WWNFY 2. 14.

se2

14.fejezet: " Jimmy "

May:

-Nem vagyok terhes! - jött ki könnyes szemekkel Alice, majd egyből a nyakamba ugrott.

-Na látod? Mondtam, hogy nem lesz semmi!

-Köszönöm! És köszi Brian neked is! - ölelte át, majd odalépett Riley-hez.

-Szerintem menjünk! - súgtam oda Brian-nek.
-Aha. - bólintott vigyorogva, majd megfogta a kezem és kimentünk.

-Brian, biztos vagy benne? - néztem rá a kapuban.
-Miben? - nézett rám kicsit értetlenül, majd a kezeinkre néztem.

-Kis hülye! - puszilta meg a fejem, majd mentünk tovább.

~

Délután otthon kicsit lefeküdtünk pihenni Syn-el. Hirtelen felriadtam és csak úgy kapkodtam a levegőt.

-Brian! - rázogattam meg.
-Mi az? - kérdezte nyűgösen.
-Brian! - emeltem fel a hangom.
-Mi van már? - ült fel álmos fejjel.
-Azonnal menjünk Matt-hez!

-Mi? Minek?

-Csak menjünk, kérlek! - kapkodtam össze magam.
-May, megint mit álmodtál?

-Azt, hogy kicsiJimmy rossz kezekben van. - mondtam mély, hideg hangon, majd elindultam kifelé.

Matt:

A minap láttam Leanat... Szőke, rövid haja van és egy kávézóban ült. Rám nézett, intett, fizetett, majd elment... Nagyon rossz érzésem támadt, így azonnal hazamentem.

-Valary, hol a kicsi?

-Otthagytam Felicia-nal.

-Felicia? Milyen Felicia.

-Akit találtam az újságban. Egy aranyos, szőke lány.

-Ő NEM FELICIA! Azonnal keresd fel! - néztem rá aggódva. 

-Mi? Matt, mi bajod?

-Rövid haja volt és élénk rózsaszín rúzsa?

-Igen!

-Sötét szemüveg volt rajta?

-Igen!

-Kicsim, az Leana volt! Vissza jött a városba, tudtam, hogy valamit tervezett.

-Matt, te beképzeled magadnak!

-Igen? Akkor hívd fel!

-Hülye! - mondta, majd benyomta a számot és kihangosította. - Felicia? - mondta, majd Leana elnevette magát.
-Édesem, téged tényleg könnyű átverni! Amúgy, nagyon cuki a kisfiatok! Kár, hogy kb. egy óra múlva, már nem is fog élni! - mondta kuncogva. - Van fél órátok, hogy elhozzátok a régi kocsmához May-t! Ha rendőröket hívtok, a gyerek azonnal meghal! - mondta mindezt kedvesen, majd kinyomta a telefont.

-Matt csinálj valamit! - nézett rám totál könnyes szemekkel Val.
-Matt, hol a kicsi? - rontott be May és Brian.

-Valary? - nézett rá. - Ugye nem! - rázta meg a fejét.

-Hívom a rendőröket! - ment Brian a konyhába.

-Tudtam, hogy valami nincs rendben! - fogta a fejét May.

-Téged akar! - mondta halkan Valalry.

May:

-Hogy mi?

-Téged akar Leana Jimmy-ért! - mondta én pedig szóhoz sem jutottam.

-Pár perc és itt lesznek! - jött ki Brian.

-Hol vannak? - néztem Matt-re.

-A régi kocsmánál. - mondta halkan.

-Akkor megkapja! - harapta az alsó ajkamra, majd elindultam kifelé.

-May, hova mész?

-Vigyetek oda! - mosolyogtam rájuk, majd kimentem a garázshoz. - Matt, gyerünk már! - mondtam türelmetlenül, majd beszállt mindenki a kocsiba.

-Ezt nem engedhetem. - állította le az autót Matt.

-Kérlek!

-De téged is szeretünk.

-Úristen, a fiatok ezerszer fontosabb, mint én!

-May, elégszer volt már halálközeli élményed! - mondta Val, majd megérkeztek a rendőrök.

10 perc múlva, végre indulhattunk. Leana az üres kocsmában ült, a kicsivel a kezében. Éppen dajkálta vagy mit csinált...

-Leana, add vissza a kicsit! - rontottam be.

-Á, végre itt vagytok!

-Ne pofázz, hanem csináld! - mondtam szigorúan, majd odamentem hozzá. Engem elkapott, Jimmy-t pedig letette egy fotelbe. Hátrébb lépett velem, majd egy fegyvert szorított a fejemhez.

-Nos, mi lenne, ha most megölném a kis Jimmy utánzatot.
-Leana, nem teheted!

-Nyugalom oké? Ne hergeld fel magad!

-Ti csak magatokra tudtok gondolni, de hogy nekem milyen volt egyedül lenni Jim után? Abba bele sem gondoltatok. Mindenki elhagyott!

-Te mentél el!

-Kussolj! - kiabált rá. Ennek honnan van fegyvere?? - Nekem ne mondják - mondta volna, de szerencsére a rendőrök egy kis nyugtató lövedékkel lezsibbasztották. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha ez a nő, az utolsó erejével nem húzza meg a ravaszt, és az a kibaszott golyó, nem landol, a combon kellős közepébe.

Hatalmasat sikítottam, majd az egyik bárszéken megtámaszkodtam.

-A picsába! - kiáltottam el magam. - Rohadt kurva élet, meglőttek! - támaszkodtam még mindig. - Szóval ilyen ha beléd lőnek? - mondta vékony hangon, könnyekkel küszködve. A mentősök természetesen azonnal ott voltak és ráfektettek egy ágyra. - Doki, a golyót megkaphatom majd? - néztem rá.
-Meg, de előbb  műtéten essünk túl!

-Kurvára fáj! - mondtam, majd belém toltak egy adag altatót.

-Ez természetes! - mondta a doki, engem pedig elnyomott az álom.

Másnap reggel, már tök vidáman nézegettem a kis üvegcsében eltárolt golyót.

-May! - rontottak be a többiek.

-Sziasztoook! - mondtam tök jókedvűen.

-Hogy tudsz így mosolyogni? - nézett rám Johnny furcsán, majd megpróbáltam komoly lenni, de inkább elfordultam, mivel nem bírtam...

-Minek örülsz?

-Ezt nézzétek! - mutattam fel a kis üveget.

-Király!

-Ez volt a golyó?

-Ja. Szerencsére nem talált el fontos idegeket, de 2 hétig jó lenne ha pihentetném. 

Később Austin is benézett, aminek furcsa mód örültem. Elmeséltem neki mindent részletesen és szépen megnyugtatott... Valamennyire...

~1 héttel később

-Ki kereshet ilyenkor? - néztem meg a telefonomat, hajnali 6-kor. - Ismeretlen szám. - ültem fel. - Ez meg... - mondtam totál lesokkolódva. Kivert a víz a szemeim pedig könnyekkel teltek meg. - Ez meg mi? - néztem a képernyőt.