WWNFY 2. 16.

se2.

16.fejezet: "  Féreg "

May:

Természetesen ma is késtem a próbáról... Már 2 hete nem járok el próbára, csak koncertekre, amit nem nagyon díjaztak a többiek. Már egyáltalán nem voltunk meg olyan jól, mint előtte. Az interjúkra egyedül járnak, vagy folyamatosan kések...
A próba végén egy elég érdekes bejelentést tettek...
-Kiraktok? - néztem a bandára kiakadva.
-May ez így nem mehet tovább! Belekevered a magánéletedet!
-Nélkülem semmik vagytok! - rohantam ki a próbateremből.
Nem tudtam mihez kezdjek. Ki lettem rakva a saját bandámból!!
Nem mertem elmondani senkinek, mivel tudtam egyből lebasztak volna. A parkban ültem, mikor elment előttem egy ember és elejtett egy borítékot.
-Elnézést, ezt - emeltem fel, majd megláttam rajta a nevem. Félve körbenéztem, majd lassan kinyitottam... Még több kép volt benne, amiket még nem láttam. Leültem és nem mertem megmozdulni. Volt benne egy kis üzenet is...
"Kokain? Ejnye Maaaay! Tudtam, hogy egy ribanc vagy, de ekkora?"
Nagyon beparáztam... Azonnal felhívtam Brian-t, aki egyből jött értem. Ideges voltam, a kezeimet nyúztam, folyamatosan körbe-körbe néztem. Kezdtem bekattanni a stressztől és a szégyentől totálisan. Nem szóltam egész nap egy szót sem... Csak ültem a kanapén és bambultam. Brian bármit is szólt hozzám, csak mutogattam. Este előbb lefeküdtem aludni és megvártam ameddig Brian is elalszik. Gyors felhúztam valamit és kimentem egy kicsit sétálni a partra. Közben jött még egy SMS-em... Nem volt üzenet, csak 2 kép benne.
Leültem a homokba és csak szintén üresen tekintettem a távolba.
-Maay, csak eljöttél?
-Te meg mit keresel itt? - álltam fel.
-Jaj, ne tettesd! Te akartad, hogy ide gyerek.
-Aaron, te akkora egy buzi vagy, hogy az nem igaz!
-Igen? Pedig ezek a képek nem azt bizonyítják! - dobott elém 3 olyan képet, amin éppen kielégítettem Aaron-t...
-Ezeket te csináltad?
-Nem emlékszel? Jaj, de sajnállak.
-Hogy képzelted ezt?
-Úgy, hogy meg vagy fenyegetve édesem! - karolt át. - Gyere velem szépen! Akkor talán mások nem látják meg ezeket a csúnyaságokat. - mentünk a kocsijához.
Beültem mellé és egész végig kifelé néztem.
-Ne legyél morci. - tette a kezét a combomra.
-Takarodj féreg! - basztam rá egyet a kezére.
-Naaa! - mondta, majd elnevette magát.
Felmentünk a szobájába és elkezdett keresni valamit a fiókjában. Rám mosolygott, majd a kezembe nyomott egy papírt.
-Ez a múzeum. Művelődni akarsz? Jaj tényleg, te azt sem tudod mi az a műveltség, mert akkora barom vagy, hogy elszívta az agyad! - vágtam oda neki kedvesen.
-Hahaha... Nagyon vicces vagy, de ez az a hely, ahova te be fogsz nekem törni.
-Mi? - néztem rá kiakadva. - Te hülye vagy!
-Nem! Van egy kis adósságom, amit ezzel ki tudnák fizetni! - mutatott egy kis aranyszoborra.
-Több mint 3000 éves szobor! Te féreg, hány milliós adósságod van?
-Sok. - vonta meg a vállát. - A lényeg, hogy holnapután kezdjük az akciót!
-Te meg vagy húzatva! - álltam fel, majd visszarántott.
-Elfelejtettél valamit édes! - kezdte el puszilgatni a nyakam, majd hátrébb léptem. Elnevette magát, majd kiment és rám zárta az ajtót.
-Engedj ki! - ütögettem az ajtót.
-Nem, nyugodj le szépen, majd jövök!
-Nyisd ki! - rúgtam bele egyet az ajtóba, ami megrepedt. Nem jött válasz, csak halk lépteket hallottam...