9. fejezet 2/2 : „ Moonlight shadow”

May:

-De te mit kerestél egy virágboltba? – néztem rá kicsit furcsán.

-A bolt az egyik barátom anyujáé, és neki sokkal tartozom ezért néha besegítek.

-Ez aranyos tőled! – mondtam mosolyogva. Kiment, majd 2 tányérral jött vissza. – Spagetti? – vigyorogtam.

-A kedvenced.

-Ez… Alice… - mondtam sóhajtva, majd elnevette magát. Leült ő is, majd elkezdtünk kajálni.

-Direkt hosszúra hagytam a tésztát.

-Vettem észre! – mondtam, miközben szerintem a legnagyobb spagetti tésztát szívtam be. Mikor végre beszívtam, éreztem hogy az egész arcom szószos lett. Elnevettük magunkat, majd fogott egy szalvétát, és letörölte a szám.

-Nem tudsz enni. – mondta szélesen mosolyogva.

-Segíts! – néztem rá kiskutya szemekkel, majd feltekert a villára valamennyit, és a számba adta. Ennek az lett az eredménye, hogy még jobban szószos lettem. Feltekertem az ő villájára egy keveset, majd az arcba nyomtam. Spagettis arccal ültünk, és röhögtünk egymással szembe. Kivezetett a fürdőbe, majd gyors megmosakodtunk.

-Ebből nem lesz kajálás. – nézett rám mosolyogva.

-Hát nem. – nevettem el magam. – Nem nézünk helyette valami filmet?

-De, mit szeretnél?

-Őőő… Az Apaég-et még nem láttam.

-Megkeressük a neten.

-Lehetne magyar felirattal? Még annyira nem vagyok profi. – mosolyogtam rá szépen.

Persze. – mondta, majd kimentünk.

Matt:

-Te meg mit keresel itt?

-Hát, megint itt dolgozom, és megláttalak titeket. Gondoltam lenne mit beszélnünk.

-Hát szerintem meg nincs… Amit Jimmyvel műveltél, az

-Tudom, de akkor én is függő voltam! Nem tudtam mit tenni.

-Nem tudtál mi tenni? – kérdezte Brian kiakadva. – Te hallod mit mondasz? Egy utolsó kurva vagy!

-Leana, szerintem menj innen! – mondta Johnny higgadtan.

-Ne, kérlek! - mondta kétségbeesetten. - A ti kis drágaságotokról akarok beszélni. Az a May....

-Nem vagyok rá kíváncsi. - kelt fel Brian.

-Elkövetett egy hibát amiről senki sem tud. - Syn leült, majd végighallgattuk.

-Ilyen olcsó kis hazugságokat nem varrsz a nyakába! - mondta Johnny.

-Ezek elég komoly vádak Leana, ugye tudod?!

-May nem lenne képes ilyenre.
-De ez az igazság! - védte magát - Biztos forrásból tudom!
-Ásd el magad! - mondta Zacky, majd leléptünk.

May:

Ed vállára dőlve néztem a filmet. Annyira idióta egy film… Iszonyat sokat röhögtünk rajta. Mikor véget ért, akkor vettem észre hogy ő már alszik. Olyan aranyos volt. Visszatettem a fejem, és lehunytam a szemeimet. Igazból kurva fáradt voltam, és jól esett kicsit pihenni. Kár volt elaludnom…

Megint ott voltam, abban az erdőben. Ismét futottam az árny után, de nem tudtam elérni. Megálltam a ház előtt, és körbeméregettem. Olyan réginek és ismerősnek tűnt.

 Közelebb mentem, és akkor vettem észre, hogy a téglái között valami csurog lefelé. Megérintettem, majd megszagoltam.
-Ez
-Vér. - szólalt meg mögülem valaki.
-Mi? - fordultam meg.
-Ugyan. Ne fuss a múltad elől. Tudom nem felejtettél el! - hajolt közelebb, majd óvatosan megfogta a kezeimet.A fekete valamiből, már egy női alak formálódott ki, de arca még mindig nem volt. Iszonyat ijesztő volt... - Rád is ez a sors vár! - kezdett el nevetni. - Semmi sem tökéletes. Valakinek meg kell halnia, valakinek életben kell maradnia! Gyilkolj, vagy téged gyilkolnak! Taposs vagy téged taposnak! - mondta, majd hátralökött. Sikítva zuhantam le egy pincébe.

Oldalt értem földet, és a bordáim eltörtek. Könnyes szemekkel ültem fel. Akkor vettem csak észre, hogy a pince tele van patkányokkal. Azok elkezdtem futni felém, én pedig csak segítségér kiáltottam. - Érezd át a fájdalmam! - suttogta valami, majd a dögöt elkezdték harapdálni a kezeimet és a lábaimat.
-Ne! - sikítottam, közben pedig dobáltam le magamról a patkányokat. Néhányat a húsommal együtt... Nem érdekelt hogy fáj, csak hogy megszabaduljak tőlük.
-May! - hallottam egy kedves hangot.
-Segítség! - mondtam halkan, majd beleptek az állatok.
-May! - rázott fel Ed.
-Ed!Ed! - bújtam hozzá sírva.
-Mi a baj? - szorított magához.
-Nagyon rosszat álmodtam. - bújtam hozzá még jobban. Körbenéztem, majd azt vettem észre, hogy az én szobámban vagyunk. - Mi meg hogy
-Hazahoztalak. Vagyis hozattalak Valterrel. Elaludtunk, és csak arra keltem fel hogy remegsz, sírsz, izzadsz. Felkeltél, és azt mondtad haza akarsz menni. Elhívtam Valtert, én addig visszavittem a lovakat, és eljöttem motorral. Most meg mikor visszajöttem, senki sem volt a házban, csak a sofőr. Azt mondta hogy lefektetett, mert megint elaludtál.
-Jófej ez a Valter. - mosolyogtam.
-Az. - mosolyodott el. - De ennyire rosszat álmodtál?
-Hát... Eléggé. - mondtam, majd elmeséltem neki.
-Hát ez durva. - sokkolódott kicsit.
-Ed, ne hagyj itt!
-Nem foglak. - mondta mosolyogva. Gyors elmentem letusolni, majd visszamentem. Addigra ő már el is  aludt. Bevettem a még maradékból 3 Xanaxot, és pillanatok alatt el tudtam aludni. Nem álmodtam semmit, de talán jobb is...

Brian:

-Boccs srácok, de nekem már semmihez sincs kedvem. -  mondtam, majd kinyitottam a kocsim ajtaját.

-Oké, szerintem én is megyek haza. - mondta Shadows, majd a többiek is hazamentek. Elég szar volt ez a nap... Nem érdekel, de mégis kíváncsi vagyok miért mondta ezt Leana. Holnap az lesz az első, hogy rákérdezek. Matt meg miért pont Michellet védte?...
Beléptem a házamba, majd beültem a TV elé. Felbontottam egy üveg Jack-et, és meggyújtottam egy szál szivart. Pont olyat, amilyen Jimmy is szívott mindig... Eltelt 1 óra. Még egy, még egy, és már hajnali 3 óra volt. Valamiért May jutott az eszembe, és az hogy most valami baj van. Megnyugtattam magam azzal, hogy vigyáz magára. Totál részegen tusoltam le, és feküdtem be az ágyba. Az-az 1 üveg Jack...

May:

Reggel elég szarul ébredtem. Megint nem tudtam kipihenni magam, és egy csomó faszság keringett az agyamba. Megláttam Ed aranyos arcát, majd akaratlanul is elmosolyodtam. Végighúztam az ujjaimat a kezén, majd elkezdtem elemezgetni a tetkót.
-Tetszenek? - kérdezte kedvesen.
-Nagyon. - mosolyogtam. - Ed?
-Hm?
-Köszönöm hogy itt maradtál velem, és bocsi hogy elbasztam az estét. - húztam el a számat.
-Inkább itt vagyok neked, mint hogy egyedül legyél ilyenkor! - adott egy puszit a fejemre. A szemezésünknek az ébresztőm hangja vetett véget. Mindig más volt, és most Phillip Phillipis-től a Gone, gone, gone-volt az.
-Gona, gone, gone? - állapította meg az első hangokból.
-Ismered?
-Hogyne. Ismerem is a tagot. - mosolygott. - Elég laza zenéket csinál, ez az egyik kedvencem tőle.
-Nekem is. - mosolyogtam rá.
-ELég nyúzott vagy. Aludtál te egyáltalán azóta?
-Persze, csak nem tudom. Már lassan nem merek elaludni. - bambultam a plafonon.