21.fejezet: "  Medicine "

May:

Folyamatosan jöttek hozzám látogatni, és igen amitől a legjobban féltem bekövetkezett... Valary is eljött meglátogatni. Emberek... Én tőle olyan lebaszást kaptam, hogy megszólalni nem mertem egész nap. Már majdnem elsírtam magam, mikor csak rám nézett. Pedig neki kifejezetten kedves arca van, de néha úgy be tud torzulni, hogy az nem igaz.
Ashley, Andy és CC is eljöttek meglátogatni.
-Szia. Bejöhetünk? - nézett be Ashley.
-Ashley! - ültem fel egyből. - Bejöhetünk? - ekkor betoppant vele CC és Andy. - Úristen srácok! Ti is eljöttetek?
-Minimum. - mosolyogtak rám.
-Üljetek már le! - mondtam izgatottan. - Meséljetek, mi van veletek?
-Minket most inkább az izgat hogy veled mi van.
-Hát, mint gondolom hallottátok túladagoltam magam. Mikor lekapcsolták a gépeket, hirtelen felébredtem, belső vérzésem volt, megműtöttek és most itt vagyok. - először meg sem tudtak szólalni. - Na, de mondjatok valamit! Hogy haladtok a koncertekkel, lemezekkel?
-Hát most írunk még 1-2 számot és lassan mi is vonulunk a stúdióba.
-Andy? - néztem rá, mivel valamin nagyon bambult.

-Igen! - mondta.
-Andy mi van?
-Igen!
-Andy! - löktem meg egy kicsit.
-Mi?
-Mi tetszett meg ennyire?
-Az ott! - mutatott a szekrényen lévő Batmanes plüssre, amit az egyik rajongómtól kaptam.
-Nem, Andy azt nem kapod meg!
-De miért? - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Mert van neked is egy csomó ilyesmi plüssöd, meg ezt az egyik rajongómtól kaptam. És én is szeretem Batmant! - durcásan rám nézett, én pedig csak kiöltöttem rá a nyelvem.

Látszott Ashleyn, hogy valamit akar mondani erre az egészre, de inkább csöndbe maradt. 

CC kikerekedett szemekkel figyelt minket, majd elnevettük magunkat.
-Most komolyan! Tényleg nem adom oda!
-Egyszer úgyis hozzám fog kerülni. - vigyorgott rám önteltem.
-Azt megnézem édesem!
-Amúgy, mi  van az új bandáddal?
-Tegnap voltak bent ő is. - mosolyodtam el. - Ahogy kiszabadulok, kezdődnek is a felvételek. Minden nap dolgozok a számokon, egyeztetek velük, meg ilyenek.
-Hát kislány, elismerésem.
-Köszönöm.
-De ha kijössz, minimum egy estét velünk kell töltened! - mutatott rám CC fenyegetően.
-Mindenképpen! - mondtam mosolyogva.
Lassan ők is mentek, és kicsit egyedül voltam.
-Elnézést kisasszony kérem tudna jönni egy kicsit? Sürgős lenne! - amilyen gyorsan tudtam felkeltem és mentem a nővér után. - Egy fiatalúr magát keresi telefonon.
-Ki? - kérdeztem de már oda is adták a kagylót. - Igen?
-May! De jó hallani a hangod!
-Ed? - kérdeztem sokkolva. - Úristen mi van veled?
-Ezt inkább én kérdezném. Jobban vagy már?
-Aha. Már ki is kelhetek az ágyból.
-Ennek örülök. Nagyon hiányzol.
-Te is. De mesélj! Milyen ott?
-Nagyon szar. A kaja szar, az ágy kényelmetlen, egész nap nem tudok csinálni semmit. Edzek, olvasok és szinte ennyi.
-Értem. Apudékkal beszéltél?
-Ja. Nagyon haragszik rám még mindig... Alice meg totálisan kétségbe van esve... Most szinte ő is elvesztett mindenkit. Egyedül Harry az aki mellette van.
-Igen, tegnap volt bent nálam és szét sírta az agyát. - mondtam mosolyogva. - Ed? - szólaltam meg kisebb szünet után. - Nagyon hiányzol! - folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Te is. - mondta halkan. - De nemsokára megyek haza!
-Siess!
-Ahogy tudok! De most le kell tennem.
-Okés.
-Szia, szeretlek!
-Szeretlek! - mondtam, majd letettem.
-A barátja volt az? - itt kicsit elgondolkodtam.
-Igen! - mosolyogtam a nővérre. - Csak most el kellett utaznia egy időre, így nem tudunk találkozni.
-Ó, biztosan hamar hazajön.
-Hát, remélem! - keltem fel. - Nagyon szépen köszönöm!
-Ugyan, nincs mit. Kísérjem vissza?
-Köszönöm, de egyedül szeretnék.
-Rendben.
-Viszlát!
-Viszlát!
Igazság szerint, abban a pillanatban visszavágytam a kómába... Ameddig a gépeken voltam, csodálatos álmom volt. Csak ültem a semmi közepén egyedül, majd arra lettem figyelmes hogy valaki néz a hátam mögül. Odafordulok, de semmi.
-Ki az? - néztem körbe.
-Fel sem ismersz? - visszafordultam, de sehol senki.
-Pedig nemrég még te hívtál magadhoz. - súgta valaki a fülembe.
-Jimmy? - néztem oldalra.
-Igen. - mosolygott, de már előttem ült.
-Úristen, te - fogtam meg a kezét. - te most komolyan itt vagy?
-Hát persze. Miért mit vártál? Mikor legutóbb találkoztunk, akkor is ott voltam. - vigyorgott.
-Jimmy te elmebeteg, hülye, idióta, meggondolatlan, züllött, elmebeteg!
-Ezt már egyszer mondtad.
-Nem érdekel! Mi a faszért mentél el? Hm?
-May, ne legyél naiv! - mosolygott rám. - Nekem, ott már végem volt. Éreztem hogy el kell jönnöm. Nem tehettem mást. - vontam meg a vállam.
-De akkor is ez
-Hé Tündérke! - fogta be a szám. - Nem emlékszel mit mondtál magadnak? A lebaszás már meg volt. Mire vagy kíváncsi?
-Hát, hát nem tudom. - néztem rá. - Miért. Pont. Leana.
-Gondoltam, hogy ez lesz az első! Tudod, olyan lányra vágytam, aki nem hétköznapi. Mattnek ott van Valary, Briannek ott volt Michelle, akivel amúgy én is jártam. Ők sem voltak valami átlagosak, de Leana... Leana pornósztár volt és mégis megtudott mellettem maradni. Még ha néha meg is csaltuk egymást. - vonta meg a vállát. - Sohasem vágytam igazi kapcsolatra, mert tudtam fiatalon fogok meghalni. Erre meg most jó volt ő is. Na meg a többi groupie is. - mondta, majd elnevettük magunkat.
-És a drogok?
-Ó, azokat Leana előtt is nyomtam, csak így volt biztos emberem aki hozta nekem meg persze magának is.
-És a betegséged?
-Arról én sem tudtam. Mindig is éreztem, hogy van valami, de a faszomat sem érdekelte. Fiatal voltam, lázadó, önfejű. Leszartam a világot.
-És nem rossz így nélkülük itt lenni?
-Hát de. Hiányoznak nagyon is, de egyszer úgyis feljönnek ide. Akkor majd kiröhögöm őket milyen szottyant impotens öregek. - mondta röhögve. - Nem, amúgy itt mindenki olyan alakba van amilyenbe te akarod. Ezért vagyok én is ilyen fitt. Valójában engem te most olyannak látsz, amilyennek el akarsz képzelni. Veled az a különbség, hogy élő vagy így látsz minket. De mi igazából csak lelkek vagyunk, akiknek nincs alakjuk. Neked ezt nehéz felfogni, mivel az embernek az ilyen dolgok felfoghatatlanok. - mosolygott rám. - Ja, amúgy a főnök küldött érted.
-Főnök? - kérdeztem, majd felfelé mutatott.
-Ja, értem. - mosolyodtam el.
-Tényleg, amúgy mond már meg Briannek, hogy Pinklyt vigye el orvoshoz, baj van a gyomrával.
-Oké, de ez hogy jön ide? - néztem rá értetlenül.
-Tudok dolgokat. - kacsintott rám.
-Ó.
-Amúgy a kacsás sztori
-Igen... Az a nap nagyon beteges volt. Briannel már akkor kicsit sokat ittunk. - mondta vigyorogva. - Nem tudom mi jött rám, egyszerűen csak egy kibaszott kacsa volt! - mondta nevetve. - De most beszéljük rólad!
-Rólam?
-Igen! Nem kérlek számon, mivel én is csináltam tudom, hogy milyen érzés! - mondta megértően.
-Köszönöm.
-De ez hiba volt.
-Tudom.
-Remélem tanultál belőle, és többet nem lesz ilyen!
-Ígérem nem lesz ilyen! - tettem a mellkasomra az egyik kezem, a másikat pedig mosolyogva felemeltem. - De, én nem szeretnék vissza menni.
-Miért is?
-Mert itt olyan nyugis... Itt vagy te is és ha TE itt vagy, akkor gondolom a többi hősöm is itt van. Nem?
-De, itt vannak, de őket nem ismerheted meg! Még!
-De miért?
-Még korai lenne. - mosolygott aranyosan. - A lényeg... Még elég sok befejezetlen ügyed van, szóval húzás visszafelé ameddig még nem késő! És igyekezz, mert van kb 20 másodperced a tényleges halálodig!
-Jimmy, még találkozunk?
-Csak hívj! - kacsintott rám. - Ahol tudok segítek, de most menj! - lökött meg, én pedig elkezdtem zuhanni valamerre. Abban a pillanatba egy ütést éreztem a mellkasomon, és egy nagy levegőt vettem.
Hát, nagyjából ennyi történt a kóma alatt. Annyira jó volt egy kicsit vele lenni...

2 héttel később

Végre kijöhettem a kórházból. Már február van és elég sokat kihagytam a suliból, így nagyon sokat kellett pótolnom.

Ahogy kiléptem az épületből, első dolgom volt egy tetoválószalonba menni.

-Jó napot! - léptem be.

-Jó napot! - nézett rám sokkolva a csajszi. - Miben segíthetek?

-Ezt szeretném a hátamra.

-Mekkora legyen?

-Az egészre szeretném. - mosolyogtam rá.

-Őőő, rendben átrajzolom és kezdhetjük is.

-Köszönöm. - ültem le. Kb 10 perc múlva már hívott is.

-Na figyelj, ha gondolod megcsinálhatjuk 2 részben. Az alapot és egy kis színezést ma, a többit pedig pár nap múlva.

-Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva. - Ma szeretném az egészet.

-Hát oké. - mondta mosolyogva.

Befeküdtem a  székbe, és vártam hogy elkezdje. Valami 7 óra alatt lettünk készen az egésszel. El is aludtam közbe, sohasem paráztam rá az ilyen dolgokra. Kicsit fájt a hátam, de ennek ez az ára. 

Csak mentem előre, majd gondoltam egyet és felhívtam Valtert. Ő persze egyből jött értem. Otthon nagy volt a boldogság hogy vére ott lehetek.

-Na, de mutasd már! - rángatott fel Alice az emeltre. -Tessék! - vetten le a pólómat. -Anyás, ez kurva jó! - ért hozzá.