WWNFY 2. 8.

se2.

8. fejezet: " Just one day... "

Syn:

Miután hazajöttem May-től, Hannie kicsit féltékenyen fogadott. Nem beszéltünk szinte semmit egész este és külön is alszunk...

Reggel azonnal mentem a stúdióba, ahol Zacky-vel szokásunkhoz híven kitárgyaltuk a bajunkat.
-Nem bírom tovább... Tegnap este az anyjánál aludt. - ült le mellém Zack.
-Akkor volt egy nyugodt estéd?
-Valami olyasmi. Veled mi van? Beszéltél May-el?

-Hát, nemigazán... Nem tudom mit csináljak és Hannie tegnap hozzám se szólt.
-Nem úgy volt, hogy otthagyod?

-Az azért nem annyira könnyű.

-Srácok dolgozni kellene! - szólt oda Matt, mi pedig mentünk is.
-Brian hol a telefonod? - jött oda Johnny.
-A zsebembe va - tapogattam meg a nadrágom. - nincs nálam.
-Csak azért, mert 6x hívott a menedzser reggel egy interjú miatt.
-Basszus, boccs! Biztosan otthon hagytam!

Délután hazafelé esett le az egész...

Hannie rakta el a telefonomat, mivel meséltem neki kicsit May-ről. Azt mondtam már nem szeretem, de nem hitt nekem. Ha megtalálta a képeket, akkor...

Elkezdtem hajtani mint egy őrült.
-Szia kicsim! - léptem be.
-Szia! - mondta, majd lejött a lépcsőn.

-Mi újság? 

-Brian, szeretsz te engem?
-Persze!

-Nem úgy vettem észre! - mutatta fel Hannie a telefonomat, ahol egy csomó közös kép volt May-el.

-Kicsim, félreérted, ez
-Ez? - nézett a szemeibe. - Nem akarok csak egy pótlék lenni... Amúgy meg, megérdemlitek egymást! - nyomta hozzám a telefont. Felment és felkapott pár táskát.
-Hannie, legalább beszéljük meg!
-Ezen nincs mit megbeszélni. - vonta meg a vállát. - Majd egyszer találkozunk! - ment ki a házból. - Remélem boldog leszel azzal a KISLÁNNYAL!
-Nem kislány... - néztem rá már kicsit lenézően. - Érettebb és értékelhetőbb mint te! - mosolyogtam rá. - Jó utat kicsim! - csuktam rá az ajtót.

Ösztönösen kaptam a kulcsok után és indultam May-hez.

Zacky:

Épp kajáltam, mikor Gena jelent meg előttem.
-Mi az?
-Gondoltam eljövök megnézni mi van veled.
-Jaj Gena! - álltam fel.
-Zacky, én ezt nem bírom!

-Akkor mi legyen hmm? Gena, te egy kurva vagy! Válni akarsz?

-Mi? Nem, csak megszeretném beszélni a dolgot! - ölelt át.
-Miért csinálod ezt? - szorítottam magamhoz.
-Sajnálom. Egyre többet veszekszünk és így nehéz ez az egész.
-Ha nem flörtölnél más pasikkal könnyebb lenne!
-És a te kis tizenéves rajongóid? - lépett hátrébb és ismét kezdődött a veszekedés...

Aznap este sem maradt otthon, valamelyik barátnőjéhez ment.

Alice:

-Riley, hogy érted azt, hogy nem vagyok elég felelősségteljes? - ültem fel az ágyon.

-Úgy, hogy nem vagy az! Hallottam miket műveltetek a suliba May-el...
-Miket? Amit általában szoktunk!
-Oké, hogy nem vagy átlagos, de nem kellene ennyire lázadnod!
-Szólal meg az, aki naponta több gramm kokaint szív el, a drágalátos testvéremmel!
-Ó, akkor ilyen May barátnők mellett csak csöndbe mennék. - ahogy ezt kimondta, síri csönd lett.
-Ne. Merd. Mayt. A szádra venni! - mondtam lassan és fenyegetően. - Ő az egyetlen olyan, aki velem van, mikor szarban vagyok! A világon mindennél jobban szeretem és ezt pontosan tudod!
-Al, sajnálom, nem akartam, csak
-Csak ideges vagy? - néztem rá gyilkos szemekkel. - Talán nem lenne ennyi gondod, ha nem lennénk együtt!! - keltem fel.
-Most meg hova mész?
-Tönkre! - vágtam oda bunkón, majd lementem.
Valter egyenesen May-hez vitt, onnan pedig Ed-hez.
-Szia! Na?
-Szia! Szinte semmit nem beszéltünk.
-Sajnálom.
-Én basztam el. - vonta meg a vállát. - Anyával mi a helyzet?
-Semmi... Azóta se hagy egy nyugodt percet se nekem. Apa intézi az ügyeket, ez meg folyamatosan ott liheg a nyakamba. Nem akarok hozzáköltözni!
-Ha kijutok innen, esküszöm veszek egy házat, ahol csak mi ketten leszünk. Na meg persze akit akarsz!
-Szeretlek! - mondtam könnyes szemekkel - Összevesztem Riley-val.
-Mégis min?
-Hogy vissza kellene vennem magamból...
-Túlságosan hozzászokott az európai nőkhöz. Nyugodj meg, majd kinövi.
-De akkor is... Milyen a rehab?
-Nehéz... Kurva nehéz...
-Bármi van, én itt vagyok neked! Ugye tudod?
-Igen! - mosolyodott el.