WWNFY 2. 11.

se2.

11. fejezet: "  Megtaláltam a pólóját "

May:

Koncert-koncert hátán, de turné sehol... Nagy valószínűséggel majd csak jövőre fog összejönni...
Egyik koncert után történt, hogy...
-May Jensen?
-Igen? - fordultam meg és csak arra lettem figyelmes, hogy Austin Carlile a melleimet fogdossa...
-Shayley, tényleg nem szilikonok! - fordult hátra. Kiakadva néztem a kezeire, majd rá. Már pofoztam volna meg, de megfogta a kezem. Ő csak röhögött, majd kezet akart velem fogni. - Amúgy Austin Carlile.
-Tudom! - mondtam kicsit ingerülten, majd kirántottam a csuklóm. - Mégis mit csinálsz?
-Ja, csak a többiekkel beszéltük, hogy szerintünk szilikonjaid vannak. De kellemeset csalódtam! - vigyorgott.
-Bunkó! Szerinted ki fogok adni több ezer dollárt egy szar szilikonért? Picsa azért nem vagyok! - néztem rá, majd megforgattam a szemeimet és elvonultam...
Az öltözőbe hirtelen berontott Austin és addig nézett, ameddig rá nem szóltam.
-Mi van?
-Nem jöttök el velünk inni? Így a koncert örömére. Meghívlak valamire engesztelésül.
-Hmmm... Talán...
-Naaa! - nézett rám kiskutya szemekkel.

A vége az lett, hogy totál részegen, 18 tequilával és 1 liter vodkával a gyomromban vitettem haza maga Brian-el... Csoda, hogy nem hánytam végig az utat...

Most is éppen rohanok próbára, mivel elaludtam...

-Bocsi a késésért!
-20 perc!
-Mondtam, hogy bocsi! - kaptam fel a gitáromat. - Kezdhetünk! - néztem rájuk, majd beálltam a mikrofon mögé. 

Mostanában mindig ez van... Vagy elkéstem, vagy fáradt voltam, vagy ideges voltam Ashley miatt...

Próba után beültünk David-el egy kávéra, a szomszéd cukrászdába.
-Azért akartam, hogy gyere ide velem - néztem rá - mert írtam egy pár dalt, de nem tudom, hogy jók-e! - toltam az orra alá a papírokat.
-Velem nézeted meg?
-Ja, mivel neked van valami múltad ilyesmiben.
-Hát, tudod ez egy megtiszteltetés nekem.
-Akkor örömmel várom a kritikát! - húztam le gyors a kávémat. - Nekem most mennem kell, megígértem Valary-nek, hogy vigyázok a kicsire. - öleltem át. - Holnap este találkozunk.
-Oké. Csövi.
-Csá! - mosolyogtam rá, majd kimentem.
Gyors hazasétáltam és azonnal összepakoltam. Brian-el előző nap elég nagy rumlit csináltunk...

-Maaay! - jött be Valary.
-Sziasztok! - rohantam le a lépcsőn.
-Elhoztam mindent! - ment be a konyhába.
-Őőő - láttam meg Brian pólóját a kanapén. - oké. De még múltkorról is maradt itt pelenka. - tettem gyors a párna alá. - Mivel mindig rohansz és itt hagyod fele cuccot! - mentem ki mosolyogva.
-Bocsi, csak tudod segítek a fiúknak és lassan én leszek a menedzserük.
-Értem-értem.
-Na, rohannom kell! - vette fel a táskáját. - Szia!
-Szia!

~

Este 7-re jött Valary Jimmy-ért.

-Köszönöm!
-Nem ülsz le egy kicsit? - mosolyogtam rá. - Valary, lazíts egy kicsit!
-Jó, oké! - mondta, majd végre leült.

-Kávé?
-Este?
-Elég nyúzott vagy!
-Na jó! 

-2 cukor, tejszín?
-Pontosan! - mondta én pedig elkezdtem főzni. - És hogy vagytok Brian-el? - ahogy ezt kimondta, mintha egy nyilat lőttek volna a hátamba.
-Hát, megvagyunk. Miért?
-Hát a múltkori után...
-Megbeszéltük a dolgot. - töltöttem ki a kávét egy pohárba. - Ed és Ashley után, már nem tudok sem féltékeny lenni, sem pedig csalódni senkiben. - ültem le hozzá.
-Ennyire bántott a dolog?
-Hát, azért Leana-val megcsalni és azt mondani, hogy börtönbe vagyok, közben pedig elmegyek kurvázni NY-ba?
-Micsoda? A börtönöset nem is tudom! - nézett rám összeszűkült szemekkel.

-Ezt én is utólag tudtam meg, már Moszkvában... Ed ugye elvileg börtönben volt pár hétig, de egy üzleti útra ment az apjával, csak ugye ő nem segített az apjának hanem elverte a pénzt drogra meg nőkre. Ezek végül kiderültek meg az is, hogy árulta a drogot és most kapott 3 és fél év letöltendőt.
-Tehát te már 21 leszel mikor kijön?
-Nem, pont a 21. születésnapomon fog szabadulni.

-Úúú - húzta el a száját.
-Jaja. - bólogattam. Val lassan lelépett Austin pedig küldött egy SMS-t, majd elkezdtünk Skype-on beszélgetni. Azt sem tudtam, hogy megadtam neki a számom...
-Na mi van kicsi?
-Semmi, kicsit másnapos vagyok!
-Mit csinálsz?
-Ja, csak éppen próbálom leszedni a filcet a combjaimról!! - mondtam elégedetlenül, mire kiröhögött. - Nem vicces, Austin te egy állat vagy! Mik ezek? - mutattam az összefirkált combomra.
-Tegnap este megengedted, hogy rajzoljak a lábaidra és kiéltem magam.
-Ez egy zsiráf?
-Igen.
-Ez meg egy... Egy ló?
-Nem, az egy elefánt!!
-Te egy konkrét szavannát rajzoltál rám! - dörzsöltem acetonnal a lábaimat. Még kb egy óráig beszéltünk az előző estéről, majd mennie kellett próbára.

Ahogy pakoltam össze, megint megtaláltam Brian pólóját. Mélyen beleszippantottam és áthúztam. Felmentem aludni, ami pillanatok alatt sikerült is. 8-kor felébredtem arra, hogy valaki csönget.

-Ki az? - kérdeztem álmosan lefelé.
-Ki lettem rekesztve! - mondta Brian.
-Bocsi, 1 perc! - nyitottam ki az ajtót ásítva.
-Tudod, jó lenne egy kulcs! Zaklathatnálak amikor csak akarlak! - ölelt át.
-Hmm... Tetszik az ötlet! - mondtam kicsit álmos hangon.
-A kulcsos?
-Nem, a zaklatásos! - vigyorodtam el, majd lehajolt és adott egy puszit a számra.
-Azt szeretnéd ha zaklatnálak? Furcsa és perverz ajándékokkal lepnélek el, na meg persze gusztustalan üzenetekkel? - mondta, még mindig nagyon közel az arcomhoz, mire elnevettem magam.
-Idióta! - húztam magammal fel a lépcsőn.
~
-Brian! Csörög a telefonod!
-Jó. - fordult a másik oldalára.
-Brian! - könyököltem fel. - Kelj már fel!
-Miért?
-Mert csörög a telefonod! És zavar!
-Majd visszahív!
-Lusta! Kelj fel! 11 óra van!
-Ne már! - fordult a hátára. Várt egy pár percet, majd megint elkezdett csörögni a telefonja. - Igen? Csá! Igen, itt vagyok! Őőő - nézett rám kikerekedett szemekkel. - neeeem! Méég mindig szőke! Nem, nincs! Ja, biztos! Oké, csá!
-Ez meg mi volt?
-Tegnap láttak estefelé vörös hajjal, a parton sétálgatni , egy rózsás tetkóval a melleiden. - itt értetlenül néztem rá.
-De, nekem nincs is
-Tudom. - vigyorodott el. - Elégszer láttam, hogy tudjam! - mondta, majd beleütöttem egyet a vállába.
-De ez miért olyan furcsa? Egy csajszi aki hasonlít rám.
-Bírósági tárgyalása volt és 2 évet kapott... Ja és a kamerák előtt szívott fel 2 gramm kokaint...
-És nem veszik észre a különbséget?
-Napszemüvegbe volt és olyan ruhát viselt mint te!
-Eee... - néztem rá. - Ezt ki kell magyaráznom?
-Hát szerintem ja!

~
Pár napra rá, már minden újság rólam pletykált... Elkönyveltek heroin függőnek, holott sehol semmi... Már tiszta vagyok egy jó ideje.
Mindent a fejemhez vágtak... Kiderült, hogy miért voltam kórházba, hogy már otthon is drogoztam, hogy Ed börtönben van, hogy a suliba miket csináltam és a gyilkosságra is utaltak páran... Már nem mertem kilépni az utcára, mert minden egyes pislogásnál készült egy kép. Nem találkozhattam Briannel, a koncertekre és haza is biztonsági őrök kísértek... Valary hozta nekem általában az alap dolgokat, mivel a ház körül hemzsegtek a lesifotósok.
-Szia! - vettem fel a telefont.
-Szia! Elég nyomott a hangod! - szólt bele Brian.
-Tudom... Ki sem mozdultam lassan két hete és már július közepe van!
-Hiányzol!
-Te is! - feküdtem le a kanapéra.
-Mit csinálsz?
-Fekszek a kanapén és szenvedek. Brian nagyon fáj! - mondtam sírós hangon.
-Mi fáj?
-Fáj!
-Úgy érted,
-Igen!
-Ott lent?
-IGEN! - mondtam, majd sóhajtottam egyet. - Öljetek meg! Nem bírom és még ezek a kotnyeles férgek is itt vannak!
-Miért mit csinálnak?
-Most éppen semmit! - mentem a konyhába egy pohár vízért. Mikor megfordultam, elejtettem a poharat. - Bassza meg!
-Mi az?
-A konyhaablakomból fotóznak és - néztem magamra. - Egy szál nadrágba meg melltartóba vagyok! - húztam be azonnal a függönyt.
-Nyugodj meg! Nemsokára ott vagyok!
-Brian, ne gyere el! - mondtam, de már kinyomta. Feltakarítottam az üveget és a nappaliba mentem. Brian egyszer csak berontott és elkapta a kezem. Kint álltunk a az ajtó előtt a fotósok pedig elénk álltak.
-Botrány kell? - kérdezte Syn vigyorogva. - Tessék! - mondta, majd lassan lehajolt és hosszasan megcsókolt. Füttyentett egyet, majd páran paintball cuccban körbeállták a fotósokat és elkezdték őket lövöldözni. Engem Brian felkapott és bevitt.
-Ez meg mi volt?
-Szóltam a fiúknak, hogy el kellene intézni valamit. - tett le a fotelbe vigyorogva. Kihúzta a kanapét és megágyazott nekem.
-Hoztam 1-2 cuccot, ami hasznos lehet! - borította ki a táskáját. Töltött forró vizet egy horgolt "huzatos" palack szerűségbe, lefektetett és a derekam alá tette. Mindezt röhögve csináltam végig. Hozott valami olajat, amivel elkezdte masszírozni a hasamat.
-Na? - kérdezte.
-Aaa, kurva jó! De te honnan tudsz ilyeneket?
-Michelle görcsölt nagyon és mindig segítettem neki. Megragadt bennem. - vigyorgott rám.
-Köszönöm! - mondtam csukott szemekkel. Szépen lassan végre elaludtam.