se2.
12.fejezet: " Color "
~2 nappal később
May:
-Brian! Nem bírok felkelni! - nyögtem fel reggel.
-Mi a baj? - rohant be a szobába.
-Nagyon fáj! - ültem fel.
-Nem értem, pedig tegnap
-Az tegnap volt! Nagyon fáj! - mondtam könnyes szemekkel.
-May, csak nem fáj ennyire!
-De! - bólogattam, miközben már potyogtak a könnyeim.
-Szerintem menjünk orvoshoz!
-Meg sem bírok mozdulni! - néztem rá.
-De ennyire?
-Tudod, a túladagolás óta, most van meg először!
-Nem lehet, hogy terhes vagy? - kérdezte halkan.
-Nem, biztos nem! Akkor már híztam volna és rosszulléteim is lennének!
-Mi a baj? - rohant be a szobába.
-Nagyon fáj! - ültem fel.
-Nem értem, pedig tegnap
-Az tegnap volt! Nagyon fáj! - mondtam könnyes szemekkel.
-May, csak nem fáj ennyire!
-De! - bólogattam, miközben már potyogtak a könnyeim.
-Szerintem menjünk orvoshoz!
-Meg sem bírok mozdulni! - néztem rá.
-De ennyire?
-Tudod, a túladagolás óta, most van meg először!
-Nem lehet, hogy terhes vagy? - kérdezte halkan.
-Nem, biztos nem! Akkor már híztam volna és rosszulléteim is lennének!
Bevettem 2 gyógyszert, ittam kamilla teát, meg még Brian segített különböző módszerekkel, így valamennyire tűrhető lett az állapotom.
-Pihenj egy kicsit! - feküdt mellettem.
-Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem! - mosolyodtam el. Ekkor valaki csöngetett és automatikusan bejött.
-May!
-Ez Zacky! - keltem fel és amilyen gyorsan tudtam, lementem. - Szia. - integettem neki mosolyogva.
-Heló. - nézett ránk.
-Mi a baj? - mentem oda, mivel láttam rajta, hogy tiszta ideg.
-Elváltam. - nézett rám.
-Mit csináltál? - néztem rá kiakadva.
-Elváltam.
-Mond, te teljesen megőrültél?
-Nem, csak elegem volt már... Már el is költözött, a papírok is el vannak rendezve. - mondta, majd lehunytam a szemeimet és sóhajtottam egyet.
-Jaj Zackyyy! - öleltem át, majd hozzám bújt.
-Itt szeretnél maradni?
-Nem akarok zavarni!
-Ugyan, inkább maradj itt minthogy egyedül legyél. - mondta Brian.
-Srácok, nagyon hálás vagyok!
-Ez miatt nem kell. - karoltam át, majd bementünk a nappaliba. Beraktunk egy filmet és rendeltünk pizzát.
-És veletek mi van? - mosolygott ránk.
-Hát, már biztos vagyok benne, hogy May egy nimfomán szadista.
-Micsoda? - néztem rá kiakadva. - Nem is igaz! Nem tudom kinek van egy doboznyi bilincse meg korbácsa meg hasonló dolgai! - dőltem hátra, mire Zacky elröhögte magát.
-És azokat szerinted kitől kaptam? - nézett rám Brian, majd Zack-re mutatott, aki csak vigyorogva intett nekem.
-Zackyyy! - néztem rá kikerekedett szemekkel, mosolyogva. - Úristen, hogy lehettek ennyire hülyék? Ilyet venni a másiknak? És mégis mire kaptad?
-Születésnapra.
-Születésnapra! - mondtam, majd ismét elnevettem magam. - Ti hülyék vagytok!
-Mert ő velem utána mit művelt le? - vigyorgott még mindig Zacky, mire kérdően néztem rá. - Férfi epilátor... - mikor kimondta, kitört belőlem a röhögés. - Azóta sem vettem elő... Egyszer csak úgy megjelent a születésnapomon és reggel úgy keltett, hogy elkezdte epilálni a lábam. Szerinted, mennyire szar volt arra ébredni, hogy valami tépi a szőröm? - kérdezte nevetve.
-De azt nem arcon szokták használni?
-De, de nem volt valami józan és gondolta mennyire jó buli... - mondta röhögve.
Még egy ideig sztorizgattunk, megettük a pizzát és bealudtunk. Zack kiharcolta magának a kanapét, amiért nagyon lebasztuk Brian-el...
Másnap reggel, Syn reggelivel fogadott minket.
-Nagyon cuki vagy! - gyűrtem össze az arcát, miközben a pult mögött álltunk.
-Tudom! - mondta, én pedig halacskaszájat csináltam az ajkaiból. Én csak röhögve néztem az idióta arcát.
Zacky:
Iszonyat jó fejek, hogy itt maradhattam nálunk. Annyira jó volt nézni, ahogy reggel bohóckodtak a konyhába. Ők ketten tényleg aranyosak együtt, vagy hogy szokták ezt mondani. May a gyermeteg naivitásával, Brian pedig a kívülről egyáltalán nem látszódó gyengédségével egy totál ideális párt alkotnak...
-Zacky! Zakcy a pajzsom! - ahogy ezt kimondta, vagy egy kiló hab az arcomba landolt.
-Boccs Zack, sajnálom! Tényleg! - mondta röhögve Brian. Kikaptam a kezéből a tubust és az ő arcába is nyomtam egy kicsit. May a pult mögé ment és egy csomó kakaóport Brian-re szórt. Felszaladt emeletre és utána rögtön a kijárat felé, egy csomó színes zacskóval a kezében.
-Megint kemény vagy? - kérdezte röhögve Brian és már ment volna May-hez, de ő kifutott. Mi természetesen futottunk utána. Kb. 3 perc futás után leértünk a partra, aminek a közepén May megállt és széttépte a zacskót. Egy csomó festékpor ránk szállt. Oda mentem mellé és elkaptam egy zacskót én is.
Nem is tudtam, hogy vannak neki ilyen "festékbombái".
Egy fél órával később, már totál ismeretlen emberekkel szórtuk egymásra a festékport. May Brian hátán volt és úgy dobálta. Hatalmas tömeg alakult ki körülöttünk. Mindenki fel volt pörögve és jól éreztük magunkat... Totál festékes arccal és testtel rohangált May-el mindenki fel-alá.
Végül egy hatalmas buli lett az egészből...
-May, te nagyon beteg vagy! - mentem oda hozzájuk.
-De most figyelj, kurva jól sikerült! - mondta nevetve. Az emberek lassan haza mentek, majd visszajöttek már kevesebb festékkel magukon. Mindenki nagyon jól érezte magát, hála a mi kis Tündérkénknek. Az érdekes az volt, hogy az emberek nem lógtak folyamatosan a nyakunkon... Jó, volt pár rajongó meg ribanc, de nagy része tök normális volt. Ismertek minket, de nem zsongtak be a látványunktól. Ugyan úgy beszélgettek és ittak velünk, mint a többi haverjaikkal.
-Hé' Zacky, van ott egy lány, aki megakar ismerni! - mutatott May és Brian egy szőke csajszira.
-Megint szőke?
-Rendes csaj! Menj oda! - kezdett egy lökdösni Syn, majd végül odamentem.
-Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem! - mosolyodtam el. Ekkor valaki csöngetett és automatikusan bejött.
-May!
-Ez Zacky! - keltem fel és amilyen gyorsan tudtam, lementem. - Szia. - integettem neki mosolyogva.
-Heló. - nézett ránk.
-Mi a baj? - mentem oda, mivel láttam rajta, hogy tiszta ideg.
-Elváltam. - nézett rám.
-Mit csináltál? - néztem rá kiakadva.
-Mond, te teljesen megőrültél?
-Nem, csak elegem volt már... Már el is költözött, a papírok is el vannak rendezve. - mondta, majd lehunytam a szemeimet és sóhajtottam egyet.
-Jaj Zackyyy! - öleltem át, majd hozzám bújt.
-Itt szeretnél maradni?
-Nem akarok zavarni!
-Ugyan, inkább maradj itt minthogy egyedül legyél. - mondta Brian.
-Srácok, nagyon hálás vagyok!
-Ez miatt nem kell. - karoltam át, majd bementünk a nappaliba. Beraktunk egy filmet és rendeltünk pizzát.
-És veletek mi van? - mosolygott ránk.
-Hát, már biztos vagyok benne, hogy May egy nimfomán szadista.
-Micsoda? - néztem rá kiakadva. - Nem is igaz! Nem tudom kinek van egy doboznyi bilincse meg korbácsa meg hasonló dolgai! - dőltem hátra, mire Zacky elröhögte magát.
-És azokat szerinted kitől kaptam? - nézett rám Brian, majd Zack-re mutatott, aki csak vigyorogva intett nekem.
-Zackyyy! - néztem rá kikerekedett szemekkel, mosolyogva. - Úristen, hogy lehettek ennyire hülyék? Ilyet venni a másiknak? És mégis mire kaptad?
-Születésnapra.
-Születésnapra! - mondtam, majd ismét elnevettem magam. - Ti hülyék vagytok!
-Mert ő velem utána mit művelt le? - vigyorgott még mindig Zacky, mire kérdően néztem rá. - Férfi epilátor... - mikor kimondta, kitört belőlem a röhögés. - Azóta sem vettem elő... Egyszer csak úgy megjelent a születésnapomon és reggel úgy keltett, hogy elkezdte epilálni a lábam. Szerinted, mennyire szar volt arra ébredni, hogy valami tépi a szőröm? - kérdezte nevetve.
-De azt nem arcon szokták használni?
-De, de nem volt valami józan és gondolta mennyire jó buli... - mondta röhögve.
Még egy ideig sztorizgattunk, megettük a pizzát és bealudtunk. Zack kiharcolta magának a kanapét, amiért nagyon lebasztuk Brian-el...
Másnap reggel, Syn reggelivel fogadott minket.
-Nagyon cuki vagy! - gyűrtem össze az arcát, miközben a pult mögött álltunk.
-Tudom! - mondta, én pedig halacskaszájat csináltam az ajkaiból. Én csak röhögve néztem az idióta arcát.
Zacky:
Iszonyat jó fejek, hogy itt maradhattam nálunk. Annyira jó volt nézni, ahogy reggel bohóckodtak a konyhába. Ők ketten tényleg aranyosak együtt, vagy hogy szokták ezt mondani. May a gyermeteg naivitásával, Brian pedig a kívülről egyáltalán nem látszódó gyengédségével egy totál ideális párt alkotnak...
-Zacky! Zakcy a pajzsom! - ahogy ezt kimondta, vagy egy kiló hab az arcomba landolt.
-Boccs Zack, sajnálom! Tényleg! - mondta röhögve Brian. Kikaptam a kezéből a tubust és az ő arcába is nyomtam egy kicsit. May a pult mögé ment és egy csomó kakaóport Brian-re szórt. Felszaladt emeletre és utána rögtön a kijárat felé, egy csomó színes zacskóval a kezében.
-Megint kemény vagy? - kérdezte röhögve Brian és már ment volna May-hez, de ő kifutott. Mi természetesen futottunk utána. Kb. 3 perc futás után leértünk a partra, aminek a közepén May megállt és széttépte a zacskót. Egy csomó festékpor ránk szállt. Oda mentem mellé és elkaptam egy zacskót én is.
Nem is tudtam, hogy vannak neki ilyen "festékbombái".
Egy fél órával később, már totál ismeretlen emberekkel szórtuk egymásra a festékport. May Brian hátán volt és úgy dobálta. Hatalmas tömeg alakult ki körülöttünk. Mindenki fel volt pörögve és jól éreztük magunkat... Totál festékes arccal és testtel rohangált May-el mindenki fel-alá.
-May, te nagyon beteg vagy! - mentem oda hozzájuk.
-De most figyelj, kurva jól sikerült! - mondta nevetve. Az emberek lassan haza mentek, majd visszajöttek már kevesebb festékkel magukon. Mindenki nagyon jól érezte magát, hála a mi kis Tündérkénknek. Az érdekes az volt, hogy az emberek nem lógtak folyamatosan a nyakunkon... Jó, volt pár rajongó meg ribanc, de nagy része tök normális volt. Ismertek minket, de nem zsongtak be a látványunktól. Ugyan úgy beszélgettek és ittak velünk, mint a többi haverjaikkal.
-Hé' Zacky, van ott egy lány, aki megakar ismerni! - mutatott May és Brian egy szőke csajszira.
-Megint szőke?
-Rendes csaj! Menj oda! - kezdett egy lökdösni Syn, majd végül odamentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése