se4
2.fejezet: " May és Brian... "
Marilyn:
-És Marilyn, hogy-hogy itt, NY-ban? - mosolygott rám az egyik tag.
-Carla "befogadott". - kortyoltam bele a martinimbe.
-Carla "befogadott". - kortyoltam bele a martinimbe.
-A szalonjában dolgozol?
-Igen. - bólintottam.
-Várj... Nem te szoktál koncertezni az egyik kávézóba?
-De, megesik. - mondtam, majd észrevettem, hogy az egyik srác folyamat csak engem néz...
Még beszélgettünk egy ideig és végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk biliárdozni.
-Én nem tudok ilyet játszani! - álltam meg az asztal előtt.
-Dehogyisnem! - lökött oda Carla.
-Nem! - néztem rá.
-Csak nyugi!
-Életembe nem játszottam ilyennel! - mondtam a golyókat nézve.
-Megmutassam hogy kell? - jött oda mosolyogva a figyelő srác.
-Megköszönném! - mosolyogtam rá, majd mögém jött.
-Ezt a kezed így ide, a másikkal pedig így támaszd ki! Oké?
-Oké!
-És most pedig. - mondta, majd a dákóval meglökte az egyik golyót. - Látod?
-Anyád, ez.... Ez hatalmas! - álltam fel vigyorogva.
-Most te jössz! - állt mellém. Lehajoltam és ugyan azt csináltam, amit mutatott. 3 golyó is belement abba a kis lyukba.
-Na, egész szép! - nézte mosolyogva az asztalt.
-Köszönöm szépen, őőő
-Brian! - mosolygott még mindig. Brian.... - Valami baj van? - jött oda.
-Mi? Nem.... Nincs semmi.... - néztem oldalra. - Innom kell valamit! - mondtam kicsit gondterheltem, majd a pulthoz mentem.
-Egy tequilát!
-Meg egy martinit! - jött mellém Brian. - Ex?
-Fogjuk rá! - húztam le az italomat. - Kiderült 1-2 dolog a múltamból és a volt jegyesem egyszerűen kidobott... Pincér, még hármat! - emeltem fel a kezem. - Nem akarok róla beszélni! - néztem rá, majd felemelte a kezeit, de még mindig mosolygott.
-Azért maradhatok veled inni?
-Persze! - mosolyodtam el. - Te mivel foglalkozol?
-Hát, én festőművész vagyok. - mosolyodott el.
-Na, az király! És miket szoktál festeni?
-Szinte mindent. - vonta meg a vállát. Ekkor belépett egy nagyon szép csajszi és egyből odajött.
-Sziasztok! - csókolta meg Brian-t. - Szia! - nézett rám mosolyogva.
-May, ő itt Marilyn! Carla barátnője, tudod már mesélt róla.
-Ó, hát persze! Marilyn Johnson! - vigyorodott el. - Az én nevem May, örülök a találkozásnak! - nyújtotta a kezét.
-Marilyn, de szólíts csak Mary-nek. - ráztam vele kezet.
Szóval van nője.... És méghozzá May....
A sors iróniája...
-Már kíváncsi voltam rád, Carla sokat mesélt rólad!
-Ó jaj! - néztem rájuk mosolyogva. - Mégis miket?
-Csak jókat! - mondták nevetve. - De azért nem szeretnék veled összeveszni! - rázta meg a fejét Brian.
-Ja, a verekedés? - vigyorodtam el. - Hát, csak volt egy kicsi összetűzésünk egy csajjal, aztán adott egy örök emléket! - ütögettem meg az oldalamat.
-Én nem bírtam volna! - rázta meg a fejét May. - És ő mit kapott?
-Azt hiszem, még jó pár hónapot!
-May! Gyere ide! - kiabáltak oda a többiek.
-Bocsi! - mondta mosolyogva, majd elment.
-Aranyos csajszi! - húztam le még egy pohárral.
-Igen, ő volt az első modellem... Igazából, az első alkalommal jöttünk össze, mikor eljött hozzám.
-Na, az tök jó.
-Igen, először kicsit távolinak tűnt, de végül is megtaláltuk a közös pontot. - mosolygott. - Bocsi, de nekem most
-Menj nyugodtan! - mosolyogtam rá.
-Oké! Te is gyere!
-Mindjárt! - mosolyogtam rá.
May és Brian... Mi is így mutattunk? Egy aranyos lány és egy helyes srác, akik érdekes szituban jöttek össze. Végül is, mi... Már nem is emlékszem, hogy történt a miénk! Vajon most mit csinálhat? Kivel lehet? Van már barátnője? Ha nincs, lenne még esélyem rá, hogy... Nem erre nem is szabad gondolnom! Michelle biztosan megint ott lakik nála... Hol csesztem el? Ott, hogy eljöttem Amerikába...
Hátradőltem, felkönyököltem a székem támlájára és kértem egy Jack-et. Felnéztem a TV-re és hirtelen elejtettem a poharat... Egy interjú ment Zacky-vel és Syn-el... Carla odarohant, bocsánatot kért a nevemben én pedig gyors segítettem nekik összepakolni.
-Bocsánat, hogy összetörtem a poharat!
-Semmi baj, szinte mindennapos! - mosolygott rám a pincér.
-Hé' Taylor! - szólt neki Carla. - Azt a dobozt lődd le légyszíves! - mutatott a TV-re.
-Neked bármit! - mosolygott rá, majd kikapcsolta.
-Pincér, még egy Jack-et! - mutattam fel az ujjam és Carla már nyitotta volna a száját, de inkább elment.
-Kettőt! - ült le mellém valaki. Mikor ránéztem, nem akartam hinni a szememnek.
-Te.... Te mit keresel itt? - néztem rá furcsán.
-Csak erre jártam... - vonta meg a vállát.
-Carla mi?
-Én kerestem fel őt... Nem emlékszel, hogy meséltél róla nekem, mikor költöztél ide?
-De, de azóta nem is beszéltünk!
-Épp itt az ideje! - vigyorgott rám.
-Igen. - bólintottam.
-Várj... Nem te szoktál koncertezni az egyik kávézóba?
-De, megesik. - mondtam, majd észrevettem, hogy az egyik srác folyamat csak engem néz...
-Én nem tudok ilyet játszani! - álltam meg az asztal előtt.
-Dehogyisnem! - lökött oda Carla.
-Nem! - néztem rá.
-Csak nyugi!
-Életembe nem játszottam ilyennel! - mondtam a golyókat nézve.
-Megmutassam hogy kell? - jött oda mosolyogva a figyelő srác.
-Megköszönném! - mosolyogtam rá, majd mögém jött.
-Ezt a kezed így ide, a másikkal pedig így támaszd ki! Oké?
-Oké!
-És most pedig. - mondta, majd a dákóval meglökte az egyik golyót. - Látod?
-Anyád, ez.... Ez hatalmas! - álltam fel vigyorogva.
-Most te jössz! - állt mellém. Lehajoltam és ugyan azt csináltam, amit mutatott. 3 golyó is belement abba a kis lyukba.
-Na, egész szép! - nézte mosolyogva az asztalt.
-Brian! - mosolygott még mindig. Brian.... - Valami baj van? - jött oda.
-Mi? Nem.... Nincs semmi.... - néztem oldalra. - Innom kell valamit! - mondtam kicsit gondterheltem, majd a pulthoz mentem.
-Egy tequilát!
-Meg egy martinit! - jött mellém Brian. - Ex?
-Fogjuk rá! - húztam le az italomat. - Kiderült 1-2 dolog a múltamból és a volt jegyesem egyszerűen kidobott... Pincér, még hármat! - emeltem fel a kezem. - Nem akarok róla beszélni! - néztem rá, majd felemelte a kezeit, de még mindig mosolygott.
-Azért maradhatok veled inni?
-Persze! - mosolyodtam el. - Te mivel foglalkozol?
-Hát, én festőművész vagyok. - mosolyodott el.
-Na, az király! És miket szoktál festeni?
-Szinte mindent. - vonta meg a vállát. Ekkor belépett egy nagyon szép csajszi és egyből odajött.
-Sziasztok! - csókolta meg Brian-t. - Szia! - nézett rám mosolyogva.
-May, ő itt Marilyn! Carla barátnője, tudod már mesélt róla.
-Ó, hát persze! Marilyn Johnson! - vigyorodott el. - Az én nevem May, örülök a találkozásnak! - nyújtotta a kezét.
-Marilyn, de szólíts csak Mary-nek. - ráztam vele kezet.
Szóval van nője.... És méghozzá May....
A sors iróniája...
-Már kíváncsi voltam rád, Carla sokat mesélt rólad!
-Ó jaj! - néztem rájuk mosolyogva. - Mégis miket?
-Csak jókat! - mondták nevetve. - De azért nem szeretnék veled összeveszni! - rázta meg a fejét Brian.
-Ja, a verekedés? - vigyorodtam el. - Hát, csak volt egy kicsi összetűzésünk egy csajjal, aztán adott egy örök emléket! - ütögettem meg az oldalamat.
-Én nem bírtam volna! - rázta meg a fejét May. - És ő mit kapott?
-Azt hiszem, még jó pár hónapot!
-May! Gyere ide! - kiabáltak oda a többiek.
-Bocsi! - mondta mosolyogva, majd elment.
-Aranyos csajszi! - húztam le még egy pohárral.
-Igen, ő volt az első modellem... Igazából, az első alkalommal jöttünk össze, mikor eljött hozzám.
-Na, az tök jó.
-Igen, először kicsit távolinak tűnt, de végül is megtaláltuk a közös pontot. - mosolygott. - Bocsi, de nekem most
-Menj nyugodtan! - mosolyogtam rá.
-Oké! Te is gyere!
-Mindjárt! - mosolyogtam rá.
May és Brian... Mi is így mutattunk? Egy aranyos lány és egy helyes srác, akik érdekes szituban jöttek össze. Végül is, mi... Már nem is emlékszem, hogy történt a miénk! Vajon most mit csinálhat? Kivel lehet? Van már barátnője? Ha nincs, lenne még esélyem rá, hogy... Nem erre nem is szabad gondolnom! Michelle biztosan megint ott lakik nála... Hol csesztem el? Ott, hogy eljöttem Amerikába...
Hátradőltem, felkönyököltem a székem támlájára és kértem egy Jack-et. Felnéztem a TV-re és hirtelen elejtettem a poharat... Egy interjú ment Zacky-vel és Syn-el... Carla odarohant, bocsánatot kért a nevemben én pedig gyors segítettem nekik összepakolni.
-Bocsánat, hogy összetörtem a poharat!
-Semmi baj, szinte mindennapos! - mosolygott rám a pincér.
-Hé' Taylor! - szólt neki Carla. - Azt a dobozt lődd le légyszíves! - mutatott a TV-re.
-Neked bármit! - mosolygott rá, majd kikapcsolta.
-Pincér, még egy Jack-et! - mutattam fel az ujjam és Carla már nyitotta volna a száját, de inkább elment.
-Kettőt! - ült le mellém valaki. Mikor ránéztem, nem akartam hinni a szememnek.
-Te.... Te mit keresel itt? - néztem rá furcsán.
-Csak erre jártam... - vonta meg a vállát.
-Carla mi?
-Én kerestem fel őt... Nem emlékszel, hogy meséltél róla nekem, mikor költöztél ide?
-De, de azóta nem is beszéltünk!
-Épp itt az ideje! - vigyorgott rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése