se2.
15.fejezet: " Nincs biztonságban! "
~szeptember
May:
Nem bírtam elaludni, és 6 óra óta még 2 kép jött a telefonomra... Az összesen én voltam, totál pucéran és nem valami tisztán. Nem emlékeztem mikor, ki és hol csinálta. Egyedül ami ki tudtam szűrni a hátterekből, az a pár tasaknyi kokain és 1-2 ruhám volt.
Bármikor bejött valaki a szobába, rettegve néztem rá.
-Szia May! - nyitott be Brian, rám pedig a frászt hozta ezzel.
-Szia. - sóhajtottam egy hatalmasat.
-Mi a baj?
-Nem tudom, rémálmom volt és tudod milyen vagyok ezek után.
-Tudom-tudom. - ült le mellém vigyorogva.
Ameddig bent volt velem, 1 üzenet sem jött, de utána jött még egy...
Már minden neszt meghallottam sőt, be is képzeltem jó párat magamnak. Nem aludtam szinte semmit, annyira féltem...
Másnap persze mindenki megemlítette, hogy aludnom kellene. Nem mondhattam el nekik semmit, mivel ha megtudják... Mindegy!
-Maay! - nyitott be kedvesen PapaGates.
-Papa Gates! Csáo! - néztem rá csillogó szemekkel.
-Szia! - ölelt át. - Hallottam híredet! - ült le az ágyam szélére. - Leana? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Ja, de figyi! - vettem ki a fiókból az üvegcsét. - Ezt megkaptam.
-Hmm... - forgattak. - Szép példány! Elismerésem kislány. - mosolygott rám. - És amúgy hogy vagytok Brian-el.
-Egész jól, ma is volt bent.
-Tudod, elég furcsa, hogy te és a fiam...
-Tudom-tudom! - bólogattam. - Egyidős vagyok a húgával és ez felfoghatatlan.
-Hát, azért nem, de azért van köztetek pár év.
-Tudom és ez engem is zavar néha, de szeretem és ahogy észrevettem ő is szeret engem. - néztem a szemeibe. - Sok embernek nem tetszik, de kötődünk egymáshoz valamilyen szinten és azért sok mindenben megegyezünk. Ezzel nem tudok mit kezdeni!
-Akkor "áldásom rátok"! - mosolyodott el ő is.
~
Végül kiengedtek a kórházból, de lassan az utcára sem mertem kimenni.
-May mi a baj?
-Mi? - néztem rá riadtan.
-Olyan, furcsa vagy! Félsz valamitől?
-Nem. - ráztam meg a fejem határozottan.
Este lefeküdtünk és végre tudtam, hogy biztonságban vagyok. Kb. olyan 2 körül, totál fáradtan ébredtem, valami motoszkálásra. Magam mellé néztem, de Brian sehol nem volt.
-Brian! - ültem fel a sikítva, a tag pedig azonnal rám nézett. - Brian! - kiáltottam még egyszer, majd hallottam, hogy fut felfelé. A "betörő" kiugrott az ablakon én pedig könnyes szemekkel néztem utána.
-May? - rontott be Syn én pedig elsírtam magam. - Nyugalom oké?
-Brian, valaki itt volt és a kiugrott az ablakon! - mondtam, ő pedig odajött és átölelt. - Kurvára megijedtem! - felkapcsolta a villanyt, de nem volt semmi se kinyitva se szétszedve, kivéve azt, hogy pár kép volt a földön... Azok, amiket kaptam SMS-be...
-May, én már láttam a képeket! - nézett a szemeimbe komolyan.
-Mi?
-Annyit mondj, mit szívtál?
-Kokaint meg azt hiszem füvet is. - mondtam halkan.
-Ez nem kerülhet nyilvánosságra!
-Tudom, de a rendőröknek sem szólhatunk.
-Az igaz... Nem tudod ki lehet?
-Fogalmam sincs... Az elmúlt fél évet, szinte végig kokainoztam, nem sok mindenre emlékszem. - ráztam meg a fejem.
-Nem baj, megoldjuk! - ölelt át.
-Remélem!
Zacky:
May balesete óta, nem is beszéltem azzal a lánnyal... Igazából nagyon kedves és külseje ellenére, nem hasonlít Gena-ra. Diplomás informatikus, amin nagyon meglepődtem. Imádja a hüllőket és van egy pár állatkája otthon. Egyedül él, a szülei Svájcban laknak.
Már a bulin feltűnt, hogy egyáltalán nem átlagos. Már csak azért sem, mert úgy néz ki, mint egy 18 éves, közben pedig már 26. Próbálta befűzni pár tizenéves gyerek, de nem nagyon ment nekik.
-Bocsi, de elrabolnám egy percre a hölgyet. - mosolyogtam a gyerekekre, majd átkaroltam a lányt és arrébb mentünk.
-Egy hős vagy. Azt hittem már sosem kopnak le a kis taknyosok.
-Ők, nem idősebbek nálad?
-Mi? Dehogy... Minimum 7 év van köztünk. Én 26 vagyok, azok ott meg maximum 17! - nézett vissza.
-Te? 26?
-Mert? - mosolygott rám.
-Hát, nem nézel ki 18-nál többnek!
-Ó, ezt bóknak veszem! - nézett a szemeimbe.
Matt:
Aggódom May-ért... Brian elmesélte, hogy valaki múlt éjszaka betört hozzájuk.
-Szerinted Leana egy csicskája lehetett az?
-Biztos vagyok benne! - néztem Valary-re. - Nem tudom mi jöhet még... May nincs biztonságban!
-De nagyon nincs!
-Viszont nem is figyelhetjük éjjel-nappal.
-Valamit ki kell találnunk, de minél előbb.
-Tudom-tudom. - ült le mellém vigyorogva.
Ameddig bent volt velem, 1 üzenet sem jött, de utána jött még egy...
Már minden neszt meghallottam sőt, be is képzeltem jó párat magamnak. Nem aludtam szinte semmit, annyira féltem...
Másnap persze mindenki megemlítette, hogy aludnom kellene. Nem mondhattam el nekik semmit, mivel ha megtudják... Mindegy!
-Maay! - nyitott be kedvesen PapaGates.
-Papa Gates! Csáo! - néztem rá csillogó szemekkel.
-Szia! - ölelt át. - Hallottam híredet! - ült le az ágyam szélére. - Leana? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Ja, de figyi! - vettem ki a fiókból az üvegcsét. - Ezt megkaptam.
-Hmm... - forgattak. - Szép példány! Elismerésem kislány. - mosolygott rám. - És amúgy hogy vagytok Brian-el.
-Egész jól, ma is volt bent.
-Tudod, elég furcsa, hogy te és a fiam...
-Tudom-tudom! - bólogattam. - Egyidős vagyok a húgával és ez felfoghatatlan.
-Hát, azért nem, de azért van köztetek pár év.
-Tudom és ez engem is zavar néha, de szeretem és ahogy észrevettem ő is szeret engem. - néztem a szemeibe. - Sok embernek nem tetszik, de kötődünk egymáshoz valamilyen szinten és azért sok mindenben megegyezünk. Ezzel nem tudok mit kezdeni!
-Akkor "áldásom rátok"! - mosolyodott el ő is.
~
Végül kiengedtek a kórházból, de lassan az utcára sem mertem kimenni.
-May mi a baj?
-Mi? - néztem rá riadtan.
-Olyan, furcsa vagy! Félsz valamitől?
-Nem. - ráztam meg a fejem határozottan.
Este lefeküdtünk és végre tudtam, hogy biztonságban vagyok. Kb. olyan 2 körül, totál fáradtan ébredtem, valami motoszkálásra. Magam mellé néztem, de Brian sehol nem volt.
-Brian! - ültem fel a sikítva, a tag pedig azonnal rám nézett. - Brian! - kiáltottam még egyszer, majd hallottam, hogy fut felfelé. A "betörő" kiugrott az ablakon én pedig könnyes szemekkel néztem utána.
-May? - rontott be Syn én pedig elsírtam magam. - Nyugalom oké?
-Brian, valaki itt volt és a kiugrott az ablakon! - mondtam, ő pedig odajött és átölelt. - Kurvára megijedtem! - felkapcsolta a villanyt, de nem volt semmi se kinyitva se szétszedve, kivéve azt, hogy pár kép volt a földön... Azok, amiket kaptam SMS-be...
-May, én már láttam a képeket! - nézett a szemeimbe komolyan.
-Mi?
-Annyit mondj, mit szívtál?
-Kokaint meg azt hiszem füvet is. - mondtam halkan.
-Ez nem kerülhet nyilvánosságra!
-Tudom, de a rendőröknek sem szólhatunk.
-Az igaz... Nem tudod ki lehet?
-Fogalmam sincs... Az elmúlt fél évet, szinte végig kokainoztam, nem sok mindenre emlékszem. - ráztam meg a fejem.
-Nem baj, megoldjuk! - ölelt át.
-Remélem!
Zacky:
May balesete óta, nem is beszéltem azzal a lánnyal... Igazából nagyon kedves és külseje ellenére, nem hasonlít Gena-ra. Diplomás informatikus, amin nagyon meglepődtem. Imádja a hüllőket és van egy pár állatkája otthon. Egyedül él, a szülei Svájcban laknak.
Már a bulin feltűnt, hogy egyáltalán nem átlagos. Már csak azért sem, mert úgy néz ki, mint egy 18 éves, közben pedig már 26. Próbálta befűzni pár tizenéves gyerek, de nem nagyon ment nekik.
-Bocsi, de elrabolnám egy percre a hölgyet. - mosolyogtam a gyerekekre, majd átkaroltam a lányt és arrébb mentünk.
-Egy hős vagy. Azt hittem már sosem kopnak le a kis taknyosok.
-Ők, nem idősebbek nálad?
-Mi? Dehogy... Minimum 7 év van köztünk. Én 26 vagyok, azok ott meg maximum 17! - nézett vissza.
-Te? 26?
-Mert? - mosolygott rám.
-Hát, nem nézel ki 18-nál többnek!
-Ó, ezt bóknak veszem! - nézett a szemeimbe.
Matt:
Aggódom May-ért... Brian elmesélte, hogy valaki múlt éjszaka betört hozzájuk.
-Szerinted Leana egy csicskája lehetett az?
-Biztos vagyok benne! - néztem Valary-re. - Nem tudom mi jöhet még... May nincs biztonságban!
-De nagyon nincs!
-Viszont nem is figyelhetjük éjjel-nappal.
-Valamit ki kell találnunk, de minél előbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése