27.fejezet: " (...)Boldogságban ébredtem fel(...) "
May:
-Ed! - mentem be az erkélyről.
-Mi az?
-A tesómat este bevitték a kórházba. - mondtam kétségbeesetten.
-Miért?
-Befulladt és ki kellett hívni a mentőket. Már jobban van, de bármikor előjöhet neki.
-Nyugalom! - ölelt magához.
-Annyira megijedtem! - mondtam vékony hangon.
-Már jobban van nem?
-De.
-Akkor semmi baj. - adott egy puszit a fejemre.
-Oké... Felmentem a szobámba oké? - mosolyogtam rá.
-Rendben. - csókolt meg.
Alice:
-Elég vad így ébredésnek nem? - kérdeztem két mély levegővétel között, miközben Riley a falnak nyomott.
-Nem hiszem. - csókolt meg. - Nekem tetszik! - gombolta ki, a már félig felvett ingemet.
-Nem tudod mire vállalkozol! - mondtam vigyorogva, majd visszacsókoltam.
~
-El sem tudod képzelni, mióta terveztem ezt. Ed ki fog nyírni.
-Nem hiszem! - mondtam mosolyogva. - Mellesleg, nem vagy egyedül. - csókoltam meg. - Mégis merre jártál?
-Voltam Bangkokban,
-Ahol elvittek a kurvák mi?
-Nem egészen. Tudod, ott elég furcsák a nők...
-Tudom-tudom... Egyszer kimentettem Ed-et onnan. - mondtam röhögve. - És merre voltál még?
-Párizs, London, Roma, Velence, Moszkva, stb.. Szinte mindent körbejártam, kivéve egy helyet.
-Mégpedig? - emeltem fel a szemöldökömet, majd oldalra nyúlt és kivett két jegyet.
-Hawaii. - mosolygott rám, miközben az orrom elé tettem az egyik jegyet.
-Riley, ez mi?
-Gyere el velem! - mosolygott rám.
-Ezt nem fogadhatom el.
-De én szeretném ha jönnél velem! - csókolt meg.
-De
-Á-á! Te, szépen hazamész, összepakolsz és délután megyünk!
-Imádlak! - mondtam vigyorogva, majd átöleltem.
-Akkor hívom a sofőrt oké?
-Oké. - adtam egy puszit a szájára. Felkeltem, felkaptam egy nadrágot és mentünk le.
-Majd hívlak!
-Remélem is! - csókoltam meg, majd beszálltam a kocsiba.
Ed:
-May, nem megyünk ma el valamerre? - mentem be a szobájába.
-De, elmehetünk. - mosolygott rám. - Csak hagy öltözzek fel! - nevette el magát.
-Nyugodtan! - mentem a szekrényéhez, ahol a telefonja volt.
-Amúgy, mi ez a hirtelen kilométerhiány? - ment a szekrényéhez.
-Semmi, csak - tettem zsebre a telefonját - gondoltam már rég voltunk együtt valamerre. Nem valami izgi mindig itthon lenni. - mondtam ártatlanul, majd furcsállva nézett rám.
-Te nem vagy ilyen. - jött közelebb. - Hova rejtetted Ed-et? - mondta, majd elnevettem magam.
-Na, de megyek, még beszélnem kell a fiúkkal. - csókoltam meg. - Szia! - siettem ki.
-Szia.
Nem szabad megtudnia mi történt és hogy mi fog történni...
Alice:
Mikor hazaértem Ed és May sehol sem voltak. Apától meg a személyzettől elköszöntem és Valter már vitt is vissza Riley-hez. Már annyira izgulok, hogy együtt utazhatunk.
-Szia kicsim! - nyitotta ki nekem az ajtót. Kétségbeesett arccal nézett rám.
-Kérlek, mond azt, hogy nem jött közbe semmi!
-Sajnálom. Te ma elmész, én pedig holnap dél körül indulok. Apának kell segítenem az üzletbe. Ugye megérted? - húzott magához.
-Persze. - mondtam elégedetlenül. - Akkor Valter elvisz majd a reptérre.
-Köszönöm, holnap mindenképpen megyek! Szeretlek! - mondta, majd visszaültem.
Én elmentem Hawaii-n a nyaralóba és élveztem a tengert meg a napsütést.
May:
Éppen a városban sétáltunk, mikor egy kocsi hirtelen lefékezett mellettünk.
-May, már mindenhol kerestelek! - nézett rám Zacky.
-Szia neked is.
-Hol vagy? Nem kapod meg az SMS-eket?
-Nincs meg reggel óta a telefonom!
-Mindegy, azonnal szállj be! Syn-nek balesete volt...
-Mi? - néztem Ed-re.
-Tudod,
-Gyere már! -sürgetett Zack.
-Otthon találkozunk! - csókoltam meg, majd beültem a kocsiba. - Mi történt?
-Elvileg ment kocsival és egy idióta barom nekiütközött... Eltört 2 bordája, a jobb keze és megrepedt a combcsontja.
-És most hogy van?
-Már jobban. Még alszik, de az volt az első, hogy jöttem érted.
-Köszönöm.
A kórházba azonnal a szobához mentünk, de a többiek már bent voltak.
-Bocsi, itt vagyunk. - léptünk be. Brian csodálkozva nézett rám.
-Mekkora egy balfasz vagy! - léptem az ágya mellé.
-Miért én? Ő jött nekem. - mondta, mire csak megforgattam a szemeimet. - Na jó, talán én sem figyeltem oda annyira. - mondta, majd felemeltem az egyik szemöldökömet. - Jobban vagy?
-Hát, egyáltalán nem. Fáj mindenem, fáradt vagyok, éhes vagyok, hiányzik Pinkly, ja és fáj mindenem.
-Bocsi srácok, nekem mennem kell. - indult kifelé Matt. - Csá.
-Szia!
-Cső.
-Amúgy, nem akarja levágatni a haját? - mutattam kifelé.
-Nem!
-Nem lehet!
-Jó, oké nem kell leszedni a fejem! - emeltem fel a kezeimet. - Meddig kell bent lenned?
-1-2 hét.
-Akkor az albumot hogy fogjátok megcsinálni?
-Csúszik, de belefér...
-Értem...
A többiek elmentek, így csak mi ketten maradtunk.
-Rég láttalak. - ültem az ágya szélére.
-Hát igen... Mikor is?
-A születésnapom óta egyáltalán nem. - ráztam meg a fejem. - Mond csak - néztem a szemeibe - muszáj nekünk, ennyire eltávolodni egymástól? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Mert eltávolodtunk? - nézett oldalra.
-Brian! - mondtam kiakadva. - Az a "szakítás" vagy mi óta, szinte nem is beszélgettünk. Nekem pedig a sablonos szöveg nem kell! Hol van az a régi kapcsolatuk? Mikor, tök jókat röhögtünk meg baromkodtunk együtt?
-Tudod, nekem is hiányzik. - nézett végre rám.
-Kezdjünk előröl mindent!
-Oké. - mosolyodott el.
-Amúgy, mi ez az új haj? Hova lett a régi?
-Nem jó? Rövidebb és nincs vele annyi baj.
-Divatmajom!
-Törpe!
-Töröttlábú!
-Pisis!
-Balfasz! - mondtam, majd elhallgattunk. Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. - Na jó, ez tényleg hiányzott! - néztem az órára. - Brian, nekem mennem kell! - keltem fel.
-De, egyedül leszek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Szerintem nem! - mondtam, mivel cipőkopogást hallottam. - Gyógyulj és remélem minél előbb tudunk beszélni. - öleltem át, amennyire tudtam a kötések miatt.
-Kösz és én is!
-Na csá!
-Csá! - köszöntünk el. Ahogy kiléptem, Brian nője már ment is be hozzá.
Fogtam egy taxit és mentem is haza. Egyből Alice szobájába mentem, de nem volt ott.
-Ed? - kopogtam be hozzá. - Szia!
-Szia.
-Alice?
-Hát... - nézett rám, ekkora megcsörrent a telefonom... Ed szekrényéből.
-Ez az én telefonom? - mentem oda, majd kirántottam a fiókot.
-May, megmagyarázom!
-Igen?
-Szia May! Bocsi, hogy nem köszöntem el, de sietnem kellett.
-Hova?
-Te nem tudod? Riley holnap jön, de elhozott Hawaii-ra.
-Hawaii? Riley?
-Igen. - nevette el magát.
-Bocsi, mennem kell, majd hívlak. - néztem Ed-re, majd kinyomtam a telefont. - Várom a magyarázatot. - néztem rá unottan.
-Reggel elvettem a telefonodat, mivel kaptam Brian-től egy hívást, hogy ne mondjam el neked, hogy ő bent van, mivel nem akarja hogy aggódj. Alice pedig szintén reggel ment el és csak én tudtam róla.
-Te tudtál Syn-ről és Alice-ről is? - néztem rá kiakadva. - És mégis miért nem mondtad el?
-Próbáltam, de nem tudtam.
-Ezért vetted el a telefonom?
-Hát...
-Jó, akkor, jó éjszakát! - mondtam semmilyen hangnembe, majd kimentem.
-May, várj! - jött volna, de rácsaptam az ajtót.
Nagyon ideges lettem rá és szinte látni sem akartam. Fent lefeküdtem, felvettem a fülesemet és szépen lassan elaludtam. Olyan 7 körül arra keltem, hogy Nana egy kis kártyával a szájában csóválja a farkát mellettem.
-Ed! - mentem be az erkélyről.
-Mi az?
-A tesómat este bevitték a kórházba. - mondtam kétségbeesetten.
-Miért?
-Befulladt és ki kellett hívni a mentőket. Már jobban van, de bármikor előjöhet neki.
-Nyugalom! - ölelt magához.
-Annyira megijedtem! - mondtam vékony hangon.
-Már jobban van nem?
-De.
-Akkor semmi baj. - adott egy puszit a fejemre.
-Oké... Felmentem a szobámba oké? - mosolyogtam rá.
-Rendben. - csókolt meg.
Alice:
-Elég vad így ébredésnek nem? - kérdeztem két mély levegővétel között, miközben Riley a falnak nyomott.
-Nem hiszem. - csókolt meg. - Nekem tetszik! - gombolta ki, a már félig felvett ingemet.
-Nem tudod mire vállalkozol! - mondtam vigyorogva, majd visszacsókoltam.
~
-El sem tudod képzelni, mióta terveztem ezt. Ed ki fog nyírni.
-Nem hiszem! - mondtam mosolyogva. - Mellesleg, nem vagy egyedül. - csókoltam meg. - Mégis merre jártál?
-Voltam Bangkokban,
-Ahol elvittek a kurvák mi?
-Nem egészen. Tudod, ott elég furcsák a nők...
-Tudom-tudom... Egyszer kimentettem Ed-et onnan. - mondtam röhögve. - És merre voltál még?
-Párizs, London, Roma, Velence, Moszkva, stb.. Szinte mindent körbejártam, kivéve egy helyet.
-Mégpedig? - emeltem fel a szemöldökömet, majd oldalra nyúlt és kivett két jegyet.
-Hawaii. - mosolygott rám, miközben az orrom elé tettem az egyik jegyet.
-Riley, ez mi?
-Gyere el velem! - mosolygott rám.
-Ezt nem fogadhatom el.
-De én szeretném ha jönnél velem! - csókolt meg.
-De
-Á-á! Te, szépen hazamész, összepakolsz és délután megyünk!
-Imádlak! - mondtam vigyorogva, majd átöleltem.
-Akkor hívom a sofőrt oké?
-Oké. - adtam egy puszit a szájára. Felkeltem, felkaptam egy nadrágot és mentünk le.
-Majd hívlak!
-Remélem is! - csókoltam meg, majd beszálltam a kocsiba.
Ed:
-May, nem megyünk ma el valamerre? - mentem be a szobájába.
-De, elmehetünk. - mosolygott rám. - Csak hagy öltözzek fel! - nevette el magát.
-Nyugodtan! - mentem a szekrényéhez, ahol a telefonja volt.
-Amúgy, mi ez a hirtelen kilométerhiány? - ment a szekrényéhez.
-Semmi, csak - tettem zsebre a telefonját - gondoltam már rég voltunk együtt valamerre. Nem valami izgi mindig itthon lenni. - mondtam ártatlanul, majd furcsállva nézett rám.
-Te nem vagy ilyen. - jött közelebb. - Hova rejtetted Ed-et? - mondta, majd elnevettem magam.
-Na, de megyek, még beszélnem kell a fiúkkal. - csókoltam meg. - Szia! - siettem ki.
-Szia.
Nem szabad megtudnia mi történt és hogy mi fog történni...
Alice:
Mikor hazaértem Ed és May sehol sem voltak. Apától meg a személyzettől elköszöntem és Valter már vitt is vissza Riley-hez. Már annyira izgulok, hogy együtt utazhatunk.
-Szia kicsim! - nyitotta ki nekem az ajtót. Kétségbeesett arccal nézett rám.
-Kérlek, mond azt, hogy nem jött közbe semmi!
-Sajnálom. Te ma elmész, én pedig holnap dél körül indulok. Apának kell segítenem az üzletbe. Ugye megérted? - húzott magához.
-Persze. - mondtam elégedetlenül. - Akkor Valter elvisz majd a reptérre.
-Köszönöm, holnap mindenképpen megyek! Szeretlek! - mondta, majd visszaültem.
Én elmentem Hawaii-n a nyaralóba és élveztem a tengert meg a napsütést.
May:
Éppen a városban sétáltunk, mikor egy kocsi hirtelen lefékezett mellettünk.
-May, már mindenhol kerestelek! - nézett rám Zacky.
-Szia neked is.
-Hol vagy? Nem kapod meg az SMS-eket?
-Nincs meg reggel óta a telefonom!
-Mindegy, azonnal szállj be! Syn-nek balesete volt...
-Mi? - néztem Ed-re.
-Tudod,
-Gyere már! -sürgetett Zack.
-Otthon találkozunk! - csókoltam meg, majd beültem a kocsiba. - Mi történt?
-Elvileg ment kocsival és egy idióta barom nekiütközött... Eltört 2 bordája, a jobb keze és megrepedt a combcsontja.
-És most hogy van?
-Már jobban. Még alszik, de az volt az első, hogy jöttem érted.
-Köszönöm.
A kórházba azonnal a szobához mentünk, de a többiek már bent voltak.
-Bocsi, itt vagyunk. - léptünk be. Brian csodálkozva nézett rám.
-Mekkora egy balfasz vagy! - léptem az ágya mellé.
-Miért én? Ő jött nekem. - mondta, mire csak megforgattam a szemeimet. - Na jó, talán én sem figyeltem oda annyira. - mondta, majd felemeltem az egyik szemöldökömet. - Jobban vagy?
-Hát, egyáltalán nem. Fáj mindenem, fáradt vagyok, éhes vagyok, hiányzik Pinkly, ja és fáj mindenem.
-Bocsi srácok, nekem mennem kell. - indult kifelé Matt. - Csá.
-Szia!
-Cső.
-Amúgy, nem akarja levágatni a haját? - mutattam kifelé.
-Nem!
-Nem lehet!
-Jó, oké nem kell leszedni a fejem! - emeltem fel a kezeimet. - Meddig kell bent lenned?
-1-2 hét.
-Akkor az albumot hogy fogjátok megcsinálni?
-Csúszik, de belefér...
-Értem...
A többiek elmentek, így csak mi ketten maradtunk.
-Rég láttalak. - ültem az ágya szélére.
-Hát igen... Mikor is?
-A születésnapom óta egyáltalán nem. - ráztam meg a fejem. - Mond csak - néztem a szemeibe - muszáj nekünk, ennyire eltávolodni egymástól? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Mert eltávolodtunk? - nézett oldalra.
-Brian! - mondtam kiakadva. - Az a "szakítás" vagy mi óta, szinte nem is beszélgettünk. Nekem pedig a sablonos szöveg nem kell! Hol van az a régi kapcsolatuk? Mikor, tök jókat röhögtünk meg baromkodtunk együtt?
-Tudod, nekem is hiányzik. - nézett végre rám.
-Kezdjünk előröl mindent!
-Oké. - mosolyodott el.
-Amúgy, mi ez az új haj? Hova lett a régi?
-Nem jó? Rövidebb és nincs vele annyi baj.
-Divatmajom!
-Törpe!
-Töröttlábú!
-Pisis!
-Balfasz! - mondtam, majd elhallgattunk. Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. - Na jó, ez tényleg hiányzott! - néztem az órára. - Brian, nekem mennem kell! - keltem fel.
-De, egyedül leszek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Szerintem nem! - mondtam, mivel cipőkopogást hallottam. - Gyógyulj és remélem minél előbb tudunk beszélni. - öleltem át, amennyire tudtam a kötések miatt.
-Kösz és én is!
-Na csá!
-Csá! - köszöntünk el. Ahogy kiléptem, Brian nője már ment is be hozzá.
Fogtam egy taxit és mentem is haza. Egyből Alice szobájába mentem, de nem volt ott.
-Ed? - kopogtam be hozzá. - Szia!
-Szia.
-Alice?
-Hát... - nézett rám, ekkora megcsörrent a telefonom... Ed szekrényéből.
-Ez az én telefonom? - mentem oda, majd kirántottam a fiókot.
-May, megmagyarázom!
-Igen?
-Szia May! Bocsi, hogy nem köszöntem el, de sietnem kellett.
-Hova?
-Te nem tudod? Riley holnap jön, de elhozott Hawaii-ra.
-Hawaii? Riley?
-Igen. - nevette el magát.
-Bocsi, mennem kell, majd hívlak. - néztem Ed-re, majd kinyomtam a telefont. - Várom a magyarázatot. - néztem rá unottan.
-Reggel elvettem a telefonodat, mivel kaptam Brian-től egy hívást, hogy ne mondjam el neked, hogy ő bent van, mivel nem akarja hogy aggódj. Alice pedig szintén reggel ment el és csak én tudtam róla.
-Próbáltam, de nem tudtam.
-Ezért vetted el a telefonom?
-Hát...
-Jó, akkor, jó éjszakát! - mondtam semmilyen hangnembe, majd kimentem.
-May, várj! - jött volna, de rácsaptam az ajtót.
Nagyon ideges lettem rá és szinte látni sem akartam. Fent lefeküdtem, felvettem a fülesemet és szépen lassan elaludtam. Olyan 7 körül arra keltem, hogy Nana egy kis kártyával a szájában csóválja a farkát mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése