15.fejezet: " Az a bizonyos nap... "

May:

Miután Matt jött, én leléptem. Innentől, nem lehetett látni otthon. Kezdett nyomott kedvem lenni...


~2012. dec. 28.

10-kor felkeltem, és még félálomba lementem a konyhába.

-Úúú elég nyúzott vagy. – jött oda röhögve Alice.

-Hagyj, még iszonyat álmos vagyok.

-Meddig voltál fent?

-Még 6-ig írtam a számokat! – néztem rá összeszűkült szemekkel. – Utána 7 körül sikerült elaludnom. Ma eljön értem Brian oké? Tudod

-Tudom.
-Köszönöm. Na de megyek vissza. – tettem a tányéromra egy szendvicset. – Jó éjt. – mondtam, majd felmentem. Jó hogyha 2-t beleharaptam a szendvicsembe. Arra is lusta voltam, hogy egyek egyáltalán. Aludhattam vagy 2 órát, de már zaklattak is.

-Jó reggelt. – nyitott be mosolyogva.

-Reggelt. – mondtam, majd megtörölgettem a szemeimet. – Ú, bassza meg! Milyen szinten jót aludtam.

-Akkor töröld meg a szádat, mert kicsit nyálas! – mondta röhögve.

-Mi? – nyúltam oda. – És kajak! – nevettem el magam. Felkeltem, kivettem egy törölközőt, és elkezdtem levedleni.

-Mit csinálsz?

-Tusolni készülök? – néztem rá értetlenül, majd felkaptam a ruháimat.

-Mehetek?

-Őőő. Nem? – mondtam, majd mosolyogva elindultam a fürdőbe.

-Naa! Miért zavarna ha ott vagyok? Aaronnal aludtál, akkor ez olyan nagy dolog?

-Csak hogy tudd! – léptünk be a fürdőbe. – Nem feküdtünk le, ha erre célzol! – nyitottam meg a csapot.

-Meg is ölném a gyereket! – ült le a kádnak támasztva a hátát.

-Na azt azért ne. – nevettem el magam, majd leültem mellé.

-Mi van Bennel?
-Semmi. - vontam meg a vállam. - Egy házba lakok vele, szinte ugyan az van mint Arinnal. Még mindig a régi nője után koslat.

-Az ilyenek meg sem érdemlenek.
-Te beszélsz? - vigyorogtam rá - Na most fordulj el! – mondtam, majd eltakarta a szemeit. Vártam egy pár másodpercet és lassan elkezdte arrébb vinni a tenyerét. – Nem nézhetsz! – mondtam felháborodva, de mégis nevetve. Elmosolyodott, majd elfordult. Gyors beültem a kádba, a függönyt pedig elhúztam, hogy csak a fejemet lássa. – Oké. – mondtam.

-Végre! – nézett felém. – Naa! Ez nem ér.

-Mi? -  néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Ez a szar! – kezdte elhúzni a függönyt.

-Na! – kaptam utána. – Ácsi! – néztem rá szigorúan, majd visszahúztam. – Elég ennyi! – dőltem hátra. – Amúgy hogy-hogy ilyen korán jöttél?

-Már lassan mindenki ott van.
-Hogy lenne már ott? - néztem rá furcsán.
-May, 8 óra van!

-Mennyi? – néztem rá kikerekedett szemekkel. – Basszus. - kezdtem el kapkodni.

-Segítsek? – nézett rám kajánul vigyorogva.

-Nem kell, köszönöm! – mosolyogtam rá gúnyosan.

-Kérhetek valamit? – mondta, miközben a földön dobolt.

-Mondd.

-Ha egyszer úgy döntesz hogy elszöksz, vigyél magaddal! – nézett rám kiskutya szemekkel. Elég furcsán néztem rá… Ezt nem fordítva szokták?? A lány a fiúnak.

-Mi? Miért szöknék el?

-Csak. – vonta meg a vállát. – Megígéred? – nézett még mindig rám. Közelebb csúsztam hozzá, majd adtam az arcára egy puszit.

-Meg. – mosolyogtam rá. Elhúztam teljesen a függönyt, és magam köré tekertem egy törülközőt.

-Amúgy. – mondta kicsit unottan. – Szereztem 2 jegyet egy koncertre. Eljössz velem?

-Persze. Milyen koncert.

-Szerintem tetszeni fog. – mosolyodott el.

-??

-Syyyys – nézett rám

-System of a Down?! – sikítottam tátott szájjal. Szó szerint.

-Pontosan!

-Jézusom Brian! – ugráltam egy sort, majd magamhoz szorítottam. Már majdnem elsírtam magam.

-Igeeen! – utánzott sikítva. Unottan felnéztem rá, majd elnevettük magunkat. – Örülsz?

-Aha! – mondtam, majd az arcom a mellkasához nyomtam.

-Én is! – mondta, miközben végighúzta az ujjait a hátamon, közben a nyakamat puszilgatta. Minden érintésébe beleborzongtam. A végén már a számnál járt. Mélyen a szemeibe néztem, és csak akkor eszméltem mi is a szitu.

-A törölközőm! – néztem le…

-Igen, nem akartam szólni, de mikor ugrándoztál és idejöttél, hát, véletlen szétjött. – vonta meg a vállát, közben ártatlan arcot vágott. Gyors megfogtam, majd hátul összefogtam.

-Kifelé! – lökdöstem ki.

-Mi?

-Mondom kifelé! – csaptam rá az ajtót. Visszamentem, majd elkezdtem öltözni.

-May, ne csináld már!

-De, csinálom! – vettem fel a harisnyámat.

-Istenem, de te is benne voltál!

-Mert, kibaszottul de elcsavarod a fejem ilyenkor! – ezután egy 10 percig csend volt.

-Bejöhetek? – kérdezte aranyosan.
-Gyere! – mondtam kicsit bunkón, mire egyből belépett. Odaléptem a mosdóhoz és elkezdtem mosni a fogaimat.

-Ennyire ellene vagy? – dőlt neki a falnak.

-Nem, hak kibahottul de pedohil vag vágod?

-Mi? – nézett rám összeszűkült szemekkel. Idegesen sóhajtottam egyet, majd kiöblítettem a számat.

-Nem, csak kibaszottul de pedofil vagy vágod? Csak tudod elég nehéz úgy beszélni, hogy fél fogkefe a torkomba van! – mondtam, majd megmostam a száma és elkezdtem sminkelni.

-Én pedofil?

-Igen! Miért te még nem láttál olyat? Ja bocsi, csak bele kell nézned a tükörbe! - mosolyogtam rá gúnyosan, miközben hunyorogtam.

-Most totálisan összetörted a lelkem! – nézett rám ártatlanul. Odahajoltam, majd adtam neki egy puszit. Még befejeztem az arcomat és visszamentem a szobába. Hirtelen olyan más lett a hangulat. Belenéztem a tükörbe és végigmértem magam. A mosoly lekopott az arcomról. Mi lett belőlem? Híres lettem ugyan, de milyen áron? Ott hagytam az eredeti családomat, de viszont van egy új. Elfogadnak, szeretnek, támogatnak. Talán erre vártam mindig is? – Biztos tetszene neki. – simított végig a tetkómon. ÉSzre sem vettem hogy ott állt mögöttem. Lehajtottam a fejem, majd fájdalmasan mosolyogva bólogattam. Odamentem az asztalomhoz és felkaptam a fehér rózsából álló csokrot, aminek a közepén volt egy fekete is. Csak bambultam rajta. A sok fehér között egy fekete. Számomra a szenvedést és a halált jelképezi... – Mehetünk? – kérdezte halkan Brian, miközben átkarolt. Szipogva felnéztem, majd bólogattam.

Lent senki sem szólt semmit, még Alice sem. Csak szomorúan átölelt, és mentünk is. Mikor végre odaértünk Mattékhez, már mindenki ott volt, talpig feketében...

-Készen vagy? – jött oda Valary, majd megfogta a kezem.

-Amennyire lehet. – ráztam meg a fejem.

-Oké, akkor induljunk. – mondta Johnny, majd elindultunk kifelé. Arin hozta a nőjét is, nem tudom minek... Mindenki külön kocsival ment.

-Hogy tudtad ezt eddig végigcsinálni? – néztem rá. – Engem már most kerülget a sírás.

-Muszáj erősnek lennem, már csak miatta is. – mosolyodott el halványan. – Te még most vagy itt így először, ezért megértem hogy nehéz. Lehet nem ismerted, de mégis fel sem tudom fogni hogy szerethetted ennyire.

-Elég érdekes. – mondtam.

-Add ki magadból ha jól esik! – tette a combomra a kezét.

-Nem. Nem fogom! – mosolyogtam rá. Mikor odaértünk a testemet iszonyat nehéznek éreztem. Mindenki egyből a sírhoz ment. Szépen, lassan vonultunk. A temérdek rajongó hirtelen szétoszlott. Csak mi álltunk ott, annál a sírnál… Valary könnyes szemekkel állt szorosan Matt mellett. A többiek is hasonlóan helyezkedtek el. Egy szót sem mertünk szólni, de nem is kellett. Akkor és ott, nem volt szükség ezekre...
Letettem a sír mellé a virágot, majd visszaálltam Brian mellé. Átkarolt és éreztem hogy kicsit remeg a keze. Mindenki csöndben meredt a sírkőre.

„Beloven Son, Brother, Best Friend
James Owen Sullivan

1981-2009

Jimmy jumped into life,

and never touched bottom.”

Könnyekkel küszködve néztem körbe, majd észrevettem hogy a többiek is ugyan így vannak. Felnéztem az égre és akaratlanul is elsírtam magam. Csak nem bírtam ki… Ahogy meglátták hogy sírok, belőlük is kitört. A fiúk persze csak törölgették a szemüket. Megpróbáltak erősek maradni, de nem ment…

-Mondtál valamit. – súgta oda Brian. Elkaptam a kezét, majd megszorítottam. Ráharaptam az alsó ajkamra, így próbáltam meg visszatartani a könnyeket.
Istenem... Miért kellett elmennie? Miért hagyta itt ezeket a srácokat? Miért? Pedig annyira szerette mindenki... Nem igaz, hogy neki pont akkor jött el az ideje! Egyszer ha találkozunk, esküszöm nagyon lefoglak kúrni Jimmy!!!

-Ez meg mit keres itt? – nézett oldalra Val.

-Kurvák nem tehetik be ide a lábukat. – mondta Gena összeszorított fogakkal. Odanéztem én is, és nem hittem a szememnek… Kurva ideges lettem. Gyilkos szemekkel ránéztem, majd Brian megfogta a karomat.

-Nyugalom. – suttogta halkan.

-Mit keresel itt? – nézett rá Lacey fintorogva.

-Talán nem jöhetek a volt jegyesem sírjához? – kérdezte. – Azt hiszem nem csak TI szerettétek.

-Mi van? – kérdeztük egyszerre Briannel és Mattel.

-3 napra rá már másik faszi kúrt! – nézett rá Zacky idegesen. – És te szeretted?

-Gyászoljam egy életre, mert túladagolta magát? – vágott egy fintort. Nem bírtam tovább.

-Te kurva. – mondtam hangsúlyozva, mire szúrósan rám nézett. – Nem ismertem soha, de így is több tiszteletem van felé mint neked. Te utolsó szemétláda! – mentem volna neki, de Brian visszatartott.

-Leana, szerintem most tűnj el innen. – mondta Johnny.

-Azt hiszem itt nem én vagyok a zavaró tényező, hanem ez a kis gyilkos Jimmy utánzat..

-Mi van? – kérdeztem magas hangon, majd kiröhögtem. – Na most tűnj el a szemeim elől. Vagy rád is ugyan az a sors vár! – váltottam át szigorúra. Fenyegetően méregettem, majd kicsit visszahátrált.

-Mert ha nem?

-Ne kóstolgass! – mosolyogtam rá. Brian még jobban visszarántott.

-Leana bassza meg nem hallottad, hogy húzd el a picsád? – mondta neki idegesen Matt.

-Takarodj már innen! - mondta Brian feszülten.

-Ezt még megbánod. – nézett rám.

-Nem hiszem el, hogy képes volt idejönni, ezen a napon. – nézett utána Val.

-Hagyd rá. Ez a nap Jimmyé. – mondta halkan Matt.
Kurva jó... Megint balhé és pont ezen a napon...

Matt:

Még mindenki gyújtott 1-1 gyertyát, és lassan mentünk is. Iszonyat szar ez a nap… Még úgy döntöttünk szokáshoz híven nálunk iszunk egy keveset, a koncert előtt. Iszonyat sok Jimmys sztorit meséltek, szinte csak ő volt a téma.

-Na de azért ha azt nézzük May se különcebb mint ő! – röhögték el magukat.

-Pontosan. Mindig hozod a jókedvet! – mosolygott Zacky.

-Meg az az átélés.

-Az őrült tervek. – mosolyogtak.

May:

-Nagyon jó hogy itt vagy! – ölelt át Valary. Lassan mennünk kellett, mivel nem várathattuk meg a rajongókat.

-Mennyi az idő?

-11. –  mondta Johnny.

-Fasza. – mondtam.

-Kezdés! – jött oda Matt mosolyogva. Felmentünk, majd egyből elkezdtük játszani a számokat. Most is amperkodtam szokásomhoz híven. A koncert végén lassan odamentem a mikrofonomhoz.

-Ezt a számot egy számomra nagyon fontos embernek küldeném. Ő, már nincs közöttünk. Sajnos meghalt, pontosan ma 3 éve… - mondtam a közönséget nézve. – Sok őrült sztorit hallottam róla, - mosolyodtam el – és bevallom, nagyon kár hogy nem beszélgethettem vele sohasem. Nem találkoztam vele, de nekem is fontos ember volt. A legtökéletesebb ember, zenész, és példakép. Ez csak a tiéd! – mutattam fel az égre, majd elsírtam magam. – Jimmy? We will never forget you! – mutattam még mindig felfelé, majd elkezdődött a szám. Matt átkarolt, és úgy énekelt. Leültem a színpad szélére és ott játszottam. Brian és Zacky odajöttek, így együtt ültünk ott. Együtt voltunk végig, mint egy család. Éreztem hogy a rajongók is ugyan azt élik át, amit mi. Páran sírtak, de az egész stadion énekelték velünk. Johnny odajött, majd hátravezetett a dobokhoz. Odaadott a kezembe 2 ütőt, levette rólam a gitárt és gyors helyet cseréltünk Arinnal. Innentől már én doboltam.
„Will you stay?

Will you stay away forever?”

Énekeltem. Iszonyatosan jó érzés volt dobolni. Kizártam a külvilágot, csak ő volt a fejembe. Jimmy, aki annyi mindent megváltoztatott az életemben, még így ismeretlenül is. Az életem legmeghatározóbb, és legcsodálatosabb embere.
Mikor véget ért a szám, a színpad közepére mentünk, majd egy nagy családi ölelés jött. Mindenki sírt, és nevetett egyszerre. Örültünk, hogy együtt vagyunk, de viszont fájt hogy ő nem volt ott.

-Jimmy, te pöcsfej! – mondtam sírva a mikrofonba, majd elröhögték magukat a többiek. – NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK KALIFORNIA!!! – hatalmas tapsvihar, és gyerünk az öltözőbe. Rendbe tettem magam, majd vissza Mattékhez.

Matt:

-Brianék? – kérdezte Diana.

-Brianék, nem fognak jönni. – mosolyodtam el.

-Már mióta meghalt, ezen a napon mindig eltűnik. – húzta el a száját Zacky. – És kb. szilveszterig nem is látjuk.

-De várj, akkor most – gondolkodott el Lacey

-May! – mondta Valary kiakadva.  

-Basszus. – mondta Gena.

-Nyugalom, semmi baj nem lesz. Ha valakire, rá vigyázni fog. – mondta Johnny, majd segített kitölteni a piákat.
Nem bízom meg Brianben ilyen téren... Tudom hogy rá fog hajtani Mayre, ő pedig hagyni fogja magát mert még elég tudatlan... Csak abban reménykedek, hogy minden rendben lesz!

May:

Pont ott voltunk Matt háza előtt. Brian már kezdett lassítani, de oldalra nézett, és rátaposott a gázra.

-Mit csinálsz? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Azt, amit minden évben ilyenkor. – mondta, majd lekanyarodott egy bár féleséghez. Bementünk, és a piák már ki voltak készítve. Segítettem neki odavinni mind a 6 whiskyt, majd leültünk egy boxba.

-Brian ez nem a

-De. Ez az a kocsma ahol eleinte mindig zenéltünk. Minden évbe ilyenkor eljövök ide, és bebaszok. Aztán elmegyek arra a közös helyre, ahol régebben cuccoztunk. És a többit meg gondolom tudod. - vonta meg a vállát.

-LA, kurvák, haza.

-Kb. – nézett rám.

-Köszönöm hogy elhoztál. – fogtam meg a kezét. Tényleg jól esett hogy "megosztja" velem a fájdalmát. – Akkor Jimmyre! – mondtam, majd koccintottunk. Az elsőt lehúztuk, majd jött a többi. A zenegépen Jim kedvenc számait nyomtuk be, már amelyik meg volt. Idiótán táncoltunk, közben persze ittunk. Jó volt a hangulat, de mégis volt benne valami keserű érzés. Odamentem a pultos csajhoz, majd őt is hívtam. Először nem akart, de mivel senki sem volt ott velünk, jött ő is. Tök jó fej volt. Felálltunk a színpadra, majd bementem az öltöző féleségbe.

-Anyás, Brian ezt nézd! – mondtam.

-Mi az? – jött oda.

-Hé Jessica! – kiabáltam.

-Igen? – jött oda a pultos csajszi.

-Ezeket lehet használni?

-Hát, az előző banda hagyta itt. Szerintem ja. – mosolygott. – Csak nem bánják ha két ilyen gitáros játszik rajta!

-Akkor rajta! – mondtam, majd kivittük a gitárt, meg kipakoltunk 1-2 dobcuccot. – És most, hölgyeim és uraim! – időközben a mikrofont is beüzemeltük. – Következik May és Synyster feldolgozásban, a Nirvanatól a Lake of Fire. – a mikrofon előröl volt felém rakva, így kényelmesen tudtam játszani és énekelni egyszerre. – 1.2.3. – mondtam, majd elkezdtük játszani. Igaz egy nézőnk volt, de ő nagyon élvezte. Mikor véget ért elkezdtem játszani Bon Jovi-tól a Have Nice Day-t. Syn egyből felismerte, és játszotta velem. Aztán jöttek az AC/DC számok. Egyre többen lettünk a kocsmába, majd egy kisebb koncert lett belőle. Mikor lementünk egyből mindenki aláírást, fényképet kért. Mi ittuk tovább a piákat, majd mikor még tudtunk járni, gyors leléptünk. Nevetve, részegen rontottunk ki a kocsmából. Valahogy Jimmyvel is hasonlóan nézhettek ki…

-Gyere, megmutatom azt a helyet! – fogta meg a kezemet, majd elfutottunk valamerre. Egy sötét kis utca volt, ahol 1 romosabb ház garázsába mentünk be. Sötét és dohos volt minden. – Itt vagyunk. – kapcsolta fel a lámpát. Egész kis otthonos volt. 1 kanapé, 2 fotel, egy asztal, dobozok, tipikus tini búvóhely.

-Itt cuccoztatok? – dobtam le magam az egyik fotelbe. Szokásomhoz híven bal lábamat a karfán áttettem, bal kezemet pedig átdobtam a támlán. Hátrahajtottam a fejem, majd rágyújtottam egy cigire.

-Pont mint ő. – dobta le magát a másik fotelba.

-Mi?

-Bármikor jöttünk ő is így "ült" le. – mosolyogva gyújtott rá ő is.

-Szóval ez az a bizonyos hely, amiről már annyit meséltél.

-Na ja. Mattel is sokat lógtunk itt. Mindenki ismeri ezt a helyet, de Jimmel voltunk itt a legtöbbet. – mosolyodott el. Közelebb hajolt az asztalhoz, majd kihúzott nekem 3, magának 1 utca kokaint. Gyors felszívtuk, majd hívtunk egy taxit, és mentünk is be a városba. Ott találtunk valami se pub se kocsma félét. Bementünk, majd leültünk.

-Brian, nem bírok ülni! – néztem rá, majd elindultam táncolni. Jött velem természetesen. Kiment, majd mentem utána.

-Benji? – vette fel a telefont.

-Benji az? – kérdeztem aranyosan. – Addideaddideaddide! Beszélni akarok vele! Naaaa légyszííííííí! – könyörögtem neki, majd odaadta. – Szia Benjiiiiiii! – mondtam lelkesen.

-Szia, hol vagytok?

-Őőő, valami kocsmába vagy mi ez.

-Nem jöttök át LA-be?

-Hát, nem hiszem hogy Brian képes így vezetni.

-Én meg mindjárt ott vagyok. – nevette el magát. Azonnal lediktáltam a címet, majd kinyomat.

-Ésssss ezzazzzz! – mondtam, miközben totálisan beleéltem magam.

-LA? – kérdezte.

-Azt hiszem! – bólogattam hevesen. 10 perc múlva Benji már ott is volt. Mi ketten Briannel beültünk hátra, és csak röhögtünk szinte a semmin.

-Atya ég, itt már súlyos a helyzet! – röhögött Benji.

-Hova megyünk amúgy?

-A házunkba van egy kisebb buli. Gondoltam eljöhetnétek, de ugye a mai nap – hallgatott el.

-Semmi baj. – mondta Brian fájdalmasan mosolyogva. – Minden évben ez van. – nézett ki az ablakon.

-Nananana! – húztam ki magam. – Ha már ilyen szépen bebasztunk, akkor folytassuk nem? –néztem rájuk, majd kiröhögtek.

-De pontosan! – karolt át Brian.

-May, téged véletlenül nem Brian tanított inni? - nézett bele a visszapillantóba Benji vigyorogva.

-Ááá neeem. – ráztam meg a fejem, majd elnevettük magunkat. Egész úton énekeltem ami jött a rádióból, de olyan hamisan ahogy csak tudtam. Mindenféléről pofáztam, csak hogy ne álljon be az a kínos csönd féle. Szerencsére sikerült kicsit jobb kedvre derítenem Briant. Benjiéknél mindenki tök nagy szeretettel fogadott. Megismerkedtem pár taggal, de az egyik nagyon kíváncsi volt.

-May mi az eredeti neved?

-Azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni. – ittam bele a vodkámba.

-De miért nem?

-Tudod, én most May Jensen életét élem. Egyszer majd belekezdek a másikba is. – mosolyogtam rá szélesen. – Így megadom magamnak azt, amire minden ember vágyik. 2 életet. Ugyan nem leszek fiatal, de újra kezdhetek mindent.

-És sohasem féltél tőle, hogy valaki megtudja?

-Annyira mélyre nem tudnak kutatni hogy megtaláljanak. Max a rendőrség, ők meg ilyen személyes infókat nem adhatnak ki, csak ha köröznek. A papírjaimon is ez a név van. Lakcímkártya, személyi, diák, stb. Minden. – mosolyogtam rá, majd akkor vettem észre hogy a vodkám már el is fogyott.

-Anyám, most meggondolnám hogy tényleg alkoholista vagy-e. – mosolygott rám.

-Nem mind egy hogy egy ember bír inni, vagy seggrészegre issza magát. – mondtam, majd letettem az asztalra a poharamat. – Amúgy meg ha alkoholista lennék, akkor már a poharam rég tele lenne. – mondtam nevetve.

-Jól láttam hogy Synysterrel jöttél?

-Aha. – mosolyogtam rá, majd Brianre néztem. – Nagyon jófej. Talán a lelki társam. – fordultam vissza a gyerekhez.

-És nincs köztetek semmi?

-Ha lenne se mondanám el. – néztem rá szúrós szemekkel. – Amúgy meg nagyon kotnyeles vagy mondtam már? – néztem rá, majd kikerekedett szemekkel nézett vissza. Felálltam, és kimentem az udvarra.

-Tüzet! – raktam bele a cigit a számba. Egyből 8 tag jött oda gyújtóval. – Köszi. – mosolyogtam, majd elvettem az egyiket. Megbeszéltük Briannel hogy ma nem rúgunk be annyira, ezért innentől már nem nagyon ittunk. Inkább csak szívtunk… Jó volt, így egy kicsit ismeretlenek között lenni. Furcsa , hogy ők tudják ki vagyok, de én nem. Táncoltam, ökörködtem mindenkivel akivel csak tudtam. Brian megfogta a karomat, és elhúzott. Bent a konyhába kihúzott 2-t. Befeleztük, majd el is pusztítottuk. Olyan hajnali 2 körül úgy döntöttünk, hogy így kurvára de nem kellene hazamenni… Benji elvitt minket egy hotelhoz. Foglaltunk egy szobát, és rohantunk is felfelé. Előkaptunk a hűtőből egy üveg Jack Danel'st és ki álltunk az erkélyre. Csak lőttük egymásnak a hülyeséget.

-Te, milyen lehetett dínónak lenni? – kérdeztem.

-Hát, elég szar nem?

-Nem tudom, én nem lennék az. Kihalni meg minden úú. Brian, te belegondoltál már a dínókba?

-Te May! Hogy jöttek neked most a dínók? – nézett rám kisokkolt fejjel és a annyira röhögtem, hogy véletlen leittam magam. Az államtól egészen a mellemig folyt végig a Jack. Röhögve futottam be, majd a mosdó felett még gyors lenyeltem. Syn röhögve jött be.

-Jól vagy?

-Nem! – röhögtem, majd gyors lemostam.

-Őőő, azt hiszem ott még van egy kicsit! – mondta, majd benedvesített egy törölközőt, és elkezdte törölgetni a nyakamat.

-Csikis vagyok! – mondtam nevetve. - Azt a részt majd megcsinálom! – mosolyogtam rá, majd elvettem a törcsit és gyors megtörölgettem az ikreket. Visszamentünk tovább inni. Ha valaki most látná ezt a jelenetet, tuti hogy azt venné le hogy most szabadultunk az elmegyógyintézetből.

-Bárcsak most ő is itt lehetne. – nézett a távolba.

-Hidd el, lát téged! – dőltem neki a karjának.

-Remélem is. – bólogatott mosolyogva.

-Ő mindig itt volt, és mindig itt is lesz! – mondtam, majd átkaroltam. – Egy kibaszott legenda marad örökre! – hunytam le a szemem, de azonnal ki is pattantak. A cucc még mindig dolgozott bennem.

-Akkor egyet a tiszteletére! – mondta, majd bement és kihúzott 1-1 utcát. Felszívtuk, majd benyomtunk valami zenét. Nem lehetett olyan hangos, mivel nem jöttek át szólni. Vagy legalábbis mi nem hallottuk! Elkezdtünk ismét birkózni, és szokásunkhoz híven megint leestünk az ágyról... Nevetve egymásra néztünk, majd Brian arca egyre komolyabb lett.

-Annyira ő vagy! – nézett rám szomorú szemekkel, majd azok megteltek könnyekkel. Brian sír? Előttem? – Miért hasonlítasz rá ennyire? - szólalt meg egy hosszasabb csönd után.

-Brian Brian Brian! Ne sírj! – mosolyogtam rá, majd elkaptam az arcát. – Hallod?  – vigyorogtam rá, hátha elmosolyodik, de semmi. – Brian, ne sírj! – mondtam, majd az én szemeimbe is könnyek szöktek. – Ne! – tettem az ő homlokát az enyémhez. A szemeibe néztem, majd lágyan megcsókoltam. Leterítettem a földre, mire kicsit furcsán nézett rám. – Nem akarom hogy miatta sírj! Inkább Miattam mosolyogj! – néztem a szemeibe. Magához húzott, majd megcsókolt. Felültünk, felkapott és az ágyhoz vitt. Fölém hajolt, majd elkezdte puszilgatni a nyakam. Lassan levette a ruhámat, vele együtt az alsómat is. Egyre vadabbul csókolt, közben én is megszabadítottam őt nadrágjától.

-May, biztosan ezt akarod? Hogy egy ilyen utolsó ember vegye el? – nézett rám őszinte szemekkel.

-Mi az hogy utolsó?? Meg amúgy annak jobban örülnél ha egy dealerel vagy egy másik rocksztárral csinálnám?

-Nem. – rázta meg a fejét.

-Brian kérlek! – néztem rá. – Ez legyen az én karácsonyi ajándékom neked! – néztem rá, majd ismét csókolózásba törtünk ki. Lassan elkezdett lejjebb menni, a nyakamtól egész a hasamig. Ott leállt, majd visszatér a melleimre. Lágyan puszilgatta őket, de egyre durvább lett. Róla is lekerült minden, és rám nézett. Halványan elmosolyodott, majd hosszasan megcsókolt. Végigsimított az oldalamtól egészen a csípőmig, majd elért oda. Lassan elkezdett játszadozni az ujjaival, majd egyszer csak azt éreztem, hogy bennem vannak. Fájdalmasan felnyögtem, majd összeszorítottam a szemeimet. Fájt, de mégis élveztem. Elkezdte mozgatni őket, bennem pedig egyre jobban tombolt a vágy. A vágy Brian iránt. Lassan kihúzta őket, majd megcsókolt. A nadrágja után nyúlt, gondolom nem kell mondani miért! Miután felhúzta, mosolyogva rám nézett és ismét megcsókolt. Lágyan puszilgatta a mellkasomat, a hasamat. A körmeimet belemélyesztettem a lepedőbe, az ajkaimra pedig erősen ráharaptam. Nem akartam egy hangot sem kiadni, de nem tudtam meggátolni. Finoman megfogta a combjaimat, és már bennem is volt. Még egy nagyot felnyögtem, majd az arcomhoz kaptam.

-Vedd el! Látni akarom az arcod! – mondta halkan, majd lassan elvettem a kezeimet. Lágyan megcsókolt és folytatta tovább. Ki-be járt bennem, és ez tetszett. Olyan gyorsnak tűnt, pedig igazából óvatos volt. – Nagyon fáj? – állt le egy pillanatra.

-Nem. – mondtam kicsit elfojtott hangon, pedig igazából... – Na jó, egy kicsit igen. – mondtam. Megfogott és már fölé is kerültem.

-Próbáljuk meg így. – mondta, majd lassan ráültem. Megfogta a csípőmet, és ő kezdett el irányítani engem. Nem tudtam ő hogy volt vele, de én piszkosul élveztem. Közben egész végig arra gondoltam, hogy mi lesz velünk? Ennyi? Elveszi aztán ráhagyjuk a kapcsolatot?
Elkergettem a gondolataimat, és inkább élveztem ezt a pár órát. Elengedett, majd egyedül folytattam. Megfogta a melleimet, és elkezdett velük megint játszani. Mikor elengedte őket, a kezével lassan, finoman végigsimított a testemen, majd ismét a csípőmre tette a kezét. Ahogy egyre mélyebbre hatolt bennem, éreztem hogy lassan elmegyek. Akkor hallottam csak meg, hogy Brian is hangokat ad az „érzéseinek” . Tehát nem én élveztem egyedül. Egyre durvábban fogta a csípőmet, és egyre hevesebb mozdulatokat tett. Lassan megálltunk, és együtt értünk el a „csúcsra”. Leszálltam róla és lihegve dőltem neki az ágy támlájának. Brian gyors kidobta, majd szorosan mellém ült. Kicsit feljebb csúszott, így át tudott karolni.

-Gyönyörű voltál! – adott egy puszit a számra.

-Nem is. – mondtam.

-Amúgy biztos hogy ez volt az első? – nézett rám.

-Miért? – néztem rá rémülten.

-Olyan mintha már tapasztalt lennél. Egész jól csináltad, de majd még kitanítalak. – kacsintott rám.

-Mi? – néztem rá nevetve.

-Nem ez volt az utolsó! – mondta, majd adott egy puszit a homlokomra. – Kíváncsi vagyok milyen vagy így – hajolt közelebb. – hogy már nem vagy olyan jó kislány. – csókolt meg. Csak mosolyogtam rajta.

-Hülyegyerek! – mondtam, majd végigsimítottam az arcán.

-De van egy jó ötletem. – mondta, majd oldalra nézett. Felkapta az alsógatyáját, majd eltűnt a szobából. Kicsit kihasználtam az időt, és ledőltem. Lehunytam a szemeimet, de kb 5 perc múlva, már Brian karjaiban voltam.

-Hova viszel? – néztem rá kicsit álmos szemekkel.

-Majd meglátod. – elkezdett lejjebb vinni, majd valami meleget éreztem.

-Brian! – húztam magam feljebb a nyakába ijedten. – Bassza meg! – mondtam nevetve, majd beletett a hatalmas kádba. Beült ő is mellém, meggyújtott egy pár gyertyát és kiöntött 2 pohárba pezsgőt. A kádnak volt egy megvastagított része a fal felől, ahova letette a poharakat. A vízbe el volt szóra jó pár rózsaszirom. Halk zenét is kapcsolt.

-Ital, gyertya, virágok, zene. Brian mivel érdemeltem ezt ki? – mosolyogtam rá.

-A puszta létezéseddel. – húzott az ölébe, majd szájon puszilt. Megfogott valahonnan egy hajgumit, és összekötötte a hajam. Kicsit nehéz dolga volt, mivel szembe ültem vele… – Sokkal jobbá tetted ezzel az egész estémet.

-Azt hiszem akkor kimondhatom, hogy gyönyörűen zártuk az évet? – néztem rá.

-A leggyönyörűbben! – oldalra fordított, majd heves csókolózásba kezdtünk.

-Ez nem ér. – mondtam nevetve.

-Mert? – mosolygott rám.

-Hát, mert neked még van energiád. Te hozzászokhattál ehhez, de nekem most volt az első.

-Ezt jól jegyezd meg! – nézett rám. – Erre mindig legyen időd, energiád, és kedved! Főleg ha én is benne vagyok! – mosolyodott el.

-Brian, te perverz! – mondtam, miközben végignéztem magamon. A mellkasom elég sok helyen ki volt szívva. – Ezt meg

-Csak gondoltam rajtad hagyom, hogy emlékezz erre az estére.

-Mert szerinted ezek nélkül nem fogok? – hajoltam közel hozzá. Meg akart csókolni, de oldalra fordultam. – Milyen rózsa ez? – fogtam meg 1-2 szirmot.

-Nem tudom, elvileg valamit különleges. – próbált volna megint megcsókolni, de odaadtam a kezébe az  poharát.

-És te csak így széttépkeded? – néztem rá.

-Most istenem. Úgyis elhervad!

-De akkor is! – mosolyogtam rá. – Otthon nincsenek ilyenek. – néztem ki a hatalmas ablakon..

-Amúgy otthonról jut eszembe. Téged vár valaki ott? – nézett rám kicsit féltékenyen.

-Ha várna, nem ülnék itt veled! – tettem vissza a poharat.

-Ennek örülök! – Megfogta a derekam, elmosolyodott és lágyan csókolgatott. – Nem engedlek oda vissza, azt remélem tudod!

-Mi?

-Te már ide tartozol! – mondta.

-Tehát akkor te most kisajátítasz?

-Mondhatni. – mondta, majd hosszasan megcsókolt. Elkezdtem puszilgatni a nyakát, majd haladtam lejjebb. Mikor megtaláltam a legideálisabb pontot rákaptam, és iszonyatosan kiszívtam. Ezt még eljátszottam egy 3x, majd vigyorogva néztem rá. – 1-1! – mosolyogtam rá.

-De ezek látszanak!

-És? Ezek is! Én nő vagyok, mély dekoltázsú fölsőkben is járok! – néztem rá.

-Na jó. – mondta nevetve. Megfogtam egy törcsit, majd kiszálltam.

-Hova mész? – nézett rám kiskutya szemekkel.

-El. – mondtam neki mosolyogva. – Rosszul leszek ha sokáig ülök ilyen meleg vízben. – kipattant a kádból, majd elkapta a kezemet és szenvedélyesen megcsókolt. Tudtam mit akar… Levettem magamról a törölközőt, majd szorosan magamhoz húztam. A körmeimet lágyan végig húztam a hátán, miközben a nyakát puszilgattam. Áttértem a mellkasára, majd láttam rajta hogy nem bírja már sokáig így. Felkapott, majd feltett arra a pultszerűségre. Elkezdte puszilgatni a mellkasomat. Egyre haladt lejjebb, és éreztem hogy a testem egyre forróbb lesz. Már én sem bírtam nagyon visszatartani magam. Lassan, de mégis vadul forgatta a nyelvét. Hátrahajtottam a fejem, és lehunytam a szemeimet. Egyszerre volt furcsa, és izgató. Nem tudom meddig csinálta, de bárcsak ne lett volna vége olyan gyorsan. Felkapott az ölébe, majd a falhoz nyomott.

-Brian nem kellene védekez – mondtam, de már bennem volt – ni.

-Vigyázok! – mondta, majd megcsókolt. Hogy van még ennyi energiája?
Most már kicsit durvább és gyorsabb volt. Nyögve csókoltam meg, ő pedig mosolyogva fürkészte az arcomat.

-Brian! – mondtam kicsit kétségbeesetten, majd abbahagyta. Még időben… Lihegve néztünk egymásra. Letett, majd megcsókolt. Gyors letusoltunk, és kimentünk a konyhába. Elővett egy zacsit, és azonnal kihúzott 1-1 streetet. Felszívtuk, majd elégedetten néztünk egymásra. Felöltöztünk, beültünk a TV elé, és megint csak löktük a hülyeséget. Letette a fejét az ölembe, majd úgy ültünk.

-Nem bírok nyugton maradni! – mondtam, majd nekiestem. Fölém került, majd ismét csókolózásba törtünk ki. Ahogy észrevettem, örömmel fogadta a kirohanásomat. Megpróbáltunk elhelyezkedni, de nem ment sehogy sem. Becuccozva nem is csodálom… Felkeltünk, majd átszenvedtük magunkat az ágyra. A ruhák szanaszét, kurva sok pohár a földön, 1-2 Whiskey-s üveg a padlón. Valahogy ez annyira de ránk vall.

Most is Brian irányított.  Már seperc alatt izgalomba hoztam, így könnyű dolgom volt. Felült, majd háttal beleültetett az ölébe. Megfogta a melleimet, közben pedig a nyakamat csókolgatta.
Sohasem vallottam be magamnak, de mindig is szerelmes volt Brianbe… Csak talán azért zártam el magamba, mert embertelen messze volt tőlem, na meg mikor idekerültem elég bunkó volt velem. De most hogy itt vagyok, kezd előjönni bennem ez az érzés. Itt már csak ő a kérdés… Neki ez csak szex, nem tesz bele érzéseket.

Felnyögtem, majd a kezeimet Brian tenyerére tettem.  Az egyik kezemmel hátra nyúltam, majd végigsimítottam hosszúkás haján. Leszálltam róla, így végre ő volt alattam. Hozzásimultam a mellkasához, és szenvedélyesen megcsókoltam. Ismét ráültem, majd a nyakamnál fogva finoman visszahúzott. Vadul csókoltuk egymást. A derekamnál fogva mozgatott, én közben szétkarmoltam a mellkasát. Mikor végeztünk szépen lassan kihúzta, engem pedig maga mellé fektetett. Akkor éreztem csak meg, hogy a combjaim iszonyat ki vannak. Hasra feküdtem, és meg nem bírtam mozdulni.

-Tündérke ki vagy? – feküdt le mellém.

-Kicsit. – néztem rá, majd elnevettük magunkat. Kivette a gumit hajamból, és átkarolt. - Kurvára de lefáradtam. – vallottam be, majd elnevettük magunkat. Lassan lehunytam a szemeimet, majd kezdtem kikapcsolni a külvilágot.

-Jóéjt. – adott a számra egy puszit.

-Jóéjt. – mondtam, majd olyan 10 percre rá már el is aludtam.

Reggel mikor felkeltem, már senki nem volt ott mellettem. Megdörzsöltem a szemeimet, majd felültem. Akkor vettem csak észre, hogy totál pucér vagyok… Gyors eltakartam magamat és bambultam magam elé. Egyszer csak Brian jött be egy tálcával.

-Jó reggelt. – jött be vigyorogva.

-Reggelt. – mosolyogtam rá. Letette az ölembe a kaját, majd lefeküdt mellém.

-Pezsgő, reggelire?

-Hát. – mondta, majd bekapcsolta a TV-t. Persze magának is hozott be kaját.

-Nee! Ne kapcsold el! – nyúltam a TV felé, kétségbeesetten.

-Mert mi az?

-2-t vissza! –mutattam. – Ez az! – mondtam, majd csodálattal néztem a Tom and Jerry. Brian furcsán nézett rám és láttam hogy mondani akar valamit, de inkább megrázza a fejét. – Mi az?

-Tom and Jerry?

-Igen. – néztem rá értetlenül. – A legjobb műsor!

-2 állat gyilkolássza egymást a végtelenségig. Mi ebben a jó?

-Hát, én Tomnak szurkolok mindig, de néha olyan vicces. – mondtam teletömött arccal.

-Imkább nyeld le a falatot! – adott egy puszit az arcomra, majd kitöltötte a pezsgőt. Koccintottunk, majd néztük tovább a műsor. Már kezdte Brian is magát beleélni.

-Na ugye hogy mennyire jó?

-Nem rossz. – mondta mosolyogva.

-Mi az hogy nem rossz? – néztem rá, majd letettem a tálcát – A legjobb!

-May, én már 31 vagyok! – mutatott magára nevetve. – Egy vénember, nem néz ilyeneket.

-Vénember? – néztem rá kajánul vigyorogva. – A vénemberek általában impotensek.

-Én kivételes vagyok! – mosolygott, majd magára rántott és megcsókolt.

Syn:

Ez a nő… Totálisan elcsavarta a fejem. Mint Michelle, csak annyi hogy May aranyosabb. A tegnap este felejthetetlen volt. Tökéletes dominát fogok csinálni belőle. Ahhoz képest hogy kezdő, tegnap elég jól csinálta.

-Én kivételes vagyok! – mondtam önelégülten, majd magamra rántottam és megcsókoltam. Lassan húztam végig az ujjaimat a combjától, egészen a mellkasáig. Ott megálltam, majd az egyik kezemmel megfogtam a melleit. A másikkal közben haladtam lejjebb. Elkezdtem izgatni és mosollyal jelezte a tetszését. Egyre vadabbul csókolóztunk, majd elkezdtem harapni az ajkait. Szenvedélyes szemekkel rám nézett, majd levette rólam a ruháimat. Először csodálkozva néztem rá, de elmosolyodtam és majd folytattam amit elkezdtem. Lassan dőltünk oldalra, így felülre kerültem. Már pont bele jöttünk, mikor elkezdett csörögni May telefonja.

-A kurva életbe! – forgatta a szemeit, majd oldalra kapott. – Igen? – vette fel a telefont.

-MAY! HOL VAGY? – Valary volt az.

-Valary, várj egy picit. – mondta halkan, majd maga köré tekerte a takarót és kimentem az erkélyre. Úgy 5 perc múlva már jött vissza.

-Mit akart? – néztem rá.

-Hogy volt-e valami, és hogy mikor megyünk. Azt mondtam hogy természetesen nem, és hogy még alszol.

-Helyes! – mondtam neki mosolyogva. Visszaült mellém, majd a fejét a mellkasomra tette. – May! May! – mondtam neki, majd mosolyogva láttam hogy elaludt.

-Brian? – kérdezte egy kis idő után. Reakcióidő heló!

-Mondjad.

-Mit jelentek én neked?

-Mit jelentesz? – gondolkodtam el. – Sok mindent!

-De mi az a sok minden?

-Fontos ember vagy az életembe. Most már örülök hogy te lettél kiválasztva akkor. – kezdtem el piszkálni a haját.

-Te szereted még Michellet? – nézett rám.

-May, ez

-Szereted? – kérdezte komolyan.

-Ezt, most nem tudom nekem megmondani. Nem tudom mit akarok. - fogtam meg a poharat, de kikapta a kezemből és a falhoz vágta. - Hé az egy

-Leszarom a poharat. – nézett rám komolyan. – Meg azt a kurvát is. – jött közelebb. – Nem megy? Majd én segítek elfelejteni! – mondta, majd hosszasan megcsókolt. Először csodálkozva néztem rá, de bele mentem. Mivel nem volt rajta semmi, könnyen ment a dolog. Mosolyogva felkelt, és kiszaladt.

-Megint elmész? – kérdeztem tőle szomorúan. Titokzatosan mosolyogva visszahajolt, majd az ujjával mutatta, hogy menjek. Kiléptem, de sehol. Benyitottam a fürdőbe, majd megláttam. Éppen belépett a tuskabinba, szélesen vigyorogva. Elmosolyodtam, majd kimentem. Kinyitottam, majd becsuktam a szoba ajtaját. Fél perc se kellett, rémült arccal jött ki.

-Brian? – lépett ki, majd azonnal odaléptem és megcsókoltam. Nehezen, de visszajutottunk a tuskabinba. 

-Végre – mondtam halkan, majd közelebb húztam magamhoz. – Már vártam ezt a pillanatot. – mondtam, miközben a nyakába bújtam. Kuncogva átölelt és lágyan megcsókolt. – Csak ennyi?

-Miért mit akarsz? – nézett rám mosolyogva.

-Minimum téged! – hajoltam közel hozzá, a derekánál fogva szorosan magamhoz öleltem. Elmosolyodott, majd megcsókolt.

Matt:

-Biztos hogy csináltak valamit! – járkált fel-alá Val a nappaliba.

-Jaj kicsim, nyugi ülj le! – rántottam az ölembe, majd adtam neki egy puszit.

-Nem, nincs nyugi. Ha Brian egy ujjal is hozzá mert nyúlni, esküszöm hogy

-Ha azt mondta semmi nem volt, akkor az biztos így is van! – kezdtem el puszilgatni a nyakát.

-Nem hiszek neki. – mondta még mindig idegesen.

-Pedig jobban teszed, mert ezt úgysem deríted ki. – kezdtem kicsit feljebb húzni a pólóját. – Ismered mind a kettőt. – sóhajtottam. – May, egy jól kiképzett katona aki sohasem ad ki semmilyen titkos információt. – simítottam végig a hátán – Brian pedig 1 másodperc alatt képes úgy elterelni a témát hogy azt sem tudod miről beszéltetek. – tettem a kezem a combjára.

-Matt, te most kajak képes lennél csinálni? – állt fel, majd kiment a konyhába.

-Valary, kérlek! Legalább te is lenyugszol. – gyilkos szemekkel nézett rám és inkább hátráltam. – Ooké. – tettem fel a kezeimet.

-Hívd fel Briant! – dobta oda a telefont. – Hozza haza Mayt, most!

-Drágám, miért ennyire fontos?

-Mert Mayt, Arinnak akartam tartogatni, de Brian lehet hogy tönkretett mindent. Nem beszélve arról a tök jó fej Edről. Aaront pedig ki kellene zárni az egészből!

-Milyen mindent?

-Arin is szereti Mayt és May is szereti Arin. Csak éppen közbejött 1-2 dolog.

-Brian, és Diana ugye?

-Igen. Ha az a csaj nem lenne, már minden tök jó lenne. De nem, mert Arinnak pont most kell benőznie. Ráadásul egy ilyen picsát szedett össze!

-Ja, hogy Arin szereti közbe meg egy másik nőt kúr? Az széép.

-Matt, te csak meg ne szólalj.

-Mi? – néztem rá kikerekedett szemekkel. – Én mikor szerelmes lettem beléd, megmondtam. Elsőre nem jött össze, de másodszorra már igen. – mosolyogtam rá.

-Jaj, kicsim. – ölelt át, miközben egy hatalmasat sóhajtott. – Miért nem megy semmi olyan könnyen?

-Nem tudom, de tudok 1-2 módszert ami nagyon könnyű ahhoz hogy jobban legyél. – puszilgattam a nyakát ismét.

-Na jó, ha már ennyire próbálkozol! – mondta nevetve.

May:

Reggel óta nem álltunk le… Úgy délután 4 körül úgy döntöttünk hogy hazamegyünk. Benji szerencsére már ott állt a hotel előtt.

-Este hívlak! – mosolygott rám.

-Hát remélem is. – mondtam, majd adtam egy puszit az arcára és gyors kiléptem a kocsiból. - Köszönöm Benji hogy elhoztál, nagyon szeretlek!
-Ezt többször szeretném hallani. - kacsintott rám.
-Meglesz!
Mikor beléptem, csak a személyzettel találkoztam. Gyors letusoltam, majd lefeküdtem. Eléggé ki voltam fáradva… Még mindig éreztem magamon Brian illatát. Mosolyogva lehunytam a szemeimet, majd lassan elaludtam. Mintha Syn halk szuszogását hallottam volna magam mellett. Kinyitottam a szemeimet, és elmosolyodtam. Ott aludt mellettem, tök aranyosan. Mosolyogva adtam egy puszit a szájára, majd visszafeküdtem. Felé fordultam és hozzábújtam. Kipattantak a szemeim, majd zavart arccal ültem fel.

-Brian? – néztem körbe. – Brian! – néztem rá, de semmi. Felkeltem, majd a gépemhez mentem. Este 10, de mit keres itt? – Synyster Gates! – emeltem fel kicsit a hangom, majd visszaültem az ágyra. A hátára fordítottam, majd a csípőjére ültem.

-Ó, gyönyörű ébresztés. – tettem a kezeim a csípőmre.

-Köszi, de miért vagy itt? – néztem rá.

-Hát, csak gondoltam beugrok. – mosolygott, majd kikerekedett szemekkel néztem rá  – Gondoltam kihasználom a helyzetet, és eljövök. De látom totál ki vagy. – húzott magához. Mellé feküdtem, majd átkarolt.

-Jó éjt! – takart be.

-Jó éjt! – mondtam, majd lehunytam a szemem. Így 1000x könnyebb volt elaludni. Reggel Brian még aludt. Álmosan tekingettem körbe, majd kimentem és rágyújtottam. Megnéztem a telefonom, már 30.-a van… Pár perc múlva Brian lépett mögém, egy szál cigivel a szájába. Senki sem zaklatott minket, amit kicsit furcsálltam. Valaki mindig volt itt, és most olyan kuss van… Meggyújtottam a cigijét, és csak csendben álltunk. Elkezdett csörögni a telefonom, de semmi kedvem nem volt felvenni.

-May! – szólt Valary kiabálva.

-Itt vagyok! – néztem hátra rémült szemekkel.

-Azt hittem alszol. Hol voltatok?

-Elmentünk bulizni. Brian ittasan ugye nem vezethetett, ezért Benji elvitt mindet egy hotelbe mivel náluk buli volt. Reggel eljött értünk és hazahozott.

-Biztos hogy csak ennyi volt? – nézett rám.

-Biztos! – mosolyogtam rá.

-Akkor oké. De figyelj, ha volt bármi is, inkább mondd el!

-Valary? Nyugi! – néztem Brianre.

-Jó-jó, csak tudod féltelek.

-Amúgy Michellel mi a szitu?

-Hát, most anyáéknál él… Én sem tudtam hogy ilyeneket művel, pedig eleinte tök jól megvolt Briannel. Aztán jött ez, és… Testvérem, de totál más lett róla a véleményem. – mondta kicsit kényelmetlenül.
-Megértem. De nekem most le kell tennem kaja van.
-Oké.
-Na szia!
-Szia! - nyomtam ki. - Megint Valary...
-Akkor azt hiszem nekem mennem kellene... Matt kb. 5 perc múlva már nálam lesz.
-Okés. - néztem rá. Gyors lekísértem és már futottam is felfelé.
-Hol voltál tegnap este? - rontott be Alice.
-LA-ben.
-Briannel?
-Igen. - néztem rá.
-May, ugye nem! - nézett rám szigorú szemekkel, de én csak vigyorogtam. - Te megőrültél?
-Alice, nem fogok várni a csodára.
-De a csoda, ott lakik egyel feletted és totál oda van érted! Nagyon bánja ami volt és totál depressziós lett! Miattad! - mondta.
-Erre nem tudok mit mondani. - néztem le.
-De legalább jó volt? - vigyorodott el kajánul.
-Eszméletlen jó! - mondta vigyorogva.
-Mesélj csak! - fogta meg a kezem fülig érő szájjal. Nagyjából elmondtam neki mindent, majd kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Hogy bírtátok ennyi ideig?
-Nem tudom. -mondtam, majd elnevettem magam. - A legemlékezetesebb este, egész életemben.
-Látom hagyott egy kis nyomot rajtad! - fogdosta a szívásnyomokat.
-Ja, valahogy el kell őket rejtenem holnapig.
-Tényleg merre mész?
-Még nem tudom.
-Gyere a faházba! Ott leszünk mindannyian. - mosolygott rám.
-Lehet benézek. - kacsintottam rá.