19.fejezet: " I need you! "
May:
Hirtelen hátrafordultam majd, megláttam őt... Ez nem lehet igaz. - May! - ölelt át lihegve. Csak kikerekedett szemekkel átkaroltam. A mellkasába fúrtam az arcomat, majd elkezdtem iszonyat bőgni. Megfogta a kezem és elvitt a kocsijához. Egy szó nélkül beültem mellé és már hajtott is.
Brian:
Épp Shadowsnál ültünk a bandával és beszéltünk, mikor megcsörrent a telefonom.
-Igen? - vettem fel - Haló? Ne szórakozz, mondj már valamit! - az ilyen kis suhancok mindig felkúrják az agyam...
-Szeretlek! - mondta egy halk, vékony han. - Brian szeretlek! - ez May. Sír? - Nem bírom tovább, szeretlek! Hiányzol, látni akarlak! Gyere ide most! - itt megakadt - Brian szeretlek! - mondta, még mindig sírva. Riadt arccal néztem a többiekre, akiktől csak kíváncsi tekintetet kaptam vissza.
-Hol vagy? - kérdeztem, de a vonal már megszakadt. - Boccs srácok, el kell mennem. - keltem fel egyből.
-Hova?
-Dolgom van! - kaptam fel a kabátomat és már ültem is be a kocsimba. Szerencsére a 3. utcában megtaláltam. Azonnal odamentem hozzá és átöleltem. Szegény csak sírt, de megszólalni nem tudott. Megfogtam a kezét, beültettem magam mellé és elhajtottam a házamhoz. Gyors bementünk, megálltunk az ajtónál és szorosan magamhoz öleltem.
May:
Annyira jól esett Brian karjai közt lenni. Nem szóltunk egymáshoz, nem mozdultunk meg, nem volt semmi... Talán ez is volt a legjobb.
A gyönyörű csöndet, Brian telefonja szakította félbe.
-Bassza meg! - egyenesedett fel. - Igen? - vette fel kicsit ingerülten. - Nem, most nem jó. Igen. Nem, nem viszem el! Csá! - nyomta ki.
-Ki volt az?
-Matt... Azt akarja hogy vigyelek haza, vagy hozzá.
-Ne, nem akarok! - néztem rá kétségbeesetten.
-Nyugi, nem is foglak elvinni! - felemelt és bevitt a hálóba. Fölém hajolt, miközben a szemeimbe nézett. Magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam. Fejét a mellkasomra hajtotta, miközben magához szorított. - Nem akarlak elengedni. - mondta halkan. - Szükségem van rád!
Önző vagyok, nagyon is... Eddig miért nem akartam észrevenni Brian érzéseit? Mennyire fájhatott neki minden, még ha nem is mutatja. Michelle, Jimmy, most pedig én... Iszonyatosan erős belül.
Szépen lassan mind a ketten elaludtunk... Álmodtam, de pontosan nem emlékszem mit. Eddel kapcsolatos volt, abban biztos vagyok. Reggel ugyan abban a pózban ébredtem, amiben elaludtunk. Kinéztem, ahonnan a nap vakítóan ragyogott be. Brian még mélyen szuszogott a mellkasomon. Elkezdtem birizgálni a haját, majd nyögéssel jelezte nemtetszését, mire én csak elnevettem magam. Lemászott rólam, majd a hátára fordult. Mosolyogva felültem, majd kimentem és rágyújtottam. Brian is ugyan ezt tette. Leültem a padlóra és kilógattam a lábaimat, ő pedig mögém ült.
-Jövőhéten haza kell utaznom 1 hétre. - mondtam halkan.
-Mert?
-Mert mióta eljöttem otthonról, csak skypeon beszéltem a szüleimmel meg a barátaimmal.
-Mehetek veled? - kelt fel.
-Nem. - mondtam nevetve. - Mit gondolnának? Akkor Matt végleg elásna.
-Az biztos. - hallottuk meg az ajtócsukódást. - Brian beszélhetnénk?
-Persze! - mondta, majd lementek. Én persze megint kihallgattam őket.
-Syn most szólok, hagyd békén Mayt.
-Mi? De most megint mit csináltam?
-Mit csináltál? Megint itt aludt nálad nem?
-De.
-És miért?
-Tegnap sírva felhívott. Azt mondta nem bírja tovább és letette. Elmentem érte, azóta nem mondott semmit mi volt a baja.
-Szerencséd! Amúgy ma délután találkozol Michellel.
-Mi? Nem! - mondta Brian kiakadva.
-De! Szépen elmész és megbeszélitek a dolgokat! Kész és nincs vita!
-Shadows miért vagy ekkora fasz?
-Mert nem akarom hogy tönkretedd a saját életedet, na meg a tündérkénkét sem! Mennem kell, cső!
-Csá! - mondta Brian ingerülten, majd elindult felfelé, de a lépcső tetején meglátott. Összekuporodva néztem fel rá. Leült elém és a fejét fogva nézett a padlóra.
-Menj el Valaryvel! - mondtam halkan, majd megfogtam a kezeit. - Jobban jársz.
-De én nem akarok! - nézett a szemeimbe. - Én veled akarok lenni. Ha most elmegyek Valaryvel beszélni, akkor tudom, hogy annak mi lesz a következménye. Megint találkozunk, aztán megint, utána az ágyamba köt ki, visszaköltözik, és újra házasok leszünk.
-Talán ez is lesz a legjobb. - haraptam rá az alsó ajkamra, hogy ne törjön ki belőlem a sírás. Ennek a kapcsolatnak tényleg nincs jövője. - Szeretlek Brian! - öleltem át, majd a kijárat felé indultam. - Kérlek ne gyere utánam! - rá sem néztem. Kiléptem és elkezdtem futni. Hazamentem és egyből fel a szobámba. Elővettem a már rég látott tasakomat és egy hatalmasat beleszippantottam. Ez az íz... Felejthetetlen!
-Alice, add meg Harry számát!
-Miért?
-Csak add meg! - járkáltam a szobájába, miközben szipogtam.
-May megint szívtál?
-Nem, add meg Harry számát!
-Nem adom meg! Elég volt!
-Alice kell! - emeltem fel a hangom. - Add meg a számát!
-Ott van Aaroné!
-Kössz. - mondtam, majd átrohantam a szobámba. Felvettem a cipőmet és elmentem Aaronhoz.
-Gyere fel! - mondta tág pupillákkal. Ő is totál be volt cuccozva. Kihúzott nekem 1 grammot és elégedetten szívtam fel. Ránéztem, majd elkezdtem vadul csókolni. A dolgok kicsit elfajultak, és egy pár óra hosszas együttlét lett a vége. Délután 7 körül feltoltunk még 2-2 grammot és elindultam lefelé. Az utca közepén elhánytam magam, pár lépést mentem előre, majd összeestem.
Brian:
-Igen? - vettem fel a telefont, miközben már útban voltam Michellehez.
-Brian azonnal gyere a kórházba. - hadarta Shadows.
-Minek?
-May
-Mi van vele? - kérdetem azonnal.
-Csak gyere be! 3.emelet 315-ös szoba. - nyomta ki a telefont. Egyből lefékeztem és mint az őrültek hajtottam a kórházhoz. Bent a portás megpróbált megállítani, de én csak mentem előre.
-Uram, kérem álljon meg!
-May Jensen elég közeli ismerőse vagyok! Kössz. - mondtam, majd végre elértem a lifthez. Egyből fel, és a szobához. Az ajtó előtt állt az egész csapat, beleértve Alicet is. Mindenki csak lehajtott fejjel várakozott. Gena rám nézett, majd Zackyhez bújt. Shadows a fejét fogva ült, ugyan úgy, mint mikor Jimmy miatt voltunk itt. Alice bágyadt, vörös szemekkel bambult az ajtóra. Johnny rám sem mert nézni, Arin pedig a földön guggolt, a falnak támaszkodva és eltakarta az arcát. Valary totál könnyes szemekkel szépen lassan felkelt, majd odajött. Csak nézett rám, végül a könnyek elkezdtek folyni végig az arcán.
-Ugye nem? - kérdeztem halkan.
-Sajnálom. - ölelt át. - Megpróbálták újraéleszteni, de semmi. - fordult el. Hirtelen azt sem tudtam mi van, mi volt és mi lesz... Megtámaszkodtam a falnak, és csak bambultam magam elé. Vettem egy mély levegőt, majd könnyek szöktek a szemeimbe. - A picsába! - mondtam halkan, majd háttal nekidőltem a falnak. Felnéztem, majd az ajtóra. Egy hangot sem lehetett hallani. Ugyan az a szoba amibe Jimmyt hozták azon az éjjelen, ugyan az a doki, ugyan az az indok. A gyászt fogni lehetett a levegőben. Még egy halált nem tudok elviselni...
Mi a véleménye May Jensen esetéről?
Slash:
Mindenképpen egy hatalmas veszteség lenne. Mindig mosolygott és mindig betudott lökni valami ökörséget. Egy értékes embert veszítene el ismét a világ.
Benji Madden:
Őszintén? Még fel sem fogtam mi történt. Először Jimmy, és most May... Iszonyatosan aggódik mindenki érte.
James Hetfield:
Sohasem ismertem személyesen, de ahogy elnéztem a legjobbak közé tartozott. Elismeréssel tartozik neki mindenki.
Marilyn Manson:
A fiatal rockgeneráció egyik legmeghatározóbb személye lehet még belőle. Sok van abban a csajban. Őszintén remélem hogy küzd az életéért.
Billie Joe Armstrong:
Egy őrült nő. Nem láttam hozzá hasonló 16 éves gyereket, aki ilyen lett volna. Minden téren.
Taylor Momsen:
A szememben már egy legenda... A semmiből így feltörni nem valami könnyű.
Jack Black:
Egyszer találkoztam vele, egy koncert előtt. Iszonyatosan fel volt pörögve és csak úgy bármiféle köszönés vagy bemutatkozás nélkül, tök követlenül elkezdtünk beszélgetni. Világmegváltó tervei voltak, amik sikerülhettek is volna... Nagyon remélem hogy van még esélye az életben maradásra.
Az orvosok ma, 2 héttel a baleset után végleg lekapcsolják a gépekről May Jensent. Végül sohasem tudjuk meg ki is valójában ez a tehetséges fiatal lány.
-Szeretlek! - mondta egy halk, vékony han. - Brian szeretlek! - ez May. Sír? - Nem bírom tovább, szeretlek! Hiányzol, látni akarlak! Gyere ide most! - itt megakadt - Brian szeretlek! - mondta, még mindig sírva. Riadt arccal néztem a többiekre, akiktől csak kíváncsi tekintetet kaptam vissza.
-Hol vagy? - kérdeztem, de a vonal már megszakadt. - Boccs srácok, el kell mennem. - keltem fel egyből.
-Hova?
-Dolgom van! - kaptam fel a kabátomat és már ültem is be a kocsimba. Szerencsére a 3. utcában megtaláltam. Azonnal odamentem hozzá és átöleltem. Szegény csak sírt, de megszólalni nem tudott. Megfogtam a kezét, beültettem magam mellé és elhajtottam a házamhoz. Gyors bementünk, megálltunk az ajtónál és szorosan magamhoz öleltem.
May:
Annyira jól esett Brian karjai közt lenni. Nem szóltunk egymáshoz, nem mozdultunk meg, nem volt semmi... Talán ez is volt a legjobb.
A gyönyörű csöndet, Brian telefonja szakította félbe.
-Bassza meg! - egyenesedett fel. - Igen? - vette fel kicsit ingerülten. - Nem, most nem jó. Igen. Nem, nem viszem el! Csá! - nyomta ki.
-Ki volt az?
-Matt... Azt akarja hogy vigyelek haza, vagy hozzá.
-Ne, nem akarok! - néztem rá kétségbeesetten.
-Nyugi, nem is foglak elvinni! - felemelt és bevitt a hálóba. Fölém hajolt, miközben a szemeimbe nézett. Magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam. Fejét a mellkasomra hajtotta, miközben magához szorított. - Nem akarlak elengedni. - mondta halkan. - Szükségem van rád!
Önző vagyok, nagyon is... Eddig miért nem akartam észrevenni Brian érzéseit? Mennyire fájhatott neki minden, még ha nem is mutatja. Michelle, Jimmy, most pedig én... Iszonyatosan erős belül.
Szépen lassan mind a ketten elaludtunk... Álmodtam, de pontosan nem emlékszem mit. Eddel kapcsolatos volt, abban biztos vagyok. Reggel ugyan abban a pózban ébredtem, amiben elaludtunk. Kinéztem, ahonnan a nap vakítóan ragyogott be. Brian még mélyen szuszogott a mellkasomon. Elkezdtem birizgálni a haját, majd nyögéssel jelezte nemtetszését, mire én csak elnevettem magam. Lemászott rólam, majd a hátára fordult. Mosolyogva felültem, majd kimentem és rágyújtottam. Brian is ugyan ezt tette. Leültem a padlóra és kilógattam a lábaimat, ő pedig mögém ült.
-Jövőhéten haza kell utaznom 1 hétre. - mondtam halkan.
-Mert?
-Mert mióta eljöttem otthonról, csak skypeon beszéltem a szüleimmel meg a barátaimmal.
-Mehetek veled? - kelt fel.
-Nem. - mondtam nevetve. - Mit gondolnának? Akkor Matt végleg elásna.
-Az biztos. - hallottuk meg az ajtócsukódást. - Brian beszélhetnénk?
-Persze! - mondta, majd lementek. Én persze megint kihallgattam őket.
-Syn most szólok, hagyd békén Mayt.
-Mi? De most megint mit csináltam?
-Mit csináltál? Megint itt aludt nálad nem?
-De.
-És miért?
-Tegnap sírva felhívott. Azt mondta nem bírja tovább és letette. Elmentem érte, azóta nem mondott semmit mi volt a baja.
-Szerencséd! Amúgy ma délután találkozol Michellel.
-Mi? Nem! - mondta Brian kiakadva.
-De! Szépen elmész és megbeszélitek a dolgokat! Kész és nincs vita!
-Shadows miért vagy ekkora fasz?
-Mert nem akarom hogy tönkretedd a saját életedet, na meg a tündérkénkét sem! Mennem kell, cső!
-Csá! - mondta Brian ingerülten, majd elindult felfelé, de a lépcső tetején meglátott. Összekuporodva néztem fel rá. Leült elém és a fejét fogva nézett a padlóra.
-Menj el Valaryvel! - mondtam halkan, majd megfogtam a kezeit. - Jobban jársz.
-De én nem akarok! - nézett a szemeimbe. - Én veled akarok lenni. Ha most elmegyek Valaryvel beszélni, akkor tudom, hogy annak mi lesz a következménye. Megint találkozunk, aztán megint, utána az ágyamba köt ki, visszaköltözik, és újra házasok leszünk.
-Talán ez is lesz a legjobb. - haraptam rá az alsó ajkamra, hogy ne törjön ki belőlem a sírás. Ennek a kapcsolatnak tényleg nincs jövője. - Szeretlek Brian! - öleltem át, majd a kijárat felé indultam. - Kérlek ne gyere utánam! - rá sem néztem. Kiléptem és elkezdtem futni. Hazamentem és egyből fel a szobámba. Elővettem a már rég látott tasakomat és egy hatalmasat beleszippantottam. Ez az íz... Felejthetetlen!
-Alice, add meg Harry számát!
-Miért?
-Csak add meg! - járkáltam a szobájába, miközben szipogtam.
-May megint szívtál?
-Nem, add meg Harry számát!
-Nem adom meg! Elég volt!
-Alice kell! - emeltem fel a hangom. - Add meg a számát!
-Ott van Aaroné!
-Kössz. - mondtam, majd átrohantam a szobámba. Felvettem a cipőmet és elmentem Aaronhoz.
-Gyere fel! - mondta tág pupillákkal. Ő is totál be volt cuccozva. Kihúzott nekem 1 grammot és elégedetten szívtam fel. Ránéztem, majd elkezdtem vadul csókolni. A dolgok kicsit elfajultak, és egy pár óra hosszas együttlét lett a vége. Délután 7 körül feltoltunk még 2-2 grammot és elindultam lefelé. Az utca közepén elhánytam magam, pár lépést mentem előre, majd összeestem.
Brian:
-Igen? - vettem fel a telefont, miközben már útban voltam Michellehez.
-Brian azonnal gyere a kórházba. - hadarta Shadows.
-Minek?
-May
-Mi van vele? - kérdetem azonnal.
-Csak gyere be! 3.emelet 315-ös szoba. - nyomta ki a telefont. Egyből lefékeztem és mint az őrültek hajtottam a kórházhoz. Bent a portás megpróbált megállítani, de én csak mentem előre.
-Uram, kérem álljon meg!
-May Jensen elég közeli ismerőse vagyok! Kössz. - mondtam, majd végre elértem a lifthez. Egyből fel, és a szobához. Az ajtó előtt állt az egész csapat, beleértve Alicet is. Mindenki csak lehajtott fejjel várakozott. Gena rám nézett, majd Zackyhez bújt. Shadows a fejét fogva ült, ugyan úgy, mint mikor Jimmy miatt voltunk itt. Alice bágyadt, vörös szemekkel bambult az ajtóra. Johnny rám sem mert nézni, Arin pedig a földön guggolt, a falnak támaszkodva és eltakarta az arcát. Valary totál könnyes szemekkel szépen lassan felkelt, majd odajött. Csak nézett rám, végül a könnyek elkezdtek folyni végig az arcán.
-Ugye nem? - kérdeztem halkan.
-Sajnálom. - ölelt át. - Megpróbálták újraéleszteni, de semmi. - fordult el. Hirtelen azt sem tudtam mi van, mi volt és mi lesz... Megtámaszkodtam a falnak, és csak bambultam magam elé. Vettem egy mély levegőt, majd könnyek szöktek a szemeimbe. - A picsába! - mondtam halkan, majd háttal nekidőltem a falnak. Felnéztem, majd az ajtóra. Egy hangot sem lehetett hallani. Ugyan az a szoba amibe Jimmyt hozták azon az éjjelen, ugyan az a doki, ugyan az az indok. A gyászt fogni lehetett a levegőben. Még egy halált nem tudok elviselni...
Mi a véleménye May Jensen esetéről?
Slash:
Mindenképpen egy hatalmas veszteség lenne. Mindig mosolygott és mindig betudott lökni valami ökörséget. Egy értékes embert veszítene el ismét a világ.
Benji Madden:
Őszintén? Még fel sem fogtam mi történt. Először Jimmy, és most May... Iszonyatosan aggódik mindenki érte.
James Hetfield:
Sohasem ismertem személyesen, de ahogy elnéztem a legjobbak közé tartozott. Elismeréssel tartozik neki mindenki.
Marilyn Manson:
A fiatal rockgeneráció egyik legmeghatározóbb személye lehet még belőle. Sok van abban a csajban. Őszintén remélem hogy küzd az életéért.
Billie Joe Armstrong:
Egy őrült nő. Nem láttam hozzá hasonló 16 éves gyereket, aki ilyen lett volna. Minden téren.
Taylor Momsen:
A szememben már egy legenda... A semmiből így feltörni nem valami könnyű.
Jack Black:
Egyszer találkoztam vele, egy koncert előtt. Iszonyatosan fel volt pörögve és csak úgy bármiféle köszönés vagy bemutatkozás nélkül, tök követlenül elkezdtünk beszélgetni. Világmegváltó tervei voltak, amik sikerülhettek is volna... Nagyon remélem hogy van még esélye az életben maradásra.
Az orvosok ma, 2 héttel a baleset után végleg lekapcsolják a gépekről May Jensent. Végül sohasem tudjuk meg ki is valójában ez a tehetséges fiatal lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése