23.fejezet: " Baby don't cry "

May:

Egy hete Alice elhozott Phoenix-be... Legtöbbet a nyaralójukban voltunk, de azért néha lejártunk a közeli uszodába, vásárolni, sétálgatni. Igazából csak a gondolatainkat akartuk elterelni Edről... Egy kis időre sikerült is. 2 hét után haza kellett utaznunk. Mikor otthon bekapcsoltam a telefont, egyből 30 nem fogadott hívás... Először Valaryt hívtam vissza. Miután mindent elmagyaráztam neki, jöttek a bandatagok. Áprilisban stúdióba vonulunk és nyárra meg is lesz az albumunk. Az egyetlen egy ember, akit nem értettem, hogy miért keres, az Brian volt...
-Nem hívhatod fel! - vette ki a kezemből Al a telefont. - Most, hogy elmentél máris hiányzol neki? A halált se érdekli... - nyomkodta a telefonomat. - Kislány, lépj túl rajta! - nézett rám, majd odaadta a telefont.
-Mondasz valamit... - tettem zsebre a telefonomat.

Otthon elkezdtem festegetni... Végül egy hatalmas írisz lett a vége...
-Ez mi ez? - lépett mögém Al.
-Egy Írisz.
-Írisz?
-Igen... A remény virága.
-Már várom, hogy sógornők legyünk. - ölelt át.
-Én is. - mondtam nevetve.
-Nemsokára hazajön! Hidd el.
-Remélem...
-Hé, mindjárt itt a születésnapod nem?
-De.
-Mikor is? 27 ugye?

-Igen.
-Ééééés mit szeretnél?
-Edet. - néztem rá halál komolyan.
-Azt nem tudom megadni. - nézett rám szomorúan. - Majd kitalálok valamit! - mosolygott rám, majd kiment.
-Nekem tényleg csak ő kell... - mondtam magamba, majd elmentem letusolni. Brian az este folyamén 4x hívott... Lefeküdtem aludni, de csak szenvedtem. Olyan hajnali 4 körül sikerült véglegesen elaludnom.
-May! May! - rázott fel Alice. - A telefonod vagy 8x csörgött, mióta fent vagyok! Áthallom a másik szobába, te meg így simán alszol mellette?
-Szerintem mind a ketten tudjuk ki az. - fordultam a másik oldalamra. 

-Azt ajánlom, minél előbb intézd el! Ha már a szeretődnél tartunk, gondoltam érdekelhet! - dobott rám egy újságot.
-E meg mi? - ültem fel.
-A szeretőd és az új nője. Egy hete látták őket kézen fogva menni egy étteremből.
-Gratulálok nekik! - mondtam, majd elkezdett csörögni a telefonom.
-Ne vedd fel! - nézett rám szigorúan.
-Muszáj! - néztem rá kiskutya szemekkel. - Tessék. - vettem fel.
-May, találkoznunk kell.

-Láttam, szép barátnőd van! Mond meg neki hogy üdvözlöm!
-De

-Brian? Belefáradtam ebbe az egészbe... Mindig így kezdődik, hogy találkozzunk. Találkozunk és mi lesz a vége? Lefekszünk... Hidd el, jobb nekünk egymás nélkül.
-De miért?

-Mi két külön világ vagyunk. Sajnálom, le kell tennem. - nyomtam ki a telefont.
-Hülye vagy!
-Lehet. - vontam meg a vállam. Este 9 körül egy váratlan személy állt meg a ház előtt. Felkaptam valami normális ruhát, és rohantam is le. Elégedetlenül álltam elé.

-Brian, so seriously!
-May, I'm sorry.
-You can always say "I'm sorry"! Brian!
-May, don't cry!
-Please go away from my life!
-No.
-What?
Elkapott, majd hosszasan megcsókolt.

-És Hannie?
-Hannie most nem érdekel.
-De érdekeljen! Ő a TE barátnőd. Aranyos, kedves, jó lány!  Ne veszítsd el miattam oké? Brian... Szeretlek és majd egyszer biztos bekövetkezik az, hogy együtt lehetünk, de az nem mostanság lesz! - néztem rá. Egy hosszasabb szünet után végre rám nézett. Kétségbeesett szemei, szinte már bekönnyeztek.
-Igazad van! - fogta meg a kezeimet. - Azért, még egy búcsú csókot kapok az útra? - kérdezte halkan, fájdalmasan. Magamhoz húztam, és lágyan megcsókoltam. - Szeretlek! - súgta oda, majd beszállt a kocsijába és lassan elhajtott.

Könny nélkül, tiszta állapotban váltunk el... Azt hiszem jobban fájt volna, ha a cucc hatása alatt tettem volna meg ezt a lépést...

Lassan bementem a házba és Al egyből a nyakamba ugrott.
-Biztos nehéz lehetett.
-Nem annyira. - bújtam hozzá, majd elbőgtem magam.
-Gyere szépen most felmegyünk, bezabálunk fagyiból, és nézünk valami iszonyat nyálas filmet!
-Lehetne citromos? Az a kedvencem. - törölgettem a szemeimet.
-Persze. - puszilt meg.

Este 11-ig néztünk filmet és igen, telezabáltuk magunkat citromfagyival. Reggel fájó hassal, nyűgösen keltünk fel.
-Lehet mégsem kellett volna 3 dobozzal benyomni. - könyököltem fel.
-Lehet. - ült fel. - Maria, kérlek egy 2 személyes forrófürdőt!
-Azonnal! - ment is befelé a bejárónő.