2014. február 9., vasárnap

WWNFY 4.3.

se4.
3.fejezet: " 1-2 pohár  "


Marilyn:

-Austin, most komolyan! Mit keresel itt?
-A bandám játszik itt holnap este. Előbb eljöttem, gondoltam meglátogatlak végre ennyi idő után.
-Aranyos vagy, de én elvagyok! - mutattam fel a poharamat, majd megittam és kértem egy másikat.
-Hogy állsz? - nézett a szemeimbe.
-Kicsit részegen! - vontam meg a vállam.
-Nem úgy! - rázta meg a fejét.
-Ja! Szarul! - meredtem a piára.
-Ugyan már!
-Nem Austin! - ráztam meg a fejem. - Ez - sóhajtottam egy hatalmasat - ne hozzuk fel a múltat oké? - húztam le a poharam tartalmát. - Ahh.... Annyira nehéz. - támasztottam meg a fejem. - Tessék, megint csak panaszkodok! - csaptam a homlokomra.
-Én meghallgatlak! - fogta meg a kezem Austin.
-Pincér, még 3 tequilát! - hajoltam be a pulthoz.
-6-ot! - mondta Austin vigyorogva. Mikor lehúztuk mind a 3-t én már szépen éreztem a fejem.
-Naaa, mi történt? - kérdezte röhögve.
-Semmi! - mondtam nevetve. - Utoljára 2 éve ittam le magam vagy mennyi ideje.... - néztem a plafonra, ami tükrös volt. - Jé, de jó! Ilyen kell otthonra i - mondtam, és már dőltem volna hátra de Aust megfogott.
-Vigyázz és igyál inkább! - tolt elém vigyorogva egy pohár martinit.
Egy fél óra múlva már totál részegen, szinte feküdtem a pulton a röhögéstől.
-Na édesem, azt hiszem neked nem kellene többet innod! - jött oda Carla.
-Carla nemár! Még csak most jött Austin! - mondtam, az arcomat a márványhoz tapasztva-
-Azt látom, amúgy szia!
-Szia! - vigyorgott rá.
-Carla, igyál még 1-2 pohár valamit és megyünk oké? - mutogattam az asztalra. Csak vágott egy fejet és visszament. - Szóval ott tartottunk, hogy... Kurva jó ez a plafon! - mondtam, de hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról. - Austin miért jöttél ide, komolyan?
-Csak látni akartalak! - vonta meg a vállát.
-Miért? Csak egy lecsúszott rocksztár vagyok, aki nemrég szabadult, a pszichiátriáról!
-Nem, te hülye vagy! - nézett a szemeimbe. - Mary, te egy csodás ember vagy! Nem értem, miért nem veszed észre és jössz vissza Kaliforniába!
-Már nincs kiért!
-Még miattam sem jönnél vissza? - nézett rám nagy szemekkel.
-Austin, mi? - vigyorogtam még mindig.
-Ha, egy olyat mondok, hogy szeretlek már az első pillanattól kezdve... Hiszel nekem? - nézett rám.
-Pincér még 2 tequilát! - intettem oda neki, de csak Aust szemeibe néztem. Már válaszoltam volna, de időközbe megjött Carla...



Carla:

-Marilyn, hova lett a szemüveged?
-A mim? Szerintem... Szerintem az asztalon hagytam! - mondta zavartan, és Brian már hozta is.
-Köszi! - vettem el. - Vedd fel szerintem! - adtam rá.
-Köszönöm! - mondta, mire csuklott egy hatalmasat és lehúzta a pulton lévő, gondolom tequiláját... - Ne igyál többet! Nem segít. - mondtam, de csak gúnyosan felnevetett.
-Austin édesem, holnap ott leszek a koncerten, de nincs jegyem. - vonta meg a vállát. - De úgyis befűzök egy biztonságit, hogy engedjen be. - lépett le a székről.
-Fél 9-kor a bejáratnál várlak! - kacsintott Marilyn-re, majd kimentünk.
-Mikor ittál utoljára?
-Hát nem most. - mondta szédelegve, majd csuklott még egyet. 
Hazavitettem magunkat és lefektettem Mary-t aludni.



Marilyn:

-Ahhh, kurva másnapos vagyok! - döntöttem hátra a fejem, már a szalonban. - És délután 2-ig bent kell lennem! - néztem Emily-re, az egyik kollégámra. - Mennyi az idő?
-Hát, fél 10.
-Carlaaaaaa! - kiáltottam még mindig hanyatt döntött fejjel, szenvedve, és erre Carla 3 kávéval meg pár szendviccsel jelent meg.
-Szólítottál? - vigyorgott rám, majd letette a kaját a pultra.
-Imádlak! - vettem el egy kávét. - Még nem hívott André?
-Nem! - rázta meg a fejét. 
André, Carla barátja, aki jelenleg Ausztráliában forgat dokumentumfilmet.
-De szerintem max. holnap tudunk beszélni.
-Értem...
-A beírt vendégek jöttek?
-Aha, most is várunk egyet. - néztem a telefonomra.
10 percen belül megjelent 3 emberke, hogy közös tetkót akarnak. Boldogan el is fogadtam, így gyors csináltam vázlatokat és még a beírt vendég előtt készen lettem velük.
-Hmm... Gyorsan tanulsz! - állt mögém Carla, miközben rajzolgattam valamit.
-Köszi. - vigyorodtam el.
-Ez egy terv?
-Ez csak egy random rajz. - csuktam be a kis könyvet.

~

-Este mész koncertre?
-Őőő.... - néztem Carla-ra kérdően.
-Of Mice and Men.... Austin mondta, hogy fél 9-kor vár a bejáratnál!
-Kajak! - döbbentem le. - 7 óra? - kérdeztem kiakadva és egyből szaladtam a tusolóba.
-El ne ess! Kérsz valami kaját előtte?
-Ja, egy szendvics jól esne! - kiabáltam ki.

Kb. 1 óra alatt elkészültem és siettem le.
-Te nem jössz?
-Köszi nem! - mosolygott rám. - Elvileg ma este tudunk beszélni André-val.
-Sok sikert! - szaladtam kifelé. Hívtam egy taxit és mentem is a koncerthelyre... Kiszálltam, de a bejárat előtt hatalmas tömeg volt. Valahogy odafurakodtam az ajtóhoz és elkapta a kezem egy biztonsági.
-Marilyn Johnson?
-Igen!
-Jöjjön! - vitt be. - Szörnyű ez a tömeg!
-Hát, pedig ez mindennapos.
-És egyre csak rosszabb! - rázta meg a fejét. - Kérem, oda menjen! - vezetett be a színpadhoz, ahol éppen a banda rendezte az erősítőket meg egyebeket.
-Marilyn! - vett észre Alan.
-Sziasztoook! - álltam meg a színpad előtt.
-De pici vagy még mindig! - jött oda röhögve Shayley.
-Kössz! - mondtam elégedetlenül, majd a kezüket nyújtották. Már emeltek fel, mikor valaki megfogta a hátsóm és feltolt. - Austin, miért vagy ennyire perverz? - néztem hátra és tényleg ő volt ott.
-Azt hittem nem találod ki ki vagyok!
-Ki más lehetne az, aki a seggemet markolva tol fel a színpadra? - álltam meg.
-Segíííts! - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Te vagy 2 méteres, gyere fel egyedül. - guggoltam le.
-Akkor jössz le! - kapta el a lábam és már húzott is.
-Ne, ne! Inkább segítek! - kaptam el a kezét, majd feljött.
-Köszi tökmag! - borzolta meg a hajam.
-Nem vagyok tökmag!
-Na mi van nem vagy másnapos?
-Nem! - vigyorodtam el.
-Nyugi kislány, majd gondoskodunk róla, hogy holnap az legyél!
-Mi?
-Majd meglátod! - kacsintott rám.
-Marilyn! De rég láttalak! - ölelt át Valentin.
-Szia Valentin! Hát igen, mennyi ideje is? 
-Lassan 2 éve!
-Igen, 2 év. - mosolyodtam el. - Felkészültetek a koncertre? Mert egy csomó kiscsaj vár már titeket!
-Hát persze! - vigyorgott.
-Valentin, játszhatok kicsit? - mutattam a dobjára.
-Persze! - mondta, majd beültem a hangszer mögé.
-Isteni érzés! - néztem körbe a hatalmas épületbe. - Milyen rég is volt már...
-Nem hiányzik?
-Mi?
-A koncertezés... 
-Hát.... Most, hogy belegondolok... Tényleg jó érzés volt kiállni ilyen nagy színpadra, de - kezdtem el verni a dobokat - most már más a szitu! - mondtam, majd elkezdtem játszani egy számot, de hirtelen leálltam.
-Valami baj van? - nézett rám Shayley. - Gyorsan leálltál! - akkor jutott eszembe, mit is mondott Austin előző este... "És ha azt mondom szeretlek, az első pillanattól fogva?".
Ránéztem, de ő éppen a menedzserükkel beszélt valamit.
-Johnson! - dobott nekem Alan egy pengetőt.
-Ki ilyen bátor? - néztem körbe. - Alan halott ember vagy! - mutattam rá és inkább játszottam tovább, ameddig ő csak röhögött.

2 megjegyzés:

  1. Hú...Nem is tudom,hogy hol kezdjem. 1. Végig olvastam mindent,néha sírtam máskor szakadtam a röhögéstől. DE nem bánnám ha May Jensen visszatérne valami váratlanul! és mondjuk minden helyre rázódna és Briannel újra összejönnének. UI: Hannah és Jimmy???? Velük meg milesz? ott is folytatást akarok. Addig is sok sikert,csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Örülök, hogy ilyen reakciókat "váltottam" ki belőled :)
      May Jensen... Azt kell mondanom, ő már nem tér vissza, Brian-el pedig még történni fog 1-2 dolog ;)
      A foREVer sztorit nem folytatom :)
      Köszönöm! :D

      ~foREVer <3

      Törlés