se2
10. fejezet: " Chanel "
Syn:
-Brian, te egy pöcs vagy! - bökött a mellkasomra Valary ingerülten.
-Mert?
-"Mert?" - kérdezett vissza gúnyosan.
-Valary, nemár! Megint?
-Igen megint? Mégis hogy gondoltátok ezt az egészet? - kérdezte, mire csak sóhajtottam egyet. - Brian, térj már észhez!
-Minek? - emeltem fel egy kicsit a hangom. - May boldog én boldog vagyok, miért kell ezt a témát nyúzni folyamatosan? Miért nm próbálhatnánk meg egyszer? - kérdeztem, mire elhallgatott.
-Egyszer lássam meg sírni! - nézett rám Valary fenyegetően.
-Nem lesz rá alkalmad!
-Remélem is! Nem fogom engedni, hogy hozzád költözzön! Jó helye van ott Amy-nél.
-Mert?
-"Mert?" - kérdezett vissza gúnyosan.
-Valary, nemár! Megint?
-Igen megint? Mégis hogy gondoltátok ezt az egészet? - kérdezte, mire csak sóhajtottam egyet. - Brian, térj már észhez!
-Minek? - emeltem fel egy kicsit a hangom. - May boldog én boldog vagyok, miért kell ezt a témát nyúzni folyamatosan? Miért nm próbálhatnánk meg egyszer? - kérdeztem, mire elhallgatott.
-Egyszer lássam meg sírni! - nézett rám Valary fenyegetően.
-Nem lesz rá alkalmad!
-Remélem is! Nem fogom engedni, hogy hozzád költözzön! Jó helye van ott Amy-nél.
-Erre még nem gondoltam. - ráztam meg a fejem.
-Csak hogy tudd, nem tetszik nekem ez az egész, de ha May boldog - mosolyodott el - akkor minden rendben.
-Csak hogy tudd, nem tetszik nekem ez az egész, de ha May boldog - mosolyodott el - akkor minden rendben.
-Kösz.
-De ezért még egyszer nagyon megnyúzlak! - mutatott rám, majd visszament Matt-hez.
-Na mi a szitu? - jött oda Zack.
-Kidobtam Hannie-t és együtt voltam este May-el.
-Vagyis?
-Vagyis együtt vagyunk... Végre.- vigyorogtam rá.
-Grat haver! - ütött bele a vállamba vigyorogva
-De ezért még egyszer nagyon megnyúzlak! - mutatott rám, majd visszament Matt-hez.
-Na mi a szitu? - jött oda Zack.
-Kidobtam Hannie-t és együtt voltam este May-el.
-Vagyis?
-Vagyis együtt vagyunk... Végre.- vigyorogtam rá.
-Grat haver! - ütött bele a vállamba vigyorogva
May:
Brian hazavitt én pedig azonnal áthívtam Alice-t.
-Szia! - ölelt át.
-Szia! Na mi a helyzet?
-Semmi változás... Riley tegnap nem keresett és természetesen én sem!
-Szia! - ölelt át.
-Szia! Na mi a helyzet?
-Semmi változás... Riley tegnap nem keresett és természetesen én sem!
-Nem lesz ez így valami jó!
-Tudom, de - kezdett el szaglászni felém. - pasiszagod van! - nézett rám kikerekedett. - Méghozzá ez Chanel... - szaglászott tovább. - Egoist. Ugye? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Igen, de honnan tudod? - ültünk le a kanapéra.
-Egy csomót ki kellet próbálnom, de ne terelj! Hol voltál este?
-Hát, Brian-nél.
-Synyster? Az a Synyster?
-Igen, az a Synyster!
-És mi volt?
-Hát... - néztem oldalra.
-Együtt vagytok? - mosolyodott el.
-Valami olyasmi. - vigyorogtam rá.
-Úristen May, ennek nagyon örülök!
-Köszönöm.
-De Matt és Valary?
-Még nem tudom mit fognak hozzá szólni... Szerintem leszedik a fejem, aztán kifeszítenek és addig úgy tartanak ameddig meg nem halok!
-Tudom, de - kezdett el szaglászni felém. - pasiszagod van! - nézett rám kikerekedett. - Méghozzá ez Chanel... - szaglászott tovább. - Egoist. Ugye? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Igen, de honnan tudod? - ültünk le a kanapéra.
-Egy csomót ki kellet próbálnom, de ne terelj! Hol voltál este?
-Hát, Brian-nél.
-Synyster? Az a Synyster?
-Igen, az a Synyster!
-És mi volt?
-Hát... - néztem oldalra.
-Együtt vagytok? - mosolyodott el.
-Valami olyasmi. - vigyorogtam rá.
-Úristen May, ennek nagyon örülök!
-Köszönöm.
-De Matt és Valary?
-Még nem tudom mit fognak hozzá szólni... Szerintem leszedik a fejem, aztán kifeszítenek és addig úgy tartanak ameddig meg nem halok!
-Na, azért ennyire csak nem ellenzik.
-Hát, az első alkalommal sem nagyon díjazták. - húztam el a szám.
-Szerintem meg fogják érteni! Szereted nem?
-De... De most inkább rólad és Riley-ról beszéljünk. Min vesztetek össze?
-Nem tetszik neki, hogy ennyire "lázadok".
-Óóó. - fogtam meg a fejem.
-Ja... Szerinte vissza kellene vennem, mert a suliba is olyan dolgokat csináltunk, amik nem voltak valami szépek, meg ilyenek.
-Tehát ne lógj velem ugye?
-Konkrétan ja... - pont ekkor hívta Riley. - Őőő. - néztünk egymásra.
-Add ide! - kacsintottam rá, ő pedig egyből a kezembe nyomta.
-Al?
-Csá Riley, itt a züllött nőszemély! - mondtam mosolyogva.
-May? Alice veled van?
-Nem... - mondtam ártatlanul. - Éppen a gyönyörű kóla csíkokat húzza ki nekünk. - Alice kikerekedett szemekkel nézett rám. - Bocsi, de pont én jövök. Puszillak! - nyomtam ki.
-Ez mi volt?
-Hidd el, 5 perc és itt lesz.
-Hát, az első alkalommal sem nagyon díjazták. - húztam el a szám.
-Szerintem meg fogják érteni! Szereted nem?
-De... De most inkább rólad és Riley-ról beszéljünk. Min vesztetek össze?
-Nem tetszik neki, hogy ennyire "lázadok".
-Óóó. - fogtam meg a fejem.
-Ja... Szerinte vissza kellene vennem, mert a suliba is olyan dolgokat csináltunk, amik nem voltak valami szépek, meg ilyenek.
-Tehát ne lógj velem ugye?
-Konkrétan ja... - pont ekkor hívta Riley. - Őőő. - néztünk egymásra.
-Add ide! - kacsintottam rá, ő pedig egyből a kezembe nyomta.
-Al?
-Csá Riley, itt a züllött nőszemély! - mondtam mosolyogva.
-May? Alice veled van?
-Nem... - mondtam ártatlanul. - Éppen a gyönyörű kóla csíkokat húzza ki nekünk. - Alice kikerekedett szemekkel nézett rám. - Bocsi, de pont én jövök. Puszillak! - nyomtam ki.
-Ez mi volt?
-Hidd el, 5 perc és itt lesz.
És tényleg 5 perc múlva berontott a nappaliba.
-Hajrá nagyfiú! - nyomtam Riley mellkasához Alice telefonját kifelé, miközben kimentem a konyhába. Elszívtam egy cigit és mire visszamentem ezek már egymás szájába voltak.
-Hé' emberek! Ezt majd otthon. - mosolyogtam rájuk.
-Bocsi. - keltek fel, majd gyors leléptek.
-Jössz egyel életem! - ültem le a TV elé. Elkezdtem írni pár dalt, de elaludtam közbe. Mikor felkeltem, már Brian ölében feküdtem.
-Reggelt!
-Szia. - mosolyogtam rá kómásan.
-Miért gyűröd össze a dalaidat?
-Mert szarok. Nem tudok egy normálisat megírni.
-Ez, mondjuk egészen tetszik. Az egyetlen kivétel... - mosolyodott el.
-Megtaláltad benne magad?
-Valahogy meg. - nézett rám. - Ő figyelj, arra gondoltam, hogy elmehetnénk este valamerre.
-Hova. - ültem fel vigyorogva.
-Hát, ha átöltözöl, akkor meglátod! Végül is, így is jó vagy!
-Hova akarsz vinni?
-Tetszeni fog, hidd el! - fogta meg a kezem, majd felálltunk és egy kendőt vett ki a zsebéből.
-Biran? - néztem rá nevetve.
-Nyugalom! - kötötte be a szemem.
-Ha valami sötét sikátorba akarsz vinni, én megöllek!
-Nem, nyugalom! - vezetett ki. Egész úton nem hagytam békén... - Mi ez? Hol vagyunk?
-Még Kaliforniában.
-Gondoltam! - fogtam meg a kezét. - Brian mi ez a hely? - kérdeztem, mikor beléptünk egy kicsit hűvösebb helyre. - Brian! - kapaszkodtam belé félve.
-Ne aggódj! - puszilt meg, majd átkarolt. - Gyere! - mentünk be egy másik helységbe.
-Gyere, feküdj le ide! - vezetett valami puha takarókra, majd lefeküdt mellém és átkarolt. Lassan levette a kendőt, miközben megcsókolt. Mikor visszafeküdt mellém a szám tátva maradt.
-Brian, ez... Ez gyönyörű! - néztem körbe. Egy planetárium kellős közepén voltunk, vagyis feküdtünk. - Úristen! - kaptam az arcomhoz.
-Tetszik.
-Nagyon, de ezt hogy? - néztem körbe.
-Érted bármit. - fordult felém.
-Szeretlek! - öleltem át amennyire tudtam.
-Hajrá nagyfiú! - nyomtam Riley mellkasához Alice telefonját kifelé, miközben kimentem a konyhába. Elszívtam egy cigit és mire visszamentem ezek már egymás szájába voltak.
-Hé' emberek! Ezt majd otthon. - mosolyogtam rájuk.
-Bocsi. - keltek fel, majd gyors leléptek.
-Jössz egyel életem! - ültem le a TV elé. Elkezdtem írni pár dalt, de elaludtam közbe. Mikor felkeltem, már Brian ölében feküdtem.
-Reggelt!
-Szia. - mosolyogtam rá kómásan.
-Miért gyűröd össze a dalaidat?
-Mert szarok. Nem tudok egy normálisat megírni.
-Ez, mondjuk egészen tetszik. Az egyetlen kivétel... - mosolyodott el.
-Megtaláltad benne magad?
-Valahogy meg. - nézett rám. - Ő figyelj, arra gondoltam, hogy elmehetnénk este valamerre.
-Hova. - ültem fel vigyorogva.
-Hát, ha átöltözöl, akkor meglátod! Végül is, így is jó vagy!
-Hova akarsz vinni?
-Tetszeni fog, hidd el! - fogta meg a kezem, majd felálltunk és egy kendőt vett ki a zsebéből.
-Biran? - néztem rá nevetve.
-Nyugalom! - kötötte be a szemem.
-Ha valami sötét sikátorba akarsz vinni, én megöllek!
-Nem, nyugalom! - vezetett ki. Egész úton nem hagytam békén... - Mi ez? Hol vagyunk?
-Még Kaliforniában.
-Gondoltam! - fogtam meg a kezét. - Brian mi ez a hely? - kérdeztem, mikor beléptünk egy kicsit hűvösebb helyre. - Brian! - kapaszkodtam belé félve.
-Ne aggódj! - puszilt meg, majd átkarolt. - Gyere! - mentünk be egy másik helységbe.
-Gyere, feküdj le ide! - vezetett valami puha takarókra, majd lefeküdt mellém és átkarolt. Lassan levette a kendőt, miközben megcsókolt. Mikor visszafeküdt mellém a szám tátva maradt.
-Brian, ez... Ez gyönyörű! - néztem körbe. Egy planetárium kellős közepén voltunk, vagyis feküdtünk. - Úristen! - kaptam az arcomhoz.
-Tetszik.
-Nagyon, de ezt hogy? - néztem körbe.
-Érted bármit. - fordult felém.
-Szeretlek! - öleltem át amennyire tudtam.
Rátettem a fejem a mellkasára, ő átkarol, megfogta a kezem és úgy gyönyörködtünk a látványban.
-Ez egyszerűen eszméletlen! - ráztam meg a fejem. - Ennél jobban meg sem lephettél volna!
-Örülök, hogy tetszik. De a legjobb rész csak most kezdődik. - ült fel, így én alá kerültem.
-Egy planetáriumba? - néztem rá értetlenül mosolyogva.
-Miért ne?
-Voltak durva helyek, de ez... Ez felülmúl mindent! - mondtam nevetve.
-Akkor mire várunk? - hajolt fölém.
-Ez egyszerűen eszméletlen! - ráztam meg a fejem. - Ennél jobban meg sem lephettél volna!
-Örülök, hogy tetszik. De a legjobb rész csak most kezdődik. - ült fel, így én alá kerültem.
-Egy planetáriumba? - néztem rá értetlenül mosolyogva.
-Miért ne?
-Voltak durva helyek, de ez... Ez felülmúl mindent! - mondtam nevetve.
-Akkor mire várunk? - hajolt fölém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése