WWNFY 3. 11.

se3.

11. fejezet: " Ex? "

May:

Elmentem Brian-el, az augusztusi koncertjére.
Hatalmasat tomboltam lent, a közönséggel, aztán pedig a hangosítósokkal. Meglepetésemre Michelle is ott volt. Brian-el akart beszélni...

Én a kocsiban vártam meg a fiúkat. A sofőrjükkel beszélgettem a koncertekről meg a majd készülő albumunkról.

-May, Brian... Brian nem veled van együtt? - kérdezte kicsit furcsállva.

-De. Miért?

-Hát... - mutatott ki az ablakon, ahol Michelle és Brian éppen átölelték egymást. Mich rám nézett és fintorgott egyet.

-Vigyél haza! - néztem rá.

-De May lehet, hogy

-Vigyél. Haza. - néztem rá szúrós szemekkel. - Ne is, inkább a kórházhoz!

-A kórházhoz?

-Ja! - mondtam, majd rátaposott a gázra és elindultunk. - Ha kérdezik, otthon vagyok. Elkezdett fájni a fejem, oké?

-Oké!

-Kössz, hogy elhoztál! - szálltam ki.

-Nincs mit!

Elmentem a kerítésnek arra a részére, ahol tudtam, nincsenek kamerák... Bemásztam, elsunnyogtam Alice ablakához egy kopogtattam... Még szerencse, hogy az elsőn volt..

-May? - nyitotta ki az ablakot.

-Fogd meg a kezem, és segíts! - mondtam, majd felhúzott.

-Te?

-Muszáj volt eljönnöm...

-Mi történt?

-Michelle és Brian... - mondtam, majd leültünk az ágyára és elmeséltem neki.

-Lehet, hogy barátok nem?

-Nem... Meséltem neked Michelle-ről és te is tudod milyen. Attól félek, hogy Brian elhagy, mert túl fiatal vagyok hozzá! - mondtam sírva.

-Ha ezt megteszi, akkor egy pöcs! Ne sírj!

-Nem sírok!

-Na gyere ide! - mondta, majd átölelt. Ebben a percben, Jeremy jelent meg, 3 pohár forró csokival.

-Sírást hallottam. - jött be mosolyogva.

-De, doki maga

-Azt hiszed nem vagyok bent ilyenkor az irodámban? - kérdezte nevetve, majd adott nekünk 1-1 poharat és odahúzott magának egy széket. - Na mi a baj?

-A barátom.

-Synyster?

-Ja... - bólogattam. - Az ex-feleségével ölelkezett meg beszélgetett, mikor azt hitte nem vagyok ott.

-Lehet, csak megbeszélik a dolgokat?

-Nem úgy váltak el! Egymás mellett sem mennének el bármi pénzért!

-Akkor viszont miért nem maradtál ott megbeszélni?

-Ahogy magunkat ismerem, csak veszekedés lett volna belőle és egyikünk estéjét sem akartam elrontani. Ha most megcsal, akkor végeztem vele.

-Amit a legjobbnak látsz! De nem szeretnélek meglátni a kórházban bármilyen öngyilkos merénylés miatti sérüléssel!

-Nem lesz rá alkalom! - mondtam nevetve.

Még egy ideig beszélgettünk és már csak azt vettük észre, hogy hajnali 1 óra van.

-Nos, én megyek haza. - kelt fel Jeremy.

-Doki, itt maradhatok? - néztem rá nagy szemekkel.

-Persze! - mosolyodott el. - De ne halljam vissza másnap, hogy szétszedtétek az egész kórházat!

-Nem fogja! - mondta Alice.

-Sziasztok!

-Viszlát! - köszöntünk egyszerre, majd lefeküdtem Alice mellé.

~

Másnap reggel, kicsit kómásan a nővérre ébredtünk.

-Mennyi az idő?

-Reggel 7. - mondta Alice.

-Mi a... - néztem meg a telefonomat. - 16 nem fogadott hívás, 6 SMS...

-Nem nézed meg?

-Valahogy nincs hozzá kedvem! - keltem fel.

Brian:

-Ne hívogasd már egész este! - szólt rám Valary. - A te bajod, hogy meglátott titeket nem?

-Meglátott minket? - néztem rá kiakadva, majd kikerekedett szemekkel nézett vissza és elment.

-Syn, igyál már valamit!

-Nem, így is elég van már bennem!

-Szerintem meg nem! - húzott le Zacky, majd egy poharat adott a kezembe.

-Csak 1!

-Csak 1! - igen, csak szerettem volna... 1 üveg után, úgy kísért valaki haza.

May:

-Brian, én megbíztam benned! - mondtam sírva a nappali közepén.

-Nem tudtam, hogy ő az! Én csak,

-Ugye milyen szar, ha egy másik nővel megy haza és vele van este? 

-Michelle, te maradj ki ebből! - mutatott rá Brian idegesen.
-Te tudod drágám! - ment ki.
-May, részeg voltam, nem emlékszem semmire, nem láttam semmit szinte! Azt hittem Valary az! Beültetett egy taxiba és hazahozatott. 

-Lefeküdtél vele? - kérdeztem már normál hangnembe.

-Hát én... - mondta lehajtott fejjel. Csak megráztam a fejem és elindultam kifelé. - May, kérlek várj!

-Mire?

-Szeretlek és a világért nem csalnálak meg! Nem feküdtem le vele!

-Biztos?

-Igen! Miért tettem volna? Már nem jelent semmit!

-Hazudsz!

-Miért hazudnák neked? - szorított a falhoz. - Hmm? - tette az egyik kezét a fejem mellé, miközben közelebb hajolt. - Ne legyél buta. - mondta, majd lassan megcsókolt.

Miért szeretem ennyire? Ennek így nagyon nem lesz jó vége!

~

-Bízz bennem! - mondta halkan, miközben felém fordulva simogatta az arcomat. - Oké?
-Oké. - bólintottam egy picit, majd lehunytam a szemem és hozzábújtam. - Szeretlek!