12.fejezet: "  I'm not insane! "

May:

Ismét ott voltam a háznál. Most már be mertem menni. Beléptem a konyhába, majd a fürdőbe. Már bele mertem nézni a tükörbe. Még mindig ugyan az a torz arc nézett vissza, de most csak elmosolyodtam rajta. Kinyitottam a pince ajtót, majd leültem Enikő mellé. Mosolyogva hunytam le a szemeimet, a patkányok nem érdekeltek. Valaki megfogta a kezem, majd felrántott. Fel a lépcsőn, ki a házból egyenesen oda ahova a testét eltemettük. Megálltunk, majd a szemembe nézett.
-Ha te is öltél meg, nem tudok rád haragudni. Tudod talán ez volt a sorsom... Ha nem te, akkor AZ öl meg. Köszönöm, így legalább nem kellett szenvednem! - mondta halkan, miközben átölelt. Magához szorított. Mind a ketten elsírtuk magunkat, majd hátrébb lépett. Kedvesen mosolygott rám, majd egyszer csak minta elfújta volna a szél, apró homokszemcseként szállt el a teste. Leültem, majd mosolyogva bambultam fel, az ég felé ami mér kezdett kitisztulni. Hiába lett jobb, bennem még mindig tombolt a bűn érzete. Ezt nem fogom feldolgozni sohasem... Nem akarom magam sajnáltatni, mert én vagyok itt a legrosszabb. De mi az az "AZ" amiről beszélt? Ezen rágtam magam és egyszer csak felkeltem. Reggel 6 óra, pont időbe. Nem is hétfő volt, HANEM CSÜTÖRTÖK!!! Miért hittem az hogy az van?...
Elkészültem, lent kajáltam és ma Arin vitt el suliba. Ahogy megláttam Alicet, a nyakába ugrottam.
-Miért lettél szarul múltkor? - néztem rá szúrós szemekkel. Körbenézett, majd közelebb hajolt.
-Harry elhívott magához. - nézett rám.
-Harry? - kérdeztem kiakadva. - De.... De ő
-Hallgass végig! - nézett körbe. - Elmentünk sétálni, tekert egy cigit. Nem tudom mi volt, de az tuti hogy valami vegyszerezett szar. Atom ki voltam. Felmentünk hozzá, majd beültünk megnéztünk egy filmet, rendeltünk egy pizzát. Aztán jött még egy cigi... Tök sokat beszélgettünk, egész jó fej volt. Aztán hazakísért, ééééésssss őőőőőő. - forgatta a szemeit  majd meglöktem.
-Jól csókol.
-Eléggé. - bólogatott, majd elnevettük magunkat. Bementünk a terembe, én pedig csak bambultam ki az ablakon. Aaronén osztályát éppen kint nyúzták.... Igen, csak ebbe a suliba képesek arra, hogy decemberbe mikor kicsit melegebb az idő kint futtassák őket....
-Jensen kisasszony, kérem mondja el Thalesz tételt! - magabiztosan a tanárra néztem, majd szó szerint felmondtam neki. A többiek csak bambultak. - Szép. - mondta elismerő arckifejezéssel, majd magyarázta tovább. Utána néztem, addig a tételig még 2 anyag volt... Még szerencse hogy Arin a számba rágta ezt a szart. A szünetbe ismét mentünk a mosdóba.
-Amúgy hogy vagytok Eddel? - nézett rám, majd a falnak támaszkodott.
-Nem mesélt? - szívtam bele a cigimbe.
-Nem, és ez a baj! - mondta kicsit kiakadva, majd kinevettem. - Na de komolyan!
-Hát, tök aranyos velem meg minden. - mosolyogtam. - Nem tudom...
-Ne mondd hogy nem jön be.
-De bejön meg minden, de egyenlőre még nem tudok elképzelni vele egy kapcsolatot. Tudom minden tökéletes lenne, stb.... De tudod ameddig még - hallgattam el, majd ránéztem.
-Ameddig még szűz vagy nem akarsz vele összejönni.
-Pontosan! - néztem rá kikerekedett szemekkel. - Mássz ki a fejemből! - mondtam vigyorogva.
-Ez miatt ne siesd el.
-De lehet jobb lenne.
-De kivel vagy mi?
-Alice. - néztem rá unott fejjel. - Ennyit csinálok - csettintettem egyet - és olyan faszik vannak körülöttem, akikre otthon csorgatom a nyálam.
-Ja bocsi igen a celebeknek szarul megy!
-Nem vagyok celeb! - kaptam fel a vizet. - Én rocksztár vagyok! - mondtam, majd elmosolyodott.
-Te tudod, de szerintem előbb gondold át ezeket a dolgokat. - nyomta el a cigijét, majd visszamentünk. Ez az egész dolog... Nem tudom hova tenni. De Enikő mondata jobban érdekelt.
-Aaron! - mentem oda hozzájuk.
-Ó szia.
-Téged is látni?
-Rég beszéltünk.
-Merre jártál?
-Uhh bocsi fiúk. - mosolyogtam kedvesen. - Most ezekre nem tudok választ adni. Fontosabb az, hogy kérni szeretnék valamit.
-Mi az?
-Aaron, neked van hozzáférésed személyes adatokhoz ugye?
-Hát, igen akad 1-2. Miért?
-Kurva jó. Ki kellene nekem deríteni valamit. Egy csajsziról van szó, régi ismerősöm. Eltűnt és azóta sem találják. Annyi lenne hogy kérlek megtudnád nézni hogy esetleg volt-e valami feljelentés ellenük, vagy valami fenyegetés, betegség? - néztem rá.
-Persze, csak add az adatokat. - Lediktáltam neki az összeset amit tudtam. - Oké 3 napon belül meglesz. - mosolygott.
-Köszönöm. - öleltem át.


-Barneeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeey! - kiabáltam, majd ráugrottam a hátára.
-Ó bassza meg May. Azért ennyire hirtelen ne támadj legközelebb! - mondta nevetve.
-De tudod hogy szeretlek! - bújtam a nyakába.
-Hogyne tudnám. - mondta.
-Te Barney, kicsit hasonlítasz arra a Barneyra!
-Az Így jártam anyátok szereplőjére?
-Jajaja.
-Sokan mondták már. - leszálltam a hátáról, majd belekaroltam. - Őőő azt hiszem én mentem. - mondta komor hangon.
-Mert? - néztem rá kíváncsian.
-Majd egyszer megtudod. - mosolygott rám, majd adott egy puszit. - Na szia majd holnap.
-Szia! - mosolyogtam rá, majd akkor vettem észre, hogy a suli előtt áll Ed... Mosolyogva odamentem hozzá. - Szia.
-Szia. Ez mi volt? - nézett rám kicsit értetlenül.
-Mi?
-Ez a gyerek.
-Ő csak Barney! Aarone egyik haverja, nyugi jóarc.
-Aha... - mondta gyanakodva.
-Ed? Még nem okozott nekem problémát, tehát nem ölöm meg!
-Jó de akkor is.
-Nincs akkor is oké?
-Oké. - mosolyodott el végre.
-Na! Erre vártam. - mosolyodtam el én is. - Te hogy-hogy itt vagy?
-Hát, Alice kérésére ma én jöttem érte. - vonta meg a vállát.
-Maay! - kiabálta valaki hátulról. Harry és Aaron volt az. Hevesen integettem nekik, de csak Harry intett vissza. Aaron közben fapofával figyelte Edet. Kicsit furin néztem rá, majd Ed megfogta a kezem, és magához szorított.
-Ed te
-Nem engedem hogy az az Aaron a közeledbe kerüljön.
-De hát egy suliba járunk, ezt nem akadályozhatod meg.
-Hidd el, nem lenne olyan nehéz.
-Te féltékeny vagy?
-Nem. - mondta durcásan, majd a nyakamba fúrta az arcát.

-Nem a faszt nem. - nevettem el magam. - Ne legyél az, nincs mire. - mondtam halkan, majd adtam egy puszit a nyakára.

-Ed, May! - kiabált oda Alice. Edre néztem, majd adtam a szájára egy puszit és gyors leléptem. Ahogy hazaértem  megint szorongtam. Leültem a TV elé kicsit megnyugodni, de semmi. Felmentem, próbáltam beszélni a többiekkel de nem sikerült. A gitár sem nyugtatott meg. Leültem az ágyamra, és csak fogtam a fejem. Már majdnem elsírtam magam. Kezdek bekattanni….

Odanyúltam a polcomhoz, és kivettem belőle egy más fajta nyugtatót. Bevettem belőle 3-at, majd az ablakomhoz mentem. A kis lyukba nem volt benne a cuccom.

-Matt! Miért? – beszéltem magamba kétségbeesve. Gyors kiszaladtam a fürdőbe, majd a törölközős polchoz léptem. Belenyúltam, majd megnyugodva fújtam egyet, mikor megtapogattam a kis zsacsit. Kivettem, és kihúztam 3-at…

Alice:

-Ez mi volt? – néztem Edre, mikor odaértem.

-Mi mi volt? – nézett vissza ártatlanul.

-Ez a csók.

-Ez nem csók, csak puszi.

-Mintha Mayt hallanám. – forgattam a szemeim. - Teeee... Ha elmered venni a barátnőmet! - néztem rá fenyegetően, majd adott egy laza pofont. - Ezt most meg miért?

-Mert megint hülye vagy! Na szállj be!

-Amúgy mi a helyzet veletek?

-Semmi, már egész jóban vagyunk.

-Hát azt vettem észre. És te hogy állsz a dolgokhoz?

-Milyen dolgokhoz?

-A Mayes dolgokhoz!

-Hogy állnék?

-ED NE AKASSZ KI!Szereted vagy nem?

-Nem tudom.

-Mit nem tudsz ezen?

-Kezdem megkedvelni, de nem akarom hogy közelebb kerüljön hozzám.

-Ezt hogy érted?

-Úgy, hogyha mi most összejövünk 1-2 banda úgymond rá akarná tenni Mayre a kezét. Ezt nem akarom, ezért egy szintig megyek csak el. - megálltunk egy stúdió előtt, majd bementünk.

-Értem. Hát... ÉN erre nem tudok semmit mondani. Szerintem össze kellene jönnötök, de ti tudjátok! - emeltem fel a kezeimet. Beültem, kisminkeltek, majd adták is rám a ruhákat. Ed közben végig röhögtetett, így egész végig 1 komoly pillanat sem volt.

Brian:

Rossz érzésem volt Mayel kapcsolatban... Nagyon is.

Beültem a kocsiba, majd elhajtottam hozzájuk. Arin nem volt otthon valami riportja volt, de a zene viszont bömbölt. Felszaladtam, majd megláttam Mayt a szoba sarkában ülni. Remegett, rángatózott össze-vissza, és a szemei könnyesek voltak.

-Brian! Brian, ne gyere közelebb, téged is megtámadnak!

-Mi?

-NE! - sikította, majd elkezdte kaparni a bőrét. - Takarodjatok!

-May, te meg mit toltál be? - mentem oda hozzá. Iszonya kapkodta a levegőt, a szája ki volt száradva és a pupillái hatalmasak voltak. - NE kapard! - vettem el a kezeit. - May mi a faszomat szívtál?

-Nem mondhatom meg! - mondta kétségbeesett hangon. Túl van pörögve.

-May! - néztem rá szigorúan.

-TAKARODJ INNEN! - ordibált rám. - NEM TOLTAM SEMMIT!

-May! - néztem rá kétségbeesett szemekkel. Elnevette magát, majd egy kis időre lenyugodott. A nevetés kezdett átmenni hisztérikus hüppögésbe. 

-Brian menj innen, és vidd őket is.

-Kiket?

-Azokat a bogarakat, amik ott vannak! - mutatott a lábára, de ott nem volt semmi.

-Nem értem, miért vagyok ilyen? Meg sem érdemlek semmit. Egy drogos senki lettem! - mondta sírva. - Brian hozd ide a zacsit! - mutattam az ágyra.

-Milyen zacsit? - keltem fel, majd elvettem az ágyról a félig tele kis tasakot. Csak bele kellett szagolnom... - Tündérke, te eszednél vagy? - néztem rá, iszonyat mérgesen. - Kokain?? - dobtam elé.

-Ne, ne kiborul! - kapott utána. Megfogtam a zacskót, és kivittem az erkélyre.

-Brian, mit csinálsz? - kérdezte kétségbeesetten May.

-Azt amit mér rég meg kellett volna! - mondtam, majd szétszakítottam a zacskót, és az össze por ami benne volt elszállsz a széllel. Fenyegetően ránéztem, de ő csak kétségbeesve nézett vissza.

-Brian, az életem! - kapta ki a kezemből a zacskót, majd elkezdte nyalogatni azokat.

-May nézz már magadra! - téptem ki a kezeiből azokat a szarokat. - Hova süllyedtél? Mi lett belőled? - kezdtem el ordibálni vele. - Ennyire te sem mehetsz messzire! - néztem rá, majd sírva fakadt. - Nem akarom hogy az legyen mint Jimmyvel! - halkultam el. Rám nézett, majd összeesett. - MAY! - kaptam fel azonnal. A szemei felakadtam, és fulladozott. - May! - ráztam meg. Vett egy hatalmas levegőt, majd rám nézett. Még mindig nem volt magánál. A pupillái nagyon durvák voltak.

 Ismét idegrángásai voltak, és csikorgatta a fogait. Leültettem az ágyra, de nem tudott nyugton maradni. Izgett-mozgott, és közben gyorsan hadart. Folyamat hoztam neki a vizet, amit liter számra ivott meg. Néha bizonytalanul tekintgetett rám, majd gyors visszafordult. Muszáj volt beszélgetnem vele, nehogy ugyan az legyen mint az előbb.
-Kajás vagy? - kérdeztem este 8 körül.
-Nem nagyon. - válaszolt valamennyivel tisztábban. Az utóhatások... - Igazából nincs is kedvem semmihez. Kurvára fáj mindenem. Szúr az oldalam, fáj a fejem. - mondta nyűgösen.
-Ne depressziózzál be! - lökdöstem meg egy kicsit.
-De Brian depressziós vagyok. Kidobtad az össze cuccomat, pedig kell! - nézett rám mérgesen.
-És még te vagy felháborodva? Kokain? May!
-Ne akadj már ki ennyire!
-De, kiakadok ennyire! Belegondoltál már mi lehet ennek a vége? Függő leszel, nem lesz semmit, lecsúszol, mehetsz elvonóra vagy egyenesen a sírodba!
-Brian ne mondj ilyeneket! - fogta be a fülét.
-De mondok ilyeneket! - vettem el a kezeit. - Ha nem mondom folytatod tovább idióta lány! - néztem rá, de ő csak összeszorított szemekkel hajtotta le a fejét. - May könyörgöm, lásd már be hogy ez nem mehet így! Én csak segíteni akarok! - mondtam nyugodtan.
-Kérlek ne mondj ilyeneket, mert nem érdemlem meg. Már most le vagyok csúszva a föld alá. - nézett rám könnyes szemekkel.
-May, még nem! - öleltem át. Hagytam hogy sírjon, hátha megnyugodik. - Mégis miért csinálod?
-Függő vagyok... Ezt be kell látnom. Csak így tudok gondolkodni a dolgokon, csak így vagyok gátlástalan. Szorongok, nem merek emberek közelében lenni.
-Hülye! - adtam neki egy laza pofont.
Este ott maradtam nála. Elég gyorsan elaludtam. Hozzám bújt, majd átkaroltam. Annyira jó érzés volt nem egyedül aludni... Nem kellene most itt lennem vele. Nem miatta, miattam. Kezdem úgy érezni függök tőle, mintha... Mintha kezdenék belehabarodni? Az nem lehet...!
Hajnali 2-kor még ment a TV...
-Brian, kelj fel. - mondta halkan.
-Mi? - fordultam meg, majd elnevette magát.
-Kelj fel, nekem lassan mennem kell suliba! - mosolygott.
-Nem érdekel, maradj itt te is! - karoltam át, majd lenyomtam az ágyra.
-Brian! - simított végig az arcomon. - Nem késhetek! - mosolygott még mindig. Megfogtam, majd magam alá fektettem és a fejénél megtámaszkodtam.
-Én meg álmos vagyok. Te, elég karikásak a szemeid. Aludtál egyáltalán?
-Nem semmit de már kezdem megszokni. Azok a cucc miatt. Már lassan az alapozó se takarja el pedig nem is szoktam használni. - nézett a szemeimbe.
-Nem használsz alapozót? - döbbentem le egy picit.
-A-a, egyáltalán. Minek ha az nélkül is sima az arcom? - mosolygott.
-Te kajálni nem
-Nem, nem ettem semmit, de nem vagyok éhes. - mászott volna ki alólam, de nem engedtem. - Brian miért teszed ezt velem? - nevette el magát. - Engedj ki! - próbálta eltolni a kezem, de nem ment neki. - Briaaaaaaaan! - mondta durcásan, majd beleütött egy hatalmasat ököllel a könyökömbe.
-Á - nevettem el én is magam, majd Mayre "estem". Röhögve tolt le magáról.  -  Na, de szép kelj fel, amúgy is te vinnél ma suliba! - adott egy puszit. Még valami szuktatott majd lehúzta rólam a takarót. - Synyster Gates, ki az ágyból! - emelte fel a hangját. Csak akkor hívott így, mikor tényleg mérges rám.
-Jó-jó! - pattantam fel, majd elismerően ránéztem. - Merész cucc! - egy fekete bőrkabát volt rajta, ami tele volt szegeccsel, szaggatott fekete nadrág, meg egy Rammsteinos trikó amin szintén volt pár lyuk.
-Ez a mindennapi szerelésem, igyekezz! - dobta rám a takarót. Felkeltem, majd gyors lementünk.
-Szia Arin, elmentem 2-kor jövök puszi, vigyázz a házra! - hadarta el.
-Csá Arin! - intettem neki oda vigyorogva.Beültünk a kocsiba, majd indultunk is.
-Brian, haladj már! - mondta May idegesen.
-Ne idegeskedj, amúgy is nézd meg milyen gyorsasággal megy előttünk a másik!
-Nem érdekel! - mondta, majd hirtelen odanyúlt, és megnyomta a dudát. Kihajolt az ablakon, majd elkezdett ordítani. - HÉ PICINYEM! VALAKI SIETNE MŰVELŐDNI, ÚGYHOGY VAGY GÁZ VAGY IRÁNY JELEZZ LE JOBBRA DE KURVA GYORSAN ! Seggfej! - mondta, majd visszaült.
-KUSSOLJ FRUSKA! - ordította vissza. Mellé mentem, May majd bemutatott neki és elhajtottunk.
-Eddig ez volt a legjobb iskolába menetelem! - mondta mikor odaértünk a suli elé.
-Érdekes volt az biztos! - mosolyogtam rá.
-Te is jössz értem?
-Nem tudsz hazagyalogolni? - néztem rá nyűgösen.
-NEM! - mondta kiakadva. - Tegnap is gyalogoltam és kurva sokáig tartott, NEM! - nézett rám
-Jaj, de most ne már.

-Mert mit csinálsz otthon?

-Hát... hát - gondolkodtam el.

-SEMMIT! - mondta helyettem is a választ. - Na látod! - nevette el magát. - Szépen itt vagy fél 2-re, és kész. - adott egy puszit, majd kiszállt. - Sziaaaaa! - integetett.

-May! - ugrott a nyakába azonnal egy csaj, azt hiszem Alice.

-May szia! - ment oda hozzá egy csapat fiú.

-Hé! - szóltam ki - A háremedről nem is meséltél.

-Ha-ha! Na húzzál innen, fél 2-re itt! - nyújtotta ki a nyelvét, majd elindultam.        

May:

Jól esett hogy Brian ott volt velem, de viszont most nincsen cuccom… Halál gyorsan kell szereznem valakitől… És az a valaki Aaron lesz.

-Aaron, gyere légyszi! – hívtam el a többiektől.

-Mondjad kicsilány.

-Hallod, őőő… Kellene cucc.

-Megint? – akadt ki. - Múlt héten vettél.

-Tudom, de történt 1-2 dolog. Kellene még. – néztem a szemeibe.

-Tegnap is toltad?

-Ja.

-Meglátszik! – simított végig az arcomon. – Amúgy mit keresett itt tegnap az a Joung gyerek?

-Hát Alicért jött.

-És miért lógtál a nyakában?

-Hát, jóban vagyunk ennyi.

-Jóban vagytok? – nézett rám kicsit furin.

-Féltékeny vagy! – mosolyodtam el.

-Nem. – nézett a szemeimbe.

-Dehogy is nem! – öleltem át. – Aaron, ne legyél az! – pusziltam meg. – Tudod hogy aki közel áll hozzám, azt nagyon szeretem. Te is közéjük tartozol! – néztem a szemeibe.

-Nem hiszem el.

-Nem hiszed el?? – néztem rá kiakadva. Adtam neki még egy puszit, majd a szemeibe néztem.

-Talán. – húzta el a száját.  – Esetleg ha többet kapnák. – nézett oldalra ártatlanul.

-Mohó! – pöcköltem meg a homlokát, majd elnevettem magam. – Komolyan szeretlek! – bújtam hozzá.

-Én is. – mondta halkan. Kézen fogva mentünk végig a folyosókon, mint egy pár. Nem jártunk, de nekünk ez volt a természetes. Akit szerettem, magam mellett akartam tudni, és olyan közel érezni ahogy csak lehet. Aaron ezek az emberek között volt… Csak volt…
Mikor odaértünk a termünkhöz, a tanár már bent volt. Gyors besiettem, majd ledobtam magam Alice mellé. Megmutatta a képeket, amiket tegnap csináltak róla.

-Bocsi hogy nem tudtam ott lenni! - suttogtam neki.
-Semmi baj, Ed eljött. Majd mesélek! - kacsintott rám. Szünetbe lementünk, majd rágyújtottunk. -Na szóval a szitu a kövi. Ed szeret, de nem akar belekeverni az ügyeibe. Szóval majdnem ugyan abba a szituba vagytok.

-Értem, de most egy ilyen dolog miatt.

-Ezt én is mondhatnám. Ed elfogadná, ő nem olyan!

-De akkor se. Nem tudom, ehhez idő kell. Te kivel akarod?

-Én már túl vagyok ezen. - szívott bele a cigijébe zavartan.

-Mi?

-Ja... - húzta el a száját. - Ezért is volt közöttünk vita sokáig Eddel.

-Köze van Aaronhoz?

-Elég sok. - bólogatott. - Majd megtudod. - mosolygott. Elnyomtuk a cigiket, majd lassan visszamentünk.

-May! - mosolygott az ajtóban Aaron. Gyors kimentem, majd egy pár papírt lóbált az arcom előtt.

-Ezmiez? - fogtam meg.

-Amit kértél, arról a csajról, plusz - jött közelebb, én pedig hátráltam. A falnál kötöttünk ki, majd lehajolt hozzám. - ez a tiéd. - nyúlt bele a farzsebembe. - Majd beszélünk, nekem mennem kell. - mosolygott rám, majd adott egy puszit és elment. Totál elpirulva visszamentem a terembe, majd akkor éreztem hogy valami van a zsebembe. Belenyúltam, feltűnésmentesen kiszedtem, majd gyors bele a táskámba. Egész gyorsan meg tudta szerezni az adagom. Totálisan belemélyültem a papírokba. Ahogy olvastam kezdett a szívem egyre gyorsabban verni.

-Mi a halál? - álltam fel kiakadva. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám.

-May te

-El kell mennem! - néztem Alicera. - Bocsi. - az ajtóban találkoztam a tanárral. -Tanár úr írjon be nyugodtan igazolatlannak, el kell mennem. Köszönöm, viszlát! - hadartam el, majd kifutottam, egyenesen Matték felé. Gyors megkerestem a számát, majd azonnal hívtam.

-Igen?

-Matt, otthon vagy? - lihegtem.

-Ja, de te ahogy hallom rohansz valahova.

-Hozzád, van 1-2 érdekes dolog amit meg kellene tudnod!

-Oké, merre vagy?

-Már bent a nappaliba! - rontottam be lihegve.

-Ó, fasza. - nyomta ki.

-Ja. - alig bírtam megszólalni. Odamentem, majd a kezébe nyomtam a papírokat.

-Ez mi? - fújtam egyet, majd belekezdtem.

-Aaron megkértem, hogy gyűjtsön 1-2 adatot Enikőről, konkrétan mindent! Tudod volt egy álmom - gyors elmeséltem neki, majd összeszűkült szemekkel nézte a papírokat. - Na, engem ez nem hagyott nyugodni... Kiderült, hogy a csajnak agytumorja volt. Nem érte volna meg a 15-öt sem. Tehát... Ha nem is ölöm meg, meghal.

-És azért köszönte meg, mert így szenvedés nélkül halhatott meg. - nézett rám.

-Pontosan. Most ettől nem szállt el a bűntudatom, de mégis jólesett hogy megköszönte. Nem tudom miért érzem így magam, pedig igazából magamba kellene süllyednem, depressziósnak lennem, feladnom magam a rendőröknek.

-Nem, szerintem meg jó hogy így érzel! May, nyugodj le már egy kicsit! - ölelt át. - Ez mondhatni jó hír, de mégsem, mert na...

-Köszönöm! - bújtam hozzá. Percekig álltunk így.

-May ugye nem sírsz?

-Nem. – mondtam remegő hangon.

-Ne is! Sohasem szabad sírni. – adott egy puszit a homlokomra.

-Huh. – vettem egy mély levegőt, majd ránéztem. – Na de én most lelépek haza, még van egy kis dolgom. – mosolyogtam rá.

-Várj, neked suli?

-Már vége,  csak siettem ide. Amúgy a jövőhetem szünet, január 6.-ig – mosolyogtam rá. – Na de megyek is. Szia. – léptem le gyors. Már nagyon kattogtam, alig vártam hogy hazaérjek.  A házunk előtt megláttam azt, amit nem akartam. Brian kocsija állt előttünk… Nagyon örültem neki, de így most nem tudok…

-Csáá. Megjöttem! – vettem le a cipőmet.

-Szia. – lépett ki vigyorogva Brian.

-Te?

-Hát, elküldtem Arin Dianahoz, azzal az indokkal, hogy vigyáznom kell rád este.

-És ebből le vett mindent?

-Aha. Szerintem ja mert kb 5 perc alatt gyors lelépett.

-Te hülye, ha ez elkezd kombinálni mi a faszom lesz?

-Hát mi lenne? Semmi. – ült le a kanapéra. – Hol a cucc?

-Milyen cucc?

-Ne add a hülyét, tudom hogy van nálad.

-Nincs. Dobtam le elé a táskámat, majd átkutatta.

-Vedd le a fölsőd!

-Mi?

-Vedd le! – megforgattam a szemeimet, majd levettem. – Melltartót is.

-Meg a faszt! Pedofil mit gondolsz mi vagyok én?

-Függő? – emelte fel az egyik szemöldökét

-Lehet, de attól még nem rejtegetem. Ha lenne, már megmutattam volna! – elkapta a nyakamat, majd  megcsókolt. Kikerekedett szemekkel néztem rá. – Jó, szívni se szívtál. – mosolyodott el, majd lekevertem neki egy pofont.

-Bunkó! – néztem rá szigorúan. Nevetve lehúzott maga mellé, majd még egyszer megcsókolt. – Brian, én rád már mondani sem tudok semmit! – néztem rá mosolyogva, mire ártatlan vigyori képpel nézett vissza. – Na menj a fenébe! – löktem meg. Beraktunk egy filmet amire igazából nem is figyeltünk oda.

-De May miért kezdted el a drogokat? – hátradöntöttem a fejem, majd elgondolkodtam.

-Hát, talán azért mert jó bulinak tűnt. Utána már inkább azért az érzésért csináltam, amit adott. Több kellett, és nem volt elég a fű. Jöttek a gyógyszerek, aztán a porok, tabletták.

-És a tű?

-Addig nem jutottam el, és nem is akarok. – néztem rá komolyan.

-Helyes! – adott egy puszit a homlokomra, majd átkarolt. Rádőltem a vállára, és kezdtem kicsit fáradtnak érezni magam. – Álmos vagy?

-Nem. – ráztam meg a fejem. – Hé Brian.

-??

-Köszönöm hogy vigyázol rám!
-Ez alap Tündérke! - puszilta meg a fejem. Átkaroltam a hasánál, majd lehunytam a szemeimet. Mikor kinyitottam a szemem a TV full fekete volt... Mióta aludhattam??
Akkor vette észre, hogy Brian mellkasán fekszek félig. Nézegettem az arcát és elmosolyodtam. Halkan szuszogott közben pedig tök ártatlan arca volt. Megfordult, így pont szembe kerülve velem. Pont elfértünk a kanapén. Hozzábújta, majd átkarolt. Annyira jó érzés volt. Elkezdtem nézegetni a tetkóit és nem bírtam ki, hogy ne fogdossam meg őket.
-Mi olyan érdekes rajta?
-Tetszik. Nagyon is. Én is ennyi tetkót szeretnék. - ugyan az a jelenet mint Eddel.
-Egy nő?
-Aha. Mindig is sok tetkót akartam. - mosolyodtam el, majd ránéztem. - Már most is van egy. - ültem fel kicsit, majd levettem a fölsőmet. A bal lapockámon van egy tetkóm... Egy végtelen jel, és alatta pedig "foREVer" -
-Ez...
-Igen, ezt az ő "emlékére csináltam". - vettem vissza a pólómat, majd a szemeibe néztem. - Annyira jó hogy itt vagy. - csúszott ki a számon. Aranyosan elmosolyodott, majd lágyan megcsókolt. Értetlenül néztem a szemeibe.
-Egyszer úgyis megszerezlek! - mosolyodott el oldalasan.
-Hajrá! - néztem rá kihívóan.
-Igen?
-Igen! Csak nehogy elkéss! - emeltem fel a szemöldököm.
-Kislány!
-Ha elbuksz nem jelentettem neked semmit! - bújtam hozzá.
-Talán túl sokat is jelentesz.
-Ezt hogy értsem?
-Ezt majd elmondom. - karolt át ismét, de most a keze kicsit lejjebb csúszott.
-Máris kezded?
-Minél előbb!
-Ezt nem lehet percek alatt.
-Tudom, és pont ez a nehéz benne.
-Hát aki sok kurvával van körülvéve. - sóhajtottam egyet. Egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat. Még feküdtünk egy ideig, aztán  felkeltünk mert kezdtünk éhesek lenni.
-Te tudsz főzni? - álltunk a kinyitott hűtő előtt.
-Nem. Te? - mondta ártatlanul.
-Én se. - ráztam meg a fejem.
-Akkor mi legyen? Rendeljünk, vagy robbantsuk fel Arin konyháját. - ördögien elmosolyodtam, majd a pulthoz léptem. Syn kivett mindenféle kaját, majd összekevertük egy tálba. Volt ott minden. Hús, tojás, gyümölcsök, ketchup, mirelit tészta, stb. Beleraktuk egy teflonba, majd elkezdtük sütni vagy rántani vagy mi. - Hé May.
-Mi? - alig fordultam hátra, egyből az arcomba landolt egy kiló liszt. Brian röhögve nézett rám, én pedig csak dühösen törölgettem az arcom. - Vicces? - nyúlta oldalra, és ami először a kezembe akadt, ráöntöttem. Az a valami történetesen egy paradicsom volt. Kikerekedett szemekkel néztem rá, ő meg csak törölgette magát.
-Ez kihívás! - nyúlt bele a hűtőbe, majd felém jött, és az arcomba nyomott egy sütit. Belemarkoltam a lisztbe, majd megszórtam vele egy kicsit. Elkezdtünk birkózni, közben ami kaja a kezünkbe akadt egymásra kentünk, nekidobtuk. Elkezdett kergetni a házba, majd ez addig ment hogy véletlen nekimentem a fotelnek.(?)
Az felborult, velem együtt.
-Brian! - sikítottam, miközben zuhantam. Megpróbált megfogni, de rántottam magammal és mellém esett. Röhögve feküdtünk egymásra borulva.
- Brian, neked meg kell mosnod a hajam, mivel tele van mindennel! - néztem rá, mire ő csak megvonta a vállát.
-De ha letusolsz akkor nem tudod megmosni?
-Nem! - ültem fel. - Ez a büntetésed! - néztem rá durcásan. - Fent van törölköző, tusolj le nyugodtan! - löktem meg, majd felkeltem. Ő elment a fürdőbe, én addig rendbe raktam a nappalit. Kimentem a konyhába, majd lesokkolódtam. - Juuuuuj. - néztem körbe röhögve. Ott minden volt.
-Nagyon vészes? - jött mögém. - Aaanyás. - mondta, majd elnevette magát.
-Most ezzel meg mi legyen?
-Rád vár! - lépett hátra feltett kezekkel.
-Na neeem! - nyúltam utána, majd magammal rántottam a konyhába. - Tessék! - adtam neki egy felmosót.
-Én gyors elmosogatok, te moss fel! Utána letöröljük a szekrényt meg a polcokat! 
-De
-Semmi de! - néztem rá szúrósan, majd elkezdtem mosogatni. Brian úgy takarított mint egy kis angyal  Természetesen előtte beraktam egy AC/DC CD-t. Végigénekeltem az egészet... Mikor készen lettem gyors elpakoltam a tányérokat. Syn már készen volt. Beálltam mellé takarítani a bútorokat. Elkezdtük lökdösni egymást, és megint birkózás lett belőle. Leakartam nyomni, de nem ment. Lefogta a kezeimet, és fejjel lefelé lógatott. Valahogy megfogta a lábaimat meg a kezeimet és nem tudtam felemelni a mellkasom.
-Brian tiszta szutyok vagyok, engedj el.
-Az nem lényeges.
-Brian tériszonyom van.
-Az sem érdekel.
-Brian nem vagyok denevér.
-Még jó. - mondta, majd elindult a nappali felé.
-Most így fogsz hordozni?
-Talán.
-Brian, ne legyél buzi engedj el! - megemeltem a fejem, így láttam az arcát. - Briaaaaaaaaaaaaaaaan. - mondtam nyűgösen.
-Varázsszó?
-Odabasszak? - néztem rá, majd elröhögte magát.
-Szépen kérd.
-Légyszi! - néztem rá boci szemekkel.
-Szebben!
-Légyszíves! - könnyeztek be a szemeim. Sóhajtott egyet, majd oldalra nézett. - Kérlek szépen légyszíves Synyster Gates engedj el! - mondtam, majd elnevettük magunkat és végre letett a padlóra. Gyors felpattantam, de megszédültem.
-Na! - fogott meg nevetve.
-Gyere fel velem, és mosd meg a hajam.
-Ne már! Azt sem tudom hogy kell. - megfogtam a kezét, majd felrángattam. 
-Na figyelj. Mi otthon így csináltuk mindig. - letérdeltem, majd a kád fölé hajoltam. Megnyitottam a csapot, és átállítottam tusra. Kivette a kezemből, és bevizezte a hajam. - Na, tudod te!
-Hallod a víz atom piros!
-A festék miatt ! - adtam a kezébe a sampont. - Brian, ne kapard a bőröm.
-Jó, de akkor hogy?
-Az ujjbegyeiddel!
-De hát az úgy nem is jó.
-De jó, csak csináld!
-Ne magyarázd meg nekem!
-Te nem tudod megmosni a hajam!
-Ne kötekedj! - mosta le a sampont.
-Brian csípi!
-Bassza meg! - mondta, majd elkezdte lemosni az arcom.
-Te apa ne legyél soha! Vagy legalábbis ne mosd meg a gyereked haját! - mondtam, mire csak elröhögte magát. Felálltam, majd kinyújtóztam. 
-Most szárítsd is meg! - sóhajtott egyet, majd a kezébe adtam a hajszárítót. Tök faszán beszárította. - Arany kezeid vannak!
-Tudom! - mondta öntelten.
-Na, de kifelé szeretnék letusolni.
-És nem maradhatok bent?
-Brian!
-Jó-jó! - emelte fel a kezeit, majd kiment. Végre kivehettem a melltartómból a cuccot. Eldugtam az egyik parfümös dobozomba. Feltűztem a hajam, de vigyáztam hogy ne veszítse el a "formáját". Befeküdtem a kádba, majd csak engedtem a forró vizet. Mikor kiléptem elég érdekes látvány fogadott. - Ez mind a tiéd? - mutatott fel 1-2 lemezt.
-Aha.
-Ennyire szereted az AC/DC-t.
-Ja. - bólogattam

-De te mit keresel a szekrényemben?

-Csak cucc után néztem.

-Szerezzek? - kérdeztem. Felkelt, majd leadott adott egy laza pofont a tarkómra. - Naa.

-Ezt meg nem akarom hallani. - nézett rám komolyan.

-Jól van. A megszokás! - mondtam durcásan. Lementünk, majd felcsillantak a szemeim. - Brian ezt meg mikor?

-Ameddig elmentél fürdeni, én gyors felhívtam a legközelebbi pizzériát. 

-Hawaii?

-Óriás.

-Hát azt látom! - a pizza kb akkor volt, mint az asztal fele. Nekiálltunk, de nem jutottunk vele sokra. Egyrészt mert nem voltam annyira éhes, másrészt meg tényleg atom nagy volt. - Aaa de belaktam! - fogtam meg a hasam. - Brian vigyél fel! - emeltem fel a kezeim.

-Ne már!

-De!

-May miért?

-Mert hercegnő vagyok?! - kérdeztem kiakadva, miközben hátradöntöttem a fejem.

-Te? Esetleg droghercegnő. Kokainkirálylány.

-Elég! - elröhögte magát, majd felkelt és felkapott.

-Mondom hogy hercegnő vagyok!

-Ne akarj az lenni.

-Mert?

-Picsák. Elkényeztetettek.

-Magányosak, mindig boldognak és nemesnek kell tűnniük még ha belül szét is van tépve a lelkük. Fáradtságos munkájuk van, de mindig mosolyognak. - hunytam le a szemeimet.

-Miért lennél magányos? - tett le az ágyra.

-Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Néha ezt érzem.

-Akkor csak szólj nekem. Teszek róla hogy ne legyél az. - simított végig az oldalamon, mire rácsaptam a kezére.

-Brian!

-Jó, bocsi. - mondta nevetve. - De komolyan. - feküdt le mellém. - Én itt vagyok neked! Bármikor bármi van én melletted vagyok és segítek! Fontos és különleges vagy nekem! - kikerekedett szemekkel néztem rá. Konkrétan szerelmet vallott nekem.

-De miért?

-Ezért. - mondta halkan, majd lágyan megcsókolt. Egy ideig csöndbe bámultuk egymást.

-Brian te szerel

-Nem tudom. Hajlok felé, nagyon is! - nézett rám komolyan. - Csak nem akarom magammal elbaszni az életed!

-Miért basznád el?

-Tönkretennélek! Nem tudok vigyázni egy nőre. Itt van Michelle is. Szerettem, de néha elég bunkón viselkedtem vele. Néha? Legtöbbször ez miatt veszekedtünk.

-És miből gondolod hogy én ugyan olyan vagyok?

-Nem gondolom azt. Itt velem van a baj.

-Veled semmi baj! - szorítottam magamhoz. - Brian ne legyél hülye! - pusziltam meg a homlokát.

-Majd meglátjuk. - mondta halkan. Bekapcsoltuk a TV-t, de igazából csak tovább beszélgettünk. A holnapi koncertről, a bandáról, meg ilyenek. Mikor már kezdtem álmos lenni hozzábújtam, majd lehunytam a szemeimet.

Syn:

-Brian, te pedof - rontott be Shadows, mire gyors jeleztem neki hogy halkabban és közben a mélyen szuszogó Mayre mutattam. - Most gyere ki! - suttogta. Kimásztam May alól és gyors kiléptem. Leültünk a nappaliba, majd szigorúan nézett rám. - Te nagyon hülye! Mégis hogy jöhettél el hozzá?

-Matt! - néztem komolyan rá. - May cuccozik! Mindig! Csak neki próbálok segíteni!

-Cuccozik?

-Ja. - ültem le a kanapéra.

-Szóval te is tudod.

-Én is?

-Múltkor találtam nála 2 teli tasak kokaint.

-Ez komoly?

-Igen.  De most nem az a lényeg! A kanapén nem bírtál volna aludni?

-Az túl kényelmetlen!

-És az édes, ártatlan, tapasztalatlan Tündérke mellett kényelmesebb ugye?

-Sokkal!

-Brian te hülye vagy! Gondolj bele. Nem csak a korkülönbség, hanem a média is egy akadály. Tudod te mi lenne ha együtt lennétek és ez kiderülne?

-Ennyire zavarna?

-Nem. Én támogatnálak titeket, meg minden. Örülnék neki. - mosolygott rám. - May tényleg egy nagyon normális lány, de még csak 16... Nem kellene megrontanod!

-Nemsokára 17! - mondtam.

May:

-Nemsokára 17! - hallgatóztam a lépcső tetejéről. A falnak támaszkodva ültem, így az tökéletesen eltakart.

-Meg a másik. Michelle?

-Ki érdekel Michelle? - kérdezte Brian kicsit kiakadva.

-Syn ugye May neked nem csak arra kell hogy féltékennyé tegyed őt? - kérdezte Matt gyanakvóan. Brian erre nem válaszolt semmit... - Ha egyszer meglátom sírni miattad! A tökeidnél fogva lógatlak ki a 10. emeletről! Jobban jártok mind a ketten, ha hagyod Mayt. - nekem itt ennyi elég volt... Felkeltem, visszamentem a szobámba, felöltöztem, sminkeltem és kiszöktem az ablakomon. Gyors át a kerítésen és már futottam is... Alice faterjának a háza felé mentem.

-Alice! - hadartam, mikor végre felvette a telefont.

-May hol vagy?

-A városba megyek faterházhoz.

-Okés, elindítom érted Edet.

-Ne! Inkább gyalogolok. - csuklott el a hangom.

-May mi a baj?

-Alice! - támaszkodtam neki az egyik falnak. - Vigyél el ebből a világból! - fojtottam vissza a sírást.

-Indulj el felénk, 5 perc megyek Valterrel!

-Köszi. - nyomtam ki a telefont.

-Pattanj be! - jelent meg nemsokára mellettem egy fekete terepjáró. Gyors beszálltam hátra, Alice mellé. - És most mesélsz! - nézett rám komolyan. Elmondtam neki ami köztünk volt az utóbbi időbe Briannel, majd sokkolt arccal nézett rám. - Nem mondott rá semmit?

-Nem! - ráztam meg a fejem. - Igazából nem is tudom miért vagyok miatta szomorú. Mindig is tudtam hogy ez a helyzet! - megfogta a kezem, és gyors bementünk. Azonnal be a szobájába...

-Ed itthon van? - néztem rá.

-Igen. - vigyorgott szélesen.

-És tudja hogy itt vagyok?

-Nem. - vigyorodott el még jobban. - Szerintem menj fel hozzá! - kacsintott rám. Felkeltem, majd egy szintet feljebb mentem azon az atom nagy lépcsőn.

-Eeeed! - nyitottam be hangosan. Ő éppen félmeztelen állt az ablaknál... - Ó anyám, meghaltam és ez a mennyország? - jegyeztem meg magamnak, mire ő csak elnevette magát. Nevetve léptem közelebb hozzá.

-Hát te?

-Benéztem kicsit Alicehoz, és mondta hogy itthon vagy. - mosolyogtam rá.

-Idióta! - pöckölte meg a homlokom.

-Naa ezt miért? - kérdeztem durcásan.

-Mennyország. - mondta nevetve. Megfogta a kezem, majd lassan magához húzott. - Na mi a baj?

-Ed miért ennyire nehéz az élet?

-??

-Jó pár dolgot nem tudok hova tenni.

-Akkor pusztísd el őket! - simított végig az arcomon.

-Ha az olyan könnyen menne. - sóhajtottam.

-Talán tudnák segíteni.

-Kérlek! - néztem rá szomorúan. Lehajolt, majd megcsókolt. Percekig álltunk így. A szemeimbe nézett és közben komoly arcot vágott.

-May nem lehetek veled. Még.

-Mert? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Ezt nem értheted. Van pár olyan dolog, amibe nem akarlak belekeverni.

-Megértem. - mosolyodtam el fájdalmasan. Lehúztam magamhoz, majd hosszasan megcsókoltam. - Szeretlek, én minél előbb várom hogy velem lehess! - mondtam halkan. Magához szorított, arcát pedig a nyakamba "rejtette".

-Már várom a pillanatot! - mondta ő is halkan.

-Amúgy nem tetszik amit hallottam. - nézett rám.

-Micsoda?

-Aaron rád mászott?

-Mi? Nem! - néztem a szemeibe. - Csak átölelt ennyi.

-És ami a folyosón volt? Úgy hallottam nekinyomott a falnak, és elkezdett fogdosni. - nézett rám elégedetlenül.

-Nem nem nem! - fogtam a fejem. - Nem így volt. Cuccot vettem tőle, és csak így tudta feltűnésmentesen odaadni.

-De miért nem vonultatok el?

-Mindenhova követnek. Én nem tudok elbújni. Amúgy meg minden zugba van egy kamera, amitől semmi ilyet nem tudunk intézni. - húztam el a számat.

-Akkor biztos hogy nincs semmi?

-Biztos! - mosolyogtam rá.

-Oké. - mosolyodott el ő is aranyosan. Ezzel fog megölni....

-Ed, ne erőszakold meg Mayt! - rontott be Alice, majd ránk nézett. - Ti.... Ti most jár

-Nem, még nem. - mondtuk egyszerre.

-Még! - mosolyodott el kajánul. - Na de Ed, most elviszem Mayt, mivel nekünk dolgunk van! - vigyorgott szélesen.

-Igen? - néztem rá.

-Igen! - nézett rám. - Arinnak veszünk ajándékot karácsonyra.

-Tényleg. - esett le végre.

-Sok sikert. - mosolygott rám aranyosan Ed. Odalépett, majd adott egy szájrapuszit.

-Köszi. - mosolyogtam, majd elindultunk. Valter már lent várt minket. Megálltunk egy üzletnél, majd berángatott.

-Tudod beszéltük hogy egyedit akartál.

-Igen.

-Na most én, terveztem egy pulcsit, amit megcsináltattam. Szerintem illik Arinhoz. És még arra gondoltam, hogy vehetnél hozzá valami kurva jó parfümöt.

-Alice mi lenne velem nélküled? - öleltem át. Adtam neki egy puszit, majd mosolyogva nézett rám.

-Érted bármit. - mosolygott. Beljebb mentünk és az eladó azonnal felismerte Alicet.

-Sziasztok.

-Szia. - mondtuk egyszerre. Kurva helyes volt a tag...

-A pulcsiért jöttünk.

-Á, igen. - mondta, majd lehajolt. - Itt is van. Ahogy kérted. A forma, a méret elvileg megfelel.

-Nagyon köszi. - mondta Alice. Kibontottam a zacskót, majd magam elé tartottam a pulcsit. - Na?

-Kurva jó! - néztem csillogó szemekkel. - Szerintem tetszeni fog neki!

-Ja ez olyan se kabát se pulcsi. Pont jó most. - mosolygott az eladó.

-Köszönöm. - mondtam. Kifizettük, majd leléptünk. Egyenesen egy drogériába mentünk. Körbeszagolgattunk mindent, végül egy Armani parfümre esett a választásunk.

-Szerinted? - tolta az orrom alá.

-Anyás. Ez atom jó. - szagolgattam.

-Szerintem is. Ez illene hozzá nem? - mosolygott.

-De. - bólogattam. Már csak valami zacsit kell neki találni. - És milyen táskába teszem?

-Nálunk becsomagoljuk, és ha kell majd eljössz érte. Na?

-Oké. - Megmutattunk mindent Valternek, aki mosolyogva hallgatott végig mindent. Gyors felszaladtunk a szobájába, és nekiálltunk csomagolni.

-Miért vagytok ilyen hangosak? - lépett be Ed álmosan.

-Csomagolunk. - vigyorogtam rá szélesen.

-Na mit? - jött be, majd leült mellém. Mosolyogva mutogattam neki mindent. Nagyon belelendültem, csak nehogy elszóljam magam! - És én mit kapok? - nézett a szemeimbe aranyosan.

-Hát, azt majd megtudod. - mosolyogtam rá. Elnevette magát, majd adott egy puszit.

-Na jó, ez nem igaz hogy ti nem vagytok együtt. - nézett ránk. - Miért nem vagyok együtt??

-Hát ez

-Ez még várat magára.

-Pedig tök cukik vagytok együtt!

-Igen? - kérdezte Ed, majd maga felé fordított és hosszasan megcsókolt.

-Erről beszélek! - mutatott ránk. Ed csak mosolygott rám, és nézett azokkal a gyönyörű szemeivel. Totálisan elpirultam... A telefonom mentett ki.

-Igen? - vettem fel zavartan.

-Hol vagy?

-Itt Alice házába.

-Valter! - lépett ki azonnal Alice.

-10 perc és otthon vagyok.

-Siess, mert próba! - mondta.

-Oké, szia.

-Szia. - nyomtam ki. - Hát mennem kell. - néztem Edre.

-Semmi baj, megértem. - karolt át. - May azért ugye még látlak?

-Hívj ha szükséged van rám jövendőbelim! - kacsintottam rá, majd adtam neki egy puszit. A szemeimbe nézett, majd vadul megcsókolt. Hátradőltünk, így ő fölém került.

-Ed, ha hozzá mertél érni Mayhez, esküszöm hogy nem tudom mit csinálok. - kiabálta fel Alice. Elnevettük magunkat, majd felkeltem. Adtam neki egy búcsúpuszit, majd kiléptem a szobából.  Ahogy kimentem onnan, éreztem hogy a lelkem egy darabkája ottmaradt. Talán jobb is így. Kegyetlenné kellene válnom és érzelemmentesen cselekedni, mint akkor régen. Alice egész végig csak vigyorgott rám.

-Köszönöm. - mosolyogtam rá. Átölelt, majd a szemeimbe nézett.

-Ne vedd fel, de tudom hogy meggondolatlan vagy. Vigyázz Edre! Ő tényleg szeret, és ez nála sokat számít. Eddig csak csalódott és talán te lehetsz az aki megmutatja neki hogy megbízhat az emberekben!

-Felfogtam, és ezt a szemem előtt tartom! - néztem rá. - Köszönöm hogy elhoztatok. Szia Alice, heló Valter!

-Viszlát kisasszony! - kiszálltam, majd megvártam amíg elmennek. Brian már ott állt az ajtóba.

-Csá! - mentünk be.

-Cső. Ilyenkor kell jönni?

-Volt egy kis dolgom. - mosolyogtam rá.

-Aha. - nézett rám furin. - Na öltözz, aztán próba és koncert! Amúgy beszélnünk kell.

-Oké. Gyere fel.

-De öltöznöd kellene.

-Nem zavarsz! - mosolyogtam rá, majd felrángattam. Kidobtam egy pár ruhát, majd leültem. - Na mi az?

-Szóval a szitu az, hogy Arin. - itt megállt.

-Mi van Arinnal? - néztem fel rá mosolyogva.

-Diana ide fog költözni. - nézett rám. Mosolyogva lehajtottam a fejem.

-Értem. - mondtam halkan.

-May - jött volna oda, de felmutattam az ujjam, hogy most ne.

-És mikor jön? - néztem rá.

-Jövő héten.

-Az karácsony. Tehát itt lesz az ajándékozáson.

-May! - rontott be Arin.

-Késő. - mosolyogtam rá. - Már tudom. - álltam fel. - Arin?

-Tessék?

-Elköltözök. - mondtam kedvesen, mosolyogva.

-Mi? Dehát nem zavarsz!

-Elköltözök. - jelentettem ki ismét. - Ne is akarj visszatartani!

-És hova? - nézett rám kérdően. Kis gondolkodás után elvigyorodtam.

-Majd Brian befogad. Igaz? - karoltam át Synt.

-Őőő persze! - mosolygott.

-Nem ez

-Figyelj! Szerintem hagyd! Átveszem a terhet, hogy egy ilyennel kelljen együtt élned! - mutatott rám.

-Mi? - ütöttem bele a vállába.

-May, te állat! - fogta meg a kezét.

-Holnap cuccolok! - vigyorogtam még mindig.

-Köszönöm. - mondta Arin halkan.

-Én köszönöm hogy itt élhettem. - öleltem meg, talán utoljára. - Sok boldogságot! - súgtam oda neki. - Briaaaaan! - léptem hátrébb, majd a hátára ugrottam. - Veled fogok élni. Örülsz?

-Kurvára - köhögött - Csak ne fojts meg!

-Bocsi. - mondtam nevetve, majd leszálltam róla.

-Nem! - rázta meg a fejét Matt magabiztosan.

-Mert?

-Briannel. Egy házban. Te normális vagy?

-Miért?

-El fognak lepni a kurvák. - mondta Zacky.

-Na, azért annyi nincs! - mutatta fel az ujját.

-Ja csak a két kezeden nem tudod megszámolni őket! - mondta röhögve Johnny, majd mi is elröhögtük magunkat.

-Nem tudom . -mondta Matt.

-Lakj nálam! - támaszkodott Alice a falnak. - Van elég hely, fater is bír plusz, ott van Ed is. - mosolyodott el.

-Ez inkább tetszik! - mondta Matt, majd Brianre nézett, aki ártatlanul felemelte a kezeit.

-Ahol akarsz! - mosolygott rám.

-Szerintem inkább jobb lenne Alice házába. - jegyezte meg Zacky.

-Nem mernélek Brianre bízni. - mondta Valary. - Felelőtlen.

-Ja, még nálad is! - mutatott rám Johnny. Elnevettük magunkat, majd elültem Brian mellé.

-Hát, akkor nincs mit tenni. - fogtam meg a kezét.

-De attól még ugyan úgy ellenőrizni foglak.

-Fogunk!

-Oké! - mondtam mosolyogva.

-Akkor holnap Valterrel ott vagyunk nálad, pakolj majd össze!

-Köszönöm.

-Srácok, igyekezni kéne!

-Na akkor gyerünk! - lépett ki Matt.

-A háttérben maradsz? - néztem Alicera.

-Igen, még sosem volt lehetőségem ilyenre, ki akarom használni! – mosolygott

-Oké. – öleltem meg. – Vigyázz magadra!!!

-Meglesz!

-Maay, gyere már! – szólt Zacky.

-Megyek! – fordultam meg. – Majd figyelj! – nétem hátra!

-Okés! – mosolygott. Felkaptam a gitáromat, majd mentem is.

A koncerten megint pörgés volt. Totál lehúzott… Bent az öltözőben eszembe jutott, hogy nemsokára  december 28....

Hazamentünk, letusoltam, majd egy olyan búcsúest féleségnek kiválasztottunk egy vígjátékot Arinnal. Rendeltünk pizzát, csináltunk popcornt, hozzá pedig Jack-et ittunk. Úgy a fele után már mindenen szakadtunk. Mire vége lett a filmnek, elfogyott minden.

-Arin köszönök mindent! - mosolyogtam rá, majd megöleltem.

-Én köszönöm, hogy életet hoztál ebbe a házba. - mosolygott. - Vigyázz magadra, és azért remélem még jössz ide!

-Persze, és nyugi én tudok magamra vigyázni! - vigyorogtam. Lehúztuk az egészet tisztán, majd előkerestünk még egy üveget. Azt játszottuk, hogy a tévére raktunk egy kivágott bajuszt és amikor valaminek az arcán volt, ittunk 1-1 nagy kortyot. De viszont ha a színészen rózsaszín póló volt, 5-öt kellett inni. Természetesen mindig én szívtam meg.

-Ez nem igazság! Miért én? - kérdeztem röhögve.

-Jaj, Tündérke ne foglalkozz ilyenekkel, bírod te! - nézett rám vigyorogva. Igaz már keresztbe álltak a szemeim, de semmi baj! Olyan éjfél körül már a földön ültem, és néztem röhögve a TV-t. 

-Azt hiszem felmegyek, mert ebből elég nagy másnap lesz!

-Elég jó kis random bebaszás volt nem? - mondta röhögve.

-Többször kellett volna! - vigyorogtam rá, majd felmentem. Nagy nehezen letusoltam, és mentem is aludni. Reggel Arin ébresztett, és rakat kajával.

-Ágyba reggeli?

-Hát gondoltam ha már ez az utolsó úgy hogy itt laksz, akkor már módjával!

-Köszönöm! - mondtam, majd nekiestem. Volt ott minden... Melegszendvics, muffin, tojás és ami a legfontosabb: KÁVÉ! - Kurva jó! - mondtam elégedetten, teli szájjal.

-Ennek örülök!- mindent befaltam, majd hátradőltem.

-Belaktam de atomra! - néztem a plafont. - Köszönöm.

-Egészségedre! - mosolygott, majd levitte a tálcát.Elkezdtek csöngetni, majd Alice hangját hallottam meg.

-Hát te meg? Gyerünk pakolni! - nyitott be vigyorogva.

-2 perc! - mondtam. - Arin csinált reggelit, és ááá. - keltem fel.

-Ez nálam mindennapos! - legyintett. - Ú, elég durva a fejed.

-Másnap! - dörzsöltem a szemeimet. - Arin leitatott. - mondtam, majd elnevette magát. - Nem vicces! - szedtem elő a bőröndöket. Feljött Arin is és segített pakolni. Fél óra alatt készen is lettünk. - Hát akkor. - álltam meg az ajtó előtt.

-Akkor ennyi volt a "közös élet"?

-Nem, csak most már máshogy lesz! - mondtam kedvesen.

-Ennek örülök! - ölelt meg. - Sok szerencsét!

-Köszi! - léptem le a lépcsőkről. - Arin?

-Igen?

-Üdvözlöm Dianat! - küldtem neki egy puszit.

-Átadom! - mondta mosolyogva. Beültem a kocsiba, majd mikor elhajtottunk hevesen integettem neki. A múltam egy kis részét lezártam.

-Végre. - szorongatta meg a kezem Alice. - Imádlak! - ölelt át.

-Én is, és köszönöm! De a Chanel-es fotózást még mindig nem mutattad meg!

-Jaaj tényleg! Itt vannak a képek! - szedte őket elő. - Mindig itt vannak, de mindig elfelejtem! - csapott a homlokára. Kurva jó képek lettek.

-Hé ez nem nálatok van?

-De. - bólogatott. - Mondtam hogy vannak lovaink, és megkértek hogy hagy lehessen ott a fotózás. Én persze azonnal igent mondtam rá. - mosolygott szélesen. - És ő az én lovam, Somnis.

-Somnis? Az latinul nem álom?

-De. - mosolygott. - Holnap is lesz egy, de az már stúdióba. Eljössz?

-Persze! - vágtam rá azonnal.

-Amúgy Ednek még meglepi hogy odaköltözöl. Vicces, mert az egész házból csak ő nem tudja! - mosolyodott el gonoszul, majd Valter elnevette magát.

-És fater mit szólt?

-Azt hogy gyere! Szereti ha sokan vannak abba a nagy házba. És még egy lány belőlem bőven elfér! - mondta, majd elnevettük magunkat. Mikor odaértünk a cselédek azonnal jöttek és pakoltak is be a szobámba. - Majd megmutatok minden dugi helyet okés?

-Oké.

-NA de először menjünk fel apuhoz. - mondta, majd megfogta a kezem. - Apu itt vagy? - rontott be a szobájába.

-Amint látod! - mosolygott kedvesen.

-Megjött May!

-Épségben ahogy látom. - mosolygott, majd odajött és megölelt. - Üdv a Young házban May! Remélem jól fogod érezni magad.

-Azt biztos Carlbácsi! - mosolyogtam. A faterja kurva rendes volt mindig is. Ellehetett vele hülyülni, de persze korlátok között. 40 év körüli lehetett, de meg sem látszott az arcán. Fiatalos volt, jóvágású, és gazdag.

-Na akkor mi megyünk gyors bepakolunk. Melyik lesz az ő szobája?

-Amit kértél! - mosolygott, majd visszaült a székébe. - Amúgy Ed már nagyon kérdezősködött. Szerintem örülni fog neked, nagyon is! - mosolygott rám.

-Hát - pirultam el - remélem. - mosolyogtam zavartan. Kimentünk, majd kikerekedett szemekkel néztem Alicera. - Tudja? - suttogtam.

-Hát Ed mindig rólad beszél! - nézett rám. - May így, May úgy, holnap vele megyek ide, holnap vele megyek oda, stb.. Nagyon az ujjad köré csavartad, remélem tudod! - vigyorgott.

-Most ennek örüljek vagy szégyelljem magam?

-Dönts el te! – nyitott be a szobába. – Tessék,ez a tiéd!

Gyors kipakoltunk, majd kimentem az erkélyre. Elbújtam a függöny mögé és csak vártam.

-Eeed! – kiabálta Alice. – Gyere ide légyszi!  - 5 perc múlva Ed nyitott be.

-Ez meg? – kérdezte csodálkozva.

-Új lakó!

-Ugye nem. – mondta nyűgösen.

-Nem, ennek örülni fogsz! – mondta kedvesen Alice. – Ez az én ajándékom, neked! – vezette ki az erkélyre. – Boldog Karácsonyt! – mondta, majd kiment. Ed sokkolva jött ki az erkélyre.

-Te?

-Hát, itt lakok mától! – vontam meg a vállam mosolyogva.

-Ez nem hiszem el. – mosolyodott el aranyosan.

-Pedig el kellene! – mosolyogtam rá. Odajött, majd szorosan magához ölelt. – Örülsz?

-Szerinted? – mondta a nyakamba bújva, majd elnevettem magam. – May annyira de annyira közel vagy, mégis távol!

-Hülye, én mindig is közel voltam és közel is leszek! – néztem rá. - Mától meg pláne! - néztem a szemeibe.

-Nem is mondták el!

-Meglepetést akartak! - kacsintottam rá. Lassan lehajolt, majd megcsókolt. Olyan furcsa a mi kapcsolatunk... Nem vagyunk együtt, mégis úgy viselkedünk. Már várom, hogy mikor kérdez rá, vagy hogy mikor oldódnak meg azok az ügyek amibe nem akar belekeverni.

Alice:

Gyors kimentem, és azonnal a szobámba mentem. Igazából nem is kellett sokat mennem, mivel a szomszéd szoba az enyém, és vagy egy közös ajtónk. Ezért akartam hogy ez legyen az ő szobája. Bekapcsoltam a telefonom, majd meglepődve vettem észre, hogy 3 nem fogadott hívásom volt Harrytől. Harry....

-Szia, bocsi ki voltam kapcsolva.

-Semmi baj.

-Miért kerestél?

-Hát, csak gondoltam elmehetnénk kajálni, ha van kedved.

-Persze hogy van. - mondta nyugodtan, de legbelül tombolt bennem a boldogság.

-Akkor érted megyek 6-ra okés?

-Oké. - vigyorogtam.

-Akkor 6-kor! Szia.

-Szia! - mondtam, majd kinyomtam és elfojtva sikítottam. Végre végre végre végre! Hívott, és nem én kerestem. 

Azonnal a szekrényemhez mentem, majd kipakoltam a cuccaimat. Egy Chanel-es ruhára esett a választásom, amit az fotózás után kaptam. Edet és Mayt kicsit magukra hagyom. Még csak dél volt, de már izgultam mi lesz.

-Alice, Ed, May kérem jöjjenek le, az ebéd tálalva!

-Azonnal - kiabáltam le. Benyitottam May szobájába, de ők még mindig az erkélyen volt. Cigiztek, és éppen röhögtek valamit. - Kaja van! - léptem ki.

-Oké. - mondta Ed, majd felkeltek.

-Ugye itt nincs ilyen kisvilla, nagyvilla, sütivilla meg ilyenek? - nézett ránk kétségbeesve May.

-Nincs. - mondtuk egyszerre röhögve, majd leindultunk. Mindenki elfoglalta a helyét, majd neki is láttunk. Apa ma sem evett velünk...

-Carlbácsi? - tekingetett körbe May csodálkozva.

-Biztos dolgozik. - vontam meg a vállam kicsit durcásan.

-Értem. - mondta, majd evett tovább. Hirtelen kínos csend állt be.

-Köszönöm Marta, elég volt. - mosolyogtam a cselédre, majd felkeltem és elmentem. Besiettem a szobába, majd a régi képeket kezdtem el nézegetni. Mikor még egy család voltunk... Apa nem dolgozott ennyit, és anya sem volt ilyen őrült...

-Alice bejöhetek? - kopogott halkan May.

-Gyere! - törölgettem le a könnyeimet.

-Mi a baj? - ült le mellém.

-Semmi. - ráztam meg a fejem.

-Most sírtál!

-Csak előjött.

-Ennyi? - nézett rám kedvesen.

-Ja.

-Carlbácsi? - tekingetett körbe May csodálkozva.

-Biztos dolgozik. - vontam meg a vállam kicsit durcásan.

-Értem. - mondta, majd evett tovább. Hirtelen kínos csend állt be.

-Köszönöm Marta, elég volt. - mosolyogtam a cselédre, majd felkeltem és elmentem. Besiettem a szobába, majd a régi képeket kezdtem el nézegetni. Mikor még egy család voltunk... Apa nem dolgozott ennyit, és anya sem volt ilyen őrült...

-Alice bejöhetek? - kopogott halkan May.

-Gyere! - törölgettem le a könnyeimet.

-Mi a baj? - ült le mellém.

-Semmi. - ráztam meg a fejem.

-Most sírtál!

-Csak előjött.

-Ennyi? - nézett rám kedvesen.

-Ja.

-Carlbácsi?

-Igen. - mondtam halkan.

-Ne legyél miatta szomorú! Biztos sok a dolga.

-Mindig sok a dolga! - háborodtam fel. - Sosincs velünk, mindig csak az a szar munka... Még nálunk és fontosabb neki. Tudom hogy szeret minket, meg nem tud mit csinálni de szarul esik!

-Jaj gyere! - mondta, majd megölelt. - Ne sírj! - simogatta a hátam.

-Nem is érdekel már. - bújtam hozzá. - Amúgy ma randizok Harryvel.

-Har - mondta volna hangosan, de gyors a szájára tettem a kezem.

-Shhhhh! - mondtam. - Ne hangosan, Ed ismeri!

-Bocsi. De ez most komoly? - vigyorgott rám.

-Aha. - bólogattam. – Már a ruha is meg van. Megnézed?

-Persze! – felvettem, majd vigyorogva mért végig.

-Hülye! – nevettem el magam.

-Ebbe tuti elkapod!

-Biztos? Szerintem ez olyan, olyan

-Aliceos! – mondta mosolyogva. – Ne az érdekeljen hogy nézel ki, hanem az hogy VELE leszel te!

-Igazad van. – öltöztem vissza. – Amúgy szerinted lenne esélyem?

-Hülye! Szinte biztos hogy lesz valami! – elmosolyodtam, majd leültem mellé.

-És veletek mi van?

-Hát, ugyan az. – vonta meg a vállát, miközben elhúzta a száját. – Annyira rossz így. Szeretem Edet és össze is jönnék vele ha lehetne, de viszont ott van Brian is. – nézett rám.

-Brian bunkó hogy csak erre kellenél neki, de ha szereted nem tudsz mit csinálni. Ed pedig igen elég zűrös, de figyeld meg nem kell sok és minden rendbe lesz!

-Hát remélem.

-May, ne hamarkodj el dolgokat. Gondolkodj hogy kinek tartogatod magad! Totálisan megértem ha Briannel akarod elveszteni, és azt is ha Eddel. Én az ösztöneimre bíznám, amik nem tudom mit súgnának!

-Nekem azt hogy Brian legyen az. – nézett rám őszinte szemekkel.

-Akkor ő lesz az! – mosolyogtam rá. – Melletted állok! – fogtam meg a kezét. – Tudom mi kell most nekünk! – pattantam fel.

-Mi? – nézett rám.

-Egy perc! – mondtam, majd kirohantam.

-Ez tényleg kurva jó, de olyan zavarba ejtő. – húzta össze magát.

-Hé, előttem ne legyél az! – vetkőztem le. – Én sem vagyok az. Amúgy is öltöztél és fürödtél is fiúk előtt.

-Jó, de akkor takart valami, nem úgy mint most.

-Hülye! – mondtam, majd bepattantam mellé a kádba. Hatalmas sarokkádam volt, amit teleengedtem vízzel, és beleöntöttem mindenféle sót meg habfürdőt. – Engem nem érdekel hogy nézel ki, csak az hogy velem vagy.

-Látod, így kellene felfogni Harryt is! – mutatott rám.

-Neked meg ezt a szitut! – fogtam meg a kezét. – Ne húzd már össze magad, elveszel a kádba! – rántottam ki a lábait.

-Naaa! – nézett rám durcásan.

-Te akartad! – emeltem fel a kezeimet.

-Hülye, imádlak! – ölelt meg.

-Én is.

-Tudod amikor megláttalak először a suliba nem gondoltam volna hogy még így fogunk együtt fürödni egy kibaszott nagy kádba. – nézett rám csodálkozva, majd elnevettem magam.

-Nagyon hálás vagyok neked! Kirángattál a gödörből! – mosolyogtam rá.

-De figyelj nem akarok pofátlan lenni, de mi az a „titok”?

-Nem vagy pofátlan, én vagyok bunkó hogy nem mondtam el. Na figyelj, tudod Aaron…