WWNFY 3. 10.

se3.

10. fejezet: " Családi ebéd? Nemár! "

May:

Másnap az interjún, Brian-el, szinte nem is úgy viselkedtünk, mint egy pár, ami talán a legjobb döntés volt.

Igazából tök érdekes volt, mivel a magánéletemmel kapcsolatban, semmit nem kérdeztek! Játszanunk is kellett 1-2 számot, amit a legjobban élveztem. Mentünk a kocsihoz, mikor Brian mögém futott és felkapott mint egy sós zsákot. 

-Brian mit csinááálsz? - kérdeztem nevetve.

-Eljössz velem...

-Hova?

-Bemutatlak otthon! - mondta vigyorogva.

-Na ne! - néztem rá. - Már ismerem apudat, akkor minek?

-Mert jó lenne ha ismernéd a nevelőanyámat meg a testvéreimet!

-Brian nem korai ez még?

-Miért lenne az? Lassan egy éve együtt vagyunk! Még ha kisebb megszakításokkal is.

-Mikor is?

-Július 12. Nem emlékszel rá?

-De! Hogyne emlékeznék? - aha.... Emlékeztem rá!.... - De, ezt még akkor sem kellene!

-Szerintem meg de! - tett le a kocsi előtt. - Csak egy ebéd! Kibírod! Naaaa!

-Csak 1! - mutattam fel az ujjamat, közben pedig folyamatosan felfelé néztem, mivel Brian, 1 méterrel magasabb mint én... Na jó nem, de kb. a mellkasáig nem értem fel...
-Csak 1! - rázta a fejét, közben pedig forgatta a szemeit.




Mikor odaértünk, kicsit izgultam. Csak a húga volt otthon, meg persze a szülei. Elég furcsa volt úgy bemenni, hogy egyidős vagyok a húgával... Ebéd közben egész jól elbeszélgettünk, bár McKenna kicsit, mintha ellenszenves lett volna velem szemben.
-És May, milyen lesz az új albumotok?
-Hát, metalcore féleség. - válaszoltam mosolyogva.
-Hogy-hogy megint vörös lettél?
-Hát, a szőke is tetszett, de... Ez az én színem.
-Brian nem értem, miért nem hoztad eddig ide May-t, egy tünemény. - mondta a nevelőanyja, én pedig csak még jobban elmosolyodtam.
-Mert most jött a sittről. - mondta halkan McKenna.
-McKenna!
-Nem illik ilyet mondani! - néztek rá egyből a szülei. - May nagyon sajnálom,
-Nem, semmi baj! - mosolyogtam zavartan, majd tereltünk témát PapaGates egyik videójára... Brian egy igazi megmentő!

-Ne is foglalkozz vele. - mondta Brian halkan, már a kanapén ülve.
-Ellenszenves!
-Mindenkivel ilyen! Egyedül velem meg a fivéremmel nem!
-Akkor is! Látszik rajta, hogy egy kurvának néz! - néztem rá, mire csak megforgatta a szemeit. - Meglátszik, hogy testvérek vagytok! - mondtam nevetve, majd beleütöttem egyet a hasába.
-Hé'! - mondta ő is nevetve, majd megcsókolt, mire a hátunk mögül csak egy "ch" hangot hallottam meg... Hátrébb csúsztam és mosolyogva, de kicsit elégedetlenül néztem Brian-re.

-Azért kicsit zavaró! - mondtam.
-Nem lesz mindig ilyen, csak még hozzá kell szoknia a gondolathoz. Michelle-t sem szerette először!
-De őt kénytelen volt, mivel ő a feleséged volt. Én meg csak a barátnőd.
-Ez ellen lehetne tenni. - karolt át, majd magához húzott.
-Micsoda? - néztem rá kikerekedett szemekkel, majd adott egy puszit a homlokomra.


Szépen lassan hazamentünk és mehettem be Al-hoz.
-Szerintem megakarja kérni a kezed! - nézett rám csillogó szemekkel, miután elmeséltem mindent.
-Á, dehogy is! Ahhoz még túl az elején vagyunk.
-Pedig minden arra utal... Bemutatott a szüleinek, hozzá költöztél, és ez a kijelentés is... " Ez ellen lehetne tenni. "
-Gondolod?
-Igen! - fogta meg a kezem.
-Na és amúgy ti, hogy álltok a kis dokikáddal?
-Hát, csak ismerkedünk... De már személyesebb témákba is belementünk. - mosolygott.
-Na, mesélj!!
-Hát, annyit tudok róla, hogy elvált, nincs gyereke és a kórháztól, kb 600 m-re lakik. Na jó nem, de kb. a város másik felében!


~

Délután még találkoztam Austin-al ennyi idő után. Nagyon jól esett végre vele is beszélni, de természetesen Brian féltékeny volt rá...
-Megint vele voltál?
-Austin, csak egy haver!
-Akivel úgy ismerkedtetek össze, hogy letaperolt?!
-Brian Elwin Haner, Jr.! - néztem rá kiakadva. - Ne akassz ki! - kezdtünk el birkózni.
-Srácok, nemár! - lépett be Matt. - Ne itt gyilkoljátok egymást előttem!
-Ez az én házam! - mondta Syn és ezt a kis óvatlan pillanatát kihasználva a kanapéra löktem, majd lefogtam a kezeit.
-Nekem nem úgy tűnik! - ment ki röhögve a konyhába.