2014. május 9., péntek

WWNFY 5. 2.

se5.
2. fejezet: " Tiszteletben tartottam, csak te kisajátítottad! "


Mary:

Csend és nyugalom...  Csak a gépek ritmusos, fülbemászó csipogását hallani.
A szívem elkezd dobogni,
már légzem is. 
Ütemes, lágy, mégis felkavaró érzés. Mintha újjászületnék. Sehol egy lélek, csak egymagam.
Ezek szerint megkapták az üzeneteimet!
A vérem elkezdett mindenfelé áramlani testemben és mikor már csak egy kicsike is odaért, minden végtagom megrándult.
Ideje felkelni!
Szépen, lassan, kinyitottam szemeimet. A napfény vakító volt, legszívesebben a takaró alá bújtam volna, hogy még véletlen se lássak semmiféle tárgyat vagy élőlényt.
-Üdvözlöm Marilyn! - köszönt egy mély, dörmögős hang.
-Doki? - néztem körbe hunyorítva.
-Ó, várjon! - jött közelebb, majd valamivel megtörölgette a szemeimet. - Gyógykamillás főzet! Ébredés után a legjobb!
-Köszönöm, sokkal kellemesebb! - ültem fel. - Mi ez? - néztem a kezemet és a lábaimat. - Ja... Igen, már emlékszem! - fogtam meg a fejem. - Majdnem agyonvertek...
-Már kezd felépülni, ezek csak laza fáslik, amik szorítják az inakat!
-Ahh.... De még így is fájnak kicsit!
-Érthető!
-Mondja doki! Kik vannak itt?
-Mindenki, aki számít! - mosolygott. - Hívjam be őket?
-Ne... Ne... Egyenlőre csak Carlat és Alice-t szeretném látni!
-Rendben! - ment ki.




Carla:

-Felébredt? - néztünk az orvosra, mikor végre kijött.
-Igen!
-És?
-Carla, Alice, magukat szeretné látni most! - bólintott egyet. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett ránk, én pedig csak nyeltem egy hatalmasat. - A többieket, személy szerint arra kérem, menjenek el! Nem lenne jó neki most egyszerre mindenkit látni!
-Rendben! - kelt fel Brian. - Kérlek beszéljetek vele alaposan! - fogta meg a karom, majd elment.
Ennyiben hagyja?? Ez abszurd!
Előre léptünk egyszerre, majd benyitottunk. Elképedve néztük, az ágyon mosolygó Marilynt.
-Sziasztok! - mosolygott.
-Szia! - köszöntünk egyszerre.
-Köszönöm, hogy itt vagytok!
-Te hülye, nagyon megijesztettél minket! - borultunk a nyakába sírva.
-Azt hittük... Azt hittük, hogy
-Nem szabad hinni semmit! Itt vagyok oké? Felébredten, tökéletesen jól vagyok!
-Mary mi van veled?
-Hát csak segített Jimmy 1-2 dologban! - mosolygott ránk. - Döntöttem.
-Hogy érted ezt? - néztem rá.
-Tudom, hogy mik történtek, ameddig itt "aludtam", és az a válaszom úgy mindenre, hogy megpróbálok mindent újrakezdeni.
-Hogy mindent, Biran vagy Austin?
-Mást keresel?
-Nem... Egyszerűen azzal maradok, aki nem adta fel, akivel boldog voltam és akit szeretek.
-Brian... - mondtam halkan, mire csak bólintott egyet.
-És Austin? Vele mi lesz? - nézett rá Al kikerekedett szemekkel.
-Boldogabb lesz nélkülem! - mosolyodott el. - Nem akarom hitegetni, és nem akarok egy kamu kapcsolatban élni! Remélem megértitek!
-Persze! - mondtuk egyszerre.
-Hol van?
-Mindenkit hazaküldött a doki.
-Helyes, majd felhívom őket... Nem tudjátok meddig kell még bent feküdnöm?
-Szerintem pár hét vagy még annyi sem és hazaengednek!
-Király! - hunyta le a szemeit Mary.
-El ne merj aludni basszus! - lökte meg a fejét Alice.
-Épp ez az, végre itt vagy és nem, ismétlem NEM csukhatod le a szemeidet egy percre sem!
-De fáradt vagyok! - nevette el magát Mary. - Viszont, örülök hogy itt vagytok nekem! - fogta meg a kezeinket. - Remélem ez nem fog soha megszakadni!
Igazság szerint, Alice és én egész jól összebarátkoztunk. Rájöttünk, mind a kettőnket szinte ugyan azok a témák mozgatnak meg és ha már Marilyn a barátunk, a másik ember rossz nem lehet!



Brian:

Matt hazavitt, ahol azonnal kivertem a hisztit...
-Mi az, hogy Carla és Alice!
-Brian mit vársz? Hogy majd a karjaidba ugrik?
-Nem, de ennél többet!
-Térj észhez! Ő már nem ugyanaz a kis 16 éves kislány, akit magadba bolondítottál!
-Akkor sem állt szándékomban, csak... Csak így alakult!
-Megrontod a lányom! - kapta el a pólóm Matt.
-Hé-hé Shadows! Nyugalom oké?
-Tudod, hogy saját gyerekemként tekintek rá és ha még egyszer ilyen lesz miattad, esküszöm megöllek!
-Nem lesz ilyen! Rajta vagyok! - léptem hátrébb. - De azért valld be... Te sem tekintettél rá mindig csak "gyerekedként" - emeltem fel a szemöldököm.
-Hát...
-Hát?
-Tudod mit? NEM! Sosem gondoltam arra, hogy csak hozzá is nyúljak! Tiszteletben tartottam, csak te kisajátítottad!
-És ha megkérném a kezét? Összeházasodnánk? Akkor is ezen a véleményen lennél? Ha azt mondaná hogy szeret engem és nem akar elveszíteni?
-Synyster Gates, ne játszadozz az idegeimmel! Természetesen valamilyen szinten elfogadnám, de
-De az korkülönbség szerinted túl nagy!
-Na jó, fiúk ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni! - jött ki apám is a nappaliba. - Mary ha szereti Briant, akkor úgyis vele marad, tehetsz te bármit Matt! Abban fiam viszont igaza van, hogy tényleg kicsit nagy a korkülönbség! Figyeljetek, ha szeretitek egymást Marilynnel, akkor legyetek együtt, de több balhé nem kellene! A leánykérés pedig szerintem még kicsit korai, még csak 20 éves!
-Tudom, csak példát mondtam!

4 megjegyzés:

  1. Juhúúú, jajj de örülök! :D
    Olyan jó, hogy Mary felébredt, és annyira király hogy Jimmyvel társalog. Valahogy éreztem, hogy Brian ki fog borulni, hogy Mary nem egyből őt rendelte oda. De végre már talán felnyílt M. szeme és kilát a rózsaszín ködből. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ha újra találkoznak Briannel. Papa Gates meg... :D Korrekt véleményen van :)
    Matt aranyos ahogyan védelmezi Mary-t :3
    Gratula, sok sikert a továbbiakban! :)
    Üdv.: Alexx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Jimmy mindig a helyes útra tereli, ezért van szüksége rá néha :)
      Hát Brian.... Szerintem várható volt! :D
      Matt az ő "pótapukája", szerintem érthető! :D
      Hát hogy milyen lesz a találkozásuk... :D :D Na majd kiderül! :D
      Köszönöm! ^^

      ~foREVer <3

      Törlés
  2. JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!! Imádom,csak így tovább! ;) még egy hétig kibírom élve! :DDD Synerella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDDD
      Köszönöm, nemsokára hozom az új részt! :)

      ~foREVer <3

      Törlés