WWNFY 2. 7.

És akkor mára még egy! ;)

se2
7. fejezet: " Váratlan vendég "

May:

-Zacky, ne dönts elhamarkodottan! - magyaráztam neki a telefonba, miközben reggelit csináltam.
-De, ezt nem tudom mire vélni. Egyre többet veszekszünk, az az érzésem, hogy elakar már válni.
-Biztos hogy nem. - szorítottam oda a fülemhez a telefont a vállammal. - Beszéljétek meg a dolgot!
-Nem hiszem, hogy lenne értelme.
-De hidd el, lenne értelme!
-Várj, te most éppen reggelit csinálsz?
-Igen.
-Tükörtojás?
-Ahaaa.
-Érzem az illatát!
-Akkor gyere át! Addig csinálok még! - mondtam nevetve.
-10 perc és ott vagyok! - nyomta ki a telefont. Csináltam még 3 tojást és sütöttem hozzá egy kis virslit is. Szépen megterítettem, majd kb 5 perc múlva Zacky már be is toppant.
-Csövi.
-Csáó. - ölelt át. - Hmmm... Villás reggeli?
-Hát, ha a gofri, sült virsli, meg tükörtojás annak számít, akkor igen.
-Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Pedig de. 1-2 fogást tudok azért én is! - bólogattam. - Na, de gyere már megterítettem!
Kajálás közben kiveséztük azt, amit már részegen is...
-Néha azt érzem, elmenekülnék a világból, csakhogy ne keljen vele otthon lennem.

-Biztos nem ennyire rossz a helyzet!
-Hát, azért, van olyan szintű mint a tiéd!
-Akkor viszont ezen változtatni kell!
-Válás.
-Nem, hanem egy terapeuta!
-Nem megyek agyturkászhoz!

-Nyugodj meg, nem ugyan az mint a pszichológus! - nevettem el magam. - Én nem beszélhetek Gena-val, mivel csak egy 17 éves kislány vagyok.
-Kislány?
-Igen, egy ártatlan kislány! - néztem rá kiskutya szemekkel, mire elnevette magát. - Naa, nem voltam elég hiteles?
-De! - bólogatott még mindig nevetve.
Kaja után már ment is a stúdióba én pedig végre gitározhattam egy kicsit. Már pont belejöttem, mikor elkezdtek csöngetni.
-Megyek! - szaladtam oda, annak reményében, hogy Brian jött. - Brian? - nyitottam ki az ajtót. Váratlan vendég... Alice volt az. Megbánó arccal nézett fel rám.

Nem szóltunk egy szót sem, csak beengedtem. Egymás felé fordultunk és sírva a nyakamba borult.
-Al?
-May, sajnálom! Sajnálok mindent! - mondta sírva.
-Semmi baj. - öleltem át. - Gyere üljünk le. - vezettem a konyhába. - Al mi a baj? - kérdeztem, de csak kb 10 perc sírás után nyitotta ki a száját.
-Ed-et elvonóra vitték, - kezdte el lassan - Riley-val elég csúnyán összevesztünk, apámat beperelték, - nézett fel rám - lehet hogy terhes vagyok! - nézett rám.
-Fú, hát ez
-Sok? Bocsi... Sajnálom, hogy múltkor olyan tapló voltam... Tényleg nem a te hibád!
-Semmi baj, de múltkor, már mondtam a boltba, még ha be is voltam baszva kicsit...
-Kérhetek valamit?
-Persze.
-Bejönnél velem Ed-hez, a börtönbe?
-ÉN?
-Igen... Szeretné már veled megbeszélni ezt az egészet!
-Őőő, nem hiszem, hogy ez valami olyan jó ötlet lenne!

~
pár órával később
~

-Nem akarom!
-May, kérlek! - mentünk be a folyosón, a fülkékhez. - Ha már eddig eljöttünk.
-De mi van, ha rossz vége lesz?
-Nem hiszem! - ült le egy kabinba. - Szia Ed. - mosolygott rá aranyosan. - Hoztam neked valakit! - állt fel, majd odaültetett engem. Ledermedve néztük egymást, majd megfogtam a telefont.
-Szia. - nézett a szemeimbe.
-Szia.
-Hogy-hogy, eljöttél?
-Alice rángatott el... - néztem a szemeibe, majd egy kínosabb csend következett.
-May én tényleg nagyon sajnálok mindent! Elvittek a drogok és nők...
-Ed, te szerettél engem?
-Igen... - mondta halkan. - De csak akkor jöttem rá, mikor elveszítettelek.
-Mennyit kaptál?
-3 és fél évet...
-3 és fél... Vagyis kb.
-A 21. születésnapodon szabadulok...
-Nem foglak megvárni! - ráztam meg a fejem. - De már várom a napot! - mosolyogtam rá. -Most mennem kell, próbám lesz.
-May! - mondta kétségbeesve. - Szeretlek!
-Ezt már eljátszottuk párszor! - néztem rá. - Szia! - keltem fel, majd kimentem. - Mennem kell próbára, ha lesz időd gyere át! - öleltem meg Alice-t. - Szia!
-Szia! - ment be a fülkékhez.



Koncert után kicsit ünnepeltünk, majd mindenki ment haza.
Egész este nem tudtam aludni és folyamatosan Brian járt az eszembe... Rossz érzésem volt vele kapcsolatba, ami nem hagyott aludni...
-Brian?
-Tessék.
-Őőő, jól vagy?
-Nem... Most szakítottam Hannie-val.
-Mit csináltál?
-Szakítottam vele... Útban vagyok hozzád.
-Te hülye vagy! Miért csináltad ezt?
-Mert mást szeretek...
-Csak érj ide! Kivágom a májad és eladom a szervkereskedőknek! - mentem az ajtóhoz.
-Hajrá! - mondta a telefonba és ezzel egy időben kinyitotta az ajtót.