WWNFY 2. 3.

se2

3.fejezet: " Reptér "

May:

-Hát, egy kisebb balhét csaptam...
-Igen, azt tudjuk, de mi volt?
-Megláttuk egymást és a nő, aki a "pszichológusa", elkezdett méregetni, mintha egy kurvát. Ed mondta neki, hogy az ex-e vagyok, de a nő elkezdett közeledni felém. Ashley megpróbált visszatartani, de természetesen nem ment neki. A csajszi odajött végigmért és csak annyit mondott, hogy "Megértem, hogy Ed otthagyott.". Végül Ed is ott termett, de nem mert a szemembe nézni. A nő elkezdett valamiit prédikálni, nekem meg eldurrant az agyam. Már ütöttem volna meg, de Ashley elrántott és felszálltunk a gépre. Nagyjából ennyi... - vontam meg a vállam.
-Önkontroll... Az, ami neked nincs.
-Tudom.
-Remélem többször ilyen nem fordul elő!
-Én is! - néztem oldalra.
-Amúgy, láttad az újságokat?
-Nem, miért?
-Purdy a koncert alatt 3 nővel ment egy hotelbe. - mondta majd, majd elnevettem magam.
-Egészségére. Ha neki ez jó.
-És előszedtek rólad is egy régi képet!
-Milyen képet?
-Aaron bandájával vagy...
-Basszus! - fogtam meg a fejem.
-Figyelj May, nagyon eltávolodtunk mostanában egymástól. - nézett rám Matt.
-És, mi felelősséget vállaltunk érted!
-Tudod, nekünk van egy régebbi lakásunk, miénk közelében. Kb. 5 percnyire gyalog...
-Szeretnénk, ha odaköltöznél. - néztek rám egyszerre.
-Vissza HB-re? De, nekem most is jó, ott LA-ben!
-Nem, nem jó! Túlságosan távol vagy, és még csak 17 vagy! Nem merünk Ashley-re bízni...
-És 17 évesen élhetek egyedül egy házban?
-Őőő, ami azt illeti, a nővéremmel fogsz egy házban lakni.
-A nővéreddel? Úgy érted Amy-vel? És a férje? Nincs is otthon egyáltalán! Ő kosarazik!
-Nincs, de a házuk 2 részes és vannak alkalmazottak is. Nem beszélve arról, hogy így tudunk téged "ellenőrizni".
-Ellenőrizni?
-Megígértük, hogy a szüleid leszünk, szüleid helyett. A túladagolás óta, elvesztették a bizalmukat...
-Nem engedhetjük, hogy hazavigyenek!
-Jó-jó értem. - néztem oldalra. - De Ash
-Már beszéltem vele. Beleegyezett, nyugi! - mosolygott rám Valary.
-Akkor oké. - sóhajtottam egyet.
-Este megyünk érted!
-Akkor, most hazamegyek és összepakolok.
Mindenkitől elköszöntem, kivéve Brian-től, mert nem volt bent. Ahogy kiléptem, egyből felállt és odajött.
-May?
-Brian! - mosolyogtam rá. - Szia, mennek kell, bocsi sietek!
-Hova?
-Buszhoz... Azzal jöttem át, mivel jogsim és kocsim nincs, taxi meg kurva drága lenne.
-Hazaviszlek. - mosolygott rám.
-Biztos?
-Biztos!
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Ugyan! -karolt át. - Úgyis rég találkoztunk.
-Hát ez igaz. Mi van veletek?
-Hát, megvagyunk! Most ő is dolgozik. Purdy-vel mi a helyzet?
-Turnéznak. - húztam el a szám. - 3 hét múlva jönnek haza és utána is folyamat koncertezni fognak.
-És nem vagy féltékeny?
-Ezt meg kell szoknom... Kurvák mindig is voltak és mindig is lesznek. De azért persze van bennem egy kis féltékenység. - szálltam be a kocsiba. - Te amúgy vezethetsz már?
-Ki érdekel? - mondta vigyorogva, majd elindította a kocsit. - Amúgy, te nem mész Purdy után?
-Hogy értve?
-Hát, Michelle meg Valary is eljöttek 1-2 alkalommal mikor turnén voltunk.
-Akkor arra értette, hogy már várja a jövő hetet?
-Hát, valószínű!
-Hülye vagyok...
-May - szólalt meg egy nagyobb csönd után - nem akarlak megbántani, de ez a ti kapcsolatotok, olyan
-Erőltetett? Semmilyen? Furcsa?
-Valami olyasmi... Egyáltalán nem őszinte.
-Ne mond ezeket kérlek. - néztem ki. - Én is tudom jól... - mondtam már kicsit vékonyabb hangon.
-Így nem fogod tudni elfelejteni Ed-et! - ahogy ezt kimondta, elkezdtem sírni.
-Brian, kegyetlen vagy! - néztem rá, ő pedig rátaposott a fékre.
-Bassza meg, ne sírj! - fogta meg a fejem.
-Köcsög vagy! - mondtam sírós arccal.
-Bocsánat, tényleg sajnálom.
-Bunkó! - néztem a szemeibe. - Ezeket én is tudom, de annyira rossz visszahallani!
-Sajnálom! - mondta halkan, majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt.
-Synyster! - löktem el magamtól. - Ne! - ráztam meg a fejem.
-Én csak...
-Jobb, ha most kiszállok, úgyis a közelben van a ház... Köszönöm, hogy elhoztál idáig. - szálltam ki a kocsiból. - Majd beszélünk, szia! - indultam el hazafelé...

~

-Köszönöm Amy, hogy élősködhetek rajtatok! - álltam meg az ajtóban.
-Ugyan már! - karolt át. - Szívesen fogadunk. - mosolygott rám. - Na gyere, megmutatom a te lakásodat! - vezetett hátra.


Matt:


-Ugyan az van vele, mint Jimmyvel... - sóhajtottam egyet.
-Hát, ha azt nézzük, neki valamennyivel jobbak a körülményei.
-De így is folyamat költözik!

-Valami történhetett. - mondtuk egyszerre Valary-vel, mikor már Amy-éknél voltunk.
-Nem a szokásos...
-Egyáltalán nem.
-Purdy?
-Nem hiszem.
Segítettünk neki kipakolni és mentünk is. Valary elvileg felakar venni valami dadát, akit egy újságban talált... Nem fogom a gyerekemet egy vadidegenre bízni. May szívesen vigyáz rá, de Valary szerint már túl sok mindent kértünk tőle.


May:

Egész koncerten, csak Brian járt az agyamban.

Az egyik lassabb számnál elsírtam magam... A szám címe: " Wish " volt...

Közvetlen azután írtam, hogy "szakítottunk" Briannel. Ma megint, minden érzés felkavarodott bennem. Az Ed iránti és a Brian iránti is. Szakítanom kell Ashley-vel, megbocsájtani Ed-nek, megbeszélni Brian-el és új életet kezdeni. Aaron mentesen! Talán ez lesz a leghelyesebb döntésem... És nem ártana egy kis időre hazavonulnom.

-May van valami baj? - jöttek oda a koncert végén a fiúk.

-Kicsit kivagyok, a magánéletem romokban, de nem akarom, hogy belekeveredjetek! Megoldom!
-Nekünk elmondhatsz bármit! - öleltek át.
-Köszönöm, szeretlek titeket! Na, akkor, megyünk a rajongókhoz?
-Persze! - mondták egyszerre, majd elindultunk kifelé.

Nagyon szerettem őket, nekik köszönhettük, hogy ott lehetünk, ahol. Elég sok aláírást kiosztottunk, na meg persze képet csináltunk.

-Szia! - néztem fordultam egy aranyos lányhoz.

-Szia! - nézett rám csillogó szemekkel.
-Kérhetnék egy aláírást?
-Akár 100-at is. - kacsintottam rá. - Milyen névre?
-May! - mondta, majd elmosolyodtam
-May-től, May-nek. - mondtam nevetve, miközben aláírtam neki egy képet. - Először vagy a koncertünkön?
-Ami eddig HB-n volt, az összesen ott voltam.
-Megtisztelő! - öleltem át, majd mentem tovább.
-May, ezt neked festettem! - nyújtott oda egy képet, egy elég buzgó fiú.
-Úristen, ez gyönyörű! - néztem elképedve.

-Mi a neved? - néztem rá.

-Josh.
-Josh, te kurva tehetséges vagy! Ezt használd ki!
-Köszönöm! Kérhetnék egy képet?
-Amit akarsz! - mondtam, majd beálltam mellé. Aranyos fiú volt.

-Amúgy, nagyon jól áll a szőke!

-Köszönöm, ugye mennyire jó lett? Persze a többieknek nem nagyon tetszett. Matt pedig meg is szólt, hogy lassan mindenki szőke lesz? - meséltem nevetve. - Remélem még találkozunk! - vigyorogtam rá, majd fordultam is meg.
~

Kicsit lefáradva ültem be Tom kocsijába.

-Valamerre?
-HAZA! Csak haza! - fogtam a fejem.
-Ki kellene már pihenned magad nem?
-De! Holnap megyek 3 napra Ashley-hez.
-Akkor megint csak munka mikor hazajössz?
-Ja. - sóhajtottam egy hatalmasat.