se3.
6.fejezet: " Narkomán "
May:
Haza sem akartam menni, de viszont nem tudtunk egyedül lenni, mert mindig jött valaki... Vagy Zacky, vagy Matt vagy éppen Valary...
-Amúgy láttam a neten az akciódat! " Akár a saját anyátokat is eladnátok 1 dollárért! ". Hatalmas voltál! - mondta Zacky, majd elnevettem magam.
-Láttad volna milyen hisztit lenyomott az előbb... - mondta Brian a fejét fogva. - " Mi ez a szar? " - utánozott engem magas hangon, miközben lazán elkezdte rángatni az infúziót. - " Minek ez? Kórház szag van! " - mondta, majd elröhögtük magunkat. - Egyik nap... Nem tudta felhúrozni a gitárját és csíkos ragasztószalaggal odaragasztotta, de úgy, hogy mikor leszedte, majdnem jött vele együtt a többi húr is!
-Legszörnyűbb az egészbe, hogy ez tényleg így volt.. - mondtam nevetve.
-May, te állat vagy! - rázták meg a fejüket.
-Lehet, de végül Brian megcsinálta.
-Nem tudsz felhúrozni egy gitárt?
-Nem. - ráztam meg a fejem. - Mikor próbáltam mindig elszakad és arcon csapott! - mondtam durcásan.
Fél órán belül, végre egyedül maradtunk.
-Mennyire utálom, hogy mindig van valami az egyikünkkel! - ültem le mellé.
-Nekem is kezd elegem lenni! - rázta meg a fejét. - Gyere közelebb. - mosolygott rám, én pedig elkezdtem felé hajolni. - Még! Még! Még! Mééég!
-Brian, mit akarsz már itt vagyok az arcod előtt! - mondtam nevetve.
-Semmit, csak már 1 hete nem láttalak. - mondta mosolyogva, miközben az arcomat fürkészte.
-Hiányoztál! - döntöttem kicsit oldalra a fejem.
-Ez nem lehet igaz! - mosolyodott el kisebb szünet után. - Miért kell egy szaros kórházban lennem? - mondta, majd megcsókolt. Egyre vadabb lettem és már a csípőjén ültem, mikor durcásan felnézett a plafonra. - Mihiééért?
-Mennem kell! - néztem az órára.
-Szerencsétlen vagyok... - mondta elkeseredetten, majd zsebre tettem a telefonom.
-Holnap is jövök!
-Oké, de minél előbb! - vigyorgott rám, majd adtam neki egy puszit.
-Csövi!
-Csá! - mondta, majd kimentem.
-Tudtam, hogy végig itt leszel, szóval eljöttem érted! - mosolygott rám kint Alice.
-Szia Al! - ugrottam a nyakába. - Nem alszol ott nálam? - fogtam meg a kezét.
-Miért is?
-Mert egyedül vagyok és egyedül nem szeretek lenni.
-Persze, hogy ott alszok te kis buta! Meg sem kellett volna kérdezned! - mondta, majd beszálltunk a kocsiba.
~
Este mindent kibeszéltünk. Elmesélte, hogy Riley-val azóta sokkal szorosabb a kapcsolatuk és megbeszélnek mindent, csak egy bökkenő van... Még mindig drogozik és van, hogy kihagy éjszakákat.
-Szóval ja... Szerintem most is valahol - mondta volna, de pont ekkor megcsörrent a telefonja. - Igen? Hol vagy? Nem, én May-nél... Oké, kimegyek eléd! Szeretlek - tette le.
-Riley?
-Ja... Ki kell mennem elé, mivel beszélni akar velem... Na most szerinted?
-Ha akarod itt alhattok! Legalább apud nem látja meg így!
-Köszönöm. - ölelt át. - Akkor indulok!
Fél órával később, valaki iszonyat mód csöngetett.
-Mi van már - rántottam ki az ajtót.
-Alice kórházba került! - nézett rám kétségbeesve Riley.
-Mi? Mi történt?
-Sajnálom May! Nem akartam.
-Riley, mi a fasz történt?? Azt mond!
-Nem tudom, én én én csak...
-RILEY! - kiabáltam rá.
-Véletlen elütöttem! Ott jött előttem és és
-VIGYÉL A KÓRHÁZBA! - mentem ki a kocsijához. - Esküszöm, ha valami nagyobb baja lesz megöllek! - mondtam idegesen. - Hajts már te balfasz! - egy szót sem mert szólni.
Ahogy beértünk egyből mentünk is a szobájához... A műtétet addigra még megcsinálták, de kómában feküdt. Én bementem az orvoshoz és közölte velem a tényeket... Alice nagy valószínűséggel súlyos amnéziát szenvedett a baleset során. A karja megzúzódott és betört a feje. Megköszöntem, kimentem de addigra már Valary, Matt, Zacky és Brian is ott voltak. Végül is logikus, mivel Brian ugyan azon a szinten volt...
Lassan, nyugodt arccal mentem feléjük.
-May, mit mond - kérdezte volna Brian, de időközben elöntötte az agyamat a düh és bevertem egyet Riley-nak. Az természetesen egyből leült a földre én pedig csak néztem rá.
-Takarodj innen te narkomán! - emeltem fel a hangom, majd ráültem és már ütöttem volna, de közbeléptek.
-May! - fogott le Matt, majd visszarántott.
-Te utolsó kokainfüggő! Takarodj innen és meg ne lássalak még egyszer Alice közelében, vagy esküszöm a két kezemmel nyírlak ki és ne hidd hogy nem merem megtenni! - mondtam még mindig elég hangosan, Matt-en pedig láttam, hogy félve néz rám.
-May, ne merd! - súgta oda halkan. Ismert... Túl jól...
Riley-t elvitték a detoxba... Mindenki ledöbbenve nézte végig a jelenetemet. Kimásztam Matt karjai közül és elrohantam egyenesen a lifthez. Felmentem a tetőre kicsit lenyugodni.
-Jól vagy már? - ült le mellém Matt egy órával később.
-Nem... - nyomtam el a cigimet. - Hallottad nem, hogy mi történt?
-Igen!
-És ne legyek kiakadva... Esküszöm, már bánom, hogy engedtem őket összejönni!
-Tudod, hogy mennyit drogozott?
-Nem.
-Az orvos szerint, több mint 6 gramm kokiant tolt fel. A gyerek azt mondta, hogy ez nála a mindennapi adag.
-Épp ezért fogom eltiltani Alice-től...
-Nem teheted!
-De megtehetem! Nem mesélhetek neki, mikor felébred ezért Riley nevét fel sem hozom... Bemutatkozok neki szépen én és majd együtt átvészeljük ezt az egészet!
-Nem tudhatod mekkora a sérülés.
-Nem is érdekel... Alice szinte a testvérem és mellette leszek minden egyes percben!
-Ez igazán szép tőled. - karolt át.
-Köszönöm. - mondtam halkan, majd a vállár döntöttem a fejem.
Visszamentünk én pedig leültem Alice szobája elé. Egész éjszaka ott csöveltem, egyedül. Reggel 6-kor egy nővér ébresztett, hogy menjek haza, mivel Alice még egy ideig nem fog felkelni...
-Lehet, de végül Brian megcsinálta.
-Nem tudsz felhúrozni egy gitárt?
-Nem. - ráztam meg a fejem. - Mikor próbáltam mindig elszakad és arcon csapott! - mondtam durcásan.
Fél órán belül, végre egyedül maradtunk.
-Mennyire utálom, hogy mindig van valami az egyikünkkel! - ültem le mellé.
-Nekem is kezd elegem lenni! - rázta meg a fejét. - Gyere közelebb. - mosolygott rám, én pedig elkezdtem felé hajolni. - Még! Még! Még! Mééég!
-Brian, mit akarsz már itt vagyok az arcod előtt! - mondtam nevetve.
-Semmit, csak már 1 hete nem láttalak. - mondta mosolyogva, miközben az arcomat fürkészte.
-Hiányoztál! - döntöttem kicsit oldalra a fejem.
-Ez nem lehet igaz! - mosolyodott el kisebb szünet után. - Miért kell egy szaros kórházban lennem? - mondta, majd megcsókolt. Egyre vadabb lettem és már a csípőjén ültem, mikor durcásan felnézett a plafonra. - Mihiééért?
-Mennem kell! - néztem az órára.
-Szerencsétlen vagyok... - mondta elkeseredetten, majd zsebre tettem a telefonom.
-Holnap is jövök!
-Oké, de minél előbb! - vigyorgott rám, majd adtam neki egy puszit.
-Csövi!
-Csá! - mondta, majd kimentem.
-Tudtam, hogy végig itt leszel, szóval eljöttem érted! - mosolygott rám kint Alice.
-Szia Al! - ugrottam a nyakába. - Nem alszol ott nálam? - fogtam meg a kezét.
-Miért is?
-Mert egyedül vagyok és egyedül nem szeretek lenni.
-Persze, hogy ott alszok te kis buta! Meg sem kellett volna kérdezned! - mondta, majd beszálltunk a kocsiba.
~
Este mindent kibeszéltünk. Elmesélte, hogy Riley-val azóta sokkal szorosabb a kapcsolatuk és megbeszélnek mindent, csak egy bökkenő van... Még mindig drogozik és van, hogy kihagy éjszakákat.
-Szóval ja... Szerintem most is valahol - mondta volna, de pont ekkor megcsörrent a telefonja. - Igen? Hol vagy? Nem, én May-nél... Oké, kimegyek eléd! Szeretlek - tette le.
-Riley?
-Ja... Ki kell mennem elé, mivel beszélni akar velem... Na most szerinted?
-Ha akarod itt alhattok! Legalább apud nem látja meg így!
-Köszönöm. - ölelt át. - Akkor indulok!
Fél órával később, valaki iszonyat mód csöngetett.
-Mi van már - rántottam ki az ajtót.
-Alice kórházba került! - nézett rám kétségbeesve Riley.
-Mi? Mi történt?
-Sajnálom May! Nem akartam.
-Riley, mi a fasz történt?? Azt mond!
-Nem tudom, én én én csak...
-RILEY! - kiabáltam rá.
-Véletlen elütöttem! Ott jött előttem és és
-VIGYÉL A KÓRHÁZBA! - mentem ki a kocsijához. - Esküszöm, ha valami nagyobb baja lesz megöllek! - mondtam idegesen. - Hajts már te balfasz! - egy szót sem mert szólni.
Ahogy beértünk egyből mentünk is a szobájához... A műtétet addigra még megcsinálták, de kómában feküdt. Én bementem az orvoshoz és közölte velem a tényeket... Alice nagy valószínűséggel súlyos amnéziát szenvedett a baleset során. A karja megzúzódott és betört a feje. Megköszöntem, kimentem de addigra már Valary, Matt, Zacky és Brian is ott voltak. Végül is logikus, mivel Brian ugyan azon a szinten volt...
Lassan, nyugodt arccal mentem feléjük.
-May, mit mond - kérdezte volna Brian, de időközben elöntötte az agyamat a düh és bevertem egyet Riley-nak. Az természetesen egyből leült a földre én pedig csak néztem rá.
-Takarodj innen te narkomán! - emeltem fel a hangom, majd ráültem és már ütöttem volna, de közbeléptek.
-May! - fogott le Matt, majd visszarántott.
-Te utolsó kokainfüggő! Takarodj innen és meg ne lássalak még egyszer Alice közelében, vagy esküszöm a két kezemmel nyírlak ki és ne hidd hogy nem merem megtenni! - mondtam még mindig elég hangosan, Matt-en pedig láttam, hogy félve néz rám.
-May, ne merd! - súgta oda halkan. Ismert... Túl jól...
Riley-t elvitték a detoxba... Mindenki ledöbbenve nézte végig a jelenetemet. Kimásztam Matt karjai közül és elrohantam egyenesen a lifthez. Felmentem a tetőre kicsit lenyugodni.
-Jól vagy már? - ült le mellém Matt egy órával később.
-Nem... - nyomtam el a cigimet. - Hallottad nem, hogy mi történt?
-Igen!
-És ne legyek kiakadva... Esküszöm, már bánom, hogy engedtem őket összejönni!
-Tudod, hogy mennyit drogozott?
-Nem.
-Az orvos szerint, több mint 6 gramm kokiant tolt fel. A gyerek azt mondta, hogy ez nála a mindennapi adag.
-Épp ezért fogom eltiltani Alice-től...
-Nem teheted!
-De megtehetem! Nem mesélhetek neki, mikor felébred ezért Riley nevét fel sem hozom... Bemutatkozok neki szépen én és majd együtt átvészeljük ezt az egészet!
-Nem tudhatod mekkora a sérülés.
-Nem is érdekel... Alice szinte a testvérem és mellette leszek minden egyes percben!
-Ez igazán szép tőled. - karolt át.
-Köszönöm. - mondtam halkan, majd a vállár döntöttem a fejem.
Visszamentünk én pedig leültem Alice szobája elé. Egész éjszaka ott csöveltem, egyedül. Reggel 6-kor egy nővér ébresztett, hogy menjek haza, mivel Alice még egy ideig nem fog felkelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése