WWNFY 2. 9.

se2.

9. fejezet: " ."

May:

-Te nagyon hülye, mit csináltál? - néztem rá. 

-Szétmentünk. - vonta meg a vállát.
-De miért?
-Nem tudom... Elkezdtünk veszekedni, összepakolt és elment. - húzta el a száját.
-Sajnálom. - öleltem át.

-Nem jössz el hozzám? - nézett rám. - Nem akarok egyedül lenni.

-Hmm... Valahogy azt érzem, hogy mocskos hátsó szándékaid vannak! - hunyorítottam rá.
-Ki tudja? - karolt át vigyorogva, majd kimentünk.

Elmentünk hozzá, rendeltünk pizzát és beraktunk egy filmet. Ő természetesen a felénél már elaludt. Készültem volna lekapcsolni a TV-t, de visszarántott és megcsókolt. Elég váratlanul ért a kitörése...
Már indultunk a hálószoba felé, de egy perce leálltam. - Brian, megint itt tartunk?

-Nem... Most minden más! - rázta meg a fejét.
-Mitől lenne más?
-Attól, hogy már tisztába vagyok mindennel. - csókolt meg. - Hogy mit akarok és mit nem!
-És mégis mi lenne az? - néztem a szemeibe.
-Veled akarok lenni és nem akarlak elveszíteni! - mondta, majd egy kisebb csönd állt be.
-Brian, most vagyok túl egy kibaszott szakításon!
-Én is! - mondta fájdalmasan mosolyogva és ismét kisebb csönd jött.
-Miért nem tudunk elszakadni egymástól? - kérdeztem halkan.
-Miért kellene? Már akkor sem kellett volna...
-És Matt?
-Matt nem szólhat bele. - lépett hátrébb, engem pedig húzott magával. - Ez a mi döntésünk és nem az Avenged Sevenfold-é! - mondta, majd megálltam. - Csak egy éjszaka!
-És ha tovább akarom húzni?
-Akkor tovább húzzuk!
-Nem lesz jó vége!
-Nem a vége, hanem az érdekel, amit előtte lesz! - a szemeim megteltek könnyekkel, Brian pedig értetlen arckifejezéssel ment még egy pár lépést hátrafelé.
-Szeretlek! - mondtam, majd odafutottam hozzá és ráugrottam. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek! - mondtam, miközben a mellkasába bújtam.
-Végül csak kimondtad! - súgta a fülembe.

~

Szinte bejártuk az egész házat... Konyha, nappali, aztán háló, fürdő és megint a háló.
-Rég volt ennyire mozgalmas esténk! - hajolt fölém.
-Az biztos! - mondtam mosolyogva, majd megcsókolt.

Lefeküdt mellém, magához húzott és szépen lassan elaludtunk.



Matt:

Reggel átugrottam Brianhez. Hianne helyett, May látványa fogadott. Syn lassan felkelt és kijött.
-Ezen már nem tudok változtatni ugye? - ültünk le a nappaliba
-Nem.
-15 év Brian... Mikor te már nyúztad a gitárodat ő akkor született csak meg!
-Shadows, miért vagy még mindig ezen fennakadva? A fiad reakcióját is így fogadod majd, ha ne adj isten bevallja hogy meleg? - itt ledöbbenve néztem rá, majd sóhajtottam egyet.
-Igazad van... De féltem. - néztem ismét rá.
-Tőlem?
-A csalódástól!
-Én nem fogom sem megcsalni, sem otthagyni. Értsd meg, nem csak azért vagyok vele...
-Megpróbálom feldolgozni. 10-re be kellene érned! - mondtam, majd elindultam kifelé.
-Oké.
-Csá és vigyázz rá.
-Meglesz! Csá! - mentem vissza a szobába.


May:

Reggel a finom kávé illatára keltem.
-Ideje lenne felkelned! - mondta Brian, miközben az orrom alá nyomott egy bögre kávét.
-Imádlak, mondtam már? - ültem fel.
-Mindig jól esik hallani. - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Hányra mész?
-10-re. - feküdt le mellém.
-Brian, fél 10 van!
-Tudom. - mondta, majd betakarózott.
-El fogsz késni! - tettem le a bögrét. - Hallod?
-Nem!
-Pedig jó lenne! - rántottam ki a feje alól a párnát.
-De nem akarok bemenni! - mondta, majd a fejére húzta a takarót.
-Pedig muszáj lesz! - vettem le róla a takarót is.
-Mond meg nekik hogy nem megyek!
-Nem viszem el a balhét! - ütöttem meg egy párnával. - Synyster Gates! Azonnal kelj fel!
-Nem! - mondta durcásan.
-Te akartad! - kezdtem el lazán ütni egy párnával a fejét. - Brian kelj feeeel! Brian kel feeeeel! - énekelgettem, de semmi. Bekapcsoltam a TV-t, ahol épp valami értelmetlen zene szólt és felhangosítottam. Megfordultam és vigyorogva vártam a reakcióját.
-Jó, megfogtál! - rántott hátra. - De előtte hazaviszlek! - csókolt meg.
-Tudtam, hogy megtörsz! - tettem a kezeimet az arcára.
-Csak mert szeretlek! - nézett a szemeimbe. Lassan egy párnát szorítottam az ujjaim közé.
-Attól még be kell menned dolgozni! - nyomtam hirtelen az arcába, miközben hátralöktem vele.
-Undok vagy!
-Te meg lusta! - dobtam le a párnát.