WWNFY 2. 17.

se2.

17.fejezet: "  Terv "

May:

2 napja tartott bent az a szemét abba a rohadt szobába, mikor végre kiengedett.

-Hogy vagy édesem?

-Féreg! - néztem rá gyilkos szemekkel.

-Á, látom még megvagy! - rántott fel a padlóról

-Mit csinálsz? - kaptam ki a kezem.

-Elmagyarázom a tervet. - vigyorgott rám.

-Aaron, ezt nem gondolhatod komolyan! Te beteg vagy!

-Nem, csak adós. - mentünk ki. - Na, a lényeg... Mivel vannak őrök, kamerák és riasztók is, ezért a legmegközelíthetőbb helyről megyünk be. Te szépen átöltözöl és bemész, mint a portás felesége, én mint pedig a váltás őr. Szépen elintézed a portást, kikapcsolod a kamerákat meg a riasztókat és a központi szobornál találkozunk. Én addig a többi őrt fogom lerendezni.

-Nem fognak beengedni!

-Az egyik ismerősöm ott dolgozik éjjeliőrként. Kap 10%-ot és beenged minket. Meg amúgy is utálja a főnökét.

-Miért kell ezt tennem?

-Mert egyrészt látni akarom, ahogy szenvedsz, másrészt meg kell a pénz.

-Bunkó! - fordultam vissza a "tervrajzhoz".
-Vedd fel ezt! - nyújtott nekem egy ruhát, majd gyors áthúztam. - Parókát is! - mondta, majd felvettem egy fekete, rövid parókát... Kérdően nézett rám, majd a kezembe adott egy fegyvert. Adott még egy elég erős lónyugtatóval teli fecskendőt, gázspray-t, meg még egy teli tárat...
-Aaron most először és utoljára segítek neked, csak a képet miatt! - biztosítottam be a fegyvert.
-Boldog 18.-at May szerelmem! - csókolt meg.
-Takarodj! - löktem el magamtól. - Milyen 18.-at? - néztem rá összeráncolt szemekkel.
-Majd rájössz. - kacsintott rám, majd lementünk.
-Lopott kocsival akarsz menni...
-Nem lopott, az egyik dealer-é, akit utálok. - szálltunk be.
-Mekkora egy köcsög vagy!
-Így szeretsz nem? - vigyorgott rám, majd elindultunk.
Mikor odaértünk, az őr kajak beengedett minket...
-Ha jelzek, gyere ki a fülkéből! Tudod a dolgod! Legyél kegyetlen! - mondta, mikor beértünk. Mielőtt még bementem, a táskámba rejtett tűt a kezembe vettem.
-Szia drágám! - léptem be a portás fülkébe.
-Drágám? - nézett rám, majd azonnal odamentem, megcsókoltam és közben pedig beadtam neki a nyugtatót. Mikor készen voltam, eltettem a tűt, felvettem a kesztyűmet és lekapcsoltam az összes kamerát. A tagot a sarokba húztam és a riasztókat lekapcsoltam. Beültem a pult alá és vártam. Úgy fél órával később, hallottam egy hosszú füttyentést, vagyis a jelet... Kiléptem és Aaronnal találtam szembe magam.
-Gyere! - mondta majd elindultunk.
Egy hatalmas terembe volt a kis szobor, pontosabban a terem közepén. Lassan odamentünk, levettük a szobrot és elindultunk kifelé.
-Várj! Menjünk be ide! - rántott félre egy másik szobához.
-Hülye, mit akarsz még?
-Itt vannak az antik cuccok! - ment be, majd szirénákat hallottam.
-Aaron, a zsaruk! - kiáltottam fel.
-Sajnálom édesem! - kacsintott rám.
Kiment, engem pedig bezárt a szobába...
-Engedj ki! Aaron! - ütögettem az ajtót ordibálva.
Fél órával később, már a rendőrök rontottak rám és vittek el. Megbilincseltek és bevittek az őrsre. Természetesen kihallgattak, ahol mindent el kellett mondanom őszintén. Elég furcsa volt, hogy az eredeti nevemen hívtak...
Matt és az egész banda persze már azonnal jöttek is be.
-Enyhítő körülmény lehet, hogy May-t megfenyegették! - nézett ránk az ügyvéd. - A szobrot megtalálták, de Aaron-t nem. Kb. 6 évet kapott volna, ha nála lett volna a szobor, de így ha letesznek egy bizonyos összegű óvadékot, és ne lesz panasz May-re és nincs priusza, akkor 1 év alá is mehet...
-1 év... - néztem magam elé.
-Elnézést, de megfenyegették? - kérdezte Matt értetlenül, engem pedig elvittek. Utoljára Brian-re néztem, aki kétségbeesettem nézte végig, ahogy elvonszolnak.

2.szezon vége. :)

Előzetesek:

May:

-Brian, tudom, hogy most nem hiszel nekem és a rendőrség sem mond semmit, de minden ki fog derülni.
-De May, miért
-Idővel megtudsz mindent! A lényeg, hogy ne mondj senkinek semmit! És kérlek mond ezt meg a többieknek is! Nem szeretném ha 1-2 dolog a múltamból kiderülne. Na meg azt sem, ha a valódi nevem és adataim megtudja a média!




-Börtöntetkó? - kérdezte kíváncsian Zacky.
-Nem. - mosolyogtam rá - Ezt nem mutathatom meg. - mondtam halkan, majd visszahúztam a pólóm.



-Alice kórházba került! - nézett rám kétségbeesve Riley.
-Mi? Mi történt?
-Sajnálom May! Nem akartam!



-Alice!
-Fáj!
-Persze hogy fáj, te hülye!




Brian:

-Brian jól vagy?
-Persze, de a gitárom!
-Ne azzal foglalkozz te barom!


Valary:

-Nem hiszem, hogy Matt alkalmas apának.
-Apa, ezt meg hogy érted? 
-Tényleg van benne valami! - bólogatott anya. - Valary, kicsim
-Úristen, ti... Remélem soha nem leszek olyan szülő mint ti! - rohantam ki.



Brian:

-Nem vagyok hajlandó veled együtt élni!
-Mi van veled?
-Az, amit tettél, egyszerűen... 



May:

-Remélem most boldog vagy! - nézett rám megvető szemekkel Zacky. - May, ez már sok!
-De, én! Én nem is
-Inkább maradj csöndbe! Soha többé nem akarlak itt meglátni! - fintorgott rám Johnny.
-Srácok, én
-Tűnj már innen! - nézett rám szúrós szemekkel Brian, ami talán a legrosszabbul esett.


-Jimmy, segíts! - kezdtem el bőgni, majd összeestem. - Miért kell ezt átélnem? Kérlek, vigyél el magadhoz! - tettem a homlokom a sírra.

~foREVer  <3