20. fejezet: "  Phoenix "

-Doktor úr biztos a döntésében? - kérdezte a nővér.
-Igen. Hiába élesztettük újra, a pulzusa egyre csökken, az agya nem reagál semmire. Kizárt hogy felkeljen, egy hullát pedig nem szeretnék a kórházamba tárolni. - mondta csalódottan a orvos.
-De doktor úr, szerintem még adni kellene neki egy esélyt.
-Nem lehet. Nem tudjuk biztosítani neki a helyet, a gépeket és a kezelést sem.
-Jó napot! - lépett be az Avenged Sevenfold az ajtón.
-Időben. - mondta a doki.
Kinyújtotta a kezét, majd az ujja az egyik gombon landolt...
May Jensen, sok sikert! A te időd lejárt... Vagy mégsem?

-----------------------------------------

1 héttel korábban

-Merre van Brian?
-Nem tudom, egy hete nem találkoztam vele. - mondta Zacky halkan.
-Alice és Ed?
-Elég nehezen viselik... Főleg Alice.
-Fiúk, nem most kellene elmondanom, - kezdett bele Valary - de a doki - akadt meg egy kicsit - leakarja kapcsolni Mayt a gépekről. - nézett körbe. - Szerinte már nincs remény, maximum egy hétig tudják még gépeken tartani.
-Ez most komoly? - kérdezte az éppen betoppanó Synyster.
-Brian. - nézett rá Valary kétségbeesett szemekkel.
-És ezt ki döntötte el? Minket megkérdeztek?
-Syn értsd már meg, hogy - mondta volna Matt, de elcsuklott a hangja.
-Megyek, megnézem James. - kelt fel Valary szipogva.
-Hol voltál?
-Sehol. - dobta le magát az ingerül Brian.
-Syn!
-Sehol oké? - nézett körbe. - Nem igaz, hogy ez megint megtörténik...

-Brian, azt hiszem a temetést ke - mondta volta Zacky, de Brian gyilkos szemekkel nézett rá.

-May még él oké? - kelt fel. - Miért nem tudjátok felfogni? - nézett körbe a társaságon. - Azt hiszem még rajta van a gépeken és lélegzik! - mondta elégedetlenül, majd kiment és rácsapta az ajtót a többiekre. A banda tudta, a gitárosuknak igaza van. Síri csöndben ültek Shadows nappalijában, majd az emberek lassan elmentek.

-----------------------------------------

-Doki biztos ezt kell tenni? - kérdezte Brian az utolsó pillanatban.
-Uram, kérem! Már elmondtam a szituációt. Nem engedhetjük meg! - Syn inkább csöndben maradt és leült az egyik fotelba. Késztetést érzett arra, hogy vagy kirohanjon, vagy megüsse a dokit...

Végül a gépeket lekapcsolták... A banda kétségbeesésében nem tudta mihez kezdjen, de hirtelen a doki sokkolt arccal nézett a lány ágyára.

-----------------------------------------

1 nappal korábban

-Brian te idióta, ezt nem gondolhatod komolyan! Ilyen állapotban akarsz odamenni? - ordibálta le Matt, az elég tág pupillájú, szédelgő gitárost.
-Hagyj már!
-Nem, nem hagylak! - vert be neki egyet. Syn a földön landolt, Shadows pedig fölé térdelt, majd a pólója nyakánál fogva ordibálta le - Legyél már észnél! Szerinted May mit szólna hogyha ezt látná? Büszke lenne rád? Kurvára nem! Ő azt szeretné hogy békével búcsúzzunk el tőle és együtt legyünk! Hogy ne csússzunk szét annyira, mikor Jimmy is elment! Mosolyogva szeretne meghalni! Érted? Te idióta meg mit csinálsz? Bedrogozol, kurvázol, 2 hétig haza se jössz! Szerinted mi mit élünk át?! Nekünk nem fáj?! Mi nem akarjuk rávenni a dokit, hogy hagyják a gépeken hátha még valamikor felkel? - nézett rá vérben forgó szemekkel. Elengedte, felkelt, majd a kezét nyújtotta barátjának. - Térj észhez! - segítette fel. - És még egyszer meg ne lássalak ilyen állapotba! Szedd rendbe magad holnapra! 2-re itt vagyok érted! - mondta már valamivel nyugodtabban, majd elviharzott. Brian megtörölte vérző száját, majd a falnak vágta Jack Daniel's-es üvegét. Bódultam járkált a házban, mire Michelle toppant be.
-Brian?
-Na, csak te hiányoztál.
-Gondoltam eléggé lent lehetsz, ezért átjöttem. - ment hozzá közel. Brian élettelen szemekkel nézett rá. Michelle lehajtotta a fejét, majd átölelte. - Nyugalom, minden jobb lesz.
-Mich, ugyan az mint Jimmy.
-Ssss! Tudom! - nézett a szemeibe. - Nyugodj meg és ülj le egy picit. Mióta nem ettél? - mérte végig Briant.
-1-2 hete. - vonta meg a vállát a gitáros.
-Ez nem állapot. És mekkora rumli van a házba? Azt hiszem itt maradok és kicsit besegítek!
-Kössz. - mondta Brian. Hiába nem akarta a házába azt a nőt, most tényleg szüksége volt valakire. De az a valaki aki kellett neki, mégsem Michelle, hanem May volt.

-----------------------------------------

-Doki mi van? - kérdezte Matt kétségbeesve, mikor meglátta az orvos arcát.
-Ez teljességgel lehetetlen!
-Mi van már? - türelmetlenkedett Zacky.

Ekkor az ágyon fekvő lány, hirtelen egy hatalmas levegőt vett, szemei kipattantak és elkezdett iszonyatos módon köhögni. Felülni nem volt ereje, de legalább életjelet mutatott.
-Azonnal, a fő orvosurat! Igyekezzen már!- mondta a doki, majd a nővér azonnal kirohant. - Kérem menjenek ki! - utasította ki a bandát.
May mindeközben már véreset köhögött. Szemeiből potyogtak a könnyek, kis tenyereit már majdnem  belepte a vér.
-Belső vérzés... Egy ér elpattanhatott valahol! - mondta, miközben a mások orvos már meg is érkezett.
-Azonnali műtésre lesz szükség! - intette ki a nővért, aki már mindjárt pattant és sietett előkészíteni mindent. A 2 orvos addig azonnal kitolta a kórteremből, egyenesen a műtőbe.

-----------------------------------------

1 órával előtte

-Shadows, ezt az egészet nem akarom látni! - mondta Brian kétségbeesve a kocsi előtt.
-Pedig muszáj lesz. Őt is elhamvasztjuk akárcsak Jimbot. - mondta halkan Matt.
-Legalább a közelében lesz?
-Igen... Az az ember mellett, akit a legjobban tisztelt...
-Csak nem mi voltunk az elsők akik találkoztak vele. - mondta Synyster, majd végül beült a kocsiba. - Azt hiszem kész vagyok.
-Helyes döntés. - szállt be Shadows is.
-Többiek?
-Már a szoba előtt várnak, úgyhogy igyekezni kellene!
-Akkor gyerünk! - mondta halkan a gitáros.
-Mi van Michellel?
-Most róla szeretnék a legkevésbé beszélni! - nézett ki az ablakon. - Ott van nálam, vagyis ottvolt, "segített".

-----------------------------------------

A banda zavartam ült a műtő előtt. Senki sem érette mi van most...

Kb. 2 óra múlva a nővérek lassan tolták ki May ágyát, aki most már nyugodt arccal feküdt az ágyon.
-Doki mi van? - léptek oda azonnal.
-A lány hirtelen felébredt, ennek következtében elpattant pár ér a testében és belső vérzése volt. Még szerencse hogy egy területen voltak, különben képtelenség lett volna elállítani. A felébredést pedig nem tudom megmagyarázni.
-Vagy a gépekre észlelt, vagy valami inspirálót látott "álmában". - lépett oda az öregebbik orvos. - Tudják az ember, furcsa élőlény. - mosolyodott el. - A barátnőjük egy igazi kis Főnix! - mondta, majd May után ment.

A bandát nem engedték be hozzá, csak miután már stabilizálták az állapotát. Mindenki ott ült körülötte, de May nem nyitott ki a szemét. Eltel 1 nap, 2, 3, 4, majd lassacskán 2 hét. A lány még mindig kómában feküdt, de az állapota sokkal jobb volt. Bármelyik pillanatban felkelhetett.
Este 11 körül, a fiúk még mindig bent ültek. A kanapén, a fotelban, egy széken May ágyára hajtva fejét aludtak. Halk nevetést hallottak és szépen lassan mindenki kinyitotta a szemét. Igen, jól sejtették a kis tündérkéjük volt az. Őszinte, életteli mosoly ült az arcán. 

-Mintha halottakkal lennék körülvéve. - szólalt meg végül. - Áú. - mondta, majd a nevetést hirtelen abbahagyta. Az oldalát fogta, mivel a műtéti hege megfájdult.
-Kell neked a karrier! - nyomta meg Matt vigyorogva a nővérhívó gombot. 5 percben belül már jött is ugyan az a 2 doki.
-May?
-Doki? - nézett rájuk. - k!
-Elnézést, de szeretnénk elvégezni a a vizsgálatokat! - nézett körbe.
-Persze. - mentek ki azonnal.
Az elkövetkezendő pár napban nem látogathatták meg a Tündérkét, vagyis pontosabban ő nem akarta hogy lássák mivel elég sok fájdalma volt.

1 héttel később

-Lehet még a gyógyszere hatása alatt van, szóval csak óvatosan! - mondta a doki, miközben a szobához vezette a bandát. Meglepetésükre a lány éppen jókedvvel magyarázott valamit a bent ülő Benjinek.

-Doki, az lehetséges, hogy most jött vissza a halálból és ennyit szájal? - nézett rá kétségbeesetten, mire a lány elnevette magát.
-Örüljünk hogy ilyen jó állapotban van. - vonta meg a vállát a doki, majd kiment. A fiúk egyből körbeülték, Benji pedig lassan elvonult.
-May, először is te idióta! - nézett rá szigorúan Matt.
-Ha csak azért jöttetek hogy lebasszatok kérlek gyorsan végezzünk... Már megkaptam a nővérektől, a dokiktől és Benjitől is a leosztást. Most még várok rátok, Alicere, na meg akitől a legjobban félek, Valaryre... - mondta, majd elnevették magukat.
-Nem, de ez tényleg nagy hülyeség volt. Tudod, hogy mennyire aggódtunk?
-Tudom, de még itt vagyok!
-Igen, szerencséd és hála a dokiknak!
-Nem! - rázta meg a fejét a lány halvány mosollyal az arcán. - Ezt másnak köszönjétek! - nézett körbe. Senki sem érette miről beszél.
-May lázas vagy?
-Nem! - mondta nevetve. - Majd megértitek! - vonta meg a vállát.
-May, nem zavar, sőt... De hogy-hogy ilyen vidám vagy! Nem fáj semmid vagy mi? - néztek rá értetlenül, mire csak ismét elnevette magát.
-Majd egyszer elmondom!
-Biztos a gyógyszerek. - mondta Zacky, majd elnevették magukat, de erre May csak megvonta a vállát.

Egy héttel később Brian úgy döntött, bemegy Mayhez egyedül.
Mikor benyitott a lány csak mosolyogva bambult ki az ablakon. Egy szó nélkül leült az ágya mellett lévő fotelba, végül a lány elkezdett beszélni.

-Tudod, otthon utoljára akkor voltam ennyi időt bent, mikor a mamámnál permetszert ettem. - mosolygott rám.
-Mit? - kérdezte Brian nevetve.
-Permetszert! - nevette el magát May is. - A nagyszüleimnek volt ilyen kis tároló féleségük és az asztal elég nagy volt, én még persze nem értem el és a papám kint hagyta a kibontott permetszeres zacskót. Nagyon szép élénk kék színe volt és robbanóscukorka alakja. Először a színe fogott meg. Felálltam egy kis székre és azzal az indokkal hogy "biztos cukorka" belenyaltam... - itt elnevette magát a lány ismét. - A mamámnak büszkén bejelentettem, hogy ettem belőle, de vagy fél óra után. Szegény kétségbeesésében majdnem szívrohamot kapott. - mesélte nevetve. - Azonnal hívta a mentőket, de én még ott ugráltam az udvarukba. Végül anyám bejött vele. Kimosták a gyomromat és egy hétig bent kellett feküdnöm. Onnantól valahogy nem nagyon engedtek be abba a tárolóba. - mondta, majd elnevették magukat.
-Ó, mi ez a jókedv? - lépett be Johnny.
-Csak meséltem neki 1-2 dolgot. - ült volna fel a lány, de a fiúk egyből letámadták.
-Hé-hé! Neked feküdnöd kell.
-A doki azt mondta nem szabad nagyon mozognod!
-Jézusom srácok! - mondta nevetve May, miközben furcsállva nézett rájuk. - Emberek, csak felülök!
-Akkor sem! - mondták egyszerre.
-Jó, oké! - tette fel a kezeit a lány, majd hátradőlt.
-Na, így szépen! - takargatta be Johnny. - Nézd mit hoztam neked! - mutatott fel egy kis dobozt.
-Mi aaaz? - húzta ki magát a lány.
-Tudtam hogy ez a kedvenced! - nyitotta ki a dobozt.

-Feketeerdő torta? - nézett rá kiskutya szemekkel.
-Igen, de így is alig tudtam behozni... Olyan kotnyelesek a portások, hogy az nem igaz.
-De sunyiba, mert tudod hogy nem ehetek ilyesmit! - harapott bele mohón a lány. - Uram atyám! - mondta élvezettel. - Ez embertelen jól esik. - mondta, majd a elnevették magukat.
Johnny lassan elment, így csak Brian maradt bent vele.
-Hazamehetsz nyugodtan, nem kell őrt állni mellettem! - nézett rá.
-Szeretnék itt maradni!
-A doki úgyis hazaküld!
-Az igaz! - mondta nevetve. - Kicsi Főnix. - nyomott egy puszit a lány homlokára.
-Főnix? - nézett Brianre May zavartan.
-Az orvos azt mondta egy igazi kis Főnix vagy.
-Hát, lehet benne valami. Végül is. - mosolyodott el - Kicsi Főnix... - ismételgette magába May.