14.fejezet: " Karácsony "

May:

Ahogy meg is volt beszélve, karácsony este mindenki összegyűlt Matt házában. Mind az öten ott voltunk. Az egész család...
-Hát akkor kezdjük el. - mosolygott Matt.
-Oké, én kezdem! - állt fel Zacky. - Én egy olyan embernek vette ajándékot, aki talán lelkileg a legerősebbnek mondható körülöttünk. Mindenkit támogat, de néha elveszti a fejét. - fordult Matthez. - Boldog Karácsonyt! - adta oda neki a csomagot.
-Kössz. - kezet fogtak, egy rövid ölelés és már szedte is szét a csomagolást mint egy kisgyerek. - C.O.D. Black Ops 2?? - nézett rá kikerekedett szemekkel.
-Tudtam hogy még nem volt időd megvenni így pont optimális volt.
-Nagyon köszönöm. - vigyorgott mint egy kisgyerek. - Na komolyan! - állt fel. Én a világ legkisebb emberének vettem egy gólyalábat. - mondta, majd elröhögtük magunkat.
-Kössz! - tette fel a kezét Johnny nevetve. - Bíztam benned.
-Remélem nem csalódtál. Boldog Karácsonyt Bro! - kezeltek le. Johnny megkapta az összes kedvenc régi horrorfilmjéből az eredeti darabot, a színészek autogramjával. Miután kigyönyörködte magát benne, ő is átadta az ajándékot.
-Hát, én a világ talán legbeképzeltebb emberének vettem "valamit". - mondta, majd Brianre nézett. - Syn? Boldog Karácsonyt.
-Ezért még nagyon megütlek! - mondta röhögve Brian. Őőő... Brian egy guminőt kapott... - Te állat! - vigyorgott.
-És még itt van ez is. Gondoltam elég hasznos lehet, mivel folyamatosan összetöröd a telefonjaidat. - igen, egy gumis telefontok volt Természetesen egy egyedi Schecter gyártmány volt.
-Köszönöm. - tette le vigyorogva a dobozokat. - Én őőő a mi kis újoncunknak vettem ajándékot. Néha szeleburdi és szétszórt, de mi így szeretjük. Tündérke, Boldog Karácsonyt! – jött oda szélesen vigyorogva.

-Köszönöm. – mondtam mosolyogva, majd adtam neki 2 puszit és átöleltem. Annyira utálom mikor erőltetnem kell a mosolyt. – Aaa, ez az enyém? – bontottam ki a dobozt. Egy fekete, Swarovski gyöngyökkel kirakott, Beats fülest kaptam tőle. – Nagyon szépen köszönöm! – mondtam bekönnyezett szemekkel, majd kiröhögtek. – Fú. – törölgettem meg az arcom. – Na. – keltem fel. – Hát én egy olyan embernek vettem ajándékot, aki kedves, szép, ügyes, nagyon jó zenész és irtó jófej… Na de magamról elég is ennyit. – mondtam, majd elnevettük magunkat. – Arin. – fordultam felé. – Iszonyat hálás vagyok azért, amit tőled kaptam. Nagyon sok szép emléket adtál amit viszonozni nem lehet. Ezzel próbálom megköszönni. Boldog Karácsonyt.
-Köszönöm. – jött oda. Neki is 2 puszi, majd egy ölelés… Tőle valahogy más volt. Még mindig totál bizsereg a bőröm mikor hozzám ér. - May, ezt pont eltaláltad. - vette ki vigyorogva a pulcsikabátot. - És ez egy
-Egy Armai kölni. - mosolyogtam. - Még csak januárba fogják a boltokba vinni, de az én Sissi barátnőmnek hála előbb megkaptam. - mosolyogtam rá. Igen, az eredetit amit Al segített kiválasztani megtartottam... Valamiért mindig Ashleyre emlékeztetett, ezért megtartottam.
-Köszi. - ölelt meg még egyszer. - Nos én egyértelmű kit ajándékozok meg. Annyi hozzáfűzni valóm van, hogy úgy használd hogy kurva nehezen találtam meg! - röhögte el magát. - Boldog Karácsonyt. - adta neki oda. Zacky csillogó szemekkel vette ki a kisautókat. Zackről az tudni kell, hogy betegesen gyűjtötte az ilyen antik kisautókat. És 1 darab nem 200 Forint, hogy azt mondjam...

Az ajándékozás után még iszogattunk egy kicsit. Akkor már ott volt a kicsi, meg Valary is. Jamest egyből az ölembe vettem és játszottam vele. Nagyon pofa volt a kisgyerek. Imádtam mikor nevetett, mindig azt juttatta eszembe, hogy ebben a szar világban igenis vannak még olyanok, akikért érdesem "harcolni".
Mikor elakarták venni, szegénykém egyből elkezdett sírni.
-Látod Zacky? Engem jobban szeret! - nyújtottam ki a nyelvem.
-De csak mert benyaltad magad nála. - vonta meg a vállát durcásan. A kicsi ahogy meglátta Mattet, egyből felé nyúlt.
-De akkor is apu a legjobb, legügyesebb, legerősebb ember. - mondtam nevetve, majd átadtam neki.
-Valahogy így. - mosolygott Valary. Kimentem a konyhába, gondoltam töltök még valami piát.
-Beszélhetnénk? - jött utánam Brian.

-Mit akarsz? - néztem rá unottan.

-Tudod, én nem csak kihasználni akartalak! Én tényleg érzek valamit. - nézett mélyen a szemeimbe.

-Miért játszol velem? - néztem rá fájdalmasan. - Elég volt! - tettem szét a karjaimat. - Ha nem tudsz hozzám őszintén beszélni, akkor hagyjuk! - mondtam, majd könnyek szöktek a szemeimbe. Nem is tudom miért zaklatott fel ez az egész ennyire... - Matt, - mentem oda hozzá - nekem most le kell lépnem. - mosolyogtam rá.
-Baj van?
-Nem, csak randim van. - vontam meg a vállam.
-Akkor siess! - kacsintott rám.
-Sziasztok és még egyszer Boldog Karácsonyt! - kiabáltam be, majd gyors leléptem. Elindultam gyalog haza, de útközben felhívtam Valtert. Olyan 7-re hazaértem, és egyből futottam felfelé.
-Hova sietsz? - jött át Alice.
-Ashleyvel találkozok, de már így is késésben vagyok. - néztem az órámra. - Nem, még van 10 percem! Huh, sietnem kell. 9-re itthon vagyok! - rohantam le.
-Hova ilyen sietősen? - kérdezte az egyik alkalmazott.
-Még át kell adnom egy ajándékot.
-Akkor siessen! A fiatalúr biztos várja.
-Hát remélem is! - mondtam kedvesen, és gyors kifutottam. Beültem a kocsiba és már mentünk is. Ugyan abba az étterembe mentünk, ahol először "randiztunk".
-Hányra jöjjek?
-Hát, 9 körül. - mosolyogtam rá. - Viszlát.
-Viszlát kisasszony!
Mikor beléptem az étterembe, egyből megláttam. Szokásához híven szakadt, fekete ruhában jelent meg.
-Szia. - köszönt kedvesen.
-Szia. - öleltem át. - De rég láttalak! - néztem rá.
-Hát én is. - mosolygott. - Hmm szokásodtól eltérően, elegánsan öltöztél fel.
-Ugye mennyire fura? - mértem végig magam.
-De még így is megvan az a sajátos stílus. - mosolygott rám, majd egy kisebb szünet következett.
-Boldog Karácsonyt! - nyújtottuk egyszerre egymás felé az ajándékot. Először csak néztünk egymásra, majd elnevettük magunkat. Elvettük és leültünk. Szerencsére egy kicsit elvontabb helyen voltunk.
-Ez az enyém? - kérdezte tátott szájjal.
-Hát még szép! Én csináltam! - mosolyogtam rá, miközben leültem.
-Ú, ezt le nem veszem többet! - vette fel, a saját kezűleg díszített sapkát vagy kalapot vagy mi az.

Mosolyogva bontottam ki az én ajándékomat, és tátott szájjal néztem vissza a mosolygó Ashre.

-Ashley ez komoly? - néztem rá, majd kivettem a kis dobozt. Egy fa doboz volt, de azonnal rájöttem a lényegére.

-Tetszik?
-Nagyon. Már mióta nyavalyogtam egy ilyenért!
-Hát most megkaptad. - vigyorgott. - De nyisd fel! - mondta, majd kitettem az asztalra. Felnyitottam és egy balerina emelkedett fel szépen, lassan. Mikor felért, egy gyönyörű dallamot kezdett el játszani, miközben forgott. Csillogó szemekkel figyeltem, ahogy megy körbe-körbe. Totálisan elvarázsolt... Már mindenki minket figyelt, majd gyors lecsuktam. Ashley csak kinevetett.
-Ez gyönyörű. - simítottam végig rajta.

-Örülök hogy tetszik. - mosolygott rám. Lassan jött a pincér, kajáltunk, ittunk egy kis bort, közben persze meséltünk mi is történt velünk. Nagyon sokszor megnevettetett, ami jól jött így Syn után. 9-kor elég fájdalmas volt az elválás...
-Ha nem találkoznánk, akkor előre is B.U.É.K.!
-Köszönöm, neked is! - ölelt át. - Jó volt újra látni.
-Téged is! - szagoltam bele mélyen a kabátjába. Ez az illat... - Hát akkor szia.
-Szia! - mondta kedvesen, majd beszálltam a kocsimba. Ameddig még láttuk egymást, integettünk. Ahogy befordultunk a sarkon, elkezdtem pofázni Valternek mi volt. Az ajándékot is megmutattam neki.
-Ó, ilyen az drága feleségemnek is volt. Imádta az ilyen dolgokat. - mosolygott.
-Valter ma este hol lesz?
-Azt hiszem ismét magányosan töltöm az éjszakámat otthon.
-Miért nem vacsorázik velünk?
-Á, nem! Én nem tehetem be oda a lábam! Meg kell adnom a tiszteletet! - egész úton fűztem, de semmi. Alicenek írtam egy üzenetet, és már kint várt. Megbeszéltük az apjával, és berángattuk Valtert. Együtt voltunk, mint egy hatalmas család. Carlbácsi nagyon aranyos volt és mindenkinek adott valami ajándékot. Még az alkalmazottaknak is.
Valtert csak 11-kor engedtük elmenni. Utána mindenki felment és a ház elcsöndesült.
-Gyere! - fogta meg a kezem Al, majd kirángatott.
-Mi van már?
-Csak gyere! - húzott még mindig maga után. Mikor megálltunk az udvaron, hatalmas durranásokra lettem figyelmes. - Mi minden évben ez csináljuk. - adott vigyorogva a kezembe egy pohár forrócsokit. - Apa ezt egyfajta hagyománnyá tette.
-Ez gyönyörű. Nagyon rég láttam tűzijátékot. - néztem a fényeket elvarázsolva. Al benyomta Guns and Roses - Sweet Child O'mine-t és mindenki egy kisebb félkörbe állt. Embertelenül jó érzés volt... Tényleg boldognak éreztem magam... Mikor véget ért a tűzijáték, mindenki egyszerre bele a forróvizes fürdőbe. Én gyors felvettem Alice egyik bikinijét de mi ketten még kint ökörködtünk egy sort. Őszintén? Abba a forrócsokiba lehetett valami... Alice felvett a hátára és elkezdett velem rohanni az udvaron. Ez mind okés is lett volna, ha nem jönnek közbe Carlbácsi kutyái. Al elcsúszott, mivel ők is futottak velünk és az egyik bevágott elénk.
-Basszus. - ültünk fel röhögve.
-Ez meg mi volt? - néztem rá.
-Lányok jól vagytok? - jött oda Carl röhögve.
-Eddig úgy néz ki. - mondtam, de az egyik kutya nekem rontott, és elkezdett nyalogatni össze-vissza. - Hé elég! - toltam el magamtól. Persze mindenki rajtam nevetett. Igazság szerint imádtam a középpontban lenni és talán szerencsésnek mondhatok magam hogy ilyen balfasz vagyok néha.
Ed rám sem nézett egész végig...
Olyan fél 1 körül már tényleg vége volt mindennek. Felmentem és kihúztam 2 hatalmas utca ekit. Igaz fülesen hallgattam a zenét, mivel nem nagyon akartam felébreszteni a többieket. Kint cigiztem az erkélyen, mikor jött egy hívás.
-Igen?
-Szia. Tudom hogy látni se akarsz, de én ezt megszeretném veled beszélni.
-Ne keress többet! - nyomtam ki egyszerűen a telefont. Hívtam egy taxit és egyedül bementem LA-be. Éppen egy buliba táncoltam, mikor ismerős fejeket láttam meg.
-Benjiiiii. - ugrottam a nyakába.
-Csakhogy megvagy! - mondta kiakadva.
-Gyere táncolni! - rángattam volna be, de szigorú arccal nézett rám. - Benji mi az? - kérdeztem.
-Gyere ki egy kicsit! - mondta, majd kimentünk az utcára. - Brian halálra aggódja magát!
-Nem érdekel! - vontam meg a vállam, közben az éppen kijövő emberkéket méregettem.
-May, idefigyelj! - fordította az arcom maga felé. - Miért hagyod hogy ilyen állapotba kerüljön?
-Én nem leszek a kurvája. Ott mondogatja, hogy többet érez meg más vagyok, de lemerem fogadni most is az egyik kurvájával fetreng...
-Hidd el, hogy nem! - fogta meg a kezeimet. - Gyere szépen el hozzánk, kialszod magad és elmész beszélni vele.
-Szerinted most fogok tudni aludni? - mutattam a szemeimre. - Légyszíves hagy pörögjek egy kicsit! - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Itt maradunk veled.
-Oké! - mondtam vidáman, majd berángattam. Nekem nem hagyták hogy igyak, vagy bárkivel is beszélgessek... Ők szinte csak egy boxban ültek, én viszont táncoltam, jól éreztem magam. 4 körül elindultunk Benjiékhez. Nem tudtam aludni, ezért elkezdtem rendet rakni a házban. Miközben visszapakoltam a CD-it, a szekrényből kiesett egy érdekes kép...

Ez Matt esküvőjén készült... Lemerem fogadni... Tipikus Jimmy, sör+szivar a kezében.
Elmosolyodtam és még egy ideig bámultam a képet. Szépen visszatettem és még egy kis ideig álltam ott... Vettem egy mély levegőt, majd folytattam amit elkezdtem. Reggel 9 körül Benji álmos szemekkel lépett ki.
-Ó. - pislogott körbe - Hol vagyok? - kérdezte csodálkozó szemekkel, majd elnevettem magam.
-Nem tudtam aludni. - vontam meg a vállam.
-Hát köszönöm. - mondta nevetve, majd kiment a konyhába. - Ezz valami másik dimenzió? - lépett a hűtőhöz.
-Valami olyasmi.
-És még reggeli is van! - kapta el a tányérját. - Istennő vagy! - nézett rám teli szájjal.
-Ugyan, csak le kellett vezetnem az energiát.
-Mióta nyomod ezeket a cuccokat? - kérdezte egy kisebb szünet után.
-Elég régóta. - vontam meg a vállam. - Tudom hogy nem jó, de az a boldogság amit ad, az egyszerűen
-Jim is mindig ezt mondta. - mondta halkan. - Én is használtam őket, de nem láttam értelmét. És ha rám hallgatsz abbahagyod. És most a következő teendőd! - mutatott rám. - Eszel,
-Nem vagyok éhes
-Eszel, - nézett rám komolyan. - Elviszlek Brianhez, felkelted, beszélsz vele!
-De Benji én
-Semmi Benji! Igen te elmész hozzá! Nem érdekel, ha van nála valaki elviszem, de TE beszélni fogsz vele, még ma.
-Jó oké! - adtam meg magam olyan 8 perces csönd után.
-Ezt már szeretem. - mosolygott, majd elém tolt egy tányér rántották. - Tessék. - mosolygott, majd morogtam egy sort halkan. - Tessék?
-Semmi! - mondtam ártatlanul és azonnal elkezdtem befelé lapátolni. A felénél azt hittem hogy elhányom magam... Ameddig visszament öltözni, gyors kiöntöttem a maradékot.
-Kész vagy?
-Amennyire lehet. - vontam meg a vállam unottan.

Már a háza előtt voltunk, mikor egy szőke csajszi jött ki a házából.
-Most menjünk el innen! - nyúltam a kormányhoz, de lefogott és visszaültetett.
-Héhéhé! - nézett rám. - Nyugi! Ez csak egy nőcske!
-NEM! Ez. Egy. Kurva... Nem nő!
-Látod? Épp ezért jelentesz neki többet! Na menj szépen befelé!
Már nyitottam volna ki az ajtót, mikor kijött még egy csaj. Kiakadva Benjire néztem, a tenyeremet feltartva és itt már ő is kicsit nézett.
-Erről beszélek! - ültem volna vissza, de kilökött.
-Pá-pá! - mondta mosolyogva és elhajtott.
-Utállak! - kiabáltam utána. Erőt vettem magamon és becsöngettem. Semmi... - Mi a fasz van már? - mondtam elégedetlenül, majd durvábban és többet csöngettem.
-Hallom bazdmeg! - nyitotta ki ordibálva, egy szál törölközőben az ajtót. Unottan pislogtam rá, majd végre megszólalt. - Gyere be. - lépett hátrébb.
-Kössz. - mondtam és egyből a nappaliba mentem. Gyors felöltözött és jött is vissza. - Jöttem megbeszélni a dolgokat.
-Benji? - nézett rám, én pedig csak lehunytam a szemeimet. - Tudtam hogy az ő keze van egészben.
Innentől egy kínosabb csönd következett.
-Sajnálom. - mondta halkan. - Nem akartalak megbántani, és ami Michellet illeti már nem érdekel. - nézett a padlóra. - Ez a 2 nő is... Este elmentem kocsmázni, aztán pedig rám akadtak. Ennyit érnek nem többet.
-Brian? - néztem rá. - A szemembe nézz mikor beszélsz! - jegyeztem meg monoton hangon, majd elmosolyodtam.

-Legalább most ne hazudj!
-Nem hazudok! - nézett rám félve.
-De! - mondtam halkan, miközben bólogattam. - Ha nem, akkor mondd el nekem kérlek miért hagytad hogy ezek rád másszanak? Ha valaki érez valamit más iránt, nem tesz olyat ami miatt a másik féltékeny lenne.
-Féltékeny vagy? - szólalt meg egy kis csönd után.
-Mert mi legyek? - még mindig elég halkan beszélgettünk.
-De, te meg azzal az Eddel meg Aaronnal
-Aaron és Ed, még az előtt jöttek mielőtt te lettél volna. Brian, én - kezdtem el piszkálni a kezeimet - én tényleg kezdtem elhinni hogy valami van. Erre meg, jött ez az egész és totál lerombolta az alapokat, amire lehetett volna építeni bármit is. - néztem rá -  Én... Én tényleg kezdtelek megkedvelni sőt... Már igazából akkor bírtalak mikor először idejöttem. Mindenkire úgy tekintettem mint egy... Mint egy angyalra. Olyan angyalokra, akik jobbá teszik az életemet, de te háttal álltál és valamilyen csoda folytán talán te voltál az első aki kezet nyújtott nekem. Azt éreztem hogy "ú végre, kezd megtörni a jég és valamit lehet kezdeni ezzel". De kicsit elfajultak a dolgok, és a rossz útra terelődött az egész. Igazából hogy jó-e vagy rossz, azt én sem tudom. - sóhajtottam egy hatalmasat. - De nem kellene elbaszni. - ráztam meg a fejem óvatosan. Ismét egy hosszabb csönd állt be, majd ránézett. Mellém ült és hosszasan megcsókolt. Kérdően néztem rá, de ő csak szomorúan nézett lefelé.
-Nem akarlak elveszíteni. - fogta meg a kezeimet. - Tudom, totál abszurd hogy ennyi év van köztünk, de valahogy megfogtál.
-Brian? - fogtam meg az arcát. - Te idióta, ügyetlen, 10 éves, perverz, celeb!
-Nem vagyok celeb! - mondta durcásan.
-De az vagy! - mondtam vigyorogva. - Az én celebem. - itt kikerekedett szemekkel néztünk egymásra. Ezt meg... Ez... HOGY MONDHATTAM ILYET? TE BALFASZ!
Mosolyogva rám nézett, majd szorosan magához ölelt. Lehunytam a szemem, és a homlokomat a vállára tettem. Még vagy 15 percig így ültünk és kezdett elnyomni az álom.
-Tündérke?
-Hmmmm?
-Itt alszol?
-Ühüm. - dünnyögtem. Éreztem magamon egy emelést, és már mentünk is felfelé. - Brian? - kérdeztem nyűgösen.
-Mondjad drága. - utánzott.
-Veled akarok aludni! Még nem is nagyon aludtunk együtt.
-Ez mondjuk igaz. - nevette el magát. - De biztos vagy te benne?
-Igen. - mosolyodtam el. Szépen letett az ágyra és lefeküdt ő is. Nem mert közelebb jönni, szinte az ágy másik felén feküdt. Hagytam, ha akar odajön.
Mikor felébredtem, Brian a mellkasomon szuszogott halkan. Elmosolyodtam és lassan elkezdtem birizgálni hosszúkás haját. Nem nagyon akartam, de sikerült visszaaludnom. A második ébredésemnél, már egymás felé voltunk fordulva. Szorosan a mellkasánál voltam, ő pedig átkarolt.
Elkezdett mocorogni, majd hátrafordult. Szépen lassan kinyitotta a szemeit, miközben felém fordította a fejét. Lassan fölém hajolt, és megcsókolt.
-Megint ez csináljuk. - mosolyodott el.
-Csak te! - mondtam nevetve.
-Micsoda? - kérdezte vigyorogva és elkezdett csikizni.
-Megint miééért? - kérdeztem sikítva, de nem hagyta abba. Úgy 20 perc után megunta, és visszafeküdt. - Ezt most visszakapod! - mondtam durcásan, majd elkezdtem közeledni felé. Lágyan megcsókoltam majd folytattam a nyakánál. Ráültem a csípőjére miközben lassan húztam feljebb a pólóját.Sóhajtott egy hatalmasat én pedig kuncogva a szemeibe néztem.
-Miért kínzol? - kérdezte halkan. Felült, közben vadul csókolt. - Annyira önző vagy! - mondta durcásan. Én csak kérdően néztem rá. - Mikor akarod már nekem odaadni? - simított végig az oldalamon.
-Nem olyan biztos hogy te leszel az első. - kacsintottam rá vigyorogva. - Tudod, elég sok hódolóm akad mostanság. - szálltam le az ágyról. - Még el kell döntenem. - mondtam öntelten, miközben lefelé trappoltam.
-Mi az hogy el kell döntened? - futott utánam.
-Jól hallottad.
-Majd azt én eldöntöm. - kapott fel.
-Engedj el! - mondtam nevetve.
-Megzavartam valamit? - hallottuk meg Matt mély hangját és azt ajtó felé néztünk mind a ketten. Elnevettük magunkat, majd végre letett.