11. fejezet: "  Murder "

May:

Egész héten kerültem mindenkit... Ezek szerint nem csak Matt, hanem a többiek is tudják az elvileges sztorit. Kurva jó...

Mikor Matt eljött a játékért, atom furi volt. Mintha ki akarná deríteni ami történt, de nem fogom engedni. A suliban sem voltam önmagam, és ezt Alice is észrevette. Szerdán átmentem hozzájuk, de Ed nem volt otthon. Mi azért elvoltunk... Vettem Aarontól 2 tabit. Azt betoltuk még suli közbe és úgy egész estig jó volt a hangulat. Minden nap toltam valamit, de így legalább normális tudtam lenni.

-May? - nyitott be Brian, miközben szívtam a kis tekert cigimet.

-Igen? - néztem rá fasza csík szemekkel.

-Már megint mit.. Fúj ez fű? - nézett rám, miközben a cigire mutatott.

-Ez? - kérdeztem, majd a feltartott cigire mutattam. Bólogattam egy párat elismerő arckifejezéssel. - Ja lehet. - mondta mély, bamba hangon majd ránéztem és elröhögtük magunkat.

-Meddig akarod még ezt csinálni? - nézett rám. Mélyet beleszippantottam, majd ránéztem.

-Kérsz?

-May bassza meg a kérdéseimre válaszolj.

-Kurva éhes vagyok! Volt itt bent egy szendvics. - totál be voltam lazulva.

-May!

-Nem láttad? - mentem oda az ágyhoz. - Nagyon meg vagyok zuhanva, Brian hozz valami szendvicset kérlek. - feküdtem le az ágyam mellé, a földre. A kezemet a hasamra tettem, mivel tényleg éhes voltam.

-Mi? Nem! Lemész, és csinálsz magadnak egyet! De még mindig terelsz!

-A faszomba! - mondtam, majd elindultam lefelé. - Csá! - köszöntem oda Arinnak. Kurva lassan mozogtam.

-Cső, úúú anyám. Faszák a szemeid. Nem volt egy kicsit sok? - vigyorgott szélesen.

-Nem, pont elég! - mosolyogtam és kivettem az alapanyagokat. - Aztakurva! - könyököltem le a pultra egy hatalmasat sóhajtva (mivel totál szét folytam), ezek meg csak röhögtek rajtam. -  Ne röhögjetek! - mondtam nevetve, miközben rájuk mutattam. - Nem vicces! - néztem fel, majd folytattam a szendvicsem. Leültem az asztalhoz, és elkezdtem enni.

-Tündérke mit érzel most? - ültek le velem szembe.

-Kurva jót! - mosolyodtam el lassan. - De atom jól esik ez a szendvics. Arin csinálsz nekem még egyet?

-Persze. - kelt fel, majd elkezdett bele pakolni mindenfélét. Mikor elém tette, azonnal nekiestem.

-Te nagyon hülye vagy! - mondta Brian. - Már 10 perce rágod azt az egy falatot!

-Úgy kell nem? Legalább nem lesz darabos a hányásom! - mondtam, majd elröhögtük magunkat. - Ne röhögtessetek, mert az lesz a vége!

Lassan felmentem, majd lefeküdtem aludni. Ismét semmi álom... Reggel a telefonom hangjára keltem. Gyors elkészültem, kajáltam és Johnny már vitt is a suliba. Egész nap egyedül voltam, mivel Alice nem jött, Aaronéktól pedig valahogy kezdtem eltávolodni. Talán Ed miatt? De miért nem bírja egymást a 2 banda? Persze hogy nem csípik egymást, de ennyire? Ed elég nagy undorral beszélt róluk múltkor is... Mind egy, majd úgyis kiszedem belőle. Otthon felnéztem gyors netre, és Ed már írt is. Péntekre megbeszéltünk egy randit. Már ettől sokkal jobb kedvem lett. Alice elvileg azért nem jött, mert tegnap rosszul lett és hányt is. A doki azt mondta gyomorrontás. A cucc.... Tuti csinálta.

Lassan eljött a péntek... Már suli után gyors leléptem.

Matt:

Péntek délután kicsit körbenéztem a szobájában... Tudom illetlenség, de meg kellett győződnöm 1-2 dologról. Egész este Eddel lesz, Arin meg Dianaval. Elkértem a kulcsot, arra hivatkozva hogy el kell hoznom pár számot amit May írt. Olyan 6 körül mentem oda hozzájuk. A ház már üres volt.
-Na gyerünk! - csaptam össze a tenyerem. Megpróbáltam ugyan azt a kuplerájt hagyni ami volt is. Átnéztem az ágyát, a szekrényeit kipakoltam, a fürdőbe mindent átkutattam, de semmi. Ezt már eljátszottam vagy 3x, de nem találtam gyanús dolgot. Gyógyszereket viszont egy rakattal... Beletettem őket egy zacskóba, majd valahol kidobom. Az erkélyen is körbetapogattam mindent. Semmit sem találtam, 2 kis dobozon kívül amit a korlát és a fal közötti kis részhez dugott el és eltakarta egy virággal. A dobozok tele voltak tablettákkal. - Jensen nagy bajban vagy! - ráztam a fejem. Bementem, majd körbenéztem. Be akartam csukni az ablakot, de kicsit nagyobb lett a lendületem. - Basszamegbasszameg! - hátráltam el. Jobban megfigyeltem és csak akkor vettem észre hogy egy kis része oldalt kijjebb áll. Megkopogtattam, majd csodálkozva vettem észre, hogy üreges. - Ez meg! - fogtam meg. Kifeszítettem, majd belenyúltam. Ledöbbenve tapogattam a lyukba. Lefelé nyúltam, és kihúztam 2 fehér porral teli zacskót. Csak egy kicsit nyaltam bele, de már meg is volt hogy mi az. - Kokain... May, te állat! - mondtam, majd félreraktam. Felfelé nyúltam, majd ijedve húztam ki a kezem. - Ó bazdmeg! - Még egyszer nekiindultam. Volt egy kis kapocs, amit lefelé kellett állítani. Lefordítottam, majd a tenyerembe esett egy pisztoly. - Na ne! - megnéztem, és meg volt töltve. A furcsább az volt, hogy a pisztoly mellett leesett egy kép is.
"Enikőtől Maynek, sok szeretettel, a legjobb barátnőd
~2002.09.01."
Akkor ballagtak át oviból... Össze voltak ölelkezve, és szélesen vigyorogtak. A fegyvert gondolom nem tőle kapta, de akkor minek van nála?
-May ebből nem mászol ki! - mondtam aggódva. Most már biztos igaz amit Leana mondott, és ez felkúr... Most ezt hogy kérdezzem meg tőle? Le kellene ültetnem, de....
Azonnal fogtam a telefonom, majd írtam neki egy SMS-t.
"Cső, ha felkeltél gyere el.
~Matt"
Akkor ezért vannak az álmai is. Mennyire vak voltam...
Gyors leléptem, és persze a pisztolyt meg a többi cuccot vittem magammal. Egész éjszaka ezen kattogott az agyam...

May:

Korán leléptem, sétáltam egy picit. El kellett gondolkodnom a dolgokon, hogy mit hogyan is fogok elmondani. Nem kellene hazudnom ez ügybe, az már biztos. Felhívtam Edet, ő pedig értem jött a partra.Ismét ott voltunk abba a kis faházba, de most filmet néztünk. Igazából nem is figyeltünk rá, inkább beszélgettünk. Suliról, zenéről, stb... És, kilyukadtunk egy érdekes témára...
-Nem kellene ennyit cuccoznod. - nézett rám.
-Mi? Ezt meg honnan veszed?
-Tudod vannak embereim a te sulidba is. A húgomat is tudom miket csinál, csak nem szólok neki. Én is ilyen drogos punk voltam, és vagyok is. - mosolyodott el. - De ha túlzásba viszi, abban a pillanatban megölöm aki adta neki a cuccot. Na de most rólad van szó. Hagyd rá. Nem éri meg.
-Hiába nem éri meg, más nem tud olyan érzést adni mint ezek! - néztem rá komolyan.
-Meddig mentél el?
-Ko - mondtam lassan.
-Kokain? - kérdezte kiakadva.
-Aha. - néztem rá. - Annyira, de jó érzés! Felvisz és a mennyországban érzem magam!
-De utána jön a depresszió, és még több kell nem?
-Az már nem érdekes. - ráztam meg a fejem.
-De érdekes! Aggódom érted May!
-Ed nem kell! Megoldom! - mosolyogtam rá.
-Szerintem meg nem. Figyelj, segítek csak gyere le róla.
-Te is csinálod nem?
-Ja, néha de nem ilyen durva cuccokat! Megígéred? - nyújtotta a kezét.
-Meg! - mondtam sóhajtva, hosszas szünet után. Néztük tovább a filmet, majd bealudtam.
 Megint ott voltam, de most már bent a házban. Bementem a fürdőbe és lenyitottam a pincébe. Furcsa mód, most világos volt. Lementem, majd aranyos gyerekéneket hallottam meg. Mosolyogva mentem oda, majd megláttam 2 kislányt, amint éppen játszanak.
-Hé lányok beszállhatok? - guggoltam le.
-Persze! - néztem rám... Egyáltalán nem erre számítottam. Mind a kettő kicsinek, a szeme ki volt folyva. Az arcuk egy része le volt szakadva, és a testük hirtelen csupa vér és heg lett. Egyszer csak patkányok jelentek meg mindenfelé. Elkezdték a gyerekeket enni, azok pedig csak sikítottak. Elfutottam, majd egy ajtóhoz értem. Berontottam, és egy csomó fáklya kezdett el égni. Sírva tekintettem fel... Azt hiszem nem kellett volna. Egy test volt kikötözve, ami csupa vér volt. A nyaka el volt vágva, de valahogy ismerős volt. Odaléptem, majd megfogtam a fejét. A szemei fel voltak akadva, és az arca.... Én voltam a hulla. Sikítva hátráltam, majd nekimentem valaminek.

-Ne fuss! - mondta először halkan. - a múltad kergetni fog! Taposs, vagy téged taposnak!  - kezdte el mondani. Hirtelen ezernyi visszhangja jött, majd mintha tépték volta a fejem, annyira fájt.

-Ne, ne! Hagy abba, elég volt! – sírtam. – Ne! – sikítottam. Hirtelen, a nyakamat mintha csikizte volna valami. Vér…. Hirtelen elkezdett ömleni a vérem, majd éreztem hogy nincs erőm. Oldalra néztem és a holttestet láttam meg, ami én voltam. Az árny oda lépett, és elkezdte varrni a nyakát. Éreztem, ahogy az enyémet is varrja. Mint a woodoo baba. Felvágta a hasát, majd azt is bevarrta  – Elég! – mondtam sikítva. – Hagyjál már! – mondtam, majd hirtelen kipattantak a szemeim. Valami, vagyis inkább valaki felébresztett. Éppen Ed csókolt hosszasan. Értetlenül ránéztem, majd elmosolyodott.

-Végre felkeltél. Hiába kiabáltam, nem ébredtél fel! Bocsi, de muszáj volt ehhez folyamodnom.

-Semmi baj. – mondtam, majd elkezdte letörölni az arcom. Éreztem hogy pirulok.

-Ennyire zavarba hoztalak? – feküdt le mellém.

-Hát… - meg sem tudtam szólalni. – Hogy kerülünk ide?

-Elaludtál, és felhoztalak. Remélem nem baj.

-Nem persze, köszönöm. – bújtam hozzá. – Nem merek aludni.

-Itt vagyok, nyugi. – szorított magához még jobban. – Most már garantálom hogy

nem lesznek rémálmaid! – puszilta meg a homlokom.

-Biztos?

-Biztos! – mondta.

-Köszönöm. – mosolyodtam el, majd lehunytam a szemeimet. Reggel ugyan úgy ébredtünk ahogy elaludtunk. Ed nyújtózkodott egyet, majd kimásztam a kezei közül. Gyors leszaladtam, majd a hűtőhöz mentem. Elszedtem pár cuccot, majd elkezdtem szendvicseket gyártani.

-Hova siettél ennyire?

-Tessék. – tettem le az asztalra mosolyogva a reggelit.

-Ó, kaja! – mondtam, majd leült és egyből elkezdett enni. – Amúgy volt még valami gebasz este?

-Nem, semmi! - mondtam halkan, majd visszaemlékeztem a csókra... Ezt most komolyan gondolta?
Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom. Matt küldött egy üzenetet.

-Ja, amúgy bocsi de itt csak a konyhába van hálózat, és elég gyenge.

-Semmi baj! - mosolyogtam rá.

-Ki az?

-Matt írt, hogy menjek hozzá ha felkeltem. - néztem a telefonomat értetlenül.

-Elvigyelek?

-Ráér, de megköszönném. - mosolyogtam rá. Miután befejeztük a kajálást összeszedtem a cuccaimat, és mentünk. Lerakott a háznál, majd szembe álltam vele. - Köszönöm. - néztem rá aranyosan.

-Nincs mit, máskor is. - mosolyodott el. Közel hajoltam hozzá, majd adtam neki egy puszit a szájára és a fejére húztam a bukót. Elhajtott, majd bekopogtam.

Matt már egyből nyitotta is az ajtót... Berángatott és leültetett a kanapéra.

-Mi olyan fontos? - mosolyogtam rá. Megfogta a kezem, és a tenyerembe nyomta a pisztolyomat. A mosoly hirtelen eltűnt az arcomról. Inkább váltott át hideg, és kegyetlenné. Leguggolt hozzám, majd a szemeimbe nézett.

-May mi igaz ebből? - kérdezte szigorúan. Szótlanul ültem fapofával. Megfogta a kezeimet, és nem akarta elengedte. Elfordítottam a fejem, majd éreztem hogy könnyek szöknek a szememből. - May, ugye nem! - nyelt egy nagyot.

-Sajnálom! - mondtam elfojtott hangon. A szemeimet összeszorítottam, ki akartam szökni ebből a világból.

-Ez nem lehet! - fogta meg a fejét. - Egy gyilkos vagy? Ez biztos csak valami félreértés! - nézett rám, de megráztam a fejem. -  És ezt eddig

-Mert ha elmondom itt maradhatok? Nem ítéltek el? - néztem rá, majd megtöröltem a szemem. - Igen egy gyilkos vagyok! - váltottam át rideg hangnemre. - Megöltem egy embert! - néztem a szemeibe, de ott csak kétségbeesést, és félelmet találtam.

-De hogy és miért?

„Lehettem vagy 14 éves… Már akkor is elég faszán benne voltam ezekbe a dolgokba. Volt egy barátnőm, Enikő. Vele mindent megosztottam… Sajnos…

-May, nagyon sajnálom tényleg! May én, én nem tudtam mit tenni. - mondta, majd elsírta magát.

-Mi van inkább azt mondjad! – néztem rá idegesen. Elmondta, hogy elkapták a rendőrök, és köpnie kell, vagy őt is és a családját is lecsukják. – Oké, megoldjuk! Próbáld meg minél több ideig húzni, kitervelek valamit! - adtam egy puszit a homlokára. Rohantam a többiekhez, majd elmondtam mindent amit tudtam.

-Mi? Ez komoly?

-Ja. Mit csináljunk?

-May, ez a te felelősséged neked kell elintézni!

-De mégis hogy??

-Csak egy megoldás van. – néztek rám. – Öld meg.

-Mi? Nem! – akadtam ki. - Enikő gyerekkori barátom! Nem tehet róla hogy elkapták!

-Mert tudsz mást? Ha nem csinálod meg akkor annyi mindannyiunknak! – mutogattak körbe. Felálltam, majd elmentem sétálni. Beláttam hogy igazuk van… Véget kell ennek vetnem. – Megcsinálom! – léptem eléjük. - De senkinek semmit!

-Végre. – mondta Dávid, majd felkelt. Elvitt egy szobába, majd adott 1-2 cuccot. – Sok sikert kicsilány! – paskolta meg a vállam, majd adott egy puszit. Kilépett, én pedig csak a fegyveremet nézegettem… Szerencse... Az nagyba elkerül engem. 1 hét alatt elterveztem mindent, tökéletesen. Volt egy hely a város mellett, egy erdőszerűségbe aminek a közepe felé volt egy ház... Régi építésű téglaház volt, stabilan állt még több évtized után is. Oda bármikor elmenekülhettünk. Enikőt elhívtam arra a helyre, azzal az indokkal hogy fontos dolgot akarok neki mondani.

-May mi az? – léptünk be.

-Csak elakartalak hívni beszélnünk kell erről az egészről! – néztem rá. – Légy szíves gyere ide! – támaszkodtam neki a mosogatónak. Odajött, majd megfogtam a kezét. – Tudod hogy szeretlek. – öleltem meg, majd adtam neki egy puszit. – Bocsánat!

-Mi? – elkaptam a nyakát, majd a hipóval teli mosogatóban szorítottam a fejét. Megpróbálta magát ellökni, de nem ment neki. Minden erőmből ott tartottam. Kirántottam a fejét, majd ellöktem. – May! – nyögte ki az utolsó szavát az életében. Lassan odamentem, majd könnyekkel küszködve felé irányítottam a pisztolyt, amit Dávidtól kaptam.

-Sajnálom! – mondtam, majd meghúztam a ravaszt… Csak az oldalát találtam el, így még „élt” valamennyire. Nem tudtam mit tenni vele. Innentől elborult az agyam, és magától működött. Összekötöztem a kezét, és ledobtam a ház pincéjébe. Tudni kell, az tele van patkányokkal. Rálakatoltam az ajtót, majd gyors eltüntettem a nyomokat. Még hallottam Enikő halk sikolyát, ahogyan segítséget kér. A vért feltöröltem, majd bemocskoltam a padlót hogy ne legyen annyira feltűnő ahol feltöröltem. Leengedtem a hipót, és a mosogatót is beszutykoltam. A fegyveremet visszaraktam a nadrágomhoz, a kesztyűmet elégettem. Kiléptem, majd gyors elfutottam. A pisztoly iszonyat nyomta az oldalamat… Egy hónapig keresték a lányt, de nem jutottak semmire. Persze egyből minket fogtak meg. El sem tudod képzelni milyen az, amikor 10-en 15-en ültök egy szobában, ahol veletek együtt még van vagy 6 rendőr... Minden egyes lélegzetvétel, minden egyes mozzanat, egy pillantás elég ahhoz, hogy rád mondják : " Te voltál!". Én tipikus kifejezéstelen arccal bambultam a rendőrök szemébe. Már nem éreztem semmit, egy hidegvérű gyilkos voltam. A szülei azóta sem tudják feldolgozni, mái napig keresik a lányukat. Tudják hogy nem fog többet visszatérni, de még reménykednek. Egy család életét tettem tönkre azzal, hogy a saját magamat védtem. Azóta sem tudom feldolgozni, és nem akarom feldolgozni. Nem akarom hogy eljusson a tudatomig amit műveltem.”

-Ha akarsz adj fel a rendőröknek! - néztem rá. - Gondolom még mindig keresnek!

-Nem... Ahhoz túlságosan megszerettelek. - ült le mellém. - Nem fogom tudni egy ideig felfogni, de

-Matt, ha zavar elmegyek! - néztem rá.

-Azt nem fogom megengedni! - szorított magához. - És ezt ki tudja még?

-Az a banda, meg te!

-Akkor más nem is fogja. Ezek miatt vannak az álmaid?

-Ja. De amúgy rendszeresen előjönnek. Nem ez az első eset. Nem tudom mit kellene csinálnom. - bambultam a padlón.

-Tegyünk ellene!

-Hogy?

-Temesd el. A filmekbe mindig ez van! - nézett rám ártatlanul.

-Gondolod beválna?

-Hát egy próbát megér nem?

-Hát nem tudom...

-Akkor a mai koncert lemondva! Az esti géppel repülünk Pestre LA-ból! Gyors foglalok is két helyet, mondd le a programjaidat! - kelt fel, majd elkezdett telefonálni. Nem hiszem hogy lesz valami értelme, de talán. - Oké, kész. Most szépen elmegyünk, és veszünk egy-két cuccot.

Én kaptam egy titkárnős ruhát, magassarkút, meg egy szőke parókát. Mint egy picsa.... Matt vett magának öltönyt, meg egy tök fasza kis kalapot. Tisztára mint Don Corleone.
-Hé keresztapa, most hova megyünk?
-A kocsiba átöltözni, és azonnal Pestre!
-Ooookééé. - mondtam. Én behuppantam hátra, és elkezdtem öltözni.
-Ha hátra mersz nézni, esküszöm
-Nyugi nem fogok! - mosolygott. Ameddig elrendeztem magam, ő is átvedlett. Beültem előre, majd felvittem egy enyhe sminket.
-Mehetünk. - néztem rá. Matt elég gyorsan hajtott, így is késésben voltunk. Pont elértük a gépet. Egész úton nem mertem elaludni. Mikor leszálltunk, hirtelen eszembe jutott, hogy pénzt is kellene váltani. Utána taxival elvitettem magunkat a buszpályaudvarra. Ott felszálltunk az első buszra, amit ODA ment... Kb a 2 órás út után elég nyúzott fejjel szálltunk le. Vettünk egy keresztet, amire ráírattunk egy kisebb feliratot. Azt eldugtuk egy táskába, amit egy másik üzletbe vettem. Ott is fogtam egy taxit, majd az erdő előtti sulinál tetettem le magunkat.
"-Köszönöm" - mondtam magyarul, majd megvártuk ameddig elmegy. 

-Most?
-Most megyünk ez erdőbe, a házhoz! - néztem rá.
-Akkor rajta! - fogta meg a kezem. - Bátorság! - mosolygott rám, de észrevettem ez egy nagyon hamis mosoly... Elindultunk, egyenesen oda...

-Ez az. - álltam meg az ajtó előtt. Összeszorítottam a szemem, majd benyitottam. A ház dohos, régies szaga belemart az orromba. Körbenéztem... Minden ugyan úgy volt. Matt talált egy ásót, amivel a háztól nem messze ástunk egy gödröt. Idegesen visszamentünk, majd megálltunk a nappali közepén. Még mindig csak a patkányok kaparását lehetett hallani. Egyenesen a fürdőbe léptem. Ott volt, az a tükör... Minden ugyan úgy történt, mint az álmomba. Megláttam magam, majd elkaptam a fejem. Nem láttam semmit, de féltem. Hátranéztem, majd kicsit megnyugodtam mikor láttam hogy Matt még velem van. Levertem a pince lakatját, majd megszorítottam a kezét. Kinyitottam az ajtót, majd levilágítottam. A szívem hatalmasat dobbant, majd egy elfojtott sikítás kíséretében Matt mellkasába fúrtam az arcom.
-Ó anyám! - mondta idegesen, majd eltakarta az arcát. Még egy pár percig így álltunk, majd könnyes szemekkel megfordultam. - Jól vagy?
-Szerinted? - kérdeztem halkan, majd megint levilágítottam. Enikő holtteste ott volt, szembe velem. Mintha eddig is csak rám várt volna... Lementem egy pár lépcsőt, majd észrevettem a patkányokat. Nem hátrálhattam meg... Én tettem, csináljam is végig. A testet 1-2 izom tartotta össze, amit a patkányok még nem tépkedtek le. Leléptem, majd elrugdostam 1-2 dögöt. Gyors felkaptam a testet, majd felrohantam vele. Kifutottam vele a gödörhöz, majd beledobtam. Matt betemette, majd beleállítottuk a keresztet.

"Kovács Enikő
élt 14 évet
Emléked bennünk örökké él!"

Még elmondtam egy imát magamban, majd a kesztyűt ismét elégettem. Az ásót visszatettük, majd kimentünk az erdőből. Elvitettem magunkat a szülei házához. Még mindig ott laktak... Becsúsztattam egy levelet az ajtójuk alatt és becsöngettem. Gyors lefutottam a lépcsőn, egyenesen Matthez. Megfogta a kezem, majd besétáltunk a buszmegbe. Az indulásig még volt 5 óránk. Elsétáltunk azokra a helyekre, ahol annyi emlékem volt. A partra, a szórakozóhelyekhez, a kocsmákhoz, a parkokba, a terekre. Egész végig pofáztam az őrült sztorijaimat. Annyira jó volt egy kicsit megint itthon lenni.

-Amúgy te ebbe a városba is laktál?

-Nem a falum nem messze van innen. Kb. 30 km. - mosolyogtam rá.

-Egyszer majd oda is elmehetünk a bandával?

-Kötelező! - haraptam bele a hambimba.

-Már várom. - mosolygott. Még egy ideig sétáltunk, majd visszamentünk. Felszálltunk a buszra, és kb 10 perc múlva már indultunk is. Matt szépen kiröhögött, a diákom és a személyim miatt... Mikor odaértünk Pestre, egyből a reptérhez vitettük magunkat. Mikor felszálltunk, azonnal elnyomott az álom. Végre most nyugodtan tudtam aludni. Lassan fel kellett kelnem mivel szálltunk le. Iszonyat álmos voltam, a szemeim majd leragadtak. Mikor hazaértünk egyből felmentem, és ledőltem aludni. Hétfő volt... Remélem Matt leigazolja a napomat!