WWNFY 28.

28.fejezet: " Unfaithful "

May:

-Mi ez a szádba kicsim? - vettem ki a kártyát Nana szájából.

"Gyere a faházba!
~Riley"

Riley? Mégis mit akarhat? Végül is, vajon mit...
Felkeltem, rendbe szedtem magam és legyalogoltam a faházba. Bent égett a villany, de egy hangot nem lehetett hallani. Mikor beléptem, eléggé meglepődtem.
-Szia May! - mondták egyszerre aranyosan.
Egy megterített asztalnál ültek mind az öten.
-Eee - csuktam be az ajtót oldalasan mosolyogva. - Mire véljem ezt az egészet? - léptem közelebb.
-Hát, tudod, mindannyian benne voltunk és így szeretnénk bocsánatot kérni.

-Egy képet kérek! - mondtam öntelt vigyorral, majd a telefonommal gyors lekaptam őket.

-Ezt nem kellett volna... - mondta Ed.
-Mert?
-Mert mostantól ezzel fog csesztetni minket. - mondta vigyorogva, majd elnevettem magam és leültem.
-Na?
-Előbb megnézném milyen a főztötök. - szedtem ki magamnak valamennyit. - Nem is olyan rossz.
Még hoztak bort és azt kell mondjam, hozzánk képest egész elegáns volt a "vacsora".
-Riley, holnap mész ugye?
-Igen.
-Vigyázz Al-ra! - mondtuk egyszerre Ed-el, majd egymásra néztünk. Nem bírtuk levenni a másikról a szemünket. Visszafordultam Riley-hez és pofáztam tovább. Az egész este úgy együttvéve nagyon jól sikerült. Már mindenki ment volna, mikor kaptam egy hívást.
-Igen?
-Heló May!
-Aaron? - kérdeztem kiakadva, majd kétségbeesve a többiekre néztem. - Mit akarsz?
-A faházban vagy nem?
-Igen, de mégis miért?
-Tudod a te kis szerelmed, egy elég nagy titkot rejteget előtted.
-Hülye vagy!
-Nem hiszel nekem?
-Miattad purcantam ki majdnem! - mondtam, majd elnevette magát.
-Szerinted mégis honnan tud dolgokat? Mert szerintem nem tör be a biztonsági rendszerbe... Tudod, Leana unokatestvére rendőr és nagyon szeretik egymást.
-Mi köze van ehhez annak a kurvának?
-Ugyan May, ne legyél naiv... Leana folyamatosan adja le az infókat Ed-nek és cserébe nem csak drogokat kér, ha érted mire gondolok! - mondta vigyorogva.
-Aaron, te utolsó retardált senki! Honnan szedsz ekkora baromságokat?
-Csak kérdezd meg a kis szerelmed. - mondta, és ekkor kinyitódott az ajtó. Rémülten néztem hátra, ahonnan Aaron undorító vigyorral tekintett vissza rám.
-Heló! - lépett mellém.
-Aaron? - néztek rá.
-Háhá, itt az egész banda? Felemelő érzés látni titeket! - mondta még mindig vigyorogva.
-Mit keresel itt? - nézett rá Ed gyilkos szemekkel.
-A barátnőmet. - húzott magához. - Tudod, nem szép dolog egyszerre 2 nőt tanítani, főleg, hogy az egyik nálad idősebb nő és még kurva is! - nevette el magát. - Nem rémlik semmi sem Ed? Pedig szerintem May, már nagyon kíváncsi. - hajolt az arcomhoz közel.
-Ez igaz? Tényleg megcsalsz Leana-val? - néztem rá könnyes szemekkel.
-May, én csak - kezdte volna, de elmosolyodtam és lehajtottam a fejem.
-Gondolhattam volna! - néztem rá fájdalmas mosollyal.
-May! - jött volna közelebb, de elé tettem a kezem.
-Nem akarlak többé látni!
-Akkor mehetünk? - kérdezte Aaron.
-Te meg takarodj mellőlem! - löktem neki a falnak. - Hogy lehetsz ekkora szemét? Undorítóak vagytok mind a ketten! - néztem rájuk, majd kiszaladtam.

Ed:

-Te barom! - löktem meg Aaront. - Hogy mondhattad el?
-Mert jobb, ha így vagytok együtt?
-Már megszakítottam azzal a nővel a kapcsolatomat és nem volt semmi jogod ehhez.
-Jaj Ed! - vigyorgott rám - Megvolt a nőd! - vonta meg a vállát. Ahogy ezt kimondta, nekimentem.
-Te szemét féreg! Ne merd többet keresni! - csak vigyorogva felállt majd kiment.

May:

Mit kezdek most magammal? Ed megcsalt és méghozzá Leana-val?
Beültem egy taxiba és gondolkodás nélkül a kórházhoz vitettem magam. Szépen bementem és a portánál besunnyogtam. Megpróbáltam minél halkabb lenni és megkeresni Brian szobáját.
Mire végre megtaláltam, már a sírás határán voltam. Syn már aludt, ezért csak leültem az ágya mellett lévő fotelba, a fejemet a matracára döntöttem és elaludtam.
-Mi történt? - hallottam meg valami halk hangot.
-Nem tudom, reggel már arra ébredtem, hogy itt fekszik mellettem.
-Szerintem fel kellene kelteni.
-Ne! Hagyd! - ezt a hangot már tisztán felismertem... Brian volt az és éppen a hajamat simogatta. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd felkönyököltem.
-Reggelt.
-Jobbat! - mondtam nyűgösen.
-May jól vagy?
-Ja. - bólogattam, majd megdörzsöltem a szemeimet.
-Nem úgy látom. - húzott mellém egy széket Zacky. - Na, nekünk elmondhatod.
-Hát, igazából - néztem le. - Semmi. - mondtam mosolyogva, majd Zacky felemelte a fejem.
-A szemeiden valahogy nem ezt látom.
-Kisírtad őket... Megint! - nézett rám Brian.
-Tudom... - mondtam halkan.
-May, mi az? - néztek rám kíváncsian.
-Ed - mondtam vékony hangon - megcsalt... - néztem rájuk. - Nem is az hogy megette, hanem az, hogy Leana-val.
-Leana? - néztek egymásra.
-Ja... Elvileg az unokatestvére vagy kije a rendőrségnél dolgozik és infókat adott Ed-nek cuccért meg szexért. - támasztottam meg a fejem. - Eljöttem, otthagytam őt a faházba és eljöttem ide.
-Jól tetted! Nem keresett?
-Nem tudom. - dobtam az ágyra a telefonom. - Nem is érdekel már. Akármit mond, nem bocsájtok meg neki...
-És, most?
-Most nem tudom... Nagy az esélye hogy Thomas-nál vagy David-nél lecsövelek 1-2 hétig, utána meg úgyis kezdődik a turnénk, szóval nem is leszek itthon egész nyáron...
-Biztos jó ez így?
-Igen. - bólogattam. - Talán... Nem is kellene visszajönnöm, csak mikor csináljuk az albumot. Addig hazamennék, Magyarországra.
-Mi??
-Nem teheted!!
-Miért? - néztem rájuk furcsán.
-Nem hagyhatsz itt minket!
-Épp ez az!
-Elmehetsz nyaralni, vagy egy kis szünetre, de örökre nem! Te már idetartozol!
-Köszönöm. - mosolyodtam el. - Na, de nem zavarok tovább, mennem kellene. - álltam fel.
-May! Ha bármi van, mi itt vagyunk!
-Oké. Sziasztok! - léptem ki.
-Szia Ash, én vagyok! Nem tudom, mikor kapod meg ezt az üzenetet, de szeretnélek látni... Meg amúgy is beszéltük, hogy kellene egy közös este. - nevettem el magam. - Hívj ha megkaptad, puszi! - nyomtam ki.
Beültem minden cukrászdába amit megláttam és megittam 1-1 kávét. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Ed megcsalt...
Totál elvoltam veszve a gondolataimban, mire csak annyit láttam meg, hogy Aaron az ablakon keresztül néz engem. Ijedtembe véletlen kilöktem a kávét.
-Elnézést, azonnal feltakarítom! - jött oda a pincér.
-Miért kérsz elnézést? Én borítottam fel. - mosolyogtam rá. - Add szépen ide! - vettem ki a kezéből a rongyot.
-Elnézést, de ezt nem hagyhatom!
-Kérlek! Megoldom, amúgy is egy régi vacak volt, már nem számított ez neki. - nevettem el magam.
-Sajnálom, kárpótlásul hozok még egy kávét.
-Inkább ne, ez volt mér a 6.. Talán jobb is, hogy kiborítottam.
-Akkor, esetleg valami mást kér?
-Hát, egy valami csokis-édes süti nagyon jól esne!
-Azonnal hozom! - mosolygott rám, és fél perc múlva már nyomtam magamba az nagyon édes desszertet.
Már mentem volna, mikor Ashley hívott.
-Igen?
-Csáó. Hol vagy? - kérdezte jókedvűen.
-Hát, pont megyek le a partra.
-Akkor fél óra és ott vagyok érted.
-Oké. - mondtam kicsit zavartan, majd kinyomtam.
Végül is, este nem csináltunk semmit, csak lelkiztünk. Elmeséltük egymásnak mi történt, mire számítunk. Beraktunk egy horrorfilmet és közbe kajáltunk csokit, chips-et, popcornt, pizzát, meg persze ami mérgező kaját még találtunk nála.

Ashley:

May már aranyosan aludt a kanapémon, mikor elkezdett csörögni a telefonja. Kimentem az udvarra és felvettem.
-Tessék.
-May?
-Téves... Mit akarsz?
-Hol van?
-Velem, Ashley-vel.
-Beszélhetnék vele?
-Nem. -  mondtam unottan. - Elég fájdalmat okoztál már te is neki. Jobban jársz, ha nem keresed egy ideig! De nyugodj meg, jó kezekben van nálam! - vigyorodtam el.
-Ne merj hozzányúlni.
-Te már úgysem tehetsz semmit. - nyomtam ki. Imádom May faszijait féltékennyé tenni!
Öntelt vigyorral mentem be, egyenesem May-hez. Felmentünk a hálóba és lefeküdtünk aludni.