13.fejezet: " Nem voltam hajlandó megtenni"

Alice:

-Tudod Aaron belerángatott jó pár dologba.. Ott kezdődött, hogy Ed elkezdett cuccozni. Nem tudott honnan szerezni, én pedig hallottam hogy Aaron benne van a bizniszbe… Elmentem hozzá, és vettem tőle 3kiló ekit. Csodálkozva nézett rám, de odaadta. Nem szólt senkinek, és ezért tiszteltem. Kezdtem beleesni a gyerekbe, de ő nem viszonozta az érzéseimet, csak kihasznált. Engem küldött el a haverjaihoz, hogy „szerezz nekem cuccot és nem kell fizetned”. Úgy szereztem anyagot, hogy a kisebb dealer haverjaival beszélgettem, flörtöltem, kikezdtem velük, vagyis kellettem magam nekik. Ez egy ideig jól is ment, ameddig már akkora adóssággal tartoztam neki, hogy ez sem volt elég. Hiába volt apám már akkor is gazdag, hitelkártyám még nem volt, a zsebpénzemet meg csak erre költöttem. Ed bízott bennem, én meg csak hordtam neki a cuccot. Az elején még oké volt, de utána megszokta hogy folyamat viszek neki. Aaron ki akart állítani az utcára… Egy szál semmiben. Azt mondta, ha nem csinálom meg mindenkinek elmondja hogy mi a szitu a bátyámmal és ugye az elég rossz fényt vetne a családunkra… Nem voltam hajlandó megtenni, ezért máshogy kellett fizetnem. Van egy elég nagy dealer itt HB-n, akivel Aaron jóban volt, de tartozott neki. Azt mondta a faszinak hogy van egy ajánlata. Az ajánlat én voltam… Még nem feküdtem le senkivel, ezért „különleges” voltam a körükben. Aaron elhívott a partra. Azt mondta beszélni akar velem, kettőnkről. Mosolyogva futottam ki… Nem kellett volna. Először beszélgettünk ott adta a szépet hogy ő is kezd megszeretni engem, aztán valaki lefogott hátulról. Betuszkoltak egy kocsiba, és elvittem egy társasházhoz. A faszi belökött a hálójába, és letépkedte rólam a ruháimat. Azt mondta Aaron neki ígért, ez a fizetség. Sírtam, könyörögtem de semmi. A faszi letepert, majd megerőszakolt. Csináltak képeket is, amiken pont olyan pózokban voltam, mintha önszántamból csináltam volna. Ezek kikerültek a netre, és azóta elnyomnak a suliba, pedig nem is tudnak semmit. A partnál kitett, én pedig csak sokkolódva ültem, egy szál ingbe amit azért adott, hogy „ ne fázzak meg”. Nem tudtam mit tegyek. Hívtam Edet, aki azonnal jött az egész bandával. Lesokkolta őket amit történt, és egyből elmentem Aaronákhoz. Összeverték egymást… Láttad Aaron hátán a hegeket? Az onnan származik. Nagyon összevesztem Eddel ez miatt. Nem beszéltünk egymással, rá sem néztem. Őt hibáztattam… A suliba folyamat piszkáltak, megdobáltak, a tanárok is lenéztek. Ki volt közösítve totálisan, de másik suliba nem mehettem át. Folyamat zaklattak, nem volt 1 nyugodt pillanatom. Hiába jöttem össze 1-1 pasival a vége mindig az volt hogy azt hitték még jóban vagyok azzal a dealerrel, és cucc kell nekik. És akkor jöttél te. – mosolyodtam el. – Te csak úgy odajöttél, feszengés nélkül, és kezet nyújtottál. Egy olyan kezet, ami melegséget árasztott. Nem ismertél, és nem voltál előítéletes. Akkor azt gondoltam, hogy ez csak addig fog tartani ameddig ezt meg nem tudod. De nem… Te más vagy mint azok a szemetek.

-Alice. – ölelt meg ismét. – Nem is tudtam hogy ennyi mindenen mentél keresztül. Már értem miért mondtad azokat a dolgokat.

-Megakarlak védeni, mert megszerettelek!

-Köszönöm! – adott egy puszit. Nem bírom az ilyen hangulatot, olyan komor.

May szemeibe néztem, majd elkezdtem csikizni. Nevetve kapálózott, aminek az lett az eredménye hogy egy csomó víz kiment.

-Ne! Ne! -  kapaszkodott meg a kád szélébe. – Nem akarom, hagyd abba! Tudod hogy nem bírom! – sikítozta, de nem érdekelt, folytattam tovább. A hajunk és az arcunk már tiszta hab volt, hála Maynek.

-May! – nyitotta ki az ajtót Ed. Csodálkozva ránéztünk, majd elnevettük magunkat. – Alice mit művelsz vele?

-Csak megcsikiztem! – emelte fel a kezét.

-Csak? – nézett rám May kiakadva. – Halálra csikiztél! -  mondtam, majd elnevettük magunkat.

-Azt hittem valami baj van hülyék! – mondta Ed nevetve, majd becsukta az ajtót. Elnevettük magunkat, majd Maynek egyszer komorabb arca lett és elkezdett vörösödni.

-Nyugodj meg, nem látott semmit a hab miatt. Meg amúgy is mit aggódsz? Egyszer úgyis látni fog így!
-Igen, egyszer!
-Hülye!

Lassan kiszálltunk és visszamentünk a szobáinkba. Felvettem amit a randira készítettem ki, enyhe sminket felraktam, a hajamat pedig szabadon hagytam.
-May kérhetnék valamit? - nyitottam be hozzá.
-Persze! - fordult felém a gépétől.
-Mit csinálsz?
-Csak c.o.d.-ozok, de mindegy. - vigyorgott rám.
-Kocka! - néztem rá. - Na mindegy. Azt szeretném kérni, hogy mivel ugye Ed nem tudhatja meg hogy Harryvel megyek el, ezért nem lehetne hogy
-Elmenjek veled egy darabig? De nekem is találkozóm van.
-Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-Ugyan nincs mit!
Összeszedtem  cuccaimat, és indultunk is.
-Te amúgy kivel találkozol?
-Igazából meglepetés vagyok egy embernek. Mikor fürödtünk Andy küldött egy üzenetet, hogy itt vannak a közelben. Felhívtam, és mondta hogy Ashleynek hiányzok.
-Na várj. Milyen Andy és milyen Ashley?
-Andy Sixx és Ashley Purdy. - nézett rám értetlenül.
-A BVB-ből?
-Igen róluk nem meséltem?
-Azt valahogy kihagytad! Mondjuk láttam 1-2 cikket veletek kapcsolatban, de sohasem érdekeltek a pletykák. Mindig is a számaiért kedveltem egy előadót.
-Majd egyszer elmesélem. - kacsintott rám.
-Marty, kérlek szólj Valternek. Apának pedig hagyj egy üzenetet, hogy elmentünk egy kicsit a városba.
-Rendben kisasszony. Jó szórakozást! - mondta, majd eltűnt. 5 percre rá Valter már a ház előtt állt. Ezt imádtam az egészbe... Másodpercek alatt készen vannak az alkalmazottak.

May:

Alicék kiraktak a megbeszélt helyen, és egyből mentem a biztonsági őrhöz. Nem akart beengedni.
-De én vagyok az! May Jensen! Jinxx vendége vagyok!
-Azt bárki mondhatja.
-Mondom - kezdtem el ordibálni. - engedjen be, avgy nem állok jót magamért!
-Ó igen? Gyere kislány! - állt elém a 2m-es hústorony.
-Menj az utamból! - mentem volna neki, de valaki elkapta a kezem.
-Haver, nyugi! - mondta Jinxx, majd berángatott. - Végre itt vagy! Ashley nem tud rólad, nézd! - mutatott fel a színpad felé, ahol éppen Andy és Ashley álltak. Valamit magyaráztak, de nem figyeltem oda. Sokkal inkább érdekelt Ashley mosolya... Miután lementek, Jinxx odavezetett. Andy elmosolyodott, de beszélt tovább vele.
-Aaaaashleeeey! - szaladtam oda, majd hátulról megöleltem. - Hiányoztál! - mondtam halkan, majd magamhoz szorítottam.
-May? - kérdezte meglepődve, majd megfordult. - May! - ölelt meg. A többiek elmentek, így magunkra maradtunk.

-Na mesélj mi van veled? Nagyon rég láttalak! - ölelt magához ismét.
-Ha azt tudnád! - mondtam, majd nagyjából elmeséltem neki mindent.
-Te hülye vagy! - nézett a szemeimbe. - Vigyázunk rád te pedig észre sem akard venni. Csak neked akarnak jót, ne taszítsd el magadtól őket!
-Nem is akarom, csak... Tudod néha olyan jó hogy az
-Hogy az már szar! Figyelj, nekem most el kell mennem egy másik interjúra. Szerdán tudnánk találkozni?
-Persze! - mosolyogtam rá. - Vigyázz magadra! - puszilgattam körbe.
-Ezt inkább én mondanám neked! - ölelt meg, majd lelépett. Elég szűkre sikerült ez a találka. Gondoltam kihasználom a helyzetet, és kicsit sétálgatok. Nem volt valami könnyű elindulni. Egyből az utcán lerohantak. Képek, aláírások, stb... Gyors leléptem, majd egy kicsit eldugottabb helyre mentem. Konkrétan egy négerekkel és gengszterekkel teli utcába kötöttem ki. Eléggé megbámultak, de csak mentem tovább. Minél előbb ki innen.
-Kérlek! - fogta meg a vállam valaki. - Segíts! - ránéztem, majd egyre jobban sokkolódtam. A keze véres volt, és 1-2 vágás is volt rajta. Az egyik szeme csukva volt, mivel az is véres volt.
-Basszus. - néztem körbe. - Segítsenek, kérem! - mondtam, de semmi... Mindenki elsétált mellettünk. - Hol laksz? - néztem rá.
-Nem messze, egy pár ház. - átkaroltam, az egyik kezét pedig rátettem a vállamra. Elértünk a házhoz, de mint kiderült a 3.-on lakik... Felcipeltem, majd berontottunk a házba. Nem is volt annyira lepukkant a környékhez képest.
-Ott a szekrénybe! - mutatott a régi, kopott, fa kis szekrényre. Odarohantam, majd kikaptam az elsősegélydobozt. Odavittem, majd elkezdtem lefertőtleníteni a sebeit. Eléggé izgultam, mivel egy idegen néger lakásán voltam. Nem is az hogy néger, hanem az hogy ilyenkor a filmekbe mindig megerőszakolják azt a valakit, vagy megölik...
-Bocsi ha csíp! - tisztítottam tovább.
-Semmi baj. - mondta.
-Boccs hogy megkérdezem, de mi történt?
-Egy banda belém kötött. Tudod ez mindennapos itt, de ennyire még nem volt vészes.
-Ú. - csináltam tovább. - Na, kész is. - töröltem le az utolsó heget. - A tetkóknak szerencsére semmi bajuk. - nézegettem a karját.
-Köszönöm. - mosolygott rám. - Nem hittem volna hogy fehér nő fog segíteni. Mármint nem azért, csak na érted. Felénk az ilyen ritka, főleg itt HB-n.
-Megértem. - mosolyogtam. - Tudod, én nem vagyok ilyen "rasszista".
-És nem félsz hogy megöllek vagy valami ilyesmi?
-Tedd ha annyira akarod! - vontam meg a vállam. - De nem lennék rá képes, mivel a fegyvered az asztalon, most sérültél meg. Ahogy észrevettem eléggé kimerültél, és elég sok vért vesztettél vagyis ha felkelsz, jó hogyha 10 másodpercig meg tudsz állni a lábadon. - néztem rá.
-Aztakurva. - csúszott ki a száján, majd elmosolyodott. - David Devil . -nyújtotta a kezét.
-Devil? - mosolyogtam rá. - May Jensen. - fogtam vele kezet.
-May Jensen? Az a külföldi csaj?
-Igen. - bólogattam.
-Anyám... Egy rocksztár segített. - fogta meg a fejét mosolyogva, majd elnevettük magunkat. - Mit kerestél erre? Egy nyomornegyedbe?
-Elvesztem a gondolataimban. Kicsit nagy a nyomás mostanában rajtam.
-A sztároknak is vannak gondjaik?
-Hogyne, de még mennyi. - mosolyogtam rá.
-Tényleg köszönöm. - nézett rám. - Jófej vagy! Tényleg kevés ilyen ember van.
-Nincs mit, örülök hogy segíthettem. Amúgy megkérdezhetem hogy van ilyen lakásod? Mármint - akkor jöttem rá, hogy ezt nem kellett volna.
-Értem. Nyomorba lakok, de ez a lakás mégis jó. - nézett a szemeimbe. - Tudod régebben benne voltam piszkos ügyekben. Drogot, fegyvert árultam. De most már tiszta vagyok. Van normális munkám is
-Igen?
-Ja. Tudod isten, ott fent - mutatott felfelé - segített... Nagyon sokat! Minden nap hálát adok neki hogy élek. És most küldött egy angyalt. - mosolyodott el.
-És milyen munkád van?
-Ügyvéd. A második legkeresettebb a városba.
-És drogot árultál?
-Az sohasem derült ki. - mosolygott rám.
-Ügyvéd? - néztem körbe a lakásába. A ruhásszekrénye kajak tele volt öltönnyel. - De azoknak nagy házuk, kocsijuk és családjuk van.
-Tudod nekem is volt. - mosolyodott el. - Ez a ház... Itt születtem. Itt laktam anyámmal és a bátyámmal. Nyomorban éltünk, de boldogok voltunk. Egészen addig, ameddig a testvéremet a szemem láttára meg nem ölték. Voltam vagy 12 éves... Akkor megfogadtam, hogy nem hagyom anyámat ebbe a nyomorba. Kiképződtem, és közben elvégeztem az iskolát. Először nem ment, mivel a bőröm színe miatt elítéltek. De aztán egyre több pert "nyertem meg". Egyre többen kerestek. Végre eltudtam vinni innen anyámat. Boldog voltam, és ő is. Mindig azt akarta hogy normális életem legyen. Anyám 1 éve meghalt. Nem tudtam ott maradni a házat eladtam, és visszaköltöztem ide. - nézett rám. - Hát ez az élettörténetem. Nem sok embernek mondom el, de téged tisztellek amiért segítettél.
-Nagyon hálás vagyok amiért ezt elmondtad! - néztem rá, és tudtam amit mond az igaz. - De hogy támadtak meg?
-Lementem a boltba. - nevette el magát. - Ennyi. Pénzt kértek, nálam pedig nem volt 1 dollár se. Nem hitték el, ezért nekem jöttek.
-Várj David te hány éves vagy?
-28.
-Értem.
-Miért?
-Sokkal fiatalabbnak nézel ki! - mosolyogtam rá.
-Akkor ha bajba kerülök, téged foglak megkeresni először!
-Benne vagyok! - mosolygott rám. A barátságos pillanatot, a telefonom csörgése szakította félbe.
-Igen? - vettem fel.
-Csövi, megyek vissza. Te merre jársz?
-Egy ismerősnél.
-Értem. Hol vegyünk fel?
-Őőő. Majd hazasétálok oké?
-Biztos?
-Biztos!
-Oké, vigyázz magadra!
-Meglesz. Puszi.
-Puszi. - nyomta ki a telefont.
-Bocs David, nekem mennem kellene.
-Elkísérlek egy darabig rendbe?
-Ne, neked most pihenned kell.
-Nem kockáztathatom egy sztár életét. - a szemeibe néztem, majd sóhajtottam egyet.
-Oké. - tettem fel a kezeimet. Lementünk, majd gyors elkísért 2 utcával arrébb. - Köszönöm, és vigyázz magadra! - mutattam fel fenyegetően az ujjamat.
-Nyugalom! - mosolyodott el. - Köszönök mindent, remélem még látjuk egymást!
-Abban biztos lehetsz! - cseréltünk számot, megadta a skype címét (ezen kicsit elcsodálkoztam) és mentem is. Lassan már sötétedik, de szerencsére az út a házig ki van világítva. Olyan fél óra alatt haza is értem. Pont vacsorára. Carlbácsi akkor már ott volt. Tök jót beszélgettünk, mint egy család. Elég furcsa hogy nem is tartozom ide, de egyből befogadtak. Miután végeztünk mindenki ment fel a szobájába. Gyors letusoltam, majd átmentem Alicehoz. Elmeséltem neki mindent, majd nagyon lebaszott...
-Hülye! És mi van ha megerőszakol?
-Ügyvéd!
-Akkor is!
-Inkább mesélj rólatok! - mondtam, majd elpirult.
-Semmi nem volt. - kelt fel, majd kiment a fürdőbe és elkezdte lemosni a sminkjét.
-Tudod kinek adod be ezt!
-Tényleg nem volt semmi! - nézett rám.
-Mi az hogy semmi? Mondd már el!
-Mit a semmit?
-Igen, a semmit.
-Semmi! - nézett rám, majd elnevettük magunkat. - Járni akar velem. - nézett rám.
-Ez semmi? - kérdeztem kiakadva. - És mit mondtál neki?
-Gondolkodásiidő.
-Jaj te nő! - öleltem meg. - Annyira vártál rá, miért?
-Nem tudom... Kicsit elbizonytalanodtam. - mentünk vissza a szobájába. - Amúgy Ed mondta még mikor hazaértünk, hogy menj fel hozzá. - kérdően néztem rá. - Valamit mutatni akar gondolom. Menj már! - lökött ki az ajtón. Gyors felmentem, majd bekopogtam.
-Ed itt vagy? - nyitottam be, de semmi. Körbenéztem, és megakadt a szemem a polcon lévő képeken. Pontosabban egy képen...



Ezen Ed olyan boldognak tűnik, és a csaj is olyan gyönyörű. És a másik képen is... Fel sem érek a csajhoz... Gyönyörű szemek, magas, vékony, nőies, határozott... Sokkal jobban illik hozzá. Meg ha velem akar lenni mik ezek a képek? Miért tartotta meg ezeket?
Kicsit csalódottan, de kiléptem a szobájából.

-May? - fogta meg a kezem. - May mi a baj?

-Mi? Semmi! - mosolyogtam rá. Csak nem voltál bent, ezért gondoltam visszamegyek.

-Nem, azt nem engedem. Öltözz fel, elmegyünk egy kicsikét.

Ed:

Elküldtem Mayt felöltözni, és visszamentem a szobámba. Leültem az ágyra, és nézegettem a képeket. A kettő fotó fel volt cserélve. Ha ezeket May meglátta... Basszus. Egyáltalán miért tartottam meg őket? Egy ilyen kurva meg sem érdemli, hogy még csak gondoljak is rá. Most ezt hogy magyarázom el neki?

May:

Visszamentem a szobámba, és kitört belőlem a sírás. Nem is tudom miért, hiszen Ed nem az enyém. De akkor miért mondott olyan dolgokat? Ugyan olyan mint Brian. Bezártam a szobám ajtajait, és kiültem az erkélyre. Bekapcsoltam egy kis System-et, és csak szívtam egymás után a cigiket. Valaki kopogott, de biztos nem a zene miatt mivel nem volt valami túl hangos. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi. Megint elkezdtem kattogni. Már 2 napja nem csináltam… Előkaptam a kis zacsimat, és kihúztam 2 utcát… Nem ment… Nem tudtam felszívni… Az orrom kurvára fájt, és valahogy a lelkem sem akarta. Ledobtam a betekert csigát, és befeküdtem az ágyamba. Kb. fél óra alatt el is aludtam. Mikor kinyitottam a szemeimet Alice feküdt mellettem. Lassan felkeltem, majd körbenéztem.

De hát bezártam az ajtót!

-Azt hitted nincs pótkulcsom? - mosolygott rám.

-Hát ja valami olyasmi. - dőltem hátra, majd bekapcsoltam a TV-t.

-Miért zárkóztál be?

-Nem fontos, kicsit egyedül akartam lenni.

-Ed se mondott semmit, csak hogy nem ma este mentek el.

-Nem is fogunk soha.

-Mert? - kérdezte gyanúsan.

-Őt kérdezd. Bár inkább úgy tedd neki fel a kérdést hogy "Hé tesó miért nem viszed el inkább a volt nődet?"

-Megláttad a képeket...
-Lehet. - mondtam unott hangon.
-May, azt a nőt
-Nem érdekel ki vagy mi volt az a nő. Ed is csak ugyan olyan mint Brian. - néztem rá. - Nem igaz?
-Nem! Az a nő kegyetlenül átbaszta Edet, és azért vannak ott azok a képek mert nem bírja elfelejteni. Pedig kellene, de nem megy neki mert iszonyat bele volt zúgva. Sohasem volt nehéz a bátyámat szerelembe ejteni. Percek alatt meg lehet fogni.
-Tehát erre kellek? Felejteni? - néztem rá kérdően.
-Nem May, ezt nem érted.
-Hát nem. - ráztam meg a fejem. - Bocsi, de aludni akarok... Holnap próbánk lesz, és reggel 9-re kell mennem. - feküdtem vissza.
-Hát akkor szia. - ment ki a szobámból.

Másnap reggel időbe felkeltem, és Valter volt olyan kedves hogy elvitt. Rajtam és Brianen kívül mindenki ott volt. Kiültem a próbaterem elé cigizni, mikor megláttam Syn kocsiját. Épp egy nőt tett ki a másik utcában. Mikor odaért, még csak rám sem nézett.
-Jó az új játékszered. - nyomtam el a cigimet.
-Te is majdnem az lettél! - mondta befelé menet.
-De csak majdnem. - mentem utána. Elkapta a kezem, és a falnak nyomott. - Vagy fordítva van? - emeltem fel az egyik szemöldököm. - Drága Brian - simítottam végig az arcán - nem csak te tudsz olyan kegyetlen lenni!
-Miért csinálod ezt?
-Mit? - néztem rá ártatlanul, majd elnevette magát.
-Lehet félreismertelek. - komolyodott el.
-Nem hiszem. - bújtam ki a kezei alól - Csak tudod olyan vagyok, ahogy viselkednek velem! - kacsintottam rá, majd bementem a terembe.
Egész próbán még csak rá sem néztem. Inkább hülyültem Johnnyval meg Zackyvel. Valter jött értem, és gyors hazavitt. Felmentem a szobámba, de a cucc már nem volt az asztalomon. Átrohantam Alicehoz, ahol Ed állt, a kokainommal a kezében.
-May ez
-Kérlek add vissza. - mentem oda.
-Kizárt! May, ez
-Kokain! És? - néztem rá.
-May!
-Bassza meg add már oda, kattogok! - csattantam fel.
-Nem! - mondta, majd elkapta a kezem. Elkezdtem hisztizni. Toporzékoltam, ordibáltam, sírtam, de semmi. - Szépen bemegyünk, és lefekszünk aludni!
-Menj a barátnőddel aludni! - vágtam oda, majd átrohantam a szobámba. Iszonyatosan kattogtam, de valahogy el tudtam aludni...