WWNFY 2. 6.

Akkor meg is kapjátok a WWNFY-t :)




se2.

6.fejezet: " Másnap "

May:

-May, Zack, keljetek már fel! - rázogatott valaki.
-Ezek nem fognak felkelni.
-Pedig jó lenne, mert Zacky-nek a stúdióba a helye!
-Zacky!
-Ne, hagyjatok már!
Mindeközben én, nem tudtam eldönteni, mi folyik körülöttem.
-May, nem akarsz felkelni? - rázott valaki ismét.

-Nem, hagyjatok már! - mondtam, majd éreztem, hogy csúszok lefelé. - A picsába! - tettem le a kezeimet, így megakadályozva, hogy leessek. Igaz majdnem megfejeltem az asztalt, de valamennyire stabilan álltam. A maradék erőmmel arrább toltam az asztalt, és letettem magam. Elég érdekesen néztem ki, mivel a mellkasom lent volt/lógott, a lábaim pedig fent a fotelba. Persze eközben kiröhögtek, ahogy csak tudtak.

-Miért vannak gumicukrok a plafonon? Miért fekszem a földön? - néztem körbe zavartan. - És hova lett az egy üveg vodka? - fogtam meg egy üveget.
-May, mire emlékszel? - guggolt le hozzám valaki.
-Igen! - válaszoltam határozottan., majd feltápászkodtam. - Zacky! - vágtam a fejéhez egy gumicukrot.

-Nem akarsz felkelni? - kérdezte azt hiszem Johnny nevetve.
-Hagyjatok! - tettem fel a kezeimet, majd ledobtam őket a padlóra.
-Látom a piának annyi. - fogta meg valaki a 3 üveget.
-Ne dobd ki! - szóltam utána. - Kellenek! Emlék.
-Hát, az szerintem nem sok maradt!
-Elég! - mutattam fel az ujjam, mire ismét röhögésbe törtek ki.

-Na jó, használhatatlan mind a kettő!
-Végül is, Zacky része már készen van.
-De akkor is... Át kell vennünk még egyszer!

-Matt nyugalom, majd visszajövünk este. - ahogy ezt valaki kimondta, a hangok elcsendesültek.
A nap már belesütött a szemembe, ami azt jelentette, kb. délután 5 óra van... Lassan felkönyököltem, majd felültem.
-Zackyyy! - mondtam nyűgösen.
-Soha többet nem iszok, SEMMIT!
-Én se... - vágódtam vissza a padlóra. - Azt vágod, hogy reggel volt itt azt hiszem Johnny meg Matt?
-Nem hallottam semmit! - válaszolta csukott szemmel.

-Zacky úgy alszol, mint egy maci.
-Akkor egy kibaszott medve vagyok? - kérdezte nevetve.
-Egy kibaszott medve vagy! - keltem fel. - Kávét?
-Egy cukorral, erőset, bögrében! - sorolta fel.
-Azonnal! - mondtam, majd csináltam mind a kettőnknek 1-1 kávét. - Zacky, ülj fel! - ültem le a fotelba, majd bekapcsoltam a TV-t. - Bassza meg, ezt a bajuszt nem akarom többet látni! - kaptam le a képernyőről a papír bajuszt, majd eldobtam. Zack elég csapzott fejjel felkelt és azonnal elkezdte inni a kávét.
-Mennyire egy beteg este volt! - vigyorgott rám.
-Jaaa. - döntöttem hátra a fejem. - Őőő mi mit műveltünk a gumicukrokkal? - mutattam fel a plafonra, majd röhögésbe törtünk ki. - Azt hogy szedem le onnan? - néztem rá, de ő csak vigyorogva megvonta a vállát. Kimentem egy söprűért, és lassan elkezdtem őket leszedni. Össze-vissza dülöngéltem, a testem mintha szétakart volna csúszni. Erős sem volt tartani a seprűt...
-Szenvedsz ugye? - nézett engem nevetve.
-Mert te mit csinálnál? - kérdeztem már kínomban nevetve, majd az utolsót is leszedtem. - Szerintem mi nem hogy másnaposak vagyunk, még mindig csuma részegek vagyunk! - néztem rá összeszűkült szemekkel, ő pedig csak röhögve bólogatott. Szépen összesöpörtem a cukrokat, a poharakat pedig elmostam. Nem is csináltunk akkora cirkuszt, mint gondoltam. Leültem Zacky mellé, majd én is kortyolgattam tovább a kávémat.

-Emberek! Mi ez a szörnyű hangulat? - rontott be Brian.
-Kabbe' Synyster! - mondta Zacky.
-Brian, kérlek ne kiabálj! - néztem rá nyűgös szemekkel, mire elröhögte magát.

-Csak 3 üveg? Ja, amúgy Zack Gena nagyon keresett.
-Örülök neki... - vágott egy fintort.
-Jaj, ne legyél ilyen! - löktem kicsit meg. - Arra gondolj, hogy volt egy kurva jó esténk! - mosolyodtam el. - Nagyon bebasztunk és játszottunk bajuszosat! Voltunk lent a kisboltba, kibeszéltünk mindent! Kipihened magad és beszélj Gena-val. Oké?
-Köszönöm. - nézett rám.
-Én miért nem voltam itt? - ült le mellém Brian.
-Mert te Hannie-val vacsoráztál? - nézett rá Zacky, mire ő csak megforgatta a szemeit. 

Zacky még ott volt egy órát, majd lassan ment is. Syn persze maradt.
-Brian, ha nem zavar én most elmegyek tusolni.
-Megyek! - kelt fel azonnal.
-Nem, te nem! - rohantam be, majd magamra zártam. Kb. fél óra alatt nagyjából helyrehoztam magam és mentem is vissza. Brian, már édesen aludt a kanapén.
-Brian! - keltegettem. - Synyster Gates kelj fel! - mondtam kedvesen, majd elkezdtem simogatni a haját. - Utállak! - mondtam ki halkan, fájdalmas arccal.
Ő elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Hirtelen nagyot vert a szívem és csak a gyönyörű barna szemeire tudtam koncentrálni.

-Biztos vagy benne? - vigyorgott rám, én pedig csak halvány mosollyal magam mögé néztem, mivel valaki csöngetett.

-Miééért? - feküdt a hátára Syn.
-Nyugalom! - ütögettem meg a mellkasát, majd kinyitottam az ajtót. - Jó napot! - mosolyogtam a futárra.
-Jó napot, May Jensen?
-Igen. - mosolyogtam rá.
-Egy csomagot hoztunk magának, kérem itt írja alá.
-Őőő, köszönöm! - írtam alá, majd átvettem a kis dobozt.
-Mi az? - kérdezte Brian, mikor beértünk.
-Nem tudom. - tettem le az asztalra. Mikor kinyitottam, elállt a lélegzetem. Egy kézzel készített üveggömb volt, amit ha megrázok, esik benne a hó. De a különleges az volt benne, az én gitárom volt benne, csak kicsibe.
-Ki küldte?
-May! - mosolyodtam el.
-May?
-Az egyik rajongóm! - ráztam meg a fejem. - Egy nagyon aranyos rajongóm. - néztem rá.
-Térjünk vissza az előző témához! - vette ki a kezemből, majd az asztalra rakta - Szóval az érzéseid nem változtak! - mondta halkan.
-Nem. - ráztam meg a fejem. - Egyáltalán nem. De neked van barátnőd, akivel gondolom boldogok vagytok én pedig tegnap vagy tegnap előtt szakítottam a barátommal. Gyors lenne! - fogtam meg a kezét. - Meg amúgy is még részeg vagyok!
-Mikor lesz esélyem?
-6 év múlva!
-6 év? - kérdezte kiakadva.
-Na jó nem! - nevettem el magam. - Egy kis időbe biztos hogy bele fog telleni! De addig is nyugtasson az, hogy szingli vagyok! - mondtam boldogan, majd csuklottam egy hatalmasat.
-Jaj-jaj! Itt hányás lesz édesem!
-Kussolj! - rohantam be a fürdőbe.