WWNFY 3. 8.

se3.

8.fejezet: " Átlagos nap "

May:

Alice nagyon tudatlan... Nem tudom, hogy Riley volt-e bent nála, de talán jobb is. A szülei egyáltalán nem szoktak bejönni hozzá, így érthető, hogy én foglalkozok vele. Tényleg olyan mint egy rossz kisgyerek.

-Ez forró! - dobta el a kanalat.

-Persze, hogy forró! Istenem Alice, te kis buta! - ültem le mellé, majd megfújtam a levesét.

-Nagyon fáj a nyelvem! - fogdosta meg.

-Igyál rá egy kicsit! - adtam a kezébe egy pohár vizet.

-Csípi! Nagyon csípi!

-Talán ha nem nekem kellene megmosnom a hajad, nem csípné!

-De csípi! Öblítsd le! - kezdett el hisztizni a tusolóban.

-Kell neked ennyi gumicukrot enni! - basztam le szegényt.

-Fáj a hasam!

-Még szép hogy fáj! Leckéd?

-Nincs kész!

-Alice, mi az, hogy nincs?

-Nem szeretem megcsinálni!

-Ro-bin-son Cru-s... Crusoe? - olvasta ki az egyik könyv címét.

-Ügyes vagy! - karoltam át.

-Szeretnék egy könyvet.

-És milyet?

-Hercegnőset! - mondta, majd a mesekönyvek felé indult el. Elég nehéz volt igazából megszokni, hogy olyan mint egy 8 éves kislány...

-Al, nem szabad itt szedni a virágokat! - siettem oda hozzá, ő pedig csak elfutott.

-De olyan szépek!

-Állj meg, ne szaladgálj papucsba!

-Neem! - mondta, majd nekiment a dokijának és elesett. - Áúcs! - fogta meg a könyökét.

-Te nagy gyerek! - mondtam nevetve, majd felsegítettem.
-Alice!

-Fáj!

-Persze, hogy fáj!

-Ha gondolják, elláthatjuk ezt a "hatalmas" sérülést. - mondta nevetve a doki.

-Megköszönnénk! - mosolyogtam rá, majd Al megfogta a kezem és elmentünk vele.

-Bocsánat, hogy magának mentem!

-Semmi baj, de mit csináltatok?

-Virágokat szedett... - forgattam a szemeimet.

-De azt itt nem szabad! - nézett ránk nevetve.

-Tudjuk. - nevettem el magam én is.

Felmentünk a rendelőbe, lefertőtlenítette a sebet és rakott rá ilyen sebtapasz szerűséget. Alice egész végig csak a dokit nézte a tükörben.

-Kész is! - mosolygott rá, Al pedig elkezdett pirulni.

-Köszönjük, ugye Alice?

-Köszönjük szépen! - mosolygott, majd kimentünk.

-Alice, holnap délután nem én megyek be, csak gondoltam szólok. - mondta, mire ő eléggé elkeseredett.

-De miért?

-El kell utaznom egy kicsit. De holnap után már én leszek!

-Értem. - bólintott Al, majd elindultunk a szobába.

-Mit látnak szemeim? - kérdeztem, mikor kiléptünk a váróból. - Szerelmes lett a kishúgom? 

-Nem is!

-Nem a halált nem. Láttam, hogy néztél a te kis doktorodra!

-Jeremy nem átlagos!

-Á, szóval már a keresztnevén szólítod?

-Nem soha, csak... Néha azért elmondom magamba, mikor egyedül vagyok!

-Naaa és miért nem nekem?

-Mert ez olyan furcsa! - pirult el totálisan.

-Alice, édesem! - pusziltam meg, majd átkaroltam és bementünk a szobájába.


-Tom és Jerry?
-Igen! Kíváncsi vagy rá? - mosolyogtam Alice-re.
-Persze! - tapsolt a kezével, majd beraktam a gépemen a mesét.
-Sziasztok! - nyitott be kb. a felénél Brian, mi pedig egyből lecsitítottuk. - Mi az? - kérdezte halkan.
-Tom és Jerry! - mondtam, majd csak rácsapott a homlokára.
-Hagy nézzem én is! - ült bele az ölembe.
-Brian ne! Nehéz vagy! - mondtam nevetve, majd helyet cseréltünk.

-Alice, nem mehetünk ki este!
-De olyan szépek a csillagok, nézd! - mondta és szinte már kiesett az ablakon. - Ha kimegyek, majd egyszer lemegyünk a partra csillagokat nézni?
-Persze!
-De akkor jöjjön Brian is. Meg a bátyám is! Meg Jeremy is, meg a bandád is! És igyunk is valamit, meg ússzunk is! Nem tudom hogy kell, de szeretnék úszni. - mosolygott én pedig majdnem elsírtam magam...
-Na gyere be most már! Lassan nekem is mennem kell!
-Oké-oké. - csukta be az ablakot, majd lefeküdt. - Holnap jössz?
-Persze! - mondtam, majd átöleltem. - Na megyek, szia!
-Szia!

Hát, valahogy így telik egy átlagos napunk...