WWNFY 3. 13.

se3.

13.fejezet: " Feelings "

May:

Mikor felébredtem, az első dolog amit megláttam, a gyűrű volt... Tehát nem álmodtam!

Szépen lassan felkeltem és elmentem tusolni. Brian mélyen aludt, amin eléggé csodálkoztam. Gyors lementem és elkezdtem csinálni valami kaját, közben felhívtam Al-t.
-Na csá!

-Szia! - szólt bele álmosan.
-Na mi a helyzet?
-Semmi, miután elmentetek lassan mindenki szétoszlott.
-Hogy jutottál vissza?
-Hát, Valary elhozott. Tudod, elég nyilvánvaló volt a kirohanásotok. - mondta kuncogva.
-Alice!
-Tudom-tudom jegyesek vagytok!

-Nem csak erről van szó! - mondtam nevetve.

-Lassan megházasodsz, nem leszel szabad.... Mennyire SZAR már!
-Miért lenne az?
-Mert én itt állok és egy szál pasim sincs.
-Édesem, te totál más eset vagy! Mi, már elég sok mindent megéltünk, ameddig ide eljutottunk. Ed, Aaron, Arin, a börtön, stb.... Tudod te is jól.
-Amennyire emlékeszek! Hiányoznak nekem is az ilyen dolgok!
-És ki tudja, amúgy lehet nem is a közeljövőben fogunk összeházasodni, egyenlőre ez csak egy eljegyzés! Meg még a szüleimnek is el kell valahogy mondanom.
-Nem örülnének neki?
-Nem az, csak... Csak félek a véleményüktől. Azért nem annyira könnyű így ez az egész!
-Persze!
-Na most szerinted? - nevettem el magam, mivel Brian mögém jött és elkezdte puszilgatni a nyakam. - Le - nevettem el magam - le kell tennem!
-Nyomd már ki! - morogta Brian. - Ki az?
-Alice!
-Alice, te nem jössz velünk tusolni?
-Kössz, inkább nem! - mondta nevetve. - Na jó, ideje letenni azt hiszem! Sziasztok!
-Oké, szia! - nyomtam ki, majd Brian egyből elvette tőlem és a pult másik felére csúsztatta.

-Brian miért? - kérdeztem durcásan, de ő még  mindig csak tapizott és puszilgatott. - Elég! - próbáltam megfordulni, de nem ment.

-Szerintem meg jössz fel velem!
-Brian, már letusoltam, mikor felkeltem!

-Mi? Tényleg mikor keltél fel?
-Fél órája! - mondtam, miközben vitt fel a lépcsőn.
-Miért nem keltem fel?
-Honnan tudjam? Biztos kiütötted magad, vagy csak nagyon fáradt voltál... - emeltem fel az egyik szemöldököm.

~

Délután Brian elvitt próbára, ahol kicsit kezdett rossz érzésem lenni.

-May valami baj van? - jöttek oda a fiúk, miközben én az erősítőnek támaszkodva ültem a földön.

-Volt már olyan érzésetek, hogy valami baj fog történni?

-Hát, ja.
-Na, nekem most pont ilyenem van! - mosolyodtam el. - És elmerülök minden egyes gondolatban.
-Őőő, amúgy már 8 óra van, Brian-nek nem fél órával ezelőtt kellett volna jönnie?
-Hát, de. - néztem a telefonomat összeszűkült szemekkel.

-Majd én hazaviszlek, úgyis arrafelé kell mennem. - mondta mosolyogva.
-Köszi. - mosolyogtam rá.

Mikor becsuktam a kocsi ajtaját, hirtelen kivert a víz.

-Jól vagy?
-Ja, csak tényleg szar érzésem van... Tudnánk, kicsit sietni? 

-Persze! - mondta komolyan, majd kicsit rátaposott a gázra.
-Köszönöm! - hadartam és egyből bementem...
Brian ugyan otthon volt, de mikor megláttuk egymást valahogy a légkör megváltozott.

-Brian? - mentem volna be, de ingerülten nézett rám.

-Nem vagyok hajlandó veled együtt élni!

-Mi van veled?
-Az, amit tettél, egyszerűen...

-Brian miről beszélsz?

-Nem ugrik be? Kb. 2 évvel ezelőtt, Matt-et hol voltatok? Csak nem otthon? - ekkor beugrott minden. A gyilkosság, hogy elástuk a hulláját, a régi ház...