2.szezon
1.fejezet: " Blonde "
1.fejezet: " Blonde "
May:
-Köszönjük San Jose! Isteniek vagytok! - mondtam a koncert végén, majd lefutottunk.
-Kurva jók voltunk! - rontottam be az öltözőbe.
-Az már biztos.
-Amióta visszajöttél, ez volt a legjobb.
Igen... 2 hete jöttem haza Moszkvából. Azóta odaköltöztem Ashley-hez, kiszőkültem és a bandával felvettünk egy ideiglenes dobost. Rájöttünk, Thomas-nak sokkal jobban megy a basszusgitár, mint a dob. Kicsit meglepődtünk, mivel azt mondta, nem ért nagyon hozzájuk. Ahhoz képest, majdnem olyan jól nyomja, mint Johnny.
-Kurva jók voltunk! - rontottam be az öltözőbe.
-Az már biztos.
-Amióta visszajöttél, ez volt a legjobb.
Igen... 2 hete jöttem haza Moszkvából. Azóta odaköltöztem Ashley-hez, kiszőkültem és a bandával felvettünk egy ideiglenes dobost. Rájöttünk, Thomas-nak sokkal jobban megy a basszusgitár, mint a dob. Kicsit meglepődtünk, mivel azt mondta, nem ért nagyon hozzájuk. Ahhoz képest, majdnem olyan jól nyomja, mint Johnny.
Egyre többet vigyázok kicsi Jimmy-re, mivel Matt-ék augusztusban kiadják az albumot és besegít nekik Valary is. Nekem ez egyáltalán nem probléma, csak van, hogy már totál nyúzottan állítok be hozzájuk. Elvileg felakarnak majd venni valami bébiszittert...
Brian-el azóta nem találkoztam, csak telefonon beszéltem. A baleset miatt kicsit csúsztak a felvételek és a kiadás utáni koncertek is. Arin eljegyezte a barátnőjét, Zacky-ék pedig... Őket nem nagyon láttam. Johnny szerint elég sokat veszekednek mostanában.
-May! Ne aludj el!
-Mi? - nyitottam ki a szemeimet.
-5 percre ültél le és már benyomtad a szunyát.
-Bocsi srácok, azt hiszem haza kellene mennem. - nyúztam meg kicsit az arcom.
-May? - nyitott be Ashley.
-Na, akkor én léptem, majd holnap találkozunk. Sziasztok! - integettem mosolyogva.
-Mi a baj? - karolt át Ash.
-Fáradt vagyok, de nagyon. - dőltem neki. - Vigyél a hátadon! - emeltem fel a kezeimet.
-Na gyere! - állt elém, én pedig felugrottam a hátára. - Amúgy, első találkozásunk óta, egész szépen megnőtt a hajad.
-Azt mondod? - kezdtem el fogdosni. - Ha jobban megnézem... Le kellene már vágatni.
-Minek? Szerintem jó így is. Csípem a hosszú szőkéket!
-Sohasem volt hosszú hajam. - vontam meg a vállam, majd a hátára döntöttem a fejem. Én ott abban a pillanatban el is aludtam.
Másnap reggel, Alice-től egy SMS-t.
"Beszélnünk kell valamikor, ahogy tudsz, kérlek válaszolj!
~Al <3"
Azonnal fel is hívtam.
-May?
-Hívtalak, ahogy tudtalak. - mondtam suttogva, majd kimentem.
-Köszönöm. Tudnánk valahol találkozni?
-Őőő... - csuktam be a leghalkabban az ajtót. - Hol vagy most?
-LA. Bevásárlókörút.
-Oké, a Cafe Gratitude-be, 10 perc múlva!
-Ott leszek. - mondta, majd kinyomtam. Egyből hívtam magamnak egy taxit és elkezdtem készülődni.
Még mindig elég nyomott volt a fejem, pedig sokkal többet aludtam mint szoktam... Varázsoltam magamnak valami tűrhető fejet, felöltöztem, írtam Ash-nek egy kis cetlit és már rohantam is le a taxihoz.
Alice már bent ült és itta a kávéját.
-Egy feketét, 2 cukorral, a 4-es asztalhoz!
-Máris!
-Köszi. - mondtam majd az előbb említett asztalhoz léptem. - Szia.
-Szia. - mosolygott rám. - Te szőke lettél? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Igen. - igazítottam előre a hajam. - De gondolom most nem ezért hívtál.
-Hát... Nem... Tudod. - nézett a szemeimbe. - Ed-nek, elvonóra kellett mennie. Kokain függő lett és apa nem bírta tovább. 2x kiszökött, így most bent van a rendőrségen. Ha az elkövetkezendő 3 hétben valamit tesz, azonnal lecsukják.
-Sajnálom.
-Ez a te hibád May!
-Miért lenne az enyém? - kortyoltam bele a kávémba. - Azt hiszem, nem én csaltam meg a legnagyobb kurvával a világon és hazudtam egész végig az arcába, hogy börtönben voltam több hónapig, közben éppen kurváztam meg drogoztam New York-ban. Mert ezt csinálta nem? - Alice csak lehajtott fejjel hallgatta végig az egészt. - Megértem, hogy engem okolsz, mivel ő a testvéred és közelebb áll hozzád. De ameddig ezt az elvedet követed, jobban tennénk, ha nem találkoznánk! - mondtam, majd lehúztam a kávét. - Szia! - keltem fel és mentem is ki. Fogtam egy taxit és azonnal hazamentem.
Kicsit ingerülten mentem be a konyhába, de úgy, hogy még Ashley-t sem vettem észre.
-May! - mondta mosolyogva.
-Mi? Ashley, te fent vagy? - néztem rá.
-Annyira morci vagy, hogy észre sem veszel! - mondta nevetve.
-Bocsi, csak... Alice eléggé felhúzott. - ártatlanul rám nézett, majd kihúzta a mellette lévő széket. - Szerinte az én hibám, hogy Ed kokainfüggő lett és lehet börtönbe fog kerülni. - ültem le mellé.
-De, most tényleg börtönbe fog menni?
-Elvileg igen...
-Hát, az azért elég görénység volt, mikor elment NY-ba...
-Igen, tudom. - támasztottam meg a fejem. - Ennyire átbaszni...
-Nyugalom! - ölelt át. - Az már elmúlt! Oké?
-Oké. - sóhajtottam egy hatalmasat.
-Nagyon karikásak a szemeid! - fogdosta meg őket.
-Tudom, iszonyat álmos vagyok, még most is.
-Akkor menj be, feküdj le!
-De, már nappal van!
-És?
-Én nem tudok így aludni.
-De tudni fogsz. - kelt fel. - Gyere szépen! - vett fel.
-Ashleeeeey!.
-Szenvedsz? - tett le az ágyra.
-Igen. - mondtam, majd elkezdtem kínomba nevetni.
-Nézd, szépen betakarlaak. - mondta, mintha egy óvodással lenne dolga. - Besötétítek! - húzta le a redőnyt, amitől tényleg fullosan sötét lett. - Most kimegyek és szépen aludj!
-Nem vagyok 7 éves!
-Csak 17. - mondta nevetve, majd adott egy puszit a fejemre és kiment.
Ed-el és a repülőtéri esettel álmodtam... Nem volt valami kellemes, azt elmondhatom. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy vajon az tényleg a pszichológusa volt, vagy csak az egyik szeretője... Mindenesetre elég bunkó egy nő...
Elég kómásan léptem ki a szobából, olyan 6 körül. Kicsit meglepődtem a látványon.
Valary és Ashley éppen elég nyíltan beszélgettek, közben a kicsire vigyáztak.
-Szia May! - kelt fel Valary, majd odajött. - Nem akartunk felébreszteni, így Ashley vigyázott a kicsire.
-Őőő, oké. - vakartam meg a fejem zavartan.
-Na, de én megyek is. Köszönöm még egyszer! - vette fel Jimmy-t.
-Nincs mit.
-Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
-Őőő. Valamiről nagyon lemaradhattam. - néztem Ashleyre.
-Csak elhozta a kisgyereket én meg vigyáztam rá. - jött oda. - De amúgy aranyos egy kissrác.
-Ashley? - fogtam meg a derekát. - Teeeee... - néztem a szemeibe - Szeretnél majd gyereket? - kérdeztem kicsit félve.
-Ugye nem vagy
-Nem, nem vagyok terhes. - ráztam meg a fejem.
-A szívbajt hozod rám. - puszilta meg a homlokom. - Nem tudom. Majd egyszer biztos, de ha majd arra kerül a sor meglátom. - ölelt át.
-Oké. - mosolyogtam rá.
Brian-el azóta nem találkoztam, csak telefonon beszéltem. A baleset miatt kicsit csúsztak a felvételek és a kiadás utáni koncertek is. Arin eljegyezte a barátnőjét, Zacky-ék pedig... Őket nem nagyon láttam. Johnny szerint elég sokat veszekednek mostanában.
-May! Ne aludj el!
-Mi? - nyitottam ki a szemeimet.
-5 percre ültél le és már benyomtad a szunyát.
-Bocsi srácok, azt hiszem haza kellene mennem. - nyúztam meg kicsit az arcom.
-May? - nyitott be Ashley.
-Na, akkor én léptem, majd holnap találkozunk. Sziasztok! - integettem mosolyogva.
-Mi a baj? - karolt át Ash.
-Fáradt vagyok, de nagyon. - dőltem neki. - Vigyél a hátadon! - emeltem fel a kezeimet.
-Na gyere! - állt elém, én pedig felugrottam a hátára. - Amúgy, első találkozásunk óta, egész szépen megnőtt a hajad.
-Azt mondod? - kezdtem el fogdosni. - Ha jobban megnézem... Le kellene már vágatni.
-Minek? Szerintem jó így is. Csípem a hosszú szőkéket!
-Sohasem volt hosszú hajam. - vontam meg a vállam, majd a hátára döntöttem a fejem. Én ott abban a pillanatban el is aludtam.
Másnap reggel, Alice-től egy SMS-t.
"Beszélnünk kell valamikor, ahogy tudsz, kérlek válaszolj!
~Al <3"
Azonnal fel is hívtam.
-May?
-Hívtalak, ahogy tudtalak. - mondtam suttogva, majd kimentem.
-Köszönöm. Tudnánk valahol találkozni?
-Őőő... - csuktam be a leghalkabban az ajtót. - Hol vagy most?
-LA. Bevásárlókörút.
-Oké, a Cafe Gratitude-be, 10 perc múlva!
-Ott leszek. - mondta, majd kinyomtam. Egyből hívtam magamnak egy taxit és elkezdtem készülődni.
Még mindig elég nyomott volt a fejem, pedig sokkal többet aludtam mint szoktam... Varázsoltam magamnak valami tűrhető fejet, felöltöztem, írtam Ash-nek egy kis cetlit és már rohantam is le a taxihoz.
Alice már bent ült és itta a kávéját.
-Egy feketét, 2 cukorral, a 4-es asztalhoz!
-Máris!
-Köszi. - mondtam majd az előbb említett asztalhoz léptem. - Szia.
-Szia. - mosolygott rám. - Te szőke lettél? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Hát... Nem... Tudod. - nézett a szemeimbe. - Ed-nek, elvonóra kellett mennie. Kokain függő lett és apa nem bírta tovább. 2x kiszökött, így most bent van a rendőrségen. Ha az elkövetkezendő 3 hétben valamit tesz, azonnal lecsukják.
-Sajnálom.
-Ez a te hibád May!
-Miért lenne az enyém? - kortyoltam bele a kávémba. - Azt hiszem, nem én csaltam meg a legnagyobb kurvával a világon és hazudtam egész végig az arcába, hogy börtönben voltam több hónapig, közben éppen kurváztam meg drogoztam New York-ban. Mert ezt csinálta nem? - Alice csak lehajtott fejjel hallgatta végig az egészt. - Megértem, hogy engem okolsz, mivel ő a testvéred és közelebb áll hozzád. De ameddig ezt az elvedet követed, jobban tennénk, ha nem találkoznánk! - mondtam, majd lehúztam a kávét. - Szia! - keltem fel és mentem is ki. Fogtam egy taxit és azonnal hazamentem.
Kicsit ingerülten mentem be a konyhába, de úgy, hogy még Ashley-t sem vettem észre.
-May! - mondta mosolyogva.
-Mi? Ashley, te fent vagy? - néztem rá.
-Annyira morci vagy, hogy észre sem veszel! - mondta nevetve.
-Bocsi, csak... Alice eléggé felhúzott. - ártatlanul rám nézett, majd kihúzta a mellette lévő széket. - Szerinte az én hibám, hogy Ed kokainfüggő lett és lehet börtönbe fog kerülni. - ültem le mellé.
-De, most tényleg börtönbe fog menni?
-Elvileg igen...
-Hát, az azért elég görénység volt, mikor elment NY-ba...
-Igen, tudom. - támasztottam meg a fejem. - Ennyire átbaszni...
-Nyugalom! - ölelt át. - Az már elmúlt! Oké?
-Oké. - sóhajtottam egy hatalmasat.
-Nagyon karikásak a szemeid! - fogdosta meg őket.
-Tudom, iszonyat álmos vagyok, még most is.
-Akkor menj be, feküdj le!
-De, már nappal van!
-És?
-Én nem tudok így aludni.
-De tudni fogsz. - kelt fel. - Gyere szépen! - vett fel.
-Ashleeeeey!.
-Szenvedsz? - tett le az ágyra.
-Igen. - mondtam, majd elkezdtem kínomba nevetni.
-Nézd, szépen betakarlaak. - mondta, mintha egy óvodással lenne dolga. - Besötétítek! - húzta le a redőnyt, amitől tényleg fullosan sötét lett. - Most kimegyek és szépen aludj!
-Nem vagyok 7 éves!
-Csak 17. - mondta nevetve, majd adott egy puszit a fejemre és kiment.
Ed-el és a repülőtéri esettel álmodtam... Nem volt valami kellemes, azt elmondhatom. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy vajon az tényleg a pszichológusa volt, vagy csak az egyik szeretője... Mindenesetre elég bunkó egy nő...
Elég kómásan léptem ki a szobából, olyan 6 körül. Kicsit meglepődtem a látványon.
Valary és Ashley éppen elég nyíltan beszélgettek, közben a kicsire vigyáztak.
-Szia May! - kelt fel Valary, majd odajött. - Nem akartunk felébreszteni, így Ashley vigyázott a kicsire.
-Őőő, oké. - vakartam meg a fejem zavartan.
-Na, de én megyek is. Köszönöm még egyszer! - vette fel Jimmy-t.
-Nincs mit.
-Sziasztok!
-Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
-Őőő. Valamiről nagyon lemaradhattam. - néztem Ashleyre.
-Csak elhozta a kisgyereket én meg vigyáztam rá. - jött oda. - De amúgy aranyos egy kissrác.
-Ashley? - fogtam meg a derekát. - Teeeee... - néztem a szemeibe - Szeretnél majd gyereket? - kérdeztem kicsit félve.
-Ugye nem vagy
-Nem, nem vagyok terhes. - ráztam meg a fejem.
-A szívbajt hozod rám. - puszilta meg a homlokom. - Nem tudom. Majd egyszer biztos, de ha majd arra kerül a sor meglátom. - ölelt át.
-Oké. - mosolyogtam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése