8.fejezet: " Gyönyörű álmok "

May:

Éppen az utcánkon sétáltam hazafelé, mikor megállt mellettem egy kocsi.

-May, szállj be! - szólt ki belőle Aaron.

-Aaron? Te meg

-Csak gyere! - mosolygott. Beszálltam, majd elkezdtünk hajtani ki a városból. Tök jól elbeszélgettünk, de elég furcsa volt... 

-Hova megyünk? 

-Egy olyan helyre, ami tuti tetszeni fog. - mosolygott. Megálltunk egy erdőféleség előtt, és kiszálltunk.

-És most?

-Most megyünk! - mosolyogva megfogta a kezem, majd egy régi, betonúton.

-May gondolkodtál már azon, milyen lehet a halál után?

-Ez most hogy jön ide?

-Csak ezen gondolkodtam szinte egész nap.

-Na te olyat is tudsz? - nevettem el magam.

-Ha-ha. Kössz. - mondta vigyorogva. - De most komolyan!

-Nem tudom. - vontam meg a vállam. - Annyira furcsa belegondolni... - néztem körbe. - Biztos van valamiféle pokol meg paradicsom de ez annyira. Annyira távolinak tűnik. - mondtam, miközben észre sem vettem hogy már bent sétálunk az erdőbe. Hirtelen minden más lett. Az őszi, gyönyörű színes táj most már rikító zöld volt.

-Aaron, mit keresünk itt?

-Csak várd ki a végét! - mosolygott. Értetlenül néztem rá, de ő csak biztatóan pislogott.

-Mi terveltél ki megint? - löktem meg kicsit mosolyogva. - Gyanús vagy te nekem!

-Ezt nem én terveztem így. - jött közelebb. - Ez te vagy! - mutatott körbe. Az erdő kezdett megint megváltozni. Sötét, hideg, és ijesztővé vált.

-Aaron mi ez? - néztem körbe rémültem.

-Csak gyere velem! - húzott maga után. - Tudod vannak, akik nem félnek a haláltól. Te közéjük tartozol? - mondta, majd előre lökött. - Találd meg magad! - mondta, majd lehunytam a szemeimet. Mikor kinyitottam, már nem volt ott.

-Aaron? - néztem körbe. - Aaron! - mondtam kicsit kétségbeesetten. Most nem szabad bepánikolnom! Most nem!! Elindultam előre, majd egy ajtóhoz értem. A tetején egy varjú volt, ami végig engem figyelt. Az ajtón véres kéznyomok voltak, de nem rémített meg. Lassan odaléptem, majd kinyitottam. Hatalmasan nyikorgott, és a madár elszállt. Benéztem, de korom fekete volt minden.

Hirtelen egy hatalmas morgást hallottam, és mintha valami felém futna. Hirtelen hátrébb léptem, de valami visszatartott. Előrehajoltam, majd beléptem. Mögöttem becsapódott az ajtó, és elkezdett az erdő vége világossá válni. A fénynél, egy ember állt.

-May! - mondta halkan. Atom ismerős volt a hang. - May! Gyere már, mindenki rád vár! - kezdett el hevesen integetni.

-Jimmy! - kiabáltam kétségbeesetten. Az alak elment, én pedig elkezdtem futni a fény felé. - Jimmy várj! - kiabáltam még mindig, de semmi. Ahogy futottam, úgy távolodott tőlem a "kijárat" - Jimmy ne menj el! - nyújtottam ki felé a kezem! - Várj meg, veled akarok menni! - már szinte sikítottam.

-May! Ne siess a halálba! - mondta ismét. - Ne akarj olyan lenni mint én, mert ugyan az fogja a vesztedet okozni! - megálltam, majd megtöröltem a könnyekkel teli szememet.

-Jim miért?

-Maradj itt a többiekkel. Legyél ott nekik helyettem is! - elkezdtem ismét futni, de megint semmi.

-Itt maradok, csak kérlek hagy lássalak! - kezdtem el futni még jobban, majd a fény elvakította a szemem. Az arcomhoz kaptam, majd mikor sikerül kinyitnom őket, már HB-n voltam. Napfelkelte volt, és a tenger most is gyönyörűen tükrözte a nap sugarait.

-Jimmy? - fordultam meg. Egy banda fiú ment elég részegen a járdán. Egyből felismertem őket.

-Bocsi van egy szál cigitek? - mentem oda kedvesen.

-May? - nézett rám Jimmy kikerekedett szemekkel. - Végre megtaláltalak! - ölelt át. - Srácok, ő itt a másik felem, May Jensen. - állt mellém mosolyogva.

-Heló! - köszöntem félénken.

-A másik feled?

-Ja, egy Jimmy női kiadásba. - bólogatott hevesen. - Higgyétek el, egyszer még ő fog a helyembe lépni. - adott egy puszit a fejemre. Hirtelen minden megállt...

-JIMMY! - ültem fel ordítva az ágyamba. Az arcomhoz kaptam, ami tiszta víz volt. Reggel 10.... Bekapcsoltam Alvin és a mókusoktól az "elbaszott szerelem" számát, és gyors elmentem tusolni. Énekelve folyattam a vizet magamra. Mikor készen lettem, gyors smink, haj, és öltöztem. Ma elvileg lesz egy randim Eddel... Mosolyogva ugráltam le a lépcsőn.
-Ó, sziasztok! - léptem be jókedvűen a konyhába.
-Szia. - köszöntek egyszerre. Ezt a Dianat még mindig nem bírom... Odaléptem a hűtőhöz, majd kutakodni kezdtem.
-Hagytunk neked reggelit. - mondta kedvesen Arin.
-Kajak? - mentem oda a pulthoz.
-Aha, Diana csinált tükörtojást, meg melegszendvicset. - mosolygott. . Ott van a gáz mellett! - megfordultam, majd egyből lecsaptam rá.
-És ha megmérgezte? - mondtam magamnak halkan.
-Tessék?
-Á, csak azt mondtam hogy de éhes vagyok! - fordultam de mosolyogva. - Köszönöm. - erőltettem mosolyt ismét az arcomra, majd felmentem a tányérral. Letettem az asztalra, majd elkezdtem kajálni. Bekapcsoltam a gépet, majd elkezdtem megnézni a Keresztapát, 6x-ra is...
-May. - kopogott Arin.
-Igen?
-Mi leléptünk, este jövünk oké?
-Oké! - mondtam kedvesen, majd visszafordultam a géphez.  - Alicealicealice! - kerestem a telefonomba a nevét. - Á, megvagy! - mosolyodtam el. - Csááá! - ordibáltam bele.
-May, mi a fasz van? - kérdezte álmos hangon.
-Egyedül vagyok nincs kedved átugrani?
-5 perc! - mondta, majd kinyomta. Kicsit furin néztem a telefonomra, majd megvontam a vállam. 10 perc múlva már csöngettek is. - Megyeeek! - rohantam le mosolyogva. - Bassza meg! - jött ki belőlem, mikor megbotlottam, és szerencsésen el is estem. - 2 perc! - mondtam sziszegve, majd nehezen felálltam. - Alic
-Ágyat! - jött be egy párnát szorongatva. Felment egyenesen az emeletre, majd befeküdt az ágyamba. - Neked meg mi bajod? - nézett rám, mikor meglátta hogy bukdácsolok.
-Elestem... Most, kb 5 perce! - röhögtem el magam.
-Balfasz! - mosolygott. - Am hogy-hogy egyedül? - nézett körbe.
-Arin elment a nőjével valahova. - mondtam gúnyosan majd befeküdtem mellé.
-És hagyod?
-Ja, mert ma este a bátyáddal lesz randim. - vigyorodtam el.
-Mi? - pattant fel. - Eddel? Az én brommal? - kérdezte kiakadva.
-Ja, mert? - vontam meg a vállam.
-Mikor beszéltétek meg?
-Tegnap, mikor hazahozott! - mondtam mosolyogva, majd felültem. - Miért?
-Hát, csak te meg ő! - nézett rám. - Ennyire jó faszi? - szűkültek össze a szemei.
-Te nem tudod, mert a tesója vagy, de anyás... - néztem rá. - Iszonyat aranyos arca van! Pont megy hozzá ez a hosszú haj. Meg a tetkói.
-Na jó, azért még mindig a bátyám!
-De akkor is. - néztem oldalra.
-Hát, én szorítok! - mosolygott rám. - Inkább ő, mint Aaron. - húzta el a száját.
-Mi bajod vele?
-Hát történtek dolgok, de ezt majd úgyis megtudod.
-Alice, nekem elmondhatsz bármit!
-Tudom, csak erről... Erről elég nehéz beszélni. - húzta el a száját.
-Oké, megértem. - öleltem át. - Majd idővel.
-Köszönöm. - mondta halkan.
-Jaj hallod... Olyan álmom volt. - néztem rá.
-Na, mesélj! - elmeséltem neki az egészet, majd kicsit ledöbbenve nézett rám. - Ez komoly?
-Ja. Elég furi nem?
-Hát, kicsit. Ó - kapta elő a telefonját - Ed hív. Igen? Nem, itt vagyok Maynél. Aha. Ahaaa. Nagyon. Okés. Csá. - nyomta ki, majd széles vigyorral nézett rám.
-Mi van?
-Ed már várja az estét. - vigyorodott el kajánul. - De sajnos nem mondhatom el hova mentek. - sóhajtott egyet mosolyogva. - De biztos tetszeni fog.
-Hogy én mennyire gyűlölöm ezt az énedet. - mondtam, majd elnevettük magunkat.
-Te, amúgy honnan ez a Diana? - kérdezte, miközben lefelé mentünk.
-A halál se tudja, de hogy tuti valami pénzéhes gruppi. Láttad már a csajt?
-Még nem nagyon.
-Hát ne is akard! Rohadt szépen van néha kifestve, mint egy barbibaba, de lemerem fogadni smink nélkül mint egy.... mint egy.... nem is tudom mi. - mondtam fintorogva.
-Hülye! - nevetett ki. - Hát figyelj... Ha egy ilyen kell neki, akkor hagyd rá szerintem. - vonta meg a vállát. - Mást nem tudsz tenni.
-Végül is. - húztam el a számat.
-A kurva életbe! Igen? - vette fel a telefonját. - Mi? De ne már! Dededede mi az hogy most? Jó... Kurva jó csá! - dobta le a telefonját. - Kurva!
-Anyud?
-Ja... Most haza kell mennem, Valter már elindult értem. - ekkor valaki dudált kint. - Ennyit érek! - forgatta meg a szemeit. - Bocsi May, majd legközelebb! - ölelt át.
-Semmi baj! - mosolyogtam rá. Elment, majd beültem a nappaliba. Bontottam egy üveg sört, és elkezdtem nézni valami idióta kocsis műsort. Olyan 12 körül valaki elkezdett csöngetni. - Gyere be! - kiabáltam unottan.
-Heló. - jött be Zacky.
-Zackyy! Szia! - mondtam, majd felpattantam átöleltem. - Hát te?
-Éreztem hogy egyedül vagy, ezét gondoltam elmehetnénk egy kicsit ütögetni. Van kedved?
-Persze, de én nem tudok. - néztem rá - És amúgy Gena mit szól hozzá?
-Most Valaryvel van... Azt mondta nyugodtan jöjjek el.
-Értem, hát köszönöm.
-Na akkor szedd össze a cuccaidat és menjünk - mosolygott rám.
-2 perc! - rohantam fel. Gyors felkaptam egy pulcsit, a telefonomat és indultam le. - Mehetüüünk! - mondtam szélesen mosolyogva.
-Amúgy mi a helyzet?
-Á semmi. Volt ma már nálam Alice is, csak haza kellett mennie. - húztam el a számat. - Ja, meg ma este lesz egy randim, a bátyával. - mosolyodtam el.
-Igen? Hogy hívják?
-Ed Young.
-Nem ismerem, de remélem nem olyan Purdy fajta.
-Nem, ő aranyos. - mondtam.
-Naa kislány! Ne légy naiv!
-Nem vagyok az!
Mikor odaértünk kibéreltünk egy helyet, majd elfoglaltuk azt. A kezembe vettem egy ütőt, majd csak nézegettem azt.
-Na figyelj! - állt mögém Zacky. - Koncentrálj a labdára, és mikor ide ér tiszta erődből üsd el! - mondta, majd jött is a labda.
-Anyás láttad ezt? - néztem rá csillogó szemekkel.
-Igen, de figyelj mert jön a következő! - ennél is segített. Ez még ment kb egy 6x, majd már csak azt vettem észre, hogy egyedül csinálom. Tök belejöttem, majd lejárt az időm.
-Láttad Zacky? Kurva jó voltam!
-Aha, csak úgy kb az 50-ből eltaláltál 20-at, de ügyes vagy! - simogatta meg a fejem. - Van még mit tanulnod! - nevetett ki.
-Jó, az mellékes! - mondtam. Leültem a rácson kívülre, majd csak bambultam hogy ő hogy csinálja. Eszméletlenül jól nyomta...
-Te Zacky miért a zenét választottad?
-Közelebb állt hozzám. - mosolyodott el. - Valahogy mindig is a zenével akartam foglalkozni, ez csak egy hobbi maradt - ütött bele a következő labdába - és marad is! Plusz ha ennél maradok, sohasem találkozom veled! - nézett rám, majd gyors visszavette a tekintetét mivel jött a labda. - És mi a helyzet veled? Még mindig oda vagy Arinért?
-Eddig se voltam oda érte! - mondtam durcásan.
-Á, dehogy is! - mondta.
-Na jó... De már nem annyira ott van neki a nője. - mondta gúnyosan.
-Ja, az a Diana vagy ki?
-Az.
-Az egy picsa. Beszélgettem már vele, és nekem nem valami szimpatikus mit ne mondjak... De szerintem senki sem bírja.
-Hát nem tudom. Minden esetre elvannak...
-Persze, mert Arin nem veszi észre hogy a csaj csak lehúzza. Erre egy kicsi, arra egy kicsi, új ruhák, sminkcuccok, bulik, randik és ennyi. - vigyorodott el. - Mintha már átéltem volna ezt nem is egyszer.
-Jimmy és Brian.
-Ja. - mondta. - Totál ugyan ez. - halkult el. Kijött ő is, majd rám mosolygott.
-Nem vagy kajás?
-Hát, most tudnák enni.
-Akkor hazafelé megállunk valahol oké.
-Oké. - mondtam, majd odaugráltam hozzá, és belekaroltam. Kimentünk, egyenesen a kocsihoz.
-Hova menjünk?
-KFC. - vágtam rá mosolyogva.
-Rendben. - kötötte be magát. Úgy kb. 20 perc múlva meg is álltunk egynél. 2-en kértünk egy nagy tál vagy bödön vagy mi az rántott csirkét, sült krumplit, meg kólát. Leültünk egy asztalhoz, és elkezdtük betömni az egészet.
-Zacky Vengeance? - jött oda egy velem kb egyidős csapat csajszi.Biztatóan rámosolyogtam Zackyre, majd elfordultam.
-May? May Jensen? - kérdezte az egyik, majd kikerekedett szemekkel és mosolyogva visszafordultam.
-Igen?  -mosolyogtam kedvesen.
-Tőled is kérhetnénk aláírást?
-Persze. - mondtam, majd egy kb 10 papír kellett aláfirkantanom.
-Bocsi lehetne egy képet? - kérdezte, majd egyszerre bólintottunk Zackyvel. - De úgy hogy közösen veletek?
-Oké. - néztem Zackyre.
-Gyere, ülj be. - mondta Zack, majd a csajszi már szinte ugrott is. Megcsináltuk a képet, majd jött a többi is, hogy ők is akarnak... Szinte mindegyiken idióta fejet vágtam.
-Bocsi, de ti most randiztok? - egymásra néztük, majd elnevettük magunkat.
-Nem, csak együtt kajálunk. Ebbe mi van? - néztem körbe.
-Hát eléggé úgy tűnt.
-Nem. - nyugtatta meg őket. - De nekünk most mennünk kell. - kelt fel, majd követtem a példáját.
-Elég kotnyelesek nem? Még ha randi is lenne, mi közük hozzá?
-Ezek ilyenek. - vonta meg a vállát mosolyogva. - Szokj hozzá. - mondta.
Hazafelé majdnem elaludtam a kocsiba.
-Mindig ilyen álmos vagy?
-Mi? JA, nem csak ma este elég rosszul aludtam. Rosszat álmodtam. - néztem előre álmos szemekkel. - De, nyugi nem nyálazom össze a kocsidat! - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Köszönök mindent. - mosolyogtam rá. - Atom jól éreztem magam.
-Ennek örülök, én is. - mosolyodott el.
-Akkor ma este.
-Igen. Na szia!
-Szia! - mondtam, majd gyors bementem. 4 óra...7-kor próba, 9-ig koncert. Aztán 10-kor találkozok Eddel... Akkor gyerünk aludni!
Gyors felszaladtam, majd felhívtam Thomast.
-Igen?
-Heló Thomas, May Jensen vagyok.
-Á, heló May.
-Na figyelj azért hívtalak, hogy tudnánk holnap találkozni?
-Persze.
-Okés, akkor 2-kor a ...-ba. Nektek jó?
-Tökéletes. - hallottam hogy mosolyog.
-Akkor holnap. Puszi. - nyomtam ki, majd hátradőltem. Abban a pillanatban el is aludtam.
Ismét egy erdőben voltam. Ugyan abba a sötét, haragos erdőbe. Egy fekete, báli ruha volt rajtam. Hirtelen egy sötét alak jelent meg előttem.
-Jimmy? - kérdeztem halkan, majd az eltűnt. Elindultam előre, majd ismét megláttam. Előttem sétált. Elkezdtem futni, de nem értem utol. - Jimmy várj! - fogtam meg a ruhámat. - Jimmy! - kiabáltam. Elestem egyenesen arccal előre. Az alak kiröhögött, majd elindult felém.
-Még mindig ugyan olyan ügyetlen vagy, mint régen! - segített fel.
-Mint régen? - kérdeztem, de már megint eltűnt. Megint elkezdtem futni előre, végül egy romos házhoz értem. Bekopogtam de semmi. Lassan belöktem az ajtót, és egy aranyos kis konyha fogadott. Beléptem, majd a padló egy hatalmasat reccsent. Még pont időben léptem el onnan, különben leszakadok. Gyors átléptem a lyukat, majd bementem a következő szobába, ami egy fürdő volt. Belenéztem a tükörbe, és elsikítottam magam. Az arcom tiszta vér volt, és a szemeim... Mintha 2 hatalmas nagy pupilla lett volna, tiszta fekete az egész.
-Miért érzed magad másnak? - jött közelebb az alak. Ez nem Jimmy... - A te kezedhez is vér tapad! - fogta meg őket gonoszul nevetve. - Talán azt hiszed ha eltakarod a múltat más lesz a jelened és a jövőd? - elkaptam a szemeimet, majd megint a tükörbe néztem. Beleütöttem egyet, majd letérdeltem.
-Miért? Miért kell megint emlékeztetned rá? Mondd meg! - kezdtem el sírni.
-Fogadd el! Nem lehetsz más, ezzel már örökre megpecsételted az életed! - mondta nevetve, majd lassan elhalkult.
-Tündérke! May!!! - rázogatott meg valaki. Egyből felpattantam, majd a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót, és kitört belőlem a sírás. - May mi van? - szólt kintről valaki. Az arcomhoz kaptam, majd a tükörbe néztem. Semmi baja... - MAY!
-Bocsi. - nyitottam ki az ajtót. Matt aggódó arccal nézett rám.
-Baj van?
-Nem, csak elég rosszat álmodtam.
-Hát vettem észre. Mikor bejöttem össze-vissza ráztad a fejed, és elég szaporán is vetted a levegőt, meg közben sírtál is.
-Ó basszus. - mondtam, majd elnevettem magam.
-Amúgy azért jöttem mert kb fél óra múlva próba, Arin pedig Dianatól jön.
-Oké, gyors letusolok, felöltözök, és mehetünk. - mosolyogtam rá.
-Fasza, lent megvárlak. - mondta, és már ment is ki.
Gyors elrendeztem magam, majd szaladtam lefelé. A próbán mindenki pontosan ott volt, amit furcsálltam is. Próba után egyből a színpadra.

Az már lassan szerintem hagyománnyá vállt, hogy a színpadon totálisan elvesztem a fejem.
-May, szerintem ne merd! - vigyorgott Matt.
-Mert? - néztem rá ártatlanul.
-Hát figyelj, mikor én legutóbb próbáltam, a pólót szó szerint leszaggatták rólam!
-Akkor kívánj sok sikert! - vettem le a gitárt, majd sikítva beugrottam a közönséghez. A fiúk közben játszották a számot persze. Mikor kisegítettek a biztonságiak, röhögve vettem észre, hogy a pólómat szétszaggatták rólam, és a melltartómat is már csak az egyik pánt tartja. Brian kaján vigyorral odajött, majd megfogta a lógó pántot. Elismerően bólogatott, majd leszedte.
-Mondtam hogy ne! - szólt bele a mikrofonba Matt. Próbáltam, de nem tudtam semmit mondani, csak elröhögtem magam.

 Kivettem Syn kezéből, majd a feje köré raktam, és hátul nagyjából "összecsatoltam" a vörös pántot. Gyors odadobtak egy fölsőt, majd felhúztam.
-RAMBOOO! - sikítottam bele a mikrofonba, Brianre mutatva. Elkezdtük játszani a thank you fuck yout.
-Minden koncerten történik valami? - nézett rám röhögve Johnny, az öltözőben.
-Nekem tetszett! - mondta Brian vigyorogva.
-Nem tagatom, tényleg jó volt!
-Na srácok! - mondta Matt. - Ne feszegessük May sztriptízes múltját! - röhögte el magát.
-Na! - mondta nevetve.