiszedtem egy kicsit, majd a szája felé nyújtottam. Az istenért sem akarta elfogadni... Ed felröhögött, és pedig vállon ütöttem.

-James, kérlek! - mondta aranyosan, majd végre kinyitotta a száját. Tiszta maszat lett a szája, és Ed keze is. Nem bírt nyugton maradni a kiscsávó. Még én is kaptam belőle... Felmentünk, majd beültünk a TV elé. Néztünk egy kis mesét, majd Ed vállára dőltem. Olyan 10 perc múlva már el is aludtam. Nem álmodtam semmit szerencsére... Mikor felkeltem a kicsi már nem volt az ölembe.

-James? - keltem fel álmosan.

-Valary elvitte mondta Ed mosolyogva. - Olyan aranyosan aludtatok, nem akartalak felkelni. Megköszönt mindent, a kicsit még kicsit hisztizett is mikor kimentek. - mosolygott.

-Megint bealudtam. - néztem rá. - Bocsi.

-Semmi baj. Álmodtál valamit?

-Nem most nem, de még így is olyan álmos vagyok. - ásítottam egyet. - Holnap meg suli... - húztam el a számat.

-Te nem magántanuló vagy?

-Voltam, ameddig nem kellet elmennie külföldre.

-Értem. Nekem lassan lépnem kell, fater már keresett.

-Okés. - néztem rá. Lekísértem, majd felült a motorjára.

-Folytatás?

-Mindenképpen! - néztem rá. Aranyosan elmosolyodott, majd adtam neki egy puszit. Felrakta a bukóját, és elindult. Felmentem, majd elaludtam... Nem kellett volna...

Megint a háznál... A ruhám már szakadt és piszkos volt. Benyitottam, majd hatalmas sikítás. A női alak állt előttem, aki tátott szájjal ordított. Befogtam a fülem, majd összegörnyedtem. A szívem iszonyat dobogott, atom megijesztett. A nő felém nyúlt, majd elkapta a nyakam. Felrántott, és a falnak nyomott. -Mi a - mondtam, miközben a kezéből fogtam egy darabot. Az alak húsa csak úgy bomlott le a kezeiről. Fintorogva dobtam fel a kis darabkát, majd jobban nekinyomott a falnak.

-Taposs, vagy téged taposnak! - mondta rekedtes hangon. Az arca felé nyúltam, majd onnan is kitéptem egy darabot. Ismét elkezdett sikítani. Elengedett, én pedig a földre zuhantam. Utánam jött, majd elkapott. Ledobott a földre, majd fölém hajolt. A szemei helyén még mindig fehér gumók voltak. - Ne menekülj! Nem menekülhetsz a múltad elől! - Megint fojtogatott, majd a számba rakott egy pisztolyt. - Tudod milyen mikor golyó van benned? Nem? Akkor tessék! - mondta, majd meghúzta a ravaszt. Éreztem, hogy egy lyuk van a fejembe. Nevetve felkelt, majd elsétált. Sikítottam torkom szakadtából.

-May! - hallottam meg Matt aggódó hangját.

-Ne! Ne! Ne! - rohantam be a fürdőbe. Bekaptam 2 bogyót, majd összeestem.

-May te - jött be Arin és Matt. Kétségbeesetten néztem rájuk. Megpróbáltam közelebb jönni, de rémültem, és kapkodva kúsztam háta, és a falnak nyomtam magam. - Tündérke!

-Menj innen! - kaptam az arcomhoz. Még mindig az álmomban éreztem magam. - Ne bánts! Nem akartam rosszat, hagyj békén! Sajnálom! - sírtam el magam.

-May mi van? - jött oda Matt. Még egy 10 percig úgy ültünk ott, majd magamhoz tértem. - NA?

-Bocsi. - mondtam halkan.

-Ez mi volt? Az előbb mintha őrült lennél!

-Nem vagyok messze tőle! Bocsánat, csak elég rémisztő álmom volt! - kétségbeesetten nézett rám, de megnyugtattam őket. Letusoltam, összepakoltam, és vittek is a suliba. Alice egyből a nyakamba. Aaronékkal mint mindig aznap is betéptünk.

Délután találkoztam a bandámmal. Megbeszéltük, hogy január 13.-án vonulunk stúdióba. Addig még egyeztetünk, átnézzük a dalokat, készülgetünk. A bandánk neve Paranoid Vision… Nagyon tetszik. 6 körül hazaértem, és gyors kajáltam. Ma kihagytam a próbát, de tudják hogy hol voltam. Felmentem, majd felszívtam egy elég nagy ekit. Kicsit felébresztett. Elkezdtem gitározni, majd egy tök fasza kis dalt is írtam. A címe: „Good bye first love”. Elkezdtem játszani AC/DC-től a Thunderstruck-ot. Kurva jól ment. Bekapcsoltam a gépem, majd beszélgettem egy kicsit többiekkel is. Mindenki egyből rám zúdúlt… Olyan 9 körül leültem csinálni a házit, letusoltam, és lementem Arinhoz. 10-kor Matt rontott be.

-Ó May, beszélnem kell veled! – mondta, majd felráncigált az emeletre. – Mik ezek az álmok, és miért? – fújtam egyet majd elmeséltem neki az eddigi álmokat.

-És nem tudom miért .- húztam el a számat.

-Nem akarsz valamilyen segítséget kérni? - kérdezte, majd egy kisebb szünet állt be.

-Te most komolyan pszichológushoz akarsz küldeni? - néztem rá sokkolt fejjel.

-Nem, csak talán tudna segíteni nem?

-Nem hiszem. Nem kell, majd megoldom. - mondtam, majd leültem az ágyra.

-Amúgy Leana mondott egy érdekes dolgot. - ült le mellém. - Azt mondta, hogy régebben megöltél egy embert.

-Mi? - néztem rá. A szívem hirtelen nagyokat dobbant.

-Ja. Azt mondta, hogy lelőtted, aztán otthagytad. Valami drogügy miatt, és hogy vigyázzunk veled.

-Ez hülyeség! - ráztam meg a fejem remegve.

-Hát, szerintem is. - vonta meg a vállát. - Na de nekem mennem kell, hagylak pihenni.

-Oké. - mosolyogtam rá zavartan.

-Na jóéjt.

-Jóéjt! - mondtam, majd hátradőltem. - A picsába ez meg honnan tud ilyeneket? - meredtem a plafonon.

Matt:

Elég gyanús volt nekem May... Itt van valami, az biztos! Valamelyik nap át kell kutatnom a szobáját, addig figyelek egy kicsit. Ha igaz amit az a kurva mondott, nem tudom mi lesz. Talán hazaküldöm, vagy feladom a rendőröknek. Megölni egy embert? Elég sokszor verekedtem én is az tény, de ennyire messzire még én sem mentem el soha...

Olyan furcsa volt a próbákon... Nem mert hozzánk szólni, és mintha ideges lett volna az emberek közelébe. Kedden úgy döntöttem ellátogatok hozzá.
-May. - rontottam be hozzá.
-Mi a? - nézett rám kétségbeesett szemekkel. - Csak te vagy az. - mondta. - Mondd. - mosolygott aranyosan.
-Valary azt mondta itt hagyott valami játékot.
-Ja, igen a csörgőt. - mondta, majd az asztalához ment.
-Ez az a nő az álmodba? - nézegettem a festményét.
-Igen, valahogy így látom... - mondta halkan, majd odaadta a csörgőt.
-Vörös hajú?
-Ja, valami olyasmi.
-Miért pont vörös? Saját magad látod az álmodba?
-Dehogy is! Nézd meg! Az alakja más. Nőiesebb, az arca íve gyönyörű, a haja hosszú vöröses-barnás. Nézd, a kezei hosszúak, az ujjai pedig csontosak, és hidegek! - mondta totál beleélve magát. Úgy mondta, mintha már látta volna valahol az életben. - Az arca ijesztő, de ha jobban megfigyeled igazából sír... Még ha nincs is szeme, csak sír, megállás nélkül.
-Anyám... Szépen leírtad! - néztem rá.
-Tudod minden rajzommal így vagyok. - vonta meg a vállát.
-Nem lehet hogy már találkoztál ezzel a nővel?
-Hogy érted? - vágta rá azonnal.
-Hát, csak ha ennyire jól meg tudod mondani mi is van a képen, gondoltam már biztos láttad.
-Nem. Nem emlékszem ilyenre. - nem mert a szemeimbe nézni.
-Hát akkor oké. - mosolyogtam rá. - Na de nekem mennem kell, majd holnap találkozunk.
-Ja, holnap! - mondta zavartan és gyors le is léptem.