16.fejezet: " Liar "

May:

31. szilveszter

Végül is Arinnál kötöttem ki. Az egész banda, még Benjiék is ott voltak, kivéve Synt...

Már mindenki totál kész, kivéve engem… Nem akartam inni, na meg Brian nélkül valahogy unalmas. Pont éjfélkor mindenki kiment az udvarunkra.

-Bocs a késésért. – toppant be Brian. Mindenki őrjöngött, hogy végre itt van, majd elkezdődött a tűzijáték. Csak bambultam rá, majd a telefonom rezgésére lettem figyelmes.

„Azt hiszem én felnéznék a volt szobámba ;)”
Hátranéztem, de sehol nem volt...

Briantől jött… Vigyorogva hátrébb lépegettem, majd gyors felszaladtam. Benyitottam és egyből be is zártam az ajtót. A volt ágyamra néztem, ahol Briant pillantottam meg. Az ágyam szélén ült, kezében egy üveg pezsgővel.

-Boldog új évet! – mosolygott rám. Odaszaladtam és egyből nekiestem. - Hé és a pezsgő nem kell? – nézett rám.

-Az egyetlen dolog ami kell az te vagy! – dobtam el lazán az üveget, majd lekapcsoltam a kislámpát.

-Ennyire súlyos a helyzet?

-Szerinted? 3 napja még csak nem is láttalak! Te meg ott kurváztál Los Angelesben!

-Hát – ült fel.

-Megőrjítesz! – mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Hátradőlt, én pedig lassan elkezdtem levenni róla a pólóját. Ő is kezdte rólam leszedni a ruhámat, majd magához rántott. A hátamra fektetett, közben végig vadul csókolt. Elkezdte puszilgatni a nyakam és kezeivel kipattintotta a melltartómat.

-Ááá. – állt le egy percre. – A kezeid iszonyat hidegek! – mondta, majd elnevettem magam. Ráraktam őket a mellkasára, ami tűz forró volt. Odakapott, és eljátszotta a halálát.

-Hülye! – hajoltam fölé nevetve. – Brian! – rázogattam. – Oké… Mit kell tennem hogy feltámadj? – mosolyogtam. Semmit sem válaszolt, csak halkan szuszogott. Ráültem a csípőjére, majd elkezdtem puszilgatni a nyakát. Nem volt semmi reakciója… Szépen lassan mentem lejjebb és mikor a hasához értem, a körmeimet lágyan végighúztam a mellkasán. Elkapta a kezeimet, felrántott, majd hosszasan megcsókolt.
-May bent vagytok? - kérdezte valaki kintről. Egyből felkaptuk a ruhákat, gyors egy kis igazítás az ágyon és kimentünk az erkélyre, mintha együtt ünnepelnénk kibontottuk a pezsgőt. - Ti? - jött oda Matt.
-Gondoltuk iszunk egy kicsit egyedül. - néztünk rá.
-Inkább gyertek le! - szerencse hogy már ő is elég részeg volt.
-Mennem kell. - néztem Brianre.
-Mi? De hát
-Sajnálom. - néztem rá aranyosan.
-Hát oké. - még elköszöntem a többiektől is, és mikor kiléptem Valter kocsija már ott is volt. - Valter maga? - ültem be.
-Éreztem hogy jönnöm kell. - mosolygott rám aranyosan. - Faház?

-Igen legyen szíves. Vagyis, ne! Előbb be kell ugranom valamiért.
-Rendben! - mondta. Gyors hazahajtottunk, felugrottam a szobámba és felkaptam Ed ajándékát.
-Mehetünk. - pattantam be a kocsiba.
-Ed úrfi ajándéka?
-Igen. - mondtam mosolyogva. Letett a ház előtt, én pedig csak álltam ott. Bemenjek, ne menjek?
Végül megtettem az első lépést, ami rohadt nehéz volt. Bentről üvöltött a zene, és hangos kiabálást hallottam. Már csak ettől elmosolyodtam. Lassan beléptem, de nem nagyon vettek észre. Alice arrafelé nézett, majd tátott szájjal a nyakamba ugrott.
-Maaaaaaaaay! - mondta, majd körbe puszilgatott.
-Oké, te már részeg vagy. - mondtam nevetve.
-Nem tehetek róla! - mondta ártatlanul, majd hátrafelé mutatott. Csodálkozva vettem észre, hogy Harry is ott van.
-May! - ugrottak a többiek is rám, kivéve Edet.
-Jó, igen szeretlek titeket! - mondtam nevetve. Egyből adták is a kezembe a poharat. - Nem, én ma
-Még egy kortyot sem ittál! - fogta meg a fejem Alice. - Látom rajtad!
-Hát ja. - mondtam, majd elröhögtem magam.
-Na akkor! - már tele is volt a poharam. Ed kiment a konyhába, én pedig csak csillogó szemekkel néztem utána.
-Menj. - mosolygott rám Felix. - Egész este ilyen volt.
-Ja, rád várt! - mondta Alice, majd meglökött. Megszeppenve léptem be a konyhába.
-Bejöhetek? - kopogtam a kitárt ajtónál.
-Persze. - mondta, de felém sem nézett. Olyan semmilyen fejjel csinált valamit.

-Beszélnünk kellene. - támaszkodtam meg a falnál. - Sajnálom. - mondtam egy nagyobb szünet után, lehajtott fejjel. - Túlzásba vittem a dolgot. - néztem rá, de még mindig háttal állt nekem. - Megértem ha megsértődtél rám, mivel tényleg elég paraszt voltam. Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni, de ezt elakartam hozni. - tettem le az asztalra a dobozt. - Boldog Karácsonyt! - mondtam vékony hangon. Megfordultam, majd egyből kifutottam. Bevágtam az ajtót és elindultam haza, sírva. Megint elbasztam...
Szeretem Edet és nem akarom elveszíteni. Mellette akarok lenni, de ez az egész Brianes dolog...

Alice:

-Ez meg mi volt? - kérdezte Harry.
-Nem tudom. - mondtam, majd bementem a konyhába. - Ed te fasz, mit csináltál?

-Semmit.
-Hát azt látom! - mondtam elégedetlenül. - Ha nem akarod elbaszni ezt a kapcsolatot megfogod magad és szépen May után mész!
-May után?
-Igen drágalátom, ugyanis most rohant ki sírva!
-Mi? Azt hittem
-Nem érdekel mit hittél. Lehet ő baszta el, de neked is érdeked utána menni! Úgyhogy tünés! - mutattam kifelé. Megfogta magát, és kirohant. - Ha nem lennék... - mentem vissza.
-Úgyis együtt jönnek vissza nem? - kérdezte Will, majd visszakapcsolta a zenét és ittunk tovább.

May:

-May várj! - kiabálta valaki. Reménykedve hátranéztem és örömmel vettem észre, hogy Ed az.
-Mi van? - kérdeztem mikor odaért, miközben törölgettem a szemeimet.
-Gyere vissza, kérlek.
-Minek?
-Hogy velem legyél.
-Érdekes az előbb még se szóltál semmit. - mondtam kicsit durcásan.
-Sajnálom. Ezt az egész dolgot. May, szeretlek és nem akarlak most elveszíteni! - ölelt lassan át. Ez nekem felért a világ összes kincsével... - Kérlek, gyere vissza. Mindenki téged várt és még az ajándékomat sem néztem meg!
-A sminkem oda! - mondtam, majd elnevette magát.
-Majd megcsinálod. - fogta meg a kezem. Szépen lassan elindultunk vissza.
Bent megint üvöltött a zene. Bementünk, én pedig egyből gyors a fürdőbe. Kölcsönvettem Al sminkjeit, és gyors helyrehoztam az arcomat. Mikor kiléptem mindenki körbeállta Edet. Odamentem én is, és csak akkor láttam hogy igazából az ajándék érdekli őket.
-May ilyet én is akarok!
-De ő miért kapott ilyet? Én meg miért nem?
-Én is akarok!
-De csak nekem van erre engedélyem. - mondta Ed büszkén, majd rám nézett. Az ajándék, egy gyönyörű revolver volt. Tudtam hogy van fegyvertartási engedélye, és ilyenje még nincs.

-Na milyen?
-Tökéletes választás. - ölelt át. - Köszönöm. - csókolt meg.
-De May, veled valami megint nem stimmel! - mértek végig.
-Ja, nekem sem tetszik a látvány!
-Talán ez kellene. - nyomott a kezembe Alice egy poharat. Na innentől kezdődtek a fényképezgetések...

Tovább ment a buli, de én nem akartam annyit inni. Mi ketten Eddel egész józannak mondhatóak voltunk.
-Légyszilégyszi legyen egy közös, puszis kép! - jött oda Al.
-Hát - néztem Edre, aki csak mosolygott.

-Naaa, de miért nem?
-Mert nem és kész! - mondtam tiltakozva.
-De hát ez olyan aranyos lenne! - mondta gyerekesen Alice.
-Alice ne ke - mondtam volna, de Ed elkapta a fejem és hosszasan megcsókolt. Ha 100 kép nem készült egyszerre, akkor egy sem. Kikerekedett szemekkel néztem rá, de ő csak mosolygott.

-Végre. - mondta Alice elégedettem, majd táncikálva kiment piáért.
-Fájt? - nézett rám vigyorogva.
-Igen! - mondtam sértődötten, majd ellöktem. Magával húzott, így együtt landoltunk a padlón. Röhögve támaszkodtam fel. – Szeretlek! – mondtam halkan, majd megcsókoltam.
-Jó, ezt tartogassátok későbbre. – emelt fel Felix és Will. Kikerekedett szemekkel néztünk rájuk, de ők csak szélesen vigyorogtak. Mi ketten Eddel totál elvoltunk a kanapén, azok meg csak ittak meg ordibáltak.
-Hiányoztál! - simított végig a hajamon.
-Hé gyerekek! Gyertek ki, de azonnal! - fogta meg a kezem Alice. Kint már nagyban ment a tűzijáték. Ezek az ökrök megfogták azt a római gyertyát, ami kb 20 fényes izé lő ki magából egymás után sorozatba és egymást "lövöldözték" vele. Jó, én is birka voltam és beszálltam hozzájuk, de akkor is.
-Harryyyyy! - mondtam, majd elkezdtem őt bombázni. Sírva röhögtünk egymáson. Mikor meguntuk mind vissza, és ittunk tovább. Innentől már mi ketten is elég szépen belelendültünk. Már csak annyira emlékszem, hogy a többiek másnap délelőtt 9-kor mentek el, mi pedig lefeküdtünk aludni.

~Január 2.

Syn:

Mi lehet ezzel a nővel?? Nem veszi fel a telefont és az SMS-re sem válaszol...
-Brian mit műveltél Mayel? - rontott be Valary.
-Szia, igen köszi jól vagyok, most keltem. - néztem rá összeszűkült szemekkel, de csak idegesen vett egy mély levegőt és elővette a gyilkos tekintetét. - Valary, ne kezd! - fordítottam el a fejem.
-Synyster Gates! - jött közelebb. - May nem veszi fel a telefont, és semmit életjelet nem ad! - emelte fel az egyik szemöldökét.
-És most én mit tudok ez ellen tenni? - emeltem fel a kezeimet, kérdő arccal.
-Mit csináltál vele? - kérdezte totál higgadt hangon.
-Semmit! - néztem a szemeibe.
-Ne kamuzz!
-Miért hazudnák?
-Mert szokásod!
-Mi? Én? Inkább a húgod az aki folyamat hazudozik. Azt se tudja hogy fiú-e vagy lány!
-Na azért ennyire nem vészes! Tudod nagyon megbánta a dolgot és adhatnál neki még egy esélyt!
-Azt lesheti! Csináljon amit akar, de a közelembe ne nagyon jöjjön.
-Brian, anyáéknál lakik! Komolyan ennyit ért neked a házasságotok?

-Mert neki mennyit ért? Semmit?
-Ezt a beszélgetést még nem fejeztük be! - ment ki.
-Neked is szia! - mondtam bunkón.
Egy isten vagyok! Totál eltereltem a témát ismét.
Öntelten mosolyogva mentem ki rágyújtani. Este 8-kor kaptam May-től egy SMS-t, amin elmosolyodtam.